Karen Marie Moning: Tündérkrónikák

MacKayla ​Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.

A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. 

A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre figyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.

Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.

Még pár hónapja az egyik Blogprojekt keretén belül ismerkedtem meg ezzel a sorozattal. Már nem emlékszem, hogy mit írt róla Felhő, de rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Már akkor rátettem a TBR listámra és még a könyvtárban is megnéztem, hogy meg van-e. Tudtam, hogy el akarom olvasni, de mivel egy öt részes sorozatról van szó, olyankor szerettem volna, mikor teljesen ráérek. Most pedig végre teljesen ráértem. 

Két kérdésem van: 

1.  Ezt én miért csak most olvastam? 

2. Miért nem felejthetem el az egészet, hogy újra átélhessem ezt az élményt?

Ezt a bejegyzést nem igazán értékelésnek hoztam, mert mindössze csak szeretném megismertetni veletek ezt a sorozatot. A célom az, hogy meghozzam a kedvetek az olvasásához. Pár kedvenc idézetemet is elolvashatjátok, mert már ezek miatt is megéri belekezdeni. Én teljes mértékben csak ajánlani tudom mindenkinek, mert ez a sorozat bőven megér egy misét.

Nagy meglepetéssel fedeztem fel Moly-on, hogy sokaknak nem tetszett annyira az első rész. Hát én már azt is imádtam. Van egy fantasztikus világa, amelybe már az első részben belecsöppenünk. Könnyen érthető volt, és jól adagolta az információkat. Egyáltalán nem vált zavarossá. Könnyű volt vele haladni, és bizony én akartam is vele haladni. Szeretek új sorozatokat elkezdeni, mert elvégre minden az első részre épül.

,,– Bérszállítást vett igénybe a vállalkozásom színhelyén. 
– Ahonnan én jövök ott taxinak és könyvesboltnak hívják ezeket. – Szent ég, milyen régimódi! 
– Nálunk meg jó modornak, Ms. Lane. Magának van?"

A történet főhőse MacKayla Lane. Az ő szemszögén keresztül követhetjük az eseményeket. Én őt már az első oldalon megkedveltem. Olyan mondatok hangzottak el tőle, amik olyanok mintha csak én mondtam volna. Azt hiszem ő az első olyan karakter, akire azt tudom mondani, hogy hasonlít rám. Bár Moly-on sokaknak nem volt a kedvence, ami picit rosszul esett xdd. Ő egy olyan karakter akinek van stílusa, szeret csinosan megjelenni, ami szerintem nagyon király. Kis vicces karakter volt, aki a sorozat végére egy még fantasztikusabb erős nővé vált, aki kész volt cselekedni a jobb világért.

,,-Néha, Ms. Lane - mondta -, az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője."

A történet központja Dublin. Engem sose érdekelt Dublin, sose vágytam oda. Azonban az egész sorozat alatt annyira közel került hozzám ez a város, hogy még magamat is sikerült meglepnem. Szinte már úgy éreztem mintha én is ott lennék,  és együtt járnám az utcákat a karakterekkel. Szóval egész eddig nem vágytam Dublinba, de Karen Marie Moning miatt már most azonnal elindulnék Írországba.

,,Egy nap majd könyvet írok azzal a címmel, hogy Hogyan diktáljunk egy diktátornak, és hogyan köntörfalazzunk egy köntörfalazóval. Az alcíme az lesz: Hogyan bánjunk Jericho Barronsszel.''

Ott van még Jericho Barrons. Egy igazán titokzatos, goromba, mégis szívdöglesztő férfi. Az övé egy nagyon összetett karakter, és talán az öt könyv alatt sikerült teljesen megértenem az ő karakterét. Nem tudok rá mást mondani, minthogy imádom. Új álompasim lett.

A történet legfontosabb helyszíne a Barrons könyvek és apróságok c. hely. Ahova szintén most azonnal elindulnék. Csak hát ez már kevésbé valósítható meg, mivel sajnos nem létezik. Viszont annyira szívesen megnézném. Egyszerűen magam előtt látom hogyan is nézhet ki. Szóval egy új könyves álomhelyszínem is lett Velaris mellett.

,,– Vérzett az orrom. 
– Na persze, petúniafej. 

– Petúniafej?
– Seggfej, Barrons. Maga egy seggfej.''

A történet fantasy szálát is imádtam. A legtöbb fantasy könyv abba a