Colleen Hoover: Vallomás

Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? 
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. 
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. 
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Kiadás: 2017, Könyvmolyképző

Oldalszám: 344

Moly: 89 %

〰〰〰〰〰〰

Hoover már megint megcsinálta!

Az It Ends with Us után alig vártam, hogy egy újabb fantasztikus Hoover könyvet olvashassak. A Vallomás-sal akkor kezdtem el szemezni, amikor értékelést olvastam róla Molyon.

Előre is igyekezném leszögezni, hogy nagyon sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e bejegyzést írnom erről a könyvről. Nagyon nehéz spoiler mentesen beszélni róla, mert minden összefügg mindennel. Van valami azonban a történetben, ami miatt egyszerűen muszáj róla írnom. És valamiért nagyon fontosnak érzem, hogy ez a történetet minél több emberhez eljusson.

Már ennyi idő után rájöttem, hogy az írónő minden könyvében van valami egyedi. A Vallomás témája pedig iszonyatosan tetszett. A könyv kulcsfontosságát a vallomások teszik ki, amiket valójában az írónőnek írtak. Azonban történetünk férfi főszereplője egy festő, aki az ajtaján bedobott vallomásokat festi meg. Ha pedig azt gondolnánk, hogy ez nem elég zseniális már csak így olvasva is, akkor kapaszkodjon meg mindenki, mert ezeket a képeket tényleg megfestették. Egy rendkívül tehetséges festő, Dany O'Connor volt az, aki elkészítette a képeket, amiket a könyvben láthatunk. Ez a dolog pedig nálam a regény egyik kedvenc pontjává vált.

A történet kezdete pedig eléggé megdöbbentő volt számomra, a fullszöveg nem enged túl sok betekintést, hogy vajon akkor miről is fog szólni a regény. Én az első fejezet után sem tudtam eldönteni, de már annak sikerült iszonyatosan 'megcsapnia'. Ezután pedig hatalmas kíváncsisággal folytattam tovább.

Ez a kíváncsiság egyáltalán nem szűnt meg. Csak úgy faltam a lapokat, mert egyszerűen imádtam és tudnom kellett, hogy mi történik. 

A főszereplőnk nem más, mint Auburn, aki Dallasban próbálja megtalálni a helyét. Egy spontán találkozáskor ismerkedik össze Ovennel, egy helyi festővel. Nem szeretem a klisés egymásba szeretős dolgokat, de basszus ennél a két embernél már attól esküvőt támadt kedvem szervezni, hogy köszöntek egymásnak. Mind a két karakter titokzatos, óvatos, és mégis az első pillanattól kezdve szimpatikusak lesznek az olvasónak. 

Végig fantasztikus karaktereket ismerhettünk meg, akik tökéletesen bele illettek a Confess világába. Hihetetlenül lenyűgöző, hogy az írónő ennyire kidolgozott karaktereket tud alkotni, akik olyanok mintha valóságosak lennének. Persze jó pár karakter utáltam, de azok is ugyanúgy egy iszonyú jó háttértörténettel voltak megáldva.

Szerintem ennyit mondhattam el a történetről, anélkül, hogy ne lőjem le a poént. Engem teljesen megtudott lepni. A felénél volt egy olyan fordulat, ami nekem egy picit negatív dolog volt. Már az elején gondoltam rá, hogy na csak nehogy ez történjen,  de aztán elvetettem az ötletet. Végül pedig még is megtörtént. Ettől eltekintve pedig rengeteg résznél volt olyan, hogy halvány lila gőzöm sem volt mit tartogat még nekem a könyv úgy, hogy garantáltan mondhatom rá, hogy izgalmas és tele van nem várt fordulatokkal.

Annyiszor összetört a könyv. Annyiszor sajnáltam mindent, amit olvastam. Nagyon könnyű volt bele élni magam a történetbe, és ettől is csak még valóságosabbá vált. 

