Blogprojekt #2- Híres írók első könyve 2.nap


Sziasztok! :)
A tegnapi bejegyzésben már ismertettem az e havi blogprojekt témáját. A mai napon is a tegnapi témát folytatjuk, még pedig az egyik kedvenc írónőm első könyvével. 

2014 augusztusában láttam először A beavatott filmet. Akkor ott a film 'beütött' és egyszerűen muszáj volt utána néznem, hogy mikor jön folytatás és, hogy milyen is a film alapjául szolgáló könyv. Eredetileg nem akartam elolvasni a könyveket, de aztán megtudtam, hogy fog véget érni a trilógia, és akkor úgy éreztem, hogy muszáj elolvasnom. Egy hétvége alatt kivégeztem a sorozatot. A beavatott sorozat volt az én legelső kedvenc könyvsorozatom. Imádtam olvasni és ezek voltak az első könyvek amik meghatottak és igazán tropára vágták az idegeim. A beavatott könyvsorozat 2010-ben kezdődött.

A beavatott Veronica Roth legelső könyve volt, az utolsó egyetemi évének téli szünetében írta meg az első részt. 2011-ben a könyv megjelent. A filmes jogait, pedig már azelőtt megvásárolták, hogy Veronica lediplomázott volna. 


EGYETLEN DÖNTÉS 
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid 
EGYETLEN DÖNTÉS 
meghatározhatja az értékrendedet 
EGYETLEN DÖNTÉS 
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges 
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Magyar megjelenés: 2012, Ciceró
Oldalszám: 430
Moly: 90%

Veronica Roth teremtett egy világot. Teremtett egy olyan világot, ahol a társadalmat öt csoportra osztják, ezzel háttérbe szorítva az emberek egyéniségét. Nagyon jó a világ felépítése, ahogyan egy új lerombolt Chicagót megalkotott. A történet lényege, hogy mindenkinek egy bizonyos korban el kell végeznie egy tesztet, amely majd bebizonyítja nekik, hogy melyik csoportba tartoznak. A főszereplő Beatrice (Tris) Prior, aki az Ölfeláldozók csoportjába tartozott a családjával. Azonban képtelenség minden embert beskatulyázni, így a társadalomba tartoznak még az Elfajzottak is. Az Elfajzottak nem illenek, egyik csoportba sem, mert az összes csoport jegyei megtalálhatók az ő személyiségükben.
Tris személyisége komplikált és tele van ellentmondásokkal. Végül a bátrak csoportjába kerül, koránt sem egyszerűen. Itt kialakul egy kis élete, új embereket ismer meg, amit nagyon hangulatos olvasni. 

A szereplőket hihetetlenül imádom. Minden karakter, nagyon könnyen megkedvelhető és  mindenki jelentőségteljes szerepeket kapott. Még a negatív karakterek közül is néhányat nagyon tudtam szeretni (itt Erickre gondolok). Maga az alapötlet zseniális, felépített és kidolgozott. Aztán, ami még nagy szerepben mozgatja a könyv cselekményét az a romantikus szál, *dobpergés* NÉGYES. Szóval Négyes. Oké erős fangirl rohamom lesz, ha valahol szóba kerül, de hogy én mennyire elmondhatatlanul imádom őt az egyszerűen túl hosszú. Mikor először ismerhettük meg Négyest, Tris szemszögéből, már az imádni való volt. Aztán pedig tényleg megismertük a személyiségét. Tris és Négyes párosa hihetetlenül aranyos és tipikusan egy olyan pár, akiket örökké eltudnák képzelni együtt. 

Kedvenc idézetek: 

,,Odahajol hozzám, és száját a fülemhez tartva azt mondja: – Jól nézel ki, Tris. 

Meglep, amit mondd, és nagyot dobban a szívem e szavak hallatán. Bárcsak ne így történne, mert annak alapján, ahogyan végigpillant rajtam, úgy tűnik, fogalma sincs róla, mit beszél. Nevetek. 
– Tedd meg nekem azt a szívességet, hogy távol tartod magad a szakadéktól, rendben? 
– Mi sem természetesebb – kacsint rám.''


,,Négyes nekitámaszkodik az ajtókeretnek, és bólint. Csillog a szeme a holdfényben. Végignéz a csoportváltókon, és teketóriázás nélkül kimondja: 

– Én a Szerencsétlent akarom. 
Halk nevetés fut végig a jelenlevőkön. Forróság önti el az arcomat. Nem tudom eldönteni, dühös legyek-e azokra, akik nevetnek rajtam, vagy inkább örüljek a hízelgő ténynek, hogy engem választott ki elsőként.''


,,-Te pedig... gondoskodj róla, hogy ne hagyhassa el egyetlen csoportváltó sem a központot! És arról is, hogy a többiek ne akarjanak megcsókolni!

Veronica Roth zseniális első könyvet írt. Az egész könyv hangulatának van valami gyomorszorító hangulata, amitől egyszerűen muszáj olvasnod és olvasnod. Imádtam azt az érzést, ami az egész könyv alatt meg maradt. Az olvasása után is minden megváltozott, nem csak egy szerű számként gondoltam a 4-re és teljesen meg voltam győződve, hogy a szerencsétlen jót is jelenthet. A beavatott  teljesen lenyűgözött.
Aki még nem olvasta annak, csak ajánlani tudom, mert az egész világa csak úgy beszippant.

Holnap pedig új bejegyzéssel jövök, addig is nézzetek be a többiekhez! :)

Blogprojekt #2- Híres írók 1. nap


*Lilitől*

Sziasztok:) Újra elérkezett az e hónapi blogprojekt. Ez a második alkalom, hogy kis csapatunk újra megegyezett egy közös témában, amire fogjuk építeni három napos bejegyzéseink.
Amikor kiválasztottuk a témát, akkor én először hatalmas dilemmában voltam. A híres írók ötlete iszonyú jó, de elég nehéz is. Rengeteg kedvenc íróm van és nagyon nehéz volt választanom. Nem akartam azokat a kedvenceket, akik már az előző hónap blogprojekt keretein belül megjelentek és a többiek is csupa  híres író közül válogattak, akik az én kedvenceim is. Szóval nehezen, de sikerült választanom. 

