Novemberi olvasmányaim


Sziasztok! :)
Elérkezett a hónap vége, ami nálam havi lezárást jelent. Szeretem ezeket a bejegyzéseket a hónapban, mert át tudom gondolni az olvasásokat és mindent, ami a hónapban velem történt.
A hónap olvasás terén egyáltalán nem indult jól. Olvasási válságom lett és olvasás helyett inkább a filmeket preferáltam. Rengeteg filmet megnéztem a hónap alatt. Valamint magában is alig volt kedvem olvasni. Így majdnem négy olvasmánnyal fejeztem be a hónapot, de múlt hét pénteken sikerült megbetegednem, aminek egy hetes otthon lét lett a következménye (és ez még most is tart), ezalatt viszont sikerült befejeznem a Silbert és két másik könyvet is elolvasnom.  

1. Stephen King: Az
Nem igazán mondható első olvasmánynak tekintve, hogy nem is olvastam el. Egy ilyen vastag könyvnél meg hiába olvastam el több mint száz oldalt itt semmit sem jelent. Szóval először baromira tetszett, de már jöttek is gondok, mert előjött tőle a paranoiás énem :D. Aztán a következő fejezetek annyira nem tetszettek, sőt... Egy bizonyos fejezet, még pedig Beverly fejezete a párjával különösen kiborított. Én nagyon a nők elleni erőszak ellen vagyok és ez nálam alaposan kiverte a biztosítékot. A fő problémám pedig az idő volt, itt van egy ilyen baromi hosszú könyv amit legjobb lenne nonstop olvasni, de én a suli mellett ezt nem tehettem meg. Hatalmas probléma volt, hogy magában olvasni sem volt kedvem, inkább filmeket néztem (sokat) így a könyvet félbehagytam. Olyankor szeretném elolvasni mikor sok idő van és süt a nap... xd.

1. Baráth Viktória: Első tánc
A könyvről írott értékelésemet ide kattintva elolvashatjátok. 

2. Agatha Christie: Gyilkosság az Orint Expressen
Egy kedvhozó bejegyzést találtok a blogon a könyvről és a filmről is ide kattintva.

3. Sarah J. Maas: Az orgyilkos pengéje és más történetek

Celaena Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa.
Az orgyilkosok törvényei szerint teljes engedelmességgel tartozik mesterének, de ő senkire sem hallgat, és csak társában, Samben bízik. 

Celaena öt kockázatos küldetésre indul távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon. Ám eközben megszegi mestere, Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül súlyos büntetés jár… 
Fedezd fel az öntörvényű hősnő sötét és izgalmas világát, és tudd meg öt fordulatos előzménytörténetben, hogyan kezdődött az Üvegtrón-sorozat legendája!

Két hónapja vártam már rá, hogy ezt a könyvet kivehessem a könyvtárból. Végre visszahozták, így végre megkaparintottam.
Sarah J. Maas már megint megcsinálta, ez a nő egyszerűen zseniális. A könyv maga pedig szintén az. Annyira jó volt látni Celaena életét az Üvegtrón előtt. Az utolsó fejezetek pedig mindent vittek. Annyira szomorúak voltak és megdöbbentők. Most már csak még jobban várom az Empire of Storms-t.
Csillagos értékelés: 


4. Kerstin Gier: Az álmok harmadik könyve

Kerstin ​Gier nagy sikerű trilógiájának grandiózus befejező része.
„A sok különböző ajtó és a lágy fény akár derűs és békés hangulatot is teremthetett volna a folyosón, de nem így történt. A síri csendben mintha valaki folyton hallgatózott volna, és képtelenség volt kideríteni, vajon honnan jön a fény. Mégis szerettem ezt a helyet, és a gondolatot, hogy minden ajtó mögött egy másik lélek álmodik éppen, és hogy ez a labirintus az összes embert összeköti a világon. Mágikus hely volt, titokzatos és veszélyes…”
Március van, Londonba lassan megérkezik a tavasz, Liv Silber pedig mindjárt három problémával is küzd.
Először is: hazudott Henrynek.
Másodszor: az álmok egyre veszélyesebbek. Arthur olyan titkokra jött rá, amelyek segítségével az álomvilágban borzalmas dolgokat tehet. Feltétlenül meg kell állítani.
Harmadszor: Liv anyja, Ann, és Grayson apja, Ernest júniusban össze akarnak házasodni. És a gonosz Bokkernek, Grayson nagymamájának nagy tervei vannak a fia esküvőjét illetően, de legalábbis egészen más tervei, mint a menyasszonynak.
Liv alig győzi elhárítani a fenyegető katasztrófák sorát…
Merülj el e csodálatos világban!
Teljesen imádom az egész sorozat, de én még mindig azt tartom, hogy az első rész a legjobb. Kerstin Gier fordulatai, a humora és a szereplői egy tökéletes egyveleget alkotnak, ami egy szuper könyvhöz kell. Imádtam olvasni és nagyon sajnálom, hogy vége lett. Persze volt pár idegesítő dolog, de ez annyira eltörpül, mert én baromira megszerettem ezt a családot és magát a teljes sorozatot. A végével is teljesen kivagyok békülve, semmi ötletem nem volt a titkokra, így nagyon meg tudott lepni.
Csillagos értékelés: 


