Kezd el hétfőn! | Gyilkosság az Orient expresszen

 

Sziasztok! :)

A Kezd el hétfőn egy hét indító rovatnak indult a blog kezdetén. Mára már ezek a bejegyzések eléggé megritkultak a blogon, pedig még mindig jó ötletnek tartom. A megalakulása ezeknek a bejegyzéseknek mindössze annyi, hogy szerintem kell valami plusz amitől jól indul a hetünk. Ezekben a bejegyzésekben mindig olyan könyveket szeretnék ajánlani, amiket nagyon szerettem és amik feltudják dobni a kedvünket egy kedvtelen napon, például egy pocsék hétfőn, amikor a szeretett hétvége véget ér és minden kezdődik újra. 

A mai kedvhozó könyv pedig nem más, mint Agatha Christie-től a Gyilkosság az Orient expresszen. Múlt héten olvastam ki a könyvet és rögtön pár nappal utána már a moziban is megnéztem a filmet. 

A Könyvről: 

Néhány ​óra múlva felébredt, vagyis inkább felriadt. 

Tudta, hogy mi ébresztette fel: egy hangos nyögés, szinte kiáltás, valahonnan egészen közelről. És a következő pillanatban harsányan megszólalt egy csengő. 

Poirot felült, és meggyújtotta a lámpát. Most vette észre, hogy a vonat áll. Valószínűleg egy állomás. 

A kiáltás megijesztette. Emlékezett rá, hogy a szomszéd fülke Ratchetté. Felkelt, és kinyitotta az ajtót, éppen akkor, amikor a kalauz végigsietett a folyosón, és bekopogott Ratchett ajtaján. Poirot résnyire nyitva hagyta az ajtót, és figyelt. A kalauz még egyszer kopogtatott. Megszólalt egy csengő, és egy távoli fülke ajtaja fölött kigyulladt egy lámpa. A kalauz hátrapillantott. Ebben a másodpercben megszólalt egy hang a szomszéd fülkében franciául: 

Semmi baj. Tévedtem. 

Rendben van, monsieur. 

A kalauz elsietett, és bekopogott azon az ajtón, amely fölött égett a lámpa. 

Poirot megkönnyebbült szívvel visszabújt az ágyba, és eloltotta a villanyt. De előbb még megnézte az óráját. Nulla óra harminchét perc volt.

1934-ben jelent meg a Hercule Poirot sorozat 10. részeként. Én már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, de valahogy csak most ütemeztem be az olvasását. Miután elolvastam csak az járt a fejemben, hogy Lehet egy Agatha Christie könyv rossz? Hát szerintem nem. 
Egyszerűen imádtam! Magában az alapötlet egyszerűen zseniális. Egyetlen vonat, egy gyilkosság és 12 gyanúsított. Poirot újra lenyűgözött, már meg sem lepődök, hogy semmilyen összefüggés nem kerüli el a figyelmét. 

,,– Bocsásson meg, monsieur Poirot, de nem egészen értem magát.

– Én sem értem magamat – mondta Poirot."

Egy tökéletesen felépített könyvet olvastam el, ahol minden szál alaposan össze volt kuszálva. A szereplőket is sikerült eléggé megkedvelnem. Eddig minden Agatha Christie könyv szereplő között azt éreztem, hogy mindenhol ugyanezek a karakterek vannak csak más-más nevekkel. Itt ezt szerencsére nem éreztem. A szereplők is egytől egyig jól felépítettek voltak és tetszettek a háttér-történeteik. 
Egész biztos, hogy bőven tartogatott a regény meglepetéseket és csak úgy olvastatja magát az olvasóval. Nem lesz kedvetek letenni, mert annyira izgalmas. 
A végére pedig egy hatalmas ütést mér ránk az írónő mert a könyv csattanója egyszerűen hihetetlen! 

– Azt hiszem, hogy az ok eléggé szembeszökő, monsieur Poirot. 

– Az én szemembe nem szökött, mademoiselle.

A filmről:

A filmre már csak azért is elakartam menni, mert az egyik kedvenc színészem (Johnny Depp) játszik benne. A film kezdése már rögtön megnyerő, vannak benne poénos részek és szép a helyszín. Ezek a film végéig is megmaradtak. Magában Hercule Poirot szerintem kicsit furcsa volt, mármint én nem igazán pont így képzeltem el. 
Az események viszont teljesen olyanok, mint a könyvben. Úgy gondolom, hogy nagyon jól tartották magukat a könyvbéli eseményekhez. Bár nem izgultam végig úgy a filmet, mint a könyvet, de ettől még ezt is ugyanúgy tudtam szeretni, mint azok akik nem tudták mi lesz a vége.  Elég szórakoztató volt, ahogy a mellettünk ülő pár azt találgatta, hogy na vajon ki is a gyilkos, kis naivok.
A film vége szerintem egy kicsit túl lett dramatizálva, nem értem miért akarnak a rendezők mindig ennyire rámenni a drámára és a túlzásra. Ezt az egy kis negatívumot leszámítva a film nagyon tetszett. Persze azért a könyv jobb volt, mint a film.