Veronica Roth összes magyarul megjelent könyvét olvastam és A beavatott miatt úgy éreztem, hogy teljesen megérdemelné, hogy róla szóljanak most az én posztjaim. 

Rövid életrajz: 

1988. augusztus 19-én született (már ez miatt a dátum miatt is érzem, hogy jól döntöttem) Veronica Anna Roth néven. Barrington-ban nőtt fel. A szülei elváltak, mikor öt éves volt. Három testvére közül ő a legfiatalabb. 
A barringtoni középiskolában végzett, majd pedig Northwestern University kreatív írás szakára iratkozott be. Később itt diplomázott.
2011-ben feleségül ment Nelson Fitch fotóshoz. Férjével ma is Chicagóban élnek.

Pályafutás: 

A beavatot 2011. május 3-án jelent meg a HarperCollins kiadónál. Hamarosan hatalmas sikereket ért el, és a New York Times Best Seller listáján is rajta volt. Még több infrmáció a holnapi bejegyzésben...
Képtalálat a következőre: „veronica roth”A sorozat folytatása: a Lázadó 2012 május 1-jén jelent meg külföldön. Szintén hatalmas siker volt és ez a rész is helyet foglalt a New York Times Best Seller listáján.
2012 még több jót tartogatott az írónő életében, mert a Summet Enteratinment megvásárolta A beavatott filmes jogait. A filmet 2013-ban kezdték forgatni, majd pedig 2014 márciusában mutatták be.
A sorozat utolsó kötete, A hűséges 2013-ban jelent meg angolul. 
A filmek folytatása is készülőben volt, meg is volt erősítve, hogy lesz második rész is.
A második rész megjelenése után azonban a készítők úgy döntöttek, hogy a harmadik részt két részre bontják. A hűséges első része 2016 márciusban került bemutatásra, a második rész pedig nem készült el. 
Miután Roth bejezte a trilógiát nem tudott elszakadni a világától, ezért még írt mellé 3 kiegészítő történetet. Ezek közül A Négyes kötet jelent meg magyarul, ami négy Négyes novellát tartalmaz. Még van egy tizennégy oldalas Free Four novella és a Sebek behegednek, ami a Hűséges után játszódik, bár én inkább marketing fogásnak tartom, mert Az Árnyak és jelek mellé küldték az előrendelőknek (akit érdekel itt elolvashatja a könyvről és a novelláról a véleményem).
Veronica Roth 2016-ban tért vissza egy új sorozattal, ami januárban jelent meg. Ez pedig a már feljebb is említett Az Árnyak és jelek sorozat első kötete. 

Nagyon tehetséges írónak tartom őt, mert hihetetlenül jók a könyvei és nagyon jól ír. Elég egyértelmű, hogy melyik könyvével ismertem meg, hisz még is csak egy egy sorozatos írónőről volt szó akkor még, de a teljes beavatott világot rögtön megszerettem. Minden részlet, minden cselekmény és az összes szál kialakítását fantasztikusan megoldotta.
Én tudom, hogy sokan haragszanak rá a Hűséges vége miatt, de hát skacok Veronica Roth megteremtette nekünk Négyest!!! Szerintem már ezért is elismerésre méltó :D
Szóval Veronica Roth A beavatott-tal nálam teljes mértékben bizonyított. Az Árnyak és jelek már nem lett ekkora kedvenc, de ettől még nem csalódtam az írónőben és nagyon kíváncsi vagyok további munkásságára.



Végezetül, pedig pár vicces mém róla: 







Már említettem, hogy mindenki remek írókat/írónőket választott, akik nekem is egytől egyig a kedvenceim úgy, hogy ne felejtsetek el benézni a többiekhez is: 



Ennyi is lett volna ez a mai bejegyzés, holnap új poszttal jövök, de még mindig az írónővel kapcsolatban :)


(képek forrása: Pinterest, Google)


Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác


Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divat követésének. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker pasiját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes Bell ikrek: Calliope és Cricket. 
Miután Cricket – a tehetséges feltaláló –, ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt.

Kiadó: Könyvmolyképző, 2014
Oldalszám: 334
Moly: 84%

Sziasztok! :)
Már régebben egy blogposztban összefoglaltam az imádatomat az Anna és a francia csókról. Tudom, hogy nem egyrészes könyv, hanem trilógia, de a folytatások sajnos nem Étienne és Anna történetét helyezik a középpontba. 

A Lola és a szomszéd srácot csak azért akartam elolvasni, mert megtetszett a füllszöveg. Felkeltette az érdeklődésemet a divattervezőnek beállított Lola és még is csak tudtam, hogy Anna és Étienne azért meg jelenik benne. 


Sajnos egyáltalán nem tudom elfogadni azt, hogy ez lenne a folytatás . Nem szeretem ha így csinálnak könyvekből sorozatot (de ez nem csak erre a könyvre vonatkozik, hanem mindenre). Szerintem az írónő is sokkal jobban járt volna, ha egy külön regényt ír, ugyanis én akaratlanul is hasonlítottam az elsőhöz.


Két ok, amiért az Anna és a francia csók sokkal jobb volt: 
Párizs: San Fransisco, mint város sokkal közelebb áll hozzám, még is az első részben olyan érzésem volt, mintha én magam is ott járnék Párizsban. Sokkal jobban át adta a hangulatot. A második részben semmi ilyet nem éreztem. Nem ragadta meg a hangulatot és nem adta át a városi érzést.
Karakterek: Az első rész szereplői a szívemhez nőttek, igazinak tűntek és érdekesek voltak. Most pedig a szereplők semmilyenek, unalmasak és inkább idegesítőek voltak. Kevés volt a jó pofa beköpés és nem volt egy olyan biztos társaság, mint Annáéknak.

A Lola és a szomszéd srác egy vagány tizenhét éves lány életét mutatja be, akinek van egy öt évvel idősebb rocksztár barátja, Max. De hiába, mert Lola még is a szomszéd srác iránt ácsingózik, akivel már két éve nem jött össze dolog. A szomszéd fiú, Cricket két éve elköltözött, de most visszaköltözik a családjával a régi házukba. Persze ez elkerülhetetlen romantikus afférokat okoz a két szereplő között. Annyira klisé témának tartom ezt a szomszéd srác dolgot, mert nekem a Szívatásnál úgy sincs jobb ebben a témában.