5. Erin Watt: Megtört herceg


Kikötőben vívott ökölharctól kezdve az iskolai bunyóig: életek omlanak össze a csillogó-villogó palotában, miközben egy srác próbálja menteni a bőrét. 

Reed Royalnak mindene megvan: vonzó külső, befolyásos család, sok pénz. Az elit gimiben sorban állnak a lányok, hogy vele lehessenek. Ő viszont magasról tesz mindenkire, mert csak a családja érdekli – amíg Ella Harper be nem sétál az életébe. 
Izzó gyűlölettel indul a kapcsolatuk, mert azt akarja, hogy az apja új nevelt lánya szenvedjen. De aztán minden átfordul valami egész másba. Közel akarja tudni magához Ellát. Biztonságban. Egy ostoba hiba miatt azonban Ella elmenekül a karjaiból, így káosz köszönt a Royal-palotára. Reed azon kapja magát, hogy összeomlik az egész világa. 
Ella már nem kíváncsi rá. Azt mondja, hogy csak tönkretennék egymást. 
Talán igaza van.


A Papír hercegnőről ide kattintva olvashattok egy értékelést. Az egy hatalmas függővéggel ért véget, így nem is volt kérdés, hogy bizony ezt is muszáj lesz elolvasnom. Kicsit az imádatom alábbhagyott, mert kiborultam. Komolyan mi az istenért kell a Royal családot így imádni? Mintha istenek lennének. Aztán Ella ribancozása. Kedves Ella, ha így viselkedsz ne csodálkozzál, hogy ribancnak tartanak! bőven rászolgál a csaj Na, de szerencsére ezek a problémák később nem idegesítettek így a könyv olvasást ugyanúgy tudtam élvezni, mint az első résznél. A vége pedig hatalmasat ütött és, hogy őszinte legyek baromira számítottam rá, hogy valami ilyen meg fog egyszer történni!
Csillagos értékelés: 


6. R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa

1610-ben, ​egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja.
Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni.
Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte. 
A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa. 
Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának?

Imádtam! Már a sorozat első részébe is bele szerettem itt, de ez a rész még tovább fokozta az imádatomat. Hihetetlenül imádom a történelmi regényeket, így ez miatt ez a könyv is hatalmas kedvencemmé vált. Az pedig, hogy mennyi minden történt ebben a részben az egyszerűen fantasztikus volt. Tele volt viccesen romantikus részekkel, amik totálisan megnyertek maguknak. Konkrétan voltak benne olyan részek amiken jó ideig sírva nevettem. Imádom a karaktereket és imádtam Velencéről olvasni, egyszerűen nem volt olyan ami nem tetszett. Nem érdekel, hogy a harmadik rész még nem jelent meg én ezt a sorozat már most kedvencnek jelöltem molyon.
Csillagos értékelés: 



Ennyi is lett volna az e hónapi olvasmánylistám. Hát nem ez volt a legtermékenyebb olvasási hónap, de ezt pótoltam filmekkel és sorozatokkal. A blogposztok sem voltak túlzásban, de egyszerűen semmi ötletem nem volt. Remélem decemberben sokkal több és jobb bejegyzések fognak születni, mert vannak ötleteim, szóval majd meglátjuk... Nagyon fontos még, hogy a Blogprojektunk kezdete egy kicsit csúszik, még pedig holnapra. Nézettek be mindenképp a blogra, mert nagyon jó kis témával érkezünk! :)
Legyen szép decemberetek! xxx





Kezd el hétfőn! | Gyilkosság az Orient expresszen

 