Összeségben azért is tartom egy teljesen pozitív hét indító könyvnek, mert a cselekmény folyamatosan pörög és tele van fordulatokkal. Nem akarja letenni az olvasó, mert annyira izgalmas. Szerintem kortól nemtől függetlenül ez mindenkinek csak egy jó könyv lehet.
Ha pedig elolvastátok, vagy nem szeretnétek elolvasni, akkor mindenképp nézzétek meg a filmet amíg még adják a mozikban! :)

Szép hetet mindenkinek! xxx

(képek forrása: google)

Nicola Yoon: Minden, minden

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 

Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 

Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

A film előzetese már rögtön megfogott, nagyon vártam, hogy láthassam már. Ez által valahogy elkezdett érdekelni a könyv és úgy gondoltam, hogy jó lenne még elolvasni a  film megjelenés előtt. 

A könyv kezdete már az első oldalaknál megfogott, tetszettek a rajzok és a kis különleges ábrák.
Szóval itt van ez a koránt sem minden napi és szörnyű betegség, amely miatt Maddy egy burokban kényszerül élni. Megismerhessük a még így is pozitívan maradt énét, aki imád olvasni, könyvkritikákat ír és már az első pillanattól kezdve nagyon bírtam a karakterét. Normális kerékvágásban telnek a napjai úgy, hogy csak két ember veszi körül: az anyja és Carla.
Minden megváltozik, mikor a szomszédba beköltözik Olly, aki rögtön megtetszik Maddynek. Hiába is tartom túl elcsépeltnek az első látásra szerelem dolgot még is tetszett, mikor elkezdtek e-mailezni. Tetszett ahogyan megismerkedtek és tetszett az első igazi találkozásuk.
Valahogy olyan könnyed, egyszerű olvasmány volt, nagyon jó volt olvasni.
A könyv felénél történt, mikor Maddy ki akart már szabadulni és elhatározta, hogy élni akar, azt teljesen megértettem. Elvégre hiába él valaki, ha hiányzik az életéből az élet. Maddy mindent félre tett és elhatározza, hogy Ollyval elutaznak Hawaii-ra. Maddyn ekkor éreztem egy hatalmas karakter fejlődést. Irtó édes az ő párosuk Ollyval és hihetetlenül cukik együtt. Valamint Hawaii engem mindig is vonzott, így nagyon élveztem olvasni a helyszínekről, az óceánról és csak úgy róluk.

Maddy mint említettem, már az első pillanattól kezdve, nagyon szimpatikus volt. Olly stílusát pedig nagyon szerettem, irtó aranyos srác volt és tényleg nagyon rendes volt végig Maddyvel. Annyira érződött, hogy szeretik egymást. Carla is végig nagyon szimpatikus volt és irtó jó fej. Maddy anyukája pedig már az első pillanattól kezdve unszimpatikus volt, végig úgy éreztem, hogy nem törődik a lánya boldogságával, túlzottan óvja, ami egyáltalán nem jó tekintve, hogy már egy tizennyolc éves lányról van szó. Hiába a betegség az nem ok arra, hogy ennyire visszafogja a lányát. Ők voltak a regény központi karakterei és szerintem nagyon jól és valósra sikerültek.

A könyv vége alaposan meglepetett. Hihetetlenül meg voltam döbbenve és annyit szerintem elmondhatok, hogy ha valaki nem is olvassa el a regényt, csak elmegy rá a moziba, akkor elég érdekesen fognak ott reagálni az emberek. Szerintem jó vége lett, én teljesen megértem az okokat, bár nem túl ésszerű, tipikus írónők. A vége viszont kicsit kevés volt, én olvastam volna még-még ezekről a szereplőkről.

Az angol borító és magyar filmes borító szerintem nagyon király lett és a cím választás a kedvencem.
Az írónő ötlete baromi jó és az írásmód is tökéletes. Tetszett, hogy nem szokványos volt, hanem volt valami újszerű hangulata. Csodálatos gondolatok is voltak a könyvben, amitől igazán komoly hangulatot is kapott. Valamint az írónő férje is zseniális illusztrációkat hozott létre a könyvben.

Nagyon örülök, hogy elolvastam. Komolyan úgy érzem, hogy kellett ez nekem és végig szórakoztató volt. Ezen amúgy meg is lepődtem, azt hittem, hogy egy nagyon szomorú könyv lesz, de tényleg nagyon élveztem. Könnyed volt. Valami azért még is hiányzott, volt pár zavaros dolog a történetben, és a végén történt esemény is egy kicsit átértékelte a regényt, de még így is azt mondom, hogy tetszett és bátran ajánlom is mindenkinek.
A filmet nagyon várom!

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézet:

,,A kezdetben semmi sem volt. Aztán minden lett."

(képek forrása: weheartit)