Lola stílus érzéke iszonyú király. Imádtam az öltözködési stílusát, hogy totálisan le szarta mit gondolnak róla mások. Nagyon erős személyiségnek tűnhet és annak is van beállítva, azonban a folyamatos szenvedés, hogy nem tudja eldönteni most melyik fiút válassza annyira elveszi az ember kedvét a karakterétől. Tetszik, hogy imádja a ruhákat és ki akar tűnni a tömegből, ez iszonyú király és én is ilyen vagyok. Szóval kezdetben még jónak is indult a könyv. Tele volt jó kis eseményekkel. Tetszett, hogy Lolának meleg apukái voltak, ami iszonyú aranyos és örülök, hogy az írónő megint bele vitt ilyen dolgot a sztereotípiákkal szemben. Nem tetszett, hogy azonban akkora feneket kerítettek Lola és Max közti öt éves korkülönbségre. Az egyáltalán nem sok, főleg pár év múlva semmit sem számítana. Másrészt nekem az ő párosuk iszonyatosan tetszett és én igen is Max és Lola párnak szurkoltam, jó  nekem a zenészek túl vonzóak. Étienne és Anna megjelenésének örültem, de utáltam, hogy nem ők vannak a középpontban, hisz ez az ő történetük volt, róluk kéne szólnia.Volt dráma bőven a regényben és nem voltak vele különösebb gondjaim, még is valami nem klappolt az egészben.

A történet haladása is olyan középszintű volt, közel sem hasonlított az Anna és  francia csók pörgős, letehetetlen stílusához. Ahhoz képest evvel a regénnyel is gyorsan haladtam. Vannak dolgok amiket most is teljesen érleletlennek látok és nem értem az írónő logikáját, de nem volt ez rossz könyv. A végére persze Max karakteréből egy üresfejű, bunkó zenészt csinált. Cricket karaktere valahogy még sem került hozzám közel és sajnos nem értem miért ragaszkodott hozzá két év után ennyire Lola.


Csillagos értékelés:


Eredetileg 3,5 csillagot akartam adni, de csak is Étienne miatt még hozzá adtam még egy felet :D Összességben tetszett a könyv, és nem bántam meg, hogy elolvastam. Hiába nem lett Cricket a kedvencem, a végére már jobban megkedveltem. Tényleg egy aranyos történetnek mondható. Az ötlet jó és a megvalósítás sem rossz. Néha Lola nyavalygós viselkedése nagyon zavart, de összeségben amúgy bírtam. Sajnos nem tudom nem összehasonlítani az első résszel és annak a remek hangulat és a varázsa, az most egyáltalán nem volt meg. 

Kedvenc idézetek:

,,Naná, hogy beleszerettem. 
Naná, hogy rosszul végződött."

,,Van valami a kék szemekben.''

,,– A kollégiumban folyton elkerüljük egymást. Örülök, hogy végre megismerkedünk. 
– Nemkülönben – feleli Cricket. – Csupa jót hallok rólad. Sőt, ha nem lenne itt mellettem a pasid, kísértésbe esnék, hogy én hívjalak randira. 
A lány elpirul, St. Clair pedig a pénztárban terem, és átöleli. 
– Enyééééééééém! – kurjantja. Az éppen jegyet vásárló pár gyanakodva lesi. 
– Állítsd le magad! – taszítja el magától nevetve Anna. – Kiteszik a szűrödet, aztán életünk végéig eltarthatom lordságodat.''

,,– Gyere már! – böki meg Anna a fiúja vállát. – Nem mutatod meg nekem azt a micsodát? 
– Milyen micsodát? 
A lány St. Clairre mered. Az vissza. Anna felénk billenti a fejét. 
– Ja, persze – áll föl St. Clair. – Azt a micsodát! 
Kisietnek. Ahogy becsukódik az ajtó, a srác még bekiált: 
– Lola, Cricket is szeretné ám megmutatni neked a micsodájááát!''

Kinek ajánlom? Aki szereti a szomszédos főszereplők szerelmes sztoriját annak biztos ez a történet is érdekes lesz. Valamint még, aki imádja a ruhákat, annak Lola karakterét könnyű megszeretni.


Mikor lányokat, más nők használnak ki | Amy Ewing: Az Ékkő


Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot. 

Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni.

Kiadó: Maxim, 2016
Oldalszám: 368
Moly: 86 %



Sziasztok! :)
Nagyon vártam, hogy olvashassam már ezt a könyvet. A téma is nagyon érdekelt és egy jó kis disztópiára mindig nyitott vagyok.

A könyv középpontjában az Ékkő áll és a különböző gazdag családok, akiknek mindenük meg van és ők a felsőbbrendű polgárok. Még is a gazdagság és a hatalom kevés, mert az Ékkőben élő előkelő nők nem tudnak gyerekeket szülni. Ezért alakult ki egy olyan világ, ahol a szegényebb körökből az arra alkalmas lányokat kiválasztják, hogy kihordja a gyermek szülésre kénytelen előkelő anyák gyerekét. Az újszülött gyerekeket tökéletesnek tervezik, a lányoknak pedig egész életüket arra kell szentelniük, hogy más életét helyezzék a sajátjuk elég. Nincsenek jogaik, akarataik és elvették tőlük az életüket.

Elég hátborzongató a könyv témája, valljuk be nyíltan elég szar helyzet. Ott van egy csomó lány, akiknek esélyük sincs saját jövőre, célokra és vágyakra. Az életüket tökéletesen irányítják mások. 
A lányok között ott van a regény főszereplője, Violet. Violetet az aukción megvásárolja a Tó Hercegnője. A családját már régen hátra kellett hagynia. Nem akar terhes lenni, és egyáltalán nem akar az Ékkőben élni. Érződik a tiltakozás a gondolataiban, de a cselekedeteiben egyáltalán nem. Egyáltalán nem éreztem lázadó személyiségnek. 
Voltak a könyvben olyan események olyan viselkedések amelyek botrányosak voltak és nem egy tizenhat éves lányhoz valóak. Hihetetlen, hogy egy nő képes így viselkedni egy másik nővel. 
A gazdag családok női tagjainak a viselkedése kegyetlen volt, mindegyiküket utáltam egytől egyig. 
Meglepő volt azonban, hogy nagyon sok ellentétes érzést hagyott bennem a könyv. Egyszer keménynek és durvának tűnt, máskor pedig laza és egyszerű volt. A Tó Hercegnőjének a viselkedése is néhol kedves volt, másszor pedig már egy hárpia volt.

