Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének lelkesedése szinte tapintható és ragályos – történetei és saját tapasztalatain alapuló tanácsai olyanok, mintha a legjobb barátnőnk szólna hozzánk játékos, beszélgető stílusban. A New York Times sikerkönyveinek írónője izgalmas kulisszatitkokat árul el a regényírás folyamatáról, saját félelmeiről és kudarcairól. Legújabb írása nemcsak íróknak vagy művészi hajlammal megáldott olvasóknak szól, hanem mindenkinek, aki inspirációra és bátorításra vágyik, hogy követhesse kíváncsiságát, és végre belevághasson életkortól, nemtől függetlenül abba, amire a lelke mélyén mindig is vágyott.
Nem szeretem az 'okoskodó', önsegítő könyveket. De szeretem azokat, amelyek motivációt adnak és én is látok benne igazságot (pl. Oravecz Nóra). A Big Magichez is így álltam hozzá, hogy számomra ez nem önsegítő könyv lesz. Végig úgy fogtam fel, hogy az írónő mesél én pedig csak olvasok.
El kell mondanom, hogy így sokkal jobb volt számomra a könyv és sokkal jobban szerettem, ahogyan mesélt. Tetszett, mikor mesélt történeteket, a kezdeti írásról, a meg nem született könyvekről és a barátairól és más emberekről. Ezeket a részeket nagyon tudtam élvezni a könyvben. Pár igazán vicces történetről is olvashattam, ami tényleg szórakoztató olvasmánnyá tette ezt a könyvet,
Viszont ott voltak azok a tipikus számomra okoskodások. Ott nem tudtam, mindent élvezni. Nem értettem mindennel egyet, de hát szerintem nem is kellett. Nagyon sok újat és hasznosat viszont megtudtam a könyvből, amire eltudom mondani, hogy segített.
Magában tetszett ez a könyv. Tetszett, ahogy a kreativitáshoz állt és tetszett, ahogyan felépítette a könyvet. Minden kreativitásra és művészetre próbál fókuszálni, de azért az írás nagyobb szerepet kapott, amit én cseppet sem bántam, sőt nem bántam volna ha még többet olvashatok az írásról, de így is jó volt. Tényleg pár nagyon zseniális ötlet volt benne. Valamint az írónő életébe is sikerült betekintést nyernünk, megismertük a gondolatait és volt pár tényleg olyan gondolata és a rész a könyvben, amire csak rá néztem és azt tudtam mondani, hogy basszus ugyan ezt gondolom én is.
Magában a könyv csak 255 oldalas, de valahogy nem tudtam vele olyan gyorsan haladni, mert azért próbáltam átgondolni, és értelmezni is azt, amit olvasok. Sajnos párszor éreztem is azt, hogy unalmas.
Tetszett az írásmód, tényleg nagyon nagyon tetszett, ahogy írt. Tetszett, hogy abszolút nem buzdított a feladásra és tényleg, aki kreatív karrierbe, főleg írásba akar kezdeni, annak nagyon jó elolvasnia. Nekem is nagyon jó volt, mert az írás hihetetlenül vonz engem is, és jól esett olvasni, hogy biztat, de még is úgy más szempontokból közelítette meg Elizabeth Gilbert ezt a témát. Tényleg szerintem attól volt igazán jó, hogy a saját életéről is mesélt, valamint nagyon könnyeden fogta fel a kreativitást és nem görcsösen.
Nagyon ajánlom a könyvet azoknak, akik a kreativitásukat szeretnék növelni, vagy változtatni szeretnének valamin az életükben. Én is hiszem, hogy a kreativitás ott van mindenkiben. Valamint ez a könyv engem rögtön arra buzdított, hogy hmm kezdjek is magammal valamit, szóval szerintem ez nagyon jó.
Összességben nem mondom azt, hogy kedvenc lett és már fentebb említettem, hogy nem értettem mindennel egyet, de amúgy nagyon tetszett és nem bántam meg, hogy elolvastam. Motivált, inspirált. Szerintem ez az a kettő dolog, amire mindig szükség van. Abban is biztos vagyok, hogy ezt a könyvet még máskor is ki fogom nyitni.
