Évekkel ezelőtt azért kezdtem blogolásba, mert elolvastam egy
fantasztikus könyvet és nem volt senki, akivel megbeszélhettem volna. Ez pedig novemberben a Közel a horizonthoz kapcsán újra megesett. Sajnos, nincsenek olyan barátaim, akikkel megállás nélkül beszélhetnék könyvekről, pedig annyira jó lenne.
Hosszú-hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára megnyitottam a bloggert és neki álltam egy bejegyzésnek. Az utóbbi hónapokban semmi kedvem nem volt a könyves blog vezetéséhez, és már csak tehernek éreztem az egészet. Október óta viszont rengeteget gondolkodtam azon, hogy újra folytatnám. Hiányzott a tartalom gyártás, hogy nekem is legyen egy kis összegzésem az adott hónapról, és a könyveimről. Nem követik sokan blogomat, sőt én is már csak egy-két blogot olvasok, de valahogy most még is rájöttem, hogy nekem bizony hiányzik.
Az elmúlt hónapok során olvastam pár igazán fantasztikus könyvet és hiányzik, hogy megosszam a gondolataimat valakivel, még ha csak magammal is egy blog formájában. Így az a tervem, hogy ha nem is olyan sűrűn, vagy nem is rendszeres jelleggel, - vagy az is lehet, hogy az egészből semmi nem lesz - folytatom a blog írást.
Hosszú-hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára megnyitottam a bloggert és neki álltam egy bejegyzésnek. Az utóbbi hónapokban semmi kedvem nem volt a könyves blog vezetéséhez, és már csak tehernek éreztem az egészet. Október óta viszont rengeteget gondolkodtam azon, hogy újra folytatnám. Hiányzott a tartalom gyártás, hogy nekem is legyen egy kis összegzésem az adott hónapról, és a könyveimről. Nem követik sokan blogomat, sőt én is már csak egy-két blogot olvasok, de valahogy most még is rájöttem, hogy nekem bizony hiányzik.
Az elmúlt hónapok során olvastam pár igazán fantasztikus könyvet és hiányzik, hogy megosszam a gondolataimat valakivel, még ha csak magammal is egy blog formájában. Így az a tervem, hogy ha nem is olyan sűrűn, vagy nem is rendszeres jelleggel, - vagy az is lehet, hogy az egészből semmi nem lesz - folytatom a blog írást.