Meglepő de elég lassan indulnak be a fő események és végig érződni lehetett, hogy ez még csak nagyon a kezdet. Ahhoz képest, hogy nem volt nagy akció benne és a romantikához is későn érkeztünk el, még is nagyon jó volt olvasni a könyvet. 
A romantikus szálhoz tényleg későn érkezünk el, és a Fiú is nagyon későn jelenik meg. Teljesen más valakire számítottam Violet mellett, és elég csalódott voltam, de biztos vagyok benne, hogy van ott még a történetben valami. Nem hiszem, hogy csak ennyi lenne.


A karakterek nagyon illettek a könyvhöz és tetszettek a háttér-történetek és a szálak, amelyek összekapcsolták őket. Violet keménynek mutatja magát, de egyáltalán nem éreztem rajta a makacs erős viselkedést. Nem lett egy olyan tipikus erős főhősnő. Személyiségre viszont nagyon szerettem és nagyon kedves, aranyosnak tűnt végig. A nevét különösen imádom. A férfi főszereplő Ash, akinek semmi karizmája nincs. Fú, utáltam őt. Idegesítő volt, nyápic, akit hú de mennyire kell sajnálni. Hát én egyáltalán nem sajnáltam és utáltam róla olvasni. Az én kedvenc férfi főszereplőm Garnet és Lucien lett. Garnet volt az akiről vártam, hogy ő lesz a Nagy Ő. Vicces, karizmatikus és jó fej. Valamint mennyire botrányos lenne az ő kapcsolatuk Violettel. Én már most #teamGarnet vagyok. A Tó Hercegnője néhol igazi diktátor volt, másszor elővette a kedves énjét, ami biztosan kamu volt. Nem szerettem az ő karakterét, és remélem majd vissza kap mindent.  Annabelle a történetnek nagyon jót tett, örültem az ő karakterének. Sajnos a többi szereplőt nem igazán sikerült jobban megismerni, pedig igazán kíváncsi lennék Violet barátjára, Ravenre bővebben is. 

A vége is bőven tartogatott NAGY meglepetéseket és teljesen biztos vagyok benne, hogy a második részt is el fogom majd olvasni. 

Az írónő nagyon jól megírta a történetet és az alapötlet is zseniális. Tetszett, hogy nem csak a rózsaszín világot ragadta meg, hanem bele írt jó pár meghökkentő részt, ami igazán komoly hangulatot adott a könyvhöz. 

A Borító: 

Teljes mértékben illik a történethez és szerintem jó választás volt. Angolul két borító van, az egyik a magyar borítós lila ruhás kép, a másik pedig amit ehhez a bejegyzéshez választottam. Nekem mindkettő nagyon tetszik. Azért választottam még is ezt, mert tetszett a kép hangulata és talán ez a borító még is szebb, a ruha pedig sokkal szebb.

Csillagos értékelés:  


Minden meg volt benne ami kell egy jó könyvhöz és mivel itt-ott voltak részek, amik nem igazán tetszettek, azok csak apróságoknak számított. A fél csillagot, csak Ash miatt vonom le.

Kedvenc idézetek:  

,,A küszöbön álló házasságkötésemre céloz? Vagy annak elmaradására? – nevet Garnet, és úgy fordul, hogy csak az arcélét látom. – Ki hitte volna – mutat az arcára –, hogy ezt ilyen nehéz lesz eladni?''

,,– Néha úgy érzem, egy másik ember életére emlékszem – tűnődik Ash. – Mintha az az ember már nem létezne."


,,– Mondd csak – kérdezi, miközben kifelé indulunk a könyvtárból. – Kit gyűlölsz jobban, apámat vagy anyámat?''

,,Garnet a korlátpillérnek támaszkodik, és füttyent, amikor lejövök a lépcsőn. Elpirulok, a Hercegnő arca pedig eltorzul, és a halántékához kapja a kezét, mintha a feje fájna.
– Ne, kérlek, Garnet – karol bele a Hercegbe. – Induljunk!''

,,Garnet megköszörüli a torkát, és a rá jellemző léha vidámsággal jelenti ki: – Megyek, keresek egy konyhalányt. Viszlát a vacsoránál.''


Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a YA disztópiákat, az biztos, hogy ebben a könyvben sem fog csalódni.




R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában


1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.
Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?
Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek. 
Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.

Kiadó: Álomgyár, 2017
Oldalszám: 448
Moly: 97 %


Sziasztok! :)
Nagyon szeretem a történelmi könyveket, mert lenyűgöző, hogy mennyire kidolgozottak és úgy gondolom, hogy igazán nagy kihívás lehet könyvet írni ebben a témában. R. Kelényi Angelika könyvével alig pár napja ismerkedtem meg, és akkor is a második résszel. Nagyon megtetszett és alig vártam, hogy sorra kerüljön az olvasmány listámon. 

1609-ben járunk Pozsonyban. Egy elhunyt orvos lányaként ismerhetjük meg a főszereplőnket, Flórát. Flóra egy nagyon okos, rendes és családközpontú fiatal lány. Árván maradása révén szeretne újra nővérével találkozni, aki Báthory Erzsébet grófnőhöz ment szolgálni. Mikor azonban hetek múlva sem kap semmi hírt nővére felől, akkor elhatározza, hogy egyedül megy el megkeresni. Pozsonyból Csejtére indul, ahonnan pedig teljesen izgalmassá válik a könyv.

Flóra a Grófnő szolgálatába áll, megismerkedik az ottani emberekkel és egy különösen izgalmas idegennel, Lorenzo Marianival. 
A könyv teljes mértékben szórakoztató, izgalmas és fordulatos. Rengeteg rejtély húzódik a háttérben. Senkiről sem tudjuk biztosan eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll. A várban egyáltalán nem csak a boldogság és a gazdagság működik, szolgálólányok tűnnek el és holtestek kerülnek elő.
A regény emellett egyáltalán nem erőszakos vagy durva. Tökéletesen megragadja a 17. századot, és abszolút élvezetessé teszi. 

