Colleen Hoover: Velünk véget ér


Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret. 
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. 
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. 
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. 
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni. 
Add át magad a reménynek!


Kiadás: 2017, Könyvmolyképző
Oldalszám: 424
Moly: 95 %
〰〰〰〰〰〰

Ahogy megláttam ezt a borítót rögtön tudtam, hogy akarom ezt a könyvet. Moly-on hatalmas népszerűségnek örvend a könyv, és maga az írónő is. Én még nem sok könyvét olvastam, de a Maybe Someday után biztos voltam benne, hogy még több könyvét el akarom olvasni. Sikerült rájönnöm, hogy minden Colleen Hoover történetben van valami plusz, amitől a történetei  egyedivé válnak.

-Cselekmény leírást tartalmazhat!-

A történetünk főszereplője Lily Bloom. Lily Bostonban él, édesapja temetése után pedig véletlenül találkozik egy tetőn Ryle-al. Ryle Kincaid egy idegsebész. Rögtön érezni lehet a két szereplő között a kémiát, amivel viszont ők akkor nem igazán foglalkoznak. Lily személyében viszont megismerhetünk egy olyan lányt, aki cipeli magán a múlt terheit, mert a gyerekkora koránt sem volt egyszerű. 
Lily első szerelme Atlas volt, akinek szintén nagyon nehéz élete volt és hajléktalanná vált. Lily régi napló írásai során ismerhettük meg kettejük történetét. A naplólevelek zseniálisak voltak, és egy fantasztikusan jó hangulatot adtak a regénynek. Lily már évek óta nem találkozott első szerelmével, de továbbra is gondol rá és sehogyan sem tudja elfelejteni, amiért őszintén nem is hibáztatom. 
Lilynek saját vállalkozása van, aminek köszönhetően új barátnőt ismer meg, és a sors újra össze hozza őt Ryle-al is. 
Ryle számomra rögtön egy pozitív karakter lett, mert volt humora, okos és egyszerűen tökéletes pasi volt. Nem is volt kérdés, hogy én rögtön szurkoltam azért, hogy jöjjön össze Lily-vel.
Hihetetlenül pörögnek az események és nagyon sok minden történik. A történetben időugrások is megjelennek, de ettől még minden alaposan fel van építve. Az írónő fantasztikusan dolgozta ki a történetet és a szereplőket. A stílus fantasztikus volt.


Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet középpontjában egy koránt sem pozitív téma áll. Ha megnézitek a könyv címkéjit, akkor ott virít a nők elleni erőszak. Számomra ez egy megbocsájthatatlan dolog. Manapság nagyon sok könyvben megjelenik, de Hoover most egy igazán más és sokkal fájdalmasabb oldalát mutatta meg nekünk. Lily nem tudott felnézni apjára, mert nem egyszer emelt kezet az anyukájára. Ez az egyik legrosszabb dolog a világon, és bár egy nőnek se kellene átélnie. Azt mondjuk, hogy ezután egy nőnek fő dolga lenne elhagyni a bántalmazó férfit. Egyszerű, mert az akit a legjobban szeretsz, nem okozhatja neked a legnagyobb fájdalmat. Hát pedig de. Az írónő ennek  megmutatja egy teljesen más oldalát. Bemutatja, hogy milyen gondolatok játszódhatnak le egy bántalmazott nőben, és akkor mi is rájövünk, hogy hát ez baromira nem egyszerű.
A fő szempont, hogy bármennyire is torok szorító dolgokat kellett olvasnunk, emellett voltak a történetben olyan dolgok is, amelyek adtak neki egy hatalmas pozitív löketet, amitől nem vált egy depresszív olvasmánnyá. A könyv tartott egy tökéletes egyensúlyt. Szórakoztatott, amikor kellemes dolgokat olvastam és hatalmas szomorúság zúdult rám, mikor rossz dolgokról olvastam. 
Ahogy haladunk a könyvvel, úgy bonyolódik a történet is. Atlas újra megjelenik és közben szépen lassan teljesen kiderül, hogy mi is történt köztük Lily-vel. Ott van Ryle is, aki én hozzám először sokkal közelebb állt. Atlas szempontjából viszont egyszerűen csodálatra méltó volt, hogy hova jutott, azok után amin keresztül kellett mennie.
A könyv felénél azonban már kezdett kialakulni, hogy hová is szeretné igazán vezetni a történetet az írónő. Én valahogy sejtettem egy ilyen fordulatot, de ettől még mérhetetlenül szomorú voltam. 
Az biztos, hogy egy hatalmas érzelmi hullámvasúton ültem a könyv olvasása alatt. Egyszer minden tökéletes volt, máskor pedig minden pocsék. 
Annyira örülök, hogy elolvastam a könyvet. Annyira más nézetet kaptam ettől, és annyi érzelmet.
Sajnáltam Ryle-t, és a szerepet, amit az írónő rá szánt. A végén már úgy éreztem, hogy nem tehetek semmit, hisz mindennek így kellett lennie. 

Rengeteg meglepetést tartogat a könyv és garantáltan nem lehet letenni. Én mikor nem olvastam, még akkor is befészkelte magát a gondolataim közé.
Ha pedig még inkább össze akarnátok törni, akkor az utószó kötelező. Még inkább rájöttem, hogy miért is kellett mindennek így történnie és rájöttem, hogy ez az egész így volt tökéletes.

Csillagos értékelés:

A szereplők kidolgozottak voltak, a cselekmény úgy szintén. Minden tökéletesen volt leírva, és az események pedig végig pörögtek. Annyira mélyen lesújtott rám az egész történet, amitől nem tudok rá kevesebb csillagot adni, mint öt. Sőt nem is akarok. Egyszerűen tökéletes volt.

Kedvenc idézetek: 

,,Nem szabad olyasmire vesztegetni az időt, ami egy nap talán megtörténik, de talán soha semmikor nem lesz valóság.''

,,-Anya!- mondja Ryle.- Bemutatom Lilyt, az én istentelen kurvámat!''

,,Ezt teheti tizenöt perc egy emberrel. Tönkreteheti.
Vagy megválthatja.''


Kinek ajánlom?
Ahogy a borítón is olvashatjátok: ,, Akinek van szíve, olvassa el ezt a könyvet!"
Ez a körforgás ne érjen véget. 


(képek forrása: weheartit, a montázs saját)

Megjegyzések

Popular Posts