Sziasztok! :)
A Kezd el hétfőn egy hét indító rovatnak indult a blog kezdetén. Mára már ezek a bejegyzések eléggé megritkultak a blogon, pedig még mindig jó ötletnek tartom. A megalakulása ezeknek a bejegyzéseknek mindössze annyi, hogy szerintem kell valami plusz amitől jól indul a hetünk. Ezekben a bejegyzésekben mindig olyan könyveket szeretnék ajánlani, amiket nagyon szerettem és amik feltudják dobni a kedvünket egy kedvtelen napon, például egy pocsék hétfőn, amikor a szeretett hétvége véget ér és minden kezdődik újra. 

A mai kedvhozó könyv pedig nem más, mint Agatha Christie-től a Gyilkosság az Orient expresszen. Múlt héten olvastam ki a könyvet és rögtön pár nappal utána már a moziban is megnéztem a filmet. 

A Könyvről: 
Néhány ​óra múlva felébredt, vagyis inkább felriadt. 

Tudta, hogy mi ébresztette fel: egy hangos nyögés, szinte kiáltás, valahonnan egészen közelről. És a következő pillanatban harsányan megszólalt egy csengő. 

Poirot felült, és meggyújtotta a lámpát. Most vette észre, hogy a vonat áll. Valószínűleg egy állomás. 

A kiáltás megijesztette. Emlékezett rá, hogy a szomszéd fülke Ratchetté. Felkelt, és kinyitotta az ajtót, éppen akkor, amikor a kalauz végigsietett a folyosón, és bekopogott Ratchett ajtaján. Poirot résnyire nyitva hagyta az ajtót, és figyelt. A kalauz még egyszer kopogtatott. Megszólalt egy csengő, és egy távoli fülke ajtaja fölött kigyulladt egy lámpa. A kalauz hátrapillantott. Ebben a másodpercben megszólalt egy hang a szomszéd fülkében franciául: 

Semmi baj. Tévedtem. 

Rendben van, monsieur. 

A kalauz elsietett, és bekopogott azon az ajtón, amely fölött égett a lámpa. 

Poirot megkönnyebbült szívvel visszabújt az ágyba, és eloltotta a villanyt. De előbb még megnézte az óráját. Nulla óra harminchét perc volt.

1934-ben jelent meg a Hercule Poirot sorozat 10. részeként. Én már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, de valahogy csak most ütemeztem be az olvasását. Miután elolvastam csak az járt a fejemben, hogy Lehet egy Agatha Christie könyv rossz? Hát szerintem nem. 
Egyszerűen imádtam! Magában az alapötlet egyszerűen zseniális. Egyetlen vonat, egy gyilkosság és 12 gyanúsított. Poirot újra lenyűgözött, már meg sem lepődök, hogy semmilyen összefüggés nem kerüli el a figyelmét. 


,,– Bocsásson meg, monsieur Poirot, de nem egészen értem magát.

– Én sem értem magamat – mondta Poirot."

Egy tökéletesen felépített könyvet olvastam el, ahol minden szál alaposan össze volt kuszálva. A szereplőket is sikerült eléggé megkedvelnem. Eddig minden Agatha Christie könyv szereplő között azt éreztem, hogy mindenhol ugyanezek a karakterek vannak csak más-más nevekkel. Itt ezt szerencsére nem éreztem. A szereplők is egytől egyig jól felépítettek voltak és tetszettek a háttér-történeteik. 
Egész biztos, hogy bőven tartogatott a regény meglepetéseket és csak úgy olvastatja magát az olvasóval. Nem lesz kedvetek letenni, mert annyira izgalmas. 
A végére pedig egy hatalmas ütést mér ránk az írónő mert a könyv csattanója egyszerűen hihetetlen! 


– Azt hiszem, hogy az ok eléggé szembeszökő, monsieur Poirot. 

– Az én szemembe nem szökött, mademoiselle.