Tetszettek a helyszínek. Szlovákiai magyarként iszonyatosan élveztem, hogy az én környezetemet és az én hozzám közel álló helyekkel is találkozhattam a könyvben, mert erre nem sok más könyvben van lehetőségem. 

A szereplőket is nagyon megkedveltem. Szerettem a makacs Flórát, aki nem tudott nyugton maradni és én végig nagyon jó karakternek tartottam. A másik kedvencem Mariani, akire Flóra mindig számíthatott. A regényben van egy pici hasonlóság, ami nekem Böszörményi Gyula Ambrózy báró sorozatához hasonlít, de ez főleg az eltűnt nővér és az együtt 'nyomozó' párosra utal. A hasonlóságuk még annyi, hogy mindkét regény iszonyatosan jó.
A szereplők egy tipikus 17. században élő embereknek tűnnek a szememben és a férfiak viselkedése igazán el tudott borzasztani, de hát hol volt még a feminizmus...

Romantikából sem volt hiány, nem volt túlcsöpögő, de az a csipkelődős, aranyos pillanatokat nagyon imádtam. Tudom, mindennek megtalálom a romantikus oldalát, de olyan jó jelenetek voltak a könyvben :D

A könyv végig lekötötte a figyelmemet és csak úgy olvastatta magát, kíváncsi voltam mi fog kisülni még belőle, hisz rengeteg esemény, rejtély, szereplő sorsa kereszteződött. Az írónő remekül hozta össze a történetet és az írásmódot is imádtam. Pont ilyeneket várok egy nem huszonegyedik században játszódó könyvtől, hogy át tudja adni a régi kor hangulatát. Annyira egyszerű hétköznapias volt, ahogy a palotai életet végig követhettük. 

A vége is bőven tartogatott meglepetéseket, kiszámíthatónak egyáltalán nem volt mondható. Nagyon kíváncsi vagyok, mi fog még történni, alig várom, hogy a második részt is olvashassam.

Csillagos értékelés:

Összességben teljesen imádtam olvasni és méltóan megérdemli az öt csillagot. 

Kedvenc idézetek:

,,– Igen, hölgyem, már megint. Legutóbb a karjaimba ájult kegyed, most pedig majdnem ledöntött a lábamról. Akarattal választ engem mindig a megmentőjének?''

,,– Azért duzzog kegyed, mert nem tűrök ellenvetést, vagy azért, mert nem csókoltam meg?''

,,– Sose harcoljon az ember egy nővel, mert mindig alul marad.''

,,– No, megtaláltam az emberedet, aztán odaadtam neki a levélkét. Itt járkál folyton a közelben, tényleg őriz téged, vagy mi a fene, mert máskor nem látni ilyen gyakran. Igen szépen megköszönhetted neki, hogy összelapátolt az udvarról, mert úgy vigyorgott, amikor olvasta az írást, mint egy jóllakott macska.''

Kinek ajánlom? Annak, aki szeretne kortárs írónőtől olvasni egy izgalmas, 17. században játszódó könyvet. Aki szeretne belelátni abba az életbe és szereti a rejtélyeket. Valamint nem túl sok a molyos olvasási arány sem, pedig higgyétek el megéri elolvasni.





Nicola Yoon: A Nap is csillag


Natasha: ​Olyan lány vagyok, aki a tudományban és a tényekben hisz. Nem a sorsban. Nem a végzetben. Vagy olyan álmokban, amelyek sohasem válnak valóra. Határozottan nem az a fajta lány vagyok, aki New York egyik utcájának emberáradatában találkozik egy aranyos fiúval, és beleszeret. Különösen nem akkor, amikor csak tizenkét óra választja el attól, hogy a családját kitoloncolják Jamaicába. Szerelembe esni nem az én sztorim. 
Daniel: Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak él, hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásainak. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Natashában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívülit tartogat… mindkettőnk számára. 
Az Univerzum: Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett. Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?

Kiadás: 2017, Gabo
Oldalszám: 364
Moly: 91 %

Sziasztok! :) Nicola Yoon a Minden, mindennel nálam hatalmasat bizonyított. Mikor rákerestem az írónőre akkor láttam meg, hogy van egy bizonyos The Sun is Aalso a Star c. könyve is. A hype hatalmas körülötte. Ez nagyon is jogos, mert még is csak egy ilyen remek könyv után, mint a Minden, minden rengetegen akartak még olvasni az írónőtől. Amikor megláttam a könyvet én már mindenképpen elakartam olvasni, és nagyon örültem, mikor megjelent magyarul is. 

A borító egyszerűen gyönyörű. Annyira jól mutat, iszonyatosan fel dobja az a színes háttér a cím mögött. Egyszerű még is figyelem felkeltő. 

A történet elég érdekesen kezdődik, szerintem a fullszöveg sem túl egyértelmű és az első oldalak is zavaros hangulatot adnak a könyvhöz. Először megismerhetjük Natashát és Danielt, akik a regény főszereplői. Mindketten New Yorkban élnek. Más-más okok miatt indulnak el mindketten otthonról, mikor is teljesen véletlenül, a már jól megszokott klisés első látásos szerelem dologgal Daniel teljesen oda lesz Natasháért. Annyira abszurdnak találtam ezt a dolgot, annyira idilli regényes ötletnek, a való életben ennek semmi esélyét nem látom. Daniel nem akarja elengedni a lányt és mindenképp megakarja győzni,hogy töltsenek el együtt egy kis időt. Natasha ellenkezik, nem hisz a szerelemben, de még is beleegyezik, így a két főszereplő egyetlen napját mutatja be a történet.
A regény hatalmas különlegessége, hogy minden embert, akivel a főszereplőink találkoznak, azoknak betekintést nyerhetünk az életébe. Például elmentek egy étterembe, akkor ott a pincérnő életébe is betekintést nyertünk. Mindenkinek a regényben volt egy bizonyos története, ezáltal iszonyú kidolgozott volt.
Megjelennek az olyan komoly témák, mint a rasszizmus, az illegális bevándorlói lét és egy elég nehéz anyagi helyzetben lévő család. És akkor ott van egy pár, akik egyetlen nap alatt rengeteg mindent csinálnak, és az idő csak telik és telik. Mindketten tisztában vannak vele, hogy ez az egy nap nem tart örökké.


