Tarryn Fisher: Kapd be, szerelem!

Helena Conway szerelmes lesz.

Akaratlanul.

Észrevétlenül.

De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…

Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.

Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.

Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.

Kiadó: Könyvmolyképző, 2018

Oldalszám: 328

Moly:  82%

〰〰〰〰〰〰

Tarryn Fisher egy sajátos, fura világba kalauzolja el az olvasót, amivel engem teljesen megvett magának. Már akkor felfigyeltem erre a regényre, amikor Inside my head egyik videójában láttam. A magyar megjelenésre pedig egészen mostanáig kellett várnunk. 

Már az első oldalakon belecsöppennünk az alapszituációba, ami az egész történet mozgató rugóját adja. Főszereplőnk Helena egy nagyon különös dolgot álmodik. Álmában a férje nem más, mint Kit, aki a legjobb barátnőjével Dellával jár. Először tartottam tőle, hogy valami természet feletti dolognak leszünk tanúi, de szerencsére nem így lett. Helena felébred, minden olyan, mint volt, azonban ő már koránt sem ugyanaz a lány, aki azelőtt volt. Egy csapásra megváltozik az élete, elkezdi keresni önmagát. A gyerekkor és a felnőtté válás határa között egyensúlyoz, próbálja megtalálni a helyét a világban.

Ez az egész álom dolog nekem baromira tetszett. Főleg, hogy én is olyan valóságos, kidolgozott dolgokat tudok álmodni, amiken néha még napokig is gondolkodnom kell. Így hát, hogyne értettem volna meg Helenát. 

Kit egy olyan fiú, akiről nem tudom mit gondoljak. Egyszerűen némely megnyilvánulása igazán romantikus volt, máskor pedig jól pofán kellett volna vágni. Mégis rengeteg kedvenc idézetem neki köszönhetem. 

Della viszont egy nagyon unszimpatikus szereplő volt számomra. Ez még a regény elején csak kis mértékben nyilvánult meg, de aztán ez az érzés maximálisan kiteljesedett.

Helena a kezdetekben nagyon szimpatikus volt, de a végére már kezdett idegesíteni. Nagyon tunya volt, és hiányzott róla az, hogy a kezébe vegye a dolgokat. Úgy érzem, túl sokszor futamodott meg, amikor pedig pont, hogy mennie kellett volna, ő mégis maradt. Viszont imádtam, hogy ennyire szereti a Harry Potter-t, valamint azt is, hogy ez az egész könyvben megjelenik.

Az írónőnek volt egy sajátos, egyedi stílusa, ami iszonyatosan tetszett. Jól volt felépítve a történet, és egyáltalán nem tudtam, hogy mi fog történni. A regény végig nagyon izgalmas volt, alig vártam, hogy olvashassam, és bőven tartogatott meglepetéseket.

Tetszettek azok a gondolatok, amik Helena fejében jártak, mert baromi igazak voltak. Iszonyú érdekes volt, és különleges. Könnyű volt bele élni magam a történetbe, és átérezni mindent. Imádtam, hogy rengetegszer megnevettetett. 

A végével kapcsolatban egy picit csalódott vagyok, mert én máshogy csináltam volna. Úgy éreztem, hogy az jobban illene ide, és azzal teljesedhetett volna ki igazán a történet. Az utószóban az írónő azonban mégis megtette azt a fordulatot, amire én vártam, még ha nem is úgy, ahogy én akartam. Szóval a vége mégis csak tetszett, és egy igazán jó könyvélményként zártam le. 

Külön megemlítem a Köszönetnyilvánítást, ami szintén nagyon jó volt. Pedig én nem szívesen szoktam elolvasni, sőt van olyan, amikor végig se olvasom. Itt pedig még ez is jó volt. 

Csillagos értékelés:

Összeségben teljesen megvett magának a könyv, azt a fél csillagot mindössze azért vonom le, mert Helena nem volt elég tökös. :D

Kedvenc idézetek:

,,– Szeretem, amikor Harry Potter-esen beszélsz hozzám. És én ki vagyok?
– Te vagy a mugli, aki varázserőt akar szerezni.''

,,– Valóban. De ismerlek. Amikor berúgsz, kivételesen őszinte leszel.
Hívja a pincért.
– Még egy pohár bort kérünk a hölgynek!''

,,– Azt hiszem, lehet valami a borral, mert allergiás tüneteim vannak.
– Allergiás vagy az érzelmekre – állapítja meg Kit.''

,,Csak ebben a pillanatban jut eszembe, mennyire szeretem.''

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki úgy érzi, hogy nem áll egy biztos ponton az életében. Aki el van bizonytalanodva arról, hogy mit is akar kezdeni magával. De ajánlom annak is, aki csak egy kikapcsolódásra vágyik, mert szerintem mindannyian voltunk már Helenák...Ha pedig nem, olvassátok el, mert megéri!

Április olvasmányaim

Áprilisban egyetlen mottóm volt, még pedig a ,,szabadidőt vennék. Van valakinek felesleges?". Április közepére úgy éreztem magam, mint akit kifacsartak. Elkezdtem vezetésre járni, az elméleti órák pedig sok időt elvettek az életemből. Ez még először nem is zavart, de aztán elkezdtem rá tanulni, és mellette persze a sulira is, ami egy kicsit sok volt. Már kezdtem úgy érezni, hogy túl vállaltam magam. Szerencsére a hónap utolsó napjaira újra megtaláltam a tökéletes egyensúlyt, és a suliban is csupa jó jegyet kaptam. A másik hatalmas dolog, amivel sikerült pozitívnak maradnom a hónapban, az a jó idő volt. Imádom a meleget, és a napsütést, így minden egyes nap, amikor 30 foknál melegebb volt az idő, nálam hatalmas volt a boldogság. Sajnos blog, és olvasás tekintetében nem ez volt az én hónapom, és már néhol úgy éreztem, hogy az olvasást is csak hírből ismerem. 