A filmről:

A filmre már csak azért is elakartam menni, mert az egyik kedvenc színészem (Johnny Depp) játszik benne. A film kezdése már rögtön megnyerő, vannak benne poénos részek és szép a helyszín. Ezek a film végéig is megmaradtak. Magában Hercule Poirot szerintem kicsit furcsa volt, mármint én nem igazán pont így képzeltem el. 
Az események viszont teljesen olyanok, mint a könyvben. Úgy gondolom, hogy nagyon jól tartották magukat a könyvbéli eseményekhez. Bár nem izgultam végig úgy a filmet, mint a könyvet, de ettől még ezt is ugyanúgy tudtam szeretni, mint azok akik nem tudták mi lesz a vége.  Elég szórakoztató volt, ahogy a mellettünk ülő pár azt találgatta, hogy na vajon ki is a gyilkos, kis naivok.
A film vége szerintem egy kicsit túl lett dramatizálva, nem értem miért akarnak a rendezők mindig ennyire rámenni a drámára és a túlzásra. Ezt az egy kis negatívumot leszámítva a film nagyon tetszett. Persze azért a könyv jobb volt, mint a film.

Összeségben azért is tartom egy teljesen pozitív hét indító könyvnek, mert a cselekmény folyamatosan pörög és tele van fordulatokkal. Nem akarja letenni az olvasó, mert annyira izgalmas. Szerintem kortól nemtől függetlenül ez mindenkinek csak egy jó könyv lehet.
Ha pedig elolvastátok, vagy nem szeretnétek elolvasni, akkor mindenképp nézzétek meg a filmet amíg még adják a mozikban! :)

Szép hetet mindenkinek! xxx


(képek forrása: google)

Rapid book tag

Sziasztok! :)
A mai bejegyzésben egy újabb book tag-et fogok kitölteni. Először is köszönöm szépen a kihívást Fruzsinak a Könyvimádat felsőfokon blogról. Az én kihívottam Beatrice a Molybirodalom blogról. Ha még nem töltötted ki és van kedved hozzá, készítsd el te is a bejegyzést :)

1. Puha vagy kemény táblás könyv?
Sokkal jobban szeretem a kemény táblásat, de viszont a puha borító sokkal pénztárca barátabb így nekem több a puha borítós könyvem.

2. Online vagy könyvesbolti vásárlás?
Sajnos, mivel külföldre nem minden webshop szállít, a helyi könyvesboltok pedig nem túl tökéletesek, ezért nem sokat vásárolok online. Leginkább csak akkor, ha előrendelésről van szó. A könyvesbolti vásárlást viszont amúgy is jobban szeretem. Jobban körül lehet nézni, válogatni és bele is lehet olvasni a könyvekbe.

3. Trilógiák vagy sorozatok?
Is-is. Nekem teljesen mindegy :D

4. Hősök vagy rossz fiúk?
Rossz fiúk mindenképp. Erre nálam a fő példa a Fennmaradottak krónikái. Kinek kéne egy herceg, ha ott egy orrgyilkos?

5. Melyik az az egy könyv, amit mindenkivel elolvastatnál?
Ilyen nagyon sok van, de talán a Bright Side. Kate pozitivitása szerintem egyszerűen fantasztikus és bőven tanulhatnánk tőle.

6. Ajánlj egy alul értékelt könyvet
John Greentől a Papírvárosok. Ez a második kedvenc könyvem John Greentől (az Alaska nyomában az első). Én egyszerűen szeretem ezt a regényt, de amióta molyozom, azóta majdnem mindig csak rossz értékelést olvastam róla. 

Melyik volt az utolsó könyv, amit befejeztél?
Baráth Viktória: Első tánc. Ide kattintva megtalálhatjátok az értékelésem.

Melyik volt az utolsó könyv, amit megvettél?
Nagyon-nagyon rég vettem már magamnak könyvet. Utoljára az Idő vándorait vettem, mert azóta csak kaptam és már az is régen volt. Az egyetlen ok ami miatt nem vettem új könyvet az mindössze annyi, hogy várok jó pár megjelenésre.

Mi volt a legfurcsább dolog, amit valaha használtál könyvjelzőnek?
Talán a zsebkendő.

Használt könyvek: Igen vagy nem?
Attól függ, hogy mennyire használtak.

11. Karakterek vagy cselekmény?
Nekem is ugyanúgy mindkettő, mint Fruzsinak. Egyik sem megy a másik nélkül.

12. Hosszú vagy rövid könyvek?
Hangulattól függ, én inkább a közepes hosszút szeretem.

13. Hosszú vagy rövid fejezetek?
Inkább a hosszúak, de ez szintén könyv és hangulat függő.

14. Nevezd meg az első három könyvet, ami eszedbe jut!
Sarah J. Maas: Az orgyilkos pengéje és más történetek, John Green: Alaska nyomában és Kerstin Gier: Silber. 