A szereplőket nem sikerült nagyon megkedvelnem. Natasha még először szimpi volt, elvégre szerette a Nirvanát, tetszett a stílusa és igazán talpraesettnek tűnt, de annyira komor és merev, hogy szörnyen bosszantó lett egy idő után. Negatív volt, és tiltakozó. Daniel sem lett nagy kedvenc. Az ő karaktere elég szerencsétlennek tűnt, nagyon nehezen állt a sarkára és a viselkedése is idegesítő volt. A mellékszereplőket sokkal jobban megkedveltem. Érdekesebbek, különlegesebbek voltak és tetszett az a sok-sok történet, amit az írónő összekapcsolt a többi mellékszereplővel.

Egy napot követhetünk végig, ami nagyon hosszú és eseménydús. Imádtam New Yorkról olvasni, a helyekről és jó volt végig követni, ahogy annyi helyet bejárnak. Mielőtt pedig véget érne a könyv, akkor még egy évekkel későbbi utolsó fejezetet kapunk, amit én imádtam és nagyon aranyosnak találtam. Úgy gondolom, hogy szépen összefoglalta és lezárta a történetet.

A könyvről a vélemények megoszlanak, sokan nagyon szeretik, sokan nem szeretik és sokak csak azért szeretik, mert Nicola Yoon írta.

Csillagos értékelés: 

Én nem lettem nagy rajongója, nekem a Minden, minden sokkal jobban tetszett. Ez a könyv is remek volt, de voltak negatívumok, amik miatt levontam a csillagokat. Hiába tartom aranyosnak, hogy egyetlen nap ennyire megtudja megváltoztatni valaki életét és ennyi minden jó/rossz dolog történhet, mégis éreztem valami abszurdot benne, ez miatt nem is lett kedvenc. A másik negatívum, hogy a főszereplőket sem tudtam megkedvelni és elmaradt utána az a tipikus különleges érzés, ami egy igazán jó könyv után megszokott lenni.

Kedvenc idézetek:

,,Minden okkal történik''

,,Kurt Cobain hangjában ugyanazt hallja, amit Natasha is: tökéletes és gyönyörű szenvedést, egy hangot, amely annyira elvékonyodik a magánytól és a vágytól, hogy szinte elcsuklik.''

,,– Tényleg tudnunk kellene tizenhét évesen, hogy mit akarunk egész életünkben csinálni?''

Összességben tényleg nagyon örülök, hogy elolvastam, hiába is nem szerettem igazán, nagyon jó volt olvasni. Biztos vagyok benne, hogy az írónő következő könyveit is elfogom olvasni.

Kinek ajánlom? Aki nem szeretne egy mindennapi történetet, valami igazán különlegesre vágyik és szeretne megismerni különlegesebb szereplőket.






Mikor vége a nyárnak... | Augusztusi olvasmányok


Sziasztok!
Bah, eljött számomra az év egyik legroszabb időszaka. Mikor vége van az augusztusnak, vége van nyárnak és vége van a szünetnek. Én nyári lány vagyok. Imádom a meleget és imádom a szünetet. Mikor mindenki szenved, hogy milyen meleg van, én ilyenkor érzem jól magam. Utálok fázni és a szeptember beköszöntével pedig már kezdődik is az az időszak. 
Az augusztusom fantasztikus volt, de iszonyú gyorsan eltelt, sajnos. Rengeteget olvastam, a barátaimmal voltam és csak úgy minden rendben volt, mert szünet volt.

1. Tahereh Mafi: Ne érints 1-3
A könyvekről írott bejegyzés: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/08/tahereh-mafi-ne-erints-sorozat.html

2. Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg

Egy ​merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút. 
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. 
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból. 
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat. 

Az ötlet baromi jó, de én már mielőtt elolvastam volna már akkor sejtettem a nagy csattanót, ez miatt viszont egyáltalán nem lett kevésbé izgalmas, mert sokszor elbizonytalanodtam, hogy talán tévedtem. Nagyon érdekes a történet és a szarkasztikus humorát Sagenek imádtam, komolyan nagyon kis szórakoztató könyv volt, de volt egy hiba, ami csak miattam volt és nem a könyv hibája. Nem nagyon tudok azonosulni egy tizennégy éves fiúval és ez egy kicsit megnehezítette a dolgom :D Nem sokszor olvasok fiú szemszögből, de nem igazán szeretek, de eddig valahogy nem volt annyira fura, mint most. Na de mindegy is a történet jó, az írásmód szuper, teljesen megértem miért szeretik mások és a molyos százalék is totál jogos. Itt csak velem van a baj, ha szeretném tovább olvasni meg kell magamban találnom a tizennégy éves fiút :D.



3. Colleen Hoover és Tarryn Fisher: Soha, de soha 2.

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! 

Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.

Utáltam. Oké tudom, hogy evvel a pár sorral mindenkit ki fogok borítani, de nem érdekel, őszinte akarok lenni. Az első részre 3,5 felet adtam, mert a drámát szerettem benne és valahogy az egész sztori jó volt. Na de a második rész egyszerűen szörnyű volt. Utálom a szereplőket, ahogyan ebben a részben viselkedtek az egy nagy nulla volt. Semmi előrehaladást nem éreztem a történetben. Nem tudtunk meg a történetről semmit, semmivel se kerültünk közelebb a megoldáshoz, és egyszerűen kínszenvedés volt olvasni. Silas nevétől a hideg futkos a hátamon (még is csak TVD rajongó vagyok). Az egyetlen egy jó benne az ikonikus Soha, de soha volt, mert valahogy imádtam azt, amit ehhez a mondathoz kötöttek a szálak. Egyszerűen én ezt a sorozatot nem tudom szeretni.


4. Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szükségem van rád?
Eltelt egy év azóta, hogy a tizennyolc éves Eden Munro utoljára látta Tyler Bruce-t, a mostohatestvérét… és a titkos szerelmét. A családjuk kedvéért véget vetettek a kapcsolatuknak, Eden mégis izgatott lesz, amikor Tyler meghívja magához, hogy töltse vele a nyarat New Yorkban. 
Eden már megtalálta a boldogságot a barátjával, Deannel, és úgy gondolja, hogy Tyler is biztosan továbblépett. De miközben eltöltenek egy hosszú, forró nyarat a sosem alvó, izgalmas városban, hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem felejtették el egymást. Vajon ellen tudnak állni a csábításnak? 
Estelle Maskame fantasztikus DIMILY-trilógiájának második részében Tyler és Eden felvállalja az érzéseit, és el kell dönteniük, mit tegyenek ezután. Elég erős a szerelmük, hogy elviseljék a rájuk váró kihívásokat?