,,… amit gyakorolsz, abban egyre jobb leszel. Ha 20 éven keresztül mindennap kosaraztam vagy tésztát gyúrtam volna, ha állandóan autót szerelek, akkor lefogadom, hogy most már egész jól dobnám a büntetőket, isteni croissant sütnék, vagy se perc alatt megjavítanék egy sebváltót. Ehelyett megtanultam írni.”
El kell mondanom, hogy így sokkal jobb volt számomra a könyv és sokkal jobban szerettem, ahogyan mesélt. Tetszett, mikor mesélt történeteket, a kezdeti írásról, a meg nem született könyvekről és a barátairól és más emberekről. Ezeket a részeket nagyon tudtam élvezni a könyvben. Pár igazán vicces történetről is olvashattam, ami tényleg szórakoztató olvasmánnyá tette ezt a könyvet,
Viszont ott voltak azok a tipikus számomra okoskodások. Ott nem tudtam, mindent élvezni. Nem értettem mindennel egyet, de hát szerintem nem is kellett. Nagyon sok újat és hasznosat viszont megtudtam a könyvből, amire eltudom mondani, hogy segített.
Magában tetszett ez a könyv. Tetszett, ahogy a kreativitáshoz állt és tetszett, ahogyan felépítette a könyvet. Minden kreativitásra és művészetre próbál fókuszálni, de azért az írás nagyobb szerepet kapott, amit én cseppet sem bántam, sőt nem bántam volna ha még többet olvashatok az írásról, de így is jó volt. Tényleg pár nagyon zseniális ötlet volt benne. Valamint az írónő életébe is sikerült betekintést nyernünk, megismertük a gondolatait és volt pár tényleg olyan gondolata és a rész a könyvben, amire csak rá néztem és azt tudtam mondani, hogy basszus ugyan ezt gondolom én is.
Magában a könyv csak 255 oldalas, de valahogy nem tudtam vele olyan gyorsan haladni, mert azért próbáltam átgondolni, és értelmezni is azt, amit olvasok. Sajnos párszor éreztem is azt, hogy unalmas.
Tetszett az írásmód, tényleg nagyon nagyon tetszett, ahogy írt. Tetszett, hogy abszolút nem buzdított a feladásra és tényleg, aki kreatív karrierbe, főleg írásba akar kezdeni, annak nagyon jó elolvasnia. Nekem is nagyon jó volt, mert az írás hihetetlenül vonz engem is, és jól esett olvasni, hogy biztat, de még is úgy más szempontokból közelítette meg Elizabeth Gilbert ezt a témát. Tényleg szerintem attól volt igazán jó, hogy a saját életéről is mesélt, valamint nagyon könnyeden fogta fel a kreativitást és nem görcsösen.
Nagyon ajánlom a könyvet azoknak, akik a kreativitásukat szeretnék növelni, vagy változtatni szeretnének valamin az életükben. Én is hiszem, hogy a kreativitás ott van mindenkiben. Valamint ez a könyv engem rögtön arra buzdított, hogy hmm kezdjek is magammal valamit, szóval szerintem ez nagyon jó.
Összességben nem mondom azt, hogy kedvenc lett és már fentebb említettem, hogy nem értettem mindennel egyet, de amúgy nagyon tetszett és nem bántam meg, hogy elolvastam. Motivált, inspirált. Szerintem ez az a kettő dolog, amire mindig szükség van. Abban is biztos vagyok, hogy ezt a könyvet még máskor is ki fogom nyitni.
,,… amit gyakorolsz, abban egyre jobb leszel. Ha 20 éven keresztül mindennap kosaraztam vagy tésztát gyúrtam volna, ha állandóan autót szerelek, akkor lefogadom, hogy most már egész jól dobnám a büntetőket, isteni croissant sütnék, vagy se perc alatt megjavítanék egy sebváltót. Ehelyett megtanultam írni.”