15. Mik azok a könyvek, amik megnevetettnek vagy megsiratnak.
Életem legsiratósabb könyve a Harry Potter 5. Vicces könyv pedig rengeteg van, de legyen mondjuk a teljes Luxen sorozat. 

16. A mi világunk vagy a kitalált világok?
Ha valami nagyon jól megy az életemben akkor egyáltalán nem vágyakozom sehova. Azonban vannak azok a napok, amikor legszívesebben kedvem lenne elbújni a takaró alá egy jó könyvvel. Afféle book on, world off szerűen. 

17. Ítélsz könyvet a borító alapján?
Nem.


Ennyi is lett volna a mai bejegyzés. Ha kedvet kaptatok a book tag-hez, akkor nyugodtan készítsétek el ti is :) 
Hamarosan újabb bejegyzéssel jövök! xxx




Baráth Viktória: Első tánc

Meddig ​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?
Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka. 
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.
Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?
Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?

Kiadás: Álomgyár, 2016
Oldalszám: 422
Moly: 85%
〰〰〰〰〰〰
Épp egy olvasási válság küszöbén voltam, mert semmilyen könyvhöz nem volt hangulatom. Aztán beugrott ez a könyv és akkor már rögtön tudtam, hogy bizony egy Baráth Viktória könyvet én garantáltan nem fogok tudni letenni. Én már zengtem ódákat A főnökről (itt), és már akkor teljesen biztos voltam benne, hogy az írónő első könyvét is muszáj lesz elolvasnom. 

A könyv már az első oldalaktól kezdve garantáltam leköti a figyelmünket és csak úgy pörögnek az események. Ahogy Zoey megérkezik Párizsba rögtön van valami a karakterében amitől olyan könnyű vele azonosulni. Zoey Párizsba érkezik egyedül, a szabadsága kapujában van, de egyszerűen tele van félelmekkel és nem bír kibontakozni. Ekkor azonban a sors egy olyan férfit sodor az útjába, mint Owen, aki mellett Zoey mer önmaga lenni. Én már megtanultam az írónőnél, hogy itt az idilli élet koránt sem tart örökké. Hisz bizony a párizsi út sem tart örökké, és Zoey az utazás végén kénytelen hazatérni. 

Ekkor azonban a könyv hatalmas fordulatot vesz és csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, hogy mennyi minden történik. Olyan szálak vannak a könyvben, amelyekre egyáltalán nem készültem fel és teljesen megleptek. Simán megtudott lepni és tudtam is rendesen izgulni, hogy mi is fog ebből kisülni. A könyv hihetetlenül változatos és tartalmas.


Számomra a szereplők a történet fő mozgatórugói. Zoey kezdetben még egy határozatlan, szégyenlős csajszi. A könyv alatt azonban egy hihetetlen karakter fejlődésen ment keresztül, pozitív irányba. Magában viszont nagyon el tudta venni az eszét a szerelem és néhol a cselekedetei nem értettem meg. Úgy éreztem, hogy néha feleslegesen generál konfliktusokat és olyankor idegesített. Owen Párizsban nekem túl idilli volt és egyszerűen azt éreztem, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen. Ezután jött a fekete leves, folyamatosan. Egész végig változtak az érzelmeim vele kapcsolatban és még most sem tudom megmondani, hogy kedvelem-e a karakterét. Az biztos, hogy voltak jó beszólásai, voltak jó pillanatai és néhol igazán romantikus gesztusai. Összeségben ha vissza gondolok Owen-re egyszerűen nem tudok rá haragudni A többi szereplőt nem igazán szeretném elspoilerezni, de amúgy mindenkit kedveltem a maga módján és teljesen jól felépítettek voltak. Azonban a fullszöveg már bebizonyítja, hogy nem Owen lesz az egyetlen férfi Zoey életében, de ezt a könyv eleje még csak a sejtetni engedi, hogy vajon kinek lehet még esélye Zoey-nál. Én nekem voltak tippjeim, aztán még inkább lettek, de sosem lehettem semmiben biztos.