Santa Monica után ez a rész New Yorkba kalauzol el bennünket, aminek én baromira örültem, mert New York is az egyik álmaim városa. Ebből következik, hogy végig sikerült átadni a város hangulatát és baromira élvezetes volt olvasni. Ezen kívül azonban az első részt sokkal jobban szerettem. Itt valahogy Eden sokkal idegesítőbb, szenvedősebb volt. Amúgy tele volt a könyv irtó jó pillanatokkal és ezt is szerettem, de azért az első rész sokkal erősebb volt. Biztos, hogy folytatni fogom.


5. William Golding: Legyek ura

Született ​optimista vagyok – írja Golding – de a fogyatékos logika … pesszimistát formál belőlem.” Ebből a folyamatból valóban a végeredmény, a pesszimizmus marad meg uralkodó benyomásként Golding mindazon regényeinek olvastán, amelyek emberi-írói alapélményével – a háborúval foglalkoznak. A pesszimizmusból azonban egyfajta megnyugvás alakul ki, mihelyt Golding az emberség kérdését firtatja: „Ember voltunk abban áll – írja –, hogy el tudjuk dönteni, mi a helyes és mi a rossz, mi a csúf és mi a szép, mi az igazság és mi az igazságtalan.” A legyek ura voltaképpen a régi angol kalandregényeknek, a „hős gyarmatosító brit szellem”-et propagáló műveknek keserű paródiájául készült – de sokkal több lett ennél: egy maroknyi kamasz hajótörött életének néhány hetében az emberi ösztönök fejlődésének teljes panorámáját – a magatartásformák teljes skáláját adja a legvégletesebb helyzetekben. Megmutatja, hogy az értelem, az emberség, az ésszerű társadalom az ember elemi szükséglete; de ha az értelem nem eléggé érett, az emberség nem eléggé erőteljes, feltámadhatnak az alantas ösztönök, az öncélú hatalomvágy, a kegyetlenség.

Most ugyan azt tudom elmondani, amit A soha, de sohánál. Lehet, hogy most sokan nem fognak velem egyetérteni. A Minden, mindenből kiindulva két féle típus van: Maddy, akinek szörnyű volt és Olly, akinek a kedvence. Én nekem szörnyű volt, de még mennyire. Istenem untam olvasni és kiborított. Először is nem tetszett, hogy nem volt rendesen elmagyarázva, hogy is kerültek oda a gyerekek a szigetre, nem volt semmi az azelőtti életükről és ez nekem baromira hiányzott. A szereplők idegesítőek voltak és gonoszak. Annyira nem tetszett, annyira gondolkodtam rajta, hogy abba hagyom, de vártam, hogy lesz valami hátborzongató, hát volt de nem igazán sok. Őszintén az egész nem jött át nekem, értelmetlennek látom, pedig az ötlet baromi jó. Voltak benne jó részek, de egyáltalán nem tetszett.


6. Katie McGary: Feszülő húr

7. Maggie Stiefvater: Hollófiúk

Nem ​látó csak két esetben pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján; vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt.
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket. Ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. 
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Hollófiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. 
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Hollófiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. 
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. 
A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Hollófiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.

Nagyon lassan vettem rá magam az olvasására. Először is nem tudtam, hogy miről fog szólni, mit várjak tőle. Tetszettek a szereplők és valahogy tetszett az egész. A témájával már kezdtek gondjaim lenni, egyszerűen úgy éreztem, hogy nem szól semmiről, senki nem mondott el semmit. Bluenak az anyja csak parancsolgatott, de nem magyarázott meg semmit, a csajszinak meg eszébe se jutott megkérdezni, hogy na még is miért. Ebből kiindulva néhol igazán idegesítő volt a könyv. Szeretném elolvasni a második részt, és csak remélem, hogy jobb lesz.


8. Kresley Cole: Végtelen lovag

Néhány évszázadonként eljön az idő, amikor a tarot kártya lapjai életre kelnek, hogy megküzdjenek egymással, életre-halálra. 


– Minden játékban végzett velem? 
– Nem mindben. De a Lótusz Hölgye akkor is meghalt. 
– Vagyis mások öltek meg… Nyertem már játékot? – Azt kívántam, bárcsak ne tudnám meg. – Hányszor? 
Matthew habozott. 
– Többet, mint bárki más előtte. Vagy azóta. 
Akkor gyilkosságban rekordtartó vagyok. Nem csoda, ha Selena annyira aggódik, amikor új Arkánumokkal találkozunk. Mindenkinek rám fáj a foga. 
– Ki kapott el? 
Matthew a kezét nézte. Téma lezárva. 
– Akkor azt áruld el legalább, hogy a Halál hányszor kapott el! 
– Ez a Halál? Az utolsó három játékban kétszer. – Matthew barna szeme elkomorodott, amikor hozzátette: – Gyakorlat teszi a mestert. 



Tegyél fel mindent egy lapra!


Az első részt imádtam így nagyon vártam, hogy elolvassam már ezt a részt is. Az első rész jobban tetszett, megint. Jack nem volt az igazi. Persze ezt is imádtam olvasni, de ezt nem éreztem annyira ütősnek, mint az elsőt. A halál megjelenése tetszett, de én már rögtön tudtam, hogy milyen szerep is vár rá, és igazam is lett. Nagyon várom a regény többi részét, mert még bőven tartogat az írónő meglepetéseket és nagyon várom, hogy tovább is olvashassam.


