Colleen Hoover: Vallomás


Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? 
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. 
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. 
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Kiadás: 2017, Könyvmolyképző
Oldalszám: 344
Moly: 89 %

〰〰〰〰〰〰

Hoover már megint megcsinálta!

Az It Ends with Us után alig vártam, hogy egy újabb fantasztikus Hoover könyvet olvashassak. A Vallomás-sal akkor kezdtem el szemezni, amikor értékelést olvastam róla Molyon.

Előre is igyekezném leszögezni, hogy nagyon sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e bejegyzést írnom erről a könyvről. Nagyon nehéz spoiler mentesen beszélni róla, mert minden összefügg mindennel. Van valami azonban a történetben, ami miatt egyszerűen muszáj róla írnom. És valamiért nagyon fontosnak érzem, hogy ez a történetet minél több emberhez eljusson.

Már ennyi idő után rájöttem, hogy az írónő minden könyvében van valami egyedi. A Vallomás témája pedig iszonyatosan tetszett. A könyv kulcsfontosságát a vallomások teszik ki, amiket valójában az írónőnek írtak. Azonban történetünk férfi főszereplője egy festő, aki az ajtaján bedobott vallomásokat festi meg. Ha pedig azt gondolnánk, hogy ez nem elég zseniális már csak így olvasva is, akkor kapaszkodjon meg mindenki, mert ezeket a képeket tényleg megfestették. Egy rendkívül tehetséges festő, Dany O'Connor volt az, aki elkészítette a képeket, amiket a könyvben láthatunk. Ez a dolog pedig nálam a regény egyik kedvenc pontjává vált.


A történet kezdete pedig eléggé megdöbbentő volt számomra, a fullszöveg nem enged túl sok betekintést, hogy vajon akkor miről is fog szólni a regény. Én az első fejezet után sem tudtam eldönteni, de már annak sikerült iszonyatosan 'megcsapnia'. Ezután pedig hatalmas kíváncsisággal folytattam tovább.
Ez a kíváncsiság egyáltalán nem szűnt meg. Csak úgy faltam a lapokat, mert egyszerűen imádtam és tudnom kellett, hogy mi történik. 
A főszereplőnk nem más, mint Auburn, aki Dallasban próbálja megtalálni a helyét. Egy spontán találkozáskor ismerkedik össze Ovennel, egy helyi festővel. Nem szeretem a klisés egymásba szeretős dolgokat, de basszus ennél a két embernél már attól esküvőt támadt kedvem szervezni, hogy köszöntek egymásnak. Mind a két karakter titokzatos, óvatos, és mégis az első pillanattól kezdve szimpatikusak lesznek az olvasónak. 
Végig fantasztikus karaktereket ismerhettünk meg, akik tökéletesen bele illettek a Confess világába. Hihetetlenül lenyűgöző, hogy az írónő ennyire kidolgozott karaktereket tud alkotni, akik olyanok mintha valóságosak lennének. Persze jó pár karakter utáltam, de azok is ugyanúgy egy iszonyú jó háttértörténettel voltak megáldva.


Szerintem ennyit mondhattam el a történetről, anélkül, hogy ne lőjem le a poént. Engem teljesen megtudott lepni. A felénél volt egy olyan fordulat, ami nekem egy picit negatív dolog volt. Már az elején gondoltam rá, hogy na csak nehogy ez történjen,  de aztán elvetettem az ötletet. Végül pedig még is megtörtént. Ettől eltekintve pedig rengeteg résznél volt olyan, hogy halvány lila gőzöm sem volt mit tartogat még nekem a könyv úgy, hogy garantáltan mondhatom rá, hogy izgalmas és tele van nem várt fordulatokkal.

Annyiszor összetört a könyv. Annyiszor sajnáltam mindent, amit olvastam. Nagyon könnyű volt bele élni magam a történetbe, és ettől is csak még valóságosabbá vált. 
Rengeteg vicces jelenet volt, amikből nem győztem kedvenceket válogatni. Rengeteg aranyos pillanat volt, amikor azt kívántam, hogy sose legyen vége ennek a könyvnek. 

Azonban túl hamar vége lett. Letehetetlen könyv volt. Ha tudok tanácsolni valamit, akkor ne este kezdjetek neki, mert nagyon nehéz ott hagyni. A vége pedig még fantasztikusabbá tette az egész történetet!
Rengeteg minden történik a könyvben, de ettől egyáltalán nem válik zavarossá. Nagyon jól fel van építve és minden sora úgy volt tökéletes, ahogy volt.

Csillagos értékelés:

Egyszerűen tökéletes volt, imádtam minden sorát és remélem sok ilyen különleges Hoover könyvet olvashatok, mert nekem ilyen élményre még biztosan szükségem van.


Kedvenc idézetek:

,,– Hülye magas sarkú – motyogja. Csakhogy nem is az van rajta. Fekete, lapos sarkú félcipőt visel.''

,,Őszintén mondhatom, hogy még soha nem volt részem ilyen hajvágásban. A borbélynál korántsem szoktak ennyire készségesek lenni.''

,,– Auburn! Itt az a pasi, akivel vétek volna nem lefeküdnöd! Nem a zsaru, hanem a másik!''

Kinek ajánlom? Az olyanoknak, akik szeretnének egy igazán különleges romantikus könyvet olvasni, és szeretik a művészetet. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Popular Posts