A könyvben viszont voltak dolgok, amik nem annyira tetszettek. Néhol azt éreztem, hogy na ez sok. Azután valahogy megint minden kialakult és ugyanúgy tudtam olvasni. Imádtam, hogy tele van tartalmas gondolatokkal. Szerettem, hogy vicces és romantikus is. Voltak benne erotikus részek, amelyek szerencsére nem voltak túlzásban. Úgy gondolom, hogy egy teljesen jó kis romantikus könyvet olvastam el, ami tudta tartani a határt, nem volt túl nyálas, sem túl erotikus. Mikor elkezdtem olvasni akkor még nem tudtam, hogy mit várjak a könyvtől. Azt gondoltam, hogy egy táncos lányról olvashatunk, de ez akkora hangsúlyt nem kapott a könyvben. Nem igazán volt túl sok olyan jelenet amely bemutatta, hogyan is akarja megvalósítani Zoey az álmait így nagyon kíváncsi lennék hogy indította el a karrierjét a későbbiekben.

A könyv végéről pedig azt tudom elmondani, hogy én egyáltalán nem csalódtam. Zoey egy határozott, erős nőként viselkedett és nem az a félénk kislány volt, akit a regény elején megismertünk. Nagyon tetszett a vége, meg hát  számítottam egy is ilyen végre (már csak A főnök után is).

Az írónő számomra megint egy remekül felépített regényt hozott össze, amelyben fantasztikusak a helyszíni ábrázolások. Különösen imádtam a Párizsi helyszíneket, mert szerintem nagyon átadták a hangulatot. És bár nem lett akkora kedvenc, mint A főnök, de igen is éreztem, hogy az írónő már ekkor is nagyon értette a dolgát. Az Első tánc után muszáj volt újra kezembe vennem A főnököt is, és  még annyi, hogy hatalmas fejlődés van a két regény között.

A borító:

Gyönyörű a borító. Teljesen illik a történethez, mert pont ilyen a történet is, mint a borító. Olyan egyszerű még is van valami amitől megkapja azt a pluszt. A borítón a táncos lány nagyon feldobja az összképet.


Csillagos értékelés:


Nagyon jól esett elolvasni és nagyon tetszett is. Azonban muszáj levonnom egy fél csillagot, mert egyszer éreztem azt, hogy már nagyon sok és túl sok a konfliktus generálás. Ezen kívül amúgy semmi problémám nem volt a könyvvel. Tetszett, jó volt hangulata és a felépítése pedig különösen jó. Számomra még az is hatalmas plusz volt, hogy tele volt meglepetésekkel. Hiába voltak ötleteim a történetre, nem volt kiszámítható.

Kedvenc idézetek:

,,Mindig ez van… Túlságosan beleélem magam valamibe, aztán jön a pofon.''

,,- Semmi probléma. De majd legközelebb rakok egy párnát az ölembe, hogy a nyálad ne a nadrágomra folyjon.
- Hé! Nem is folyik a nyálam! – háborodok fel, de ő csak nevet rajtam.''

,,- Én szeretem a karácsonyt. Tudom, hogy manapság mindenki csak az ajándékokat látja benne, meg azt mondják, hogy máskor is ki kell mutatni a szeretetet, de miért ne lehetne egy ünnep, amikor tényleg elfelejtünk minden problémát, és csak a szépre és jóra gondolunk? Igenis kell egy olyan nap, amikor a legapróbb kis negatív érzést is kitöröljük a szívünkből."

Kinek ajánlom? Annak aki szereti a romantikus könyveket és egy könnyed olvasmányra vágyik. Garantálom, hogy ez egy nagyon jó szórakoztató olvasmány, ami tökéletes ebben a bekuckózós időszakban.

Októberi olvasmányaim


Sziasztok! :)
Amennyire pozitív voltam a szeptemberi bejegyzésben, annál inkább éreztem azt a hónapban, hogy besokalltam. Az utolsó egy-két hét egyszerűen szörnyen sz*r volt a suliban. Konkrétan úgy éreztem, hogy nincs időm semmire és elegem volt abból, hogy ezek a monoton hétköznapok egyszerűen nem is minősülnek életnek. Azért voltak jó dolgok októberben, de sokszor elment a kedvem mindentől. 
Olvasás szempontjából sem ez volt az én hónapom. Vagy nem volt időm, vagy egyszerűen semmi kedvem nem olvasni. Na de azért sikerült így is pár könyvet elolvasnom:

1. Amy Ewing: A fehér rózsa



Violet Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének palotájában, míg fény nem derül viszonyára Ashsel, a királyi hölgyek kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell. Egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki barát, ki ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb barátnője, Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában találnak menedékre. Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.