Rengeteg vicces jelenet volt, amikből nem győztem kedvenceket válogatni. Rengeteg aranyos pillanat volt, amikor azt kívántam, hogy sose legyen vége ennek a könyvnek. 

Azonban túl hamar vége lett. Letehetetlen könyv volt. Ha tudok tanácsolni valamit, akkor ne este kezdjetek neki, mert nagyon nehéz ott hagyni. A vége pedig még fantasztikusabbá tette az egész történetet!

Rengeteg minden történik a könyvben, de ettől egyáltalán nem válik zavarossá. Nagyon jól fel van építve és minden sora úgy volt tökéletes, ahogy volt.

Csillagos értékelés:

Egyszerűen tökéletes volt, imádtam minden sorát és remélem sok ilyen különleges Hoover könyvet olvashatok, mert nekem ilyen élményre még biztosan szükségem van.

Kedvenc idézetek:

,,– Hülye magas sarkú – motyogja. Csakhogy nem is az van rajta. Fekete, lapos sarkú félcipőt visel.''

,,Őszintén mondhatom, hogy még soha nem volt részem ilyen hajvágásban. A borbélynál korántsem szoktak ennyire készségesek lenni.''

,,– Auburn! Itt az a pasi, akivel vétek volna nem lefeküdnöd! Nem a zsaru, hanem a másik!''

Kinek ajánlom? Az olyanoknak, akik szeretnének egy igazán különleges romantikus könyvet olvasni, és szeretik a művészetet. 

Colleen Hoover: Velünk véget ér

Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret. 

Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. 

Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. 

Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. 

Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni. 

Add át magad a reménynek!

Kiadás: 2017, Könyvmolyképző

Oldalszám: 424

Moly: 95 %

〰〰〰〰〰〰

Ahogy megláttam ezt a borítót rögtön tudtam, hogy akarom ezt a könyvet. Moly-on hatalmas népszerűségnek örvend a könyv, és maga az írónő is. Én még nem sok könyvét olvastam, de a Maybe Someday után biztos voltam benne, hogy még több könyvét el akarom olvasni. Sikerült rájönnöm, hogy minden Colleen Hoover történetben van valami plusz, amitől a történetei  egyedivé válnak.

-Cselekmény leírást tartalmazhat!-

A történetünk főszereplője Lily Bloom. Lily Bostonban él, édesapja temetése után pedig véletlenül találkozik egy tetőn Ryle-al. Ryle Kincaid egy idegsebész. Rögtön érezni lehet a két szereplő között a kémiát, amivel viszont ők akkor nem igazán foglalkoznak. Lily személyében viszont megismerhetünk egy olyan lányt, aki cipeli magán a múlt terheit, mert a gyerekkora koránt sem volt egyszerű. 

Lily első szerelme Atlas volt, akinek szintén nagyon nehéz élete volt és hajléktalanná vált. Lily régi napló írásai során ismerhettük meg kettejük történetét. A naplólevelek zseniálisak voltak, és egy fantasztikusan jó hangulatot adtak a regénynek. Lily már évek óta nem találkozott első szerelmével, de továbbra is gondol rá és sehogyan sem tudja elfelejteni, amiért őszintén nem is hibáztatom. 

Lilynek saját vállalkozása van, aminek köszönhetően új barátnőt ismer meg, és a sors újra össze hozza őt Ryle-al is. 

Ryle számomra rögtön egy pozitív karakter lett, mert volt humora, okos és egyszerűen tökéletes pasi volt. Nem is volt kérdés, hogy én rögtön szurkoltam azért, hogy jöjjön össze Lily-vel.

Hihetetlenül pörögnek az események és nagyon sok minden történik. A történetben időugrások is megjelennek, de ettől még minden alaposan fel van építve. Az írónő fantasztikusan dolgozta ki a történetet és a szereplőket. A stílus fantasztikus volt.

Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet középpontjában egy koránt sem pozitív téma áll. Ha megnézitek a könyv címkéjit, akkor ott virít a nők elleni erőszak. Számomra ez egy megbocsájthatatlan dolog. Manapság nagyon sok könyvben megjelenik, de Hoover most egy igazán más és sokkal fájdalmasabb oldalát mutatta meg nekünk. Lily nem tudott felnézni apjára, mert nem egyszer emelt kezet az anyukájára. Ez az egyik legrosszabb dolog a világon, és bár egy nőnek se kellene átélnie. Azt mondjuk, hogy ezután egy nőnek fő dolga lenne elhagyni a bántalmazó férfit. Egyszerű, mert az akit a legjobban szeretsz, nem okozhatja neked a legnagyobb fájdalmat. Hát pedig de. Az írónő ennek  megmutatja egy teljesen más oldalát. Bemutatja, hogy milyen gondolatok játszódhatnak le egy bántalmazott nőben, és akkor mi is rájövünk, hogy hát ez baromira nem egyszerű.

A fő szempont, hogy bármennyire is torok szorító dolgokat kellett olvasnunk, emellett voltak a történetben olyan dolgok is, amelyek adtak neki egy hatalmas pozitív löketet, amitől nem vált egy depresszív olvasmánnyá. A könyv tartott egy tökéletes egyensúlyt. Szórakoztatott, amikor kellemes dolgokat olvastam és hatalmas szomorúság zúdult rám, mikor rossz dolgokról olvastam. 

Ahogy haladunk a könyvvel, úgy bonyolódik a történet is. Atlas újra megjelenik és közben szépen lassan teljesen kiderül, hogy mi is történt köztük Lily-vel. Ott van Ryle is, aki én hozzám először sokkal közelebb állt. Atlas szempontjából viszont egyszerűen csodálatra méltó volt, hogy hova jutott, azok után amin keresztül kellett mennie.

A könyv felénél azonban már kezdett kialakulni, hogy hová is szeretné igazán vezetni a történetet az írónő. Én valahogy sejtettem egy ilyen fordulatot, de ettől még mérhetetlenül szomorú voltam. 

Az biztos, hogy egy hatalmas érzelmi hullámvasúton ültem a könyv olvasása alatt. Egyszer minden tökéletes volt, máskor pedig minden pocsék. 

Annyira örülök, hogy elolvastam a könyvet. Annyira más nézetet kaptam ettől, és annyi érzelmet.

Sajnáltam Ryle-t, és a szerepet, amit az írónő rá szánt. A végén már úgy éreztem, hogy nem tehetek semmit, hisz mindennek így kellett lennie. 

Rengeteg meglepetést tartogat a könyv és garantáltan nem lehet letenni. Én mikor nem olvastam, még akkor is befészkelte magát a gondolataim közé.

Ha pedig még inkább össze akarnátok törni, akkor az utószó kötelező. Még inkább rájöttem, hogy miért is kellett mindennek így történnie és rájöttem, hogy ez az egész így volt tökéletes.

Csillagos értékelés:

A szereplők kidolgozottak voltak, a cselekmény úgy szintén. Minden tökéletesen volt leírva, és az események pedig végig pörögtek. Annyira mélyen lesújtott rám az egész történet, amitől nem tudok rá kevesebb csillagot adni, mint öt. Sőt nem is akarok. Egyszerűen tökéletes volt.

Kedvenc idézetek: 

,,Nem szabad olyasmire vesztegetni az időt, ami egy nap talán megtörténik, de talán soha semmikor nem lesz valóság.''

,,-Anya!- mondja Ryle.- Bemutatom Lilyt, az én istentelen kurvámat!''

,,Ezt teheti tizenöt perc egy emberrel. Tönkreteheti.

Vagy megválthatja.''

Kinek ajánlom? Ahogy a borítón is olvashatjátok: ,, Akinek van szíve, olvassa el ezt a könyvet!"

Ez a körforgás ne érjen véget. 

(képek forrása: weheartit, a montázs saját)