1. Leigh Bardugo: Grisa trilógia 1-2.

Nagyon régóta szerettem volna már elolvasni ezt a sorozatot, így örülök, hogy most megtettem. Viszont korántsem volt olyan jó, mint vártam. Nem kerültek hozzám annyira közel a szereplők, és ez az egész Grisa világ sem. Az első rész mindenesetre jobban tetszett. Kedveltem az Éjurat, de annyira nem. Malt viszont egyáltalán nem bírtam, mert baromira idegesített. A második részben viszont Nyikolaj karaktere abszolút kedvencé vált, mert jó fej, vicces és érdekes karakter volt. Mindenesetre kíváncsi vagyok mit hoz még ki a sztoriból az írónő, de eddig semmi kiemelkedőt nem éreztem rajta.

Csillagos értékelés:

2. Tomor Anita: Nyolc éjszaka

A könyvről írott értékelésemet ide kattintva találjátok.

3. Jennifer L. Armentrout: Visszatérés

A ​VÉN MOIRÁK HALÁLRA RÖHÖGIK MAGUKAT…

Egy éve már, hogy Széth alkut kötött az istenekkel, és nekik adta az életét. Eddig minden tőlük kapott munka erőszakos volt és véres – amivel neki nem is volt semmi gondja. Apollón azonban most valami egészen más feladattal bízza meg. Testőrt kell játszania, és a szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Csakhogy olyasvalaki számára, akinek egész életében gondjai voltak a szabályokkal, ezt nem is olyan könnyű betartani. 

Josie el sem tudja képzelni, mit akarhat tőle ez az őrült, de nagyon szexi pasi. De nem sok jót ígér, hogy az otthonától távoli, épp csak elkezdett új életét Széth megérkezése a feje tetejére állítja, és egyenesen beledobja őt egy olümposzi méretű turmixgépbe. Josie-nak vagy teljesen elment az esze, vagy tényleg egy egyenesen a görög mitológiából megelevenedett szörnyeteg tör az életére. 

Persze könnyen lehet, hogy mindennél nagyobb veszélyeket rejt majd az aranysárga szemű, titokzatos Széthtel való izzóan szenvedélyes kapcsolata.

MERT A TÖRTÉNELEM, ÚGY TŰNIK, MEGINT MEGISMÉTLI ÖNMAGÁT…

Eléggé nagy problémába ütköztem e könyvvel kapcsolatban, ugyanis ez a fantasztikus írónő most annyira nem nyűgözött le. Már kezdtem azt hinni, hogy ezek a görög mitológiás történetek nem nekem valók. Aztán valamelyik oldaltól elkezdtem élvezni, és kimondottan szórakoztatott a történet. Az írónő iszonyatosan ért a romantikához, amitől az egész könyv olyan cuki volt. A vége is tetszett, és úgy éreztem, hogy megkaptam azt a színvonalat, amit vártam az írónőtől. Az egy csillagot mégis le kell vonnom, mert a hűha érzés hiányzott.
Csillagos értékelés:

4. Betty Edwards: Jobb agyféltekés rajzolás

Amikor elmélyülünk egy alkotási folyamatban, lelkünk megkönnyebbül, kiszabadul a mindennapi gondok szövevényes hálójából. A rajzolás, az alkotás – mindegy, művészi-e vagy sem – az emberi lélek egyik legősibb kifejezési módja. A tizenhárom nyelvre lefordított Jobb agyféltekés rajzolás c. könyv a maga 2,5 millió eladott példányával a világ legszélesebb körben alkalmazott rajztankönyve. Nem pusztán rajztechnikákat, hanem egy új látásmódot tanít, melynek áldásos hatását életünk más területein is tapasztalhatjuk. Segít abban, hogy elszakadjuk korábbi megrögzött sémáinktól, és új megoldások felé tekintsünk. A könyvben szereplő gyakorlatok összetett hatása azt a célt szolgálja, hogy növelje az önbizalmat a döntéshozatalok és a problémamegoldások során.

A hónapban újra elkezdtem rajzolni, mert felidéztem magamban, hogy régen mennyire is boldoggá tett. Így valahogy anyukám is elkapta ezt a vonalat, és úgy döntött megveszi nekünk ezt a könyvet.
Az első oldalakat még kíváncsian olvastam, és rajzoltam a feladatokat, de hamar elkezdtem unni. Szerintem már említettem pár bejegyzésemben, hogy nem szeretek olyan dolgokat csinálni, amiket nem akarok. Ebben a könyvben viszont olyanokat kellett rajzolnom, amiket nem akartam.
Emellett szerintem én eléggé tudok is rajzolni, így sokszor olyan túlmagyarázós volt. Néhol pedig nem is értettem a feladatoknál, hogy mit kell csinálni, mert érthetetlen volt. Én a könyvet is máshogy raktam volna össze.
Összeségben nem volt rossz, de nem vettem észre magamon nagy fejlődést. Szerintem az egész rajzolás dolog nem múlik máson, csak a gyakorláson.
Csillagos értékelés:

Szóval összesen ezt az öt darab könyvet sikerült elolvasnom, ami még mindig jobb mint a semmi. Szerintem ez volt az első havi lezárás bejegyzésem, amit ennyire hamar sikerült megírnom. A hónapban viszont kimaradt a három napos Blogprojekt bejegyzésünk a lányokkal, aminek szintén csak az időhiány volt az egyetlen oka.
Remélem ti többet olvastatok áprilisban, és kívánok mindenkinek csodás májust ! :)