Az első részről ide kattintva találtok értékelést. A második rész, A fehér rózsa már egy sokkal másabb központú könyv volt. Violet túl hamar kapta meg a világmegváltó szerepre. Nagyon változatos volt a karaktere, ami annyira nem került közel a szívemhez. Ash még mindig az agyamra megy, de most kellően volt pár jó beszólása, így jobban meg tudtam tűrni. Az első részt én jobban szerettem, pedig molyon még is ezt szerették jobban. Nem tetszett ez a nagy Violet ajnározás és nem is értem mikor lett belőle egy ennyire határozott csajszi. Szóval nem egyértelműek az érzéseim evvel a könyvvel, de biztosan el fogom olvasni a harmadik részt is. 
Csillagos értékelés: 
2. Kelly Oram: Örökkön-örökké 
A könyvről írott értékelésemet ide kattintva találjátok. 

3. Henry Gidel: Coco Chanel 



Coco ​Chanel neve fogalom a divat világában. Alighanem ő volt a divat világtörténelmének első s talán mindmáig legnagyobb diktátora. Az elegancia és sikk netovábbjának számító szegélydíszes kosztümjeit és „kis fekete ruháit” ma is nők milliói hordják, királyok és trónörökösök hitvesei éppúgy, mint egyszerű háziasszonyok. Chanel forradalmat csinált a maga szakmájában. Nem csoda hát, hogy nem mindennapi, sikerekben és kudarcokban egyaránt bővelkedő, hol csupa ragyogás, hol árnyékba borult élete sokakat megihletett, köztük a francia Henry Gidelt is.Az egyházi árvaházban, jótékonyságból felnevelt Gabrielle Chanel igazi self-made lady volt s rendkívüli egyéniség. Hamar megunta, hogy egy gazdag aranyifjú kitartottja legyen, és Párizsba ment, hogy maga keresse meg a kenyerét. Az első években kalaposként dolgozott, csak az I. világháború alatt kezdett ruhákkal foglalkozni, de akkor rögtön fenekestül felforgatta a divatszakmát: felszabadította a nőt a fullasztó fűzők, a szűk bukj-el-szoknyák, a malomkeréknyi, virágoskertekkel és madárfészkekkel díszített kalapok, a mesterkéltség, a cicomák uralma alól. A divat puritánja, janzenistája lett, a szabásvonalakat saját fiús, vékony alakjához igazította, bő, levegős, lezser ruhákat tervezett. Innen ívelt fel a fantasztikus karrier: hatvan alkalmazottól háromezerig, a milliós bevételekig, a pazar villákig és kastélyokig, a híres Chanel-parfümökig és bizsukig, a szenzációszámba menő divatbemutatókig, amelyekre a tengerentúlról is tódult a publikum, hiszen Chanel – francia létére – sokak számára az amerikai álmot testesítette meg. Coco azonban nemcsak zseniális divattervező, hanem bámulatos üzletasszony is volt: kemény, megalkuvást nem ismerő, végtelenül konok, szarkasztikus és egocentrikus egyénisége éppúgy fogalommá vált, mint stílusa. A szerelemben nem volt olyan szerencséje, mint a munkájában. Igaz, soha nem akart férjhez menni, s szeretői között egyaránt akadt angol királyi herceg és német diplomata, híres költő és még híresebb filmrendező. Reneszánsz egyéniségéhez hozzátartozott, hogy iskolázatlan és kezdetben műveletlen fiatal nő létére mecénásként pártfogolta kora művészeit: Sztravinszkijt éveken át családostul eltartotta, Gyagilevet ő temette el, Cocteau lakbérét és gyógykezeléseit a saját zsebéből fizette. A két világháború között házába, pontosabban palotájába bejáratos volt a francia kultúra színe-virága, és ő maga nem egy korszakosnak tekintett színházi produkcióhoz tervezett jelmezeket. Gidel monográfiája, a téma jellegénél fogva, miközben hosszan elidőz a magánélet festőibb epizódjainál, elsősorban a szakmai és társasági élet jeleneteit sorjáztatja. A mű talán legnagyobb erénye, hogy izgalmas karrier-regényként, egy színes s ellentmondásos egyéniségű, vasakaratú nagyasszony életének krónikájaként és hiteles, az egész XX. század történetét felölelő kordokumentumként is olvasható.