9. Baráth Viktóra: A főnök
A könyvről írt bejegyzés itt: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/08/barath-viktoria-fonok.html

10: Patricia Gucci: Gucci

Patrizia ​Gucci titokban született: szerelemgyerek volt, akinek születése könnyen romba dönthette volna édesapja, Aldo Gucci karrierjét. Az 1960-as években történt, a Hollywood és a királyi sarjak must-have divatmárkájának számító Gucci cég boldog, szép napjaiban. Ugyanakkor ez még az az időszak is volt, amikor a házasságon kívüli gyermekvállalás illegálisnak számított Olaszországban. Aldo nem engedhetett meg magának egy nyilvános botrányt, azonban nem volt képes ellenállni Patrizia édesanyja iránti hatalmas szerelmének. Szerelmét, Brunát akkor ismerte meg, amikor a fiatal lány munkát vállalt az első római Gucci-üzletben. Teherbe esése után Aldo Gucci, a problémákat elkerülendő, Londonba menekítette Brunát, hogy később újszülött gyermekével együtt diszkréten visszacsempéssze Rómába, az olasz hatóságok, a média és a Gucci család előtt teljes titokban.
Ez a könyv Patrizia szüleinek elhallgatott szerelmi történetét tárja elénk a szerző személyes emlékeire, szüleinek összegyűjtött szerelmes leveleire és az édesanyjával folytatott beszélgetésekre, valamint a korábban nem publikált archív fényképekre támaszkodva. Szüleinek viharos történetét édesapjához fűződő személyes viszonyának elbeszélésével szövi át: attól kezdve, hogyan töltötte életének első évtizedét legnagyobb részt rejtőzködve, elszigetelten a világtól, majd hogyan vált a Gucci szóvivőjévé és apjának, Aldónak legfiatalabb tanítványává, egészen addig a pillanatig, amikor a hírhedt puccs után Aldo kitagadja mindhárom fiát, és egyetlen, egyetemes örökösévé a valaha bűnös kis titokként kezelt Patriciát teszi meg. Az Olaszországon, Anglián és Amerikán átívelő történet szerelemről és veszteségről, árulásról és hűségről szól, amely a Gucci családi vállalkozásként megélt hatvan évének legviharosabb időszakában játszódik.
Nem tudom említettem-e már, de imádom a divatot, a ruhákat és a vásárlást. Egyszerűen kiskorom óta imádom a divatot és mindig is érdekeltek a tervezők. A legnagyobb kedvencem Coco Chanel, de minden tervezőről szívesen olvasok. Így, mikor megjelent ez a könyv is, rögtön megtetszett, mert a Guccit is imádom és különösen hatalmas kedvenceim az ikonikus papucscipők.
Azért is szerettem volna elolvasni, mert ez nem egy egyszerű kutatási történet, hanem Aldo Gucci lánya meséli el a történet. Ebből érezhetően a történet sokkal valóságosabb és személyesebb.
A történet gyönyörű volt és iszonyatosan élveztem az olvasását, bele láttunk a részletekbe és mélyebben is megismertük-
Imádtam olvasni, és voltak benne igazán megható részek. A borító is gyönyörű lett. Az egész könyv egy tipikus libabőrt okozó könyv, annyira megható. Mindenkinek csak ajánlani tudom!


11. Szabó Tünde: Az alibi

A cseppet sem átlagos természetű Adrienn, a Bébé tizenegyedikes diákja egy nap borítékot talál a küszöbön. A benne lapuló pendrive Adrienn osztálytársa, Balázs eltűnésének nyomozati anyagát tartalmazza, vagyis annak egy részét.
A helyes, de szemétkedésre hajlamos Balázs pár hónappal korábban lelépett otthonról, mindenki szerint azért, hogy megszabaduljon utált szüleitől.
Adrienn az újonnan felfedezett tények nyomába ered, miközben egyéb gondja is akad. Egyik este a parkban rajtakapja romantikus értelemben foglalt osztálytársát, Katát, a suli fenegyerekével, Janóval.
Másnap egy lány az évfolyamról megvádolja Janót, hogy leütötte és kirabolta, Adrienn viszont tudja, hogy ez képtelenség. Ki kell derítenie az igazságot, bár ellenségeinek száma egyre szaporodik.

Először is kezdeném avval, hogy az első oldalakon kiborított az írásmód és a stílus. Konkrétan szenvedtem az olvasásával. Kiborítottak azok a hülye becenevek, mert már egyszerűen azt éreztem, hogy ez iszonyú sok: Karesz, Janó, Vica... Szóval annyira elegem volt belőle, de erős voltam és olvastam tovább. Bár iszonyú nehézkesen ment. Végül valahogy kezdett jobb lenni, de még így se volt az igazi. Sokkal izgalmasabbra számítottam, de így csak egy béna kriminek látszó amerikai hangulatot utánzó könyvnek éreztem.



13 könyvet sikerült elolvasnom ebben a hónapban, aminek iszonyatosan örülök. Két új nagy kedvencet is avattam, még pedig a Ne érints sorozatot és A főnököt. Augusztusi nagy esemény még, hogy elkezdtünk öt másik bloggerrel egy Blogprojektet is, ami három napomat és végig kísérte augusztusban.

A szeptemberre és a sulira, csak azt tudom mondani, hogy nem akarom. Semmi kedvem visszamenni a sok kötelezettség közé, és a túlhajszoláshoz. Imádtam, hogy mindenemre volt időm, nem számított mikor mit csinálok, hogy mennyit vagyok el otthonról, mert nem volt miért hazasietni, hisz holnap nem kellett korán kelni. A második évemet fogom kezdeni a gimiben, de így egy év után szerintem el tudom mondani, hogy nem a tipikus SzJG szerű életem lett, vagyis nem olyan társaság lett körülettem. Pedig én is vártam, hogy na majd a gimi olyan lesz mint a könyvekben/filmekben/sorozatokban, de nekem ez nem így jött össze. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, de valami sokkal jobbra számítottam. A legtöbben alig várják a gimit, mert nem szeretik az általánost. Én imádtam az általánost, és egyáltalán nem akartam ott hagyni azt a társaságot. Azok a dolgok, amiket a gimitől vártam, hogy lesz egy jó összetartó osztály, vicces társaság és öröm lesz mindennap bejárni és minden jó lesz, azok nekem mind meg voltak az általánosban.
Nem fogom azt mondani, hogy várom a suli kezdést, mert egyáltalán nem lenne igaz. Imádom a nyarat és bár ne telne el ilyen hamar. Nem akarok sulit, de nincs mit tenni. 


Remélem senkit nem zavart a személyes kicsit szomorúbb megnyilvánulásom. Sok sikert szeretnék kívánni mindenkinek a sulihoz, remélem mindenkink jól fog telni!






Popular Posts