Igen, igen, igen! Coco Chanellel én nem tudok leállni. Egyszerűen annyira példaértékű élete volt. Bele gondolni, hogy honnan indult és hova jutott. Hihetetlenül csodálom őt és a munkásságát is. Én olvastam már Chanelről könyvet, láttam már a filmet és még ez után a könyv után is bármikor elolvasnák akármilyen Chanel könyvet. Ez a könyv egyszerűen fantasztikus volt. Nagyon könnyen érthető, jól felépített volt és teljesen jól adagolta az információkat. Teljes mértékben imádtam!
Csillagos értékelés:

4. Moliére: Tartuffe


A Tartuffe-ben, a képmutatók zsarnoki uralmának e pompás torzképében minden idők egyik legnagyszerűbb komikus remekművét tiszteli az egész művelt világ. A korabeli francia udvarban annyian gúnyolva érezték magukat, hogy betiltatták az uralkodóval a bemutatót.

Még a Coco Chanel könyv közben megejtettem egy kötelező olvasmányt. Nem igazán szeretem ha valamit kötelezően kell csinálnom, így nem voltam túl boldog, hogy egy jó könyvet félbe kell hagynom. A Tartuffe sem tetszett először, de aztán valahogy jobb lett a történet, de még akkor sem lett igazán jó. Nem szeretem az ilyen szálakat az ilyen üresfejű, könnyen befolyásolható szereplőket. A történet amúgy kellemesen olvastatta magát, és az eddig kötelezők közül talán ez volt a legjobb. 
Csillagos értékelés:


5. Erin Watt: Papír hercegnő
A könyvről írtam egy értékelést, amit ide kattintva találtok. 

6. Alexandra Bracken: Sötét elmék


Egy ​nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket. 
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.

Hogy én azt a könyvet mennyi ideig húztam, az egyszerűen nálam nagyon sok idő. Ha őszinte akarok lenni nem mondhatnám, hogy rossz volt, de azt sem mondhatom, hogy igazán lekötött. Magába az alapötlet jó, de valahogy a megvalósítás kevésbé. Mintha egy tinédzsereknek való koncentrációs tábor története lenne. A szereplők pedig szintén elég szörnyűek voltak. Ruby állandóan nyavalygott, határozatlan volt és önző. Az egész könyv alatt kábé semmit sem csinált. Liam se lett az én kedvencem, olyan semmilyen volt. Ami meg mondhatni köztük volt Rubyval az szintén semmilyen volt, hiszen semmi kémia nem volt közöttük. Dagi sem került hozzám közel, de ő még egy fokkal jobb volt, mint ezek ketten. Már csak azt nem értem miért pont ezt a nevet kellett neki adni. Szóval a könyv egy erős középutas lett nálam, még nem tudom, hogy olvasom-e tovább.
Csillagos értékelés:

7. Tammara Webber: Easy- Egyszeregy


Egy lány, aki úgy gondolja, a bizalmat megtörik, az ígéreteket megszegik és a hűség csak illúzió. Egy fiú, aki úgy hiszi, az igazság relatív, a hazugság elkendőzi a kibírhatatlan fájdalmat és a bűntudat örök. 
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált… Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól. Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen; csak együtt nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére. Vajon a találkozásuk megerősíti őket hitükben, vagy megcáfol mindent?

Először azt gondoltam, hogy fhú de jó kis könyv lesz. Aztán még se éreztem ezt. Azt hittem sokkal jobban le fog kötni, de nem így lett. Magába témailag még nem is olyan rossz, de valahogy meg olyan kis semmitmondó volt. Úgy érzem, hogy ilyen témában vannak ennél sokkal jobb könyvek. A főszereplő páros között sem éreztem a kémiát, pedig nekem a tetkós fiúk az álom fiúk. Még is könyves párnál úgy éreztem, hogy nincs bennünk semmi közös. Végül azért tényleg egy jó kis olvasmány volt, de annyira még sem. Simán úgy érzem, hogy el lettem volna az életben, ha nem olvasom el.
Csillagos értékelés: 


Ennyi is lett volna az októberi olvasmányaim listája. 7 könyvet olvastam el abból pedig három 5/5ös könyv volt, amik brutálisan jók voltak. A blogon e hónapban volt két könyves tag is és a szokásos havi Blogprojekt is megrendezésre került. Úgy érzem, hogy bejegyzésekben egyáltalán nem volt hiány a hónapban. Az olvasásaimat sem tartom kevésnek tekintve, hogy mennyi sulis dolog volt most.
Ha van kedvetek írjátok le kommentben a ti olvasmányaitokat is! :)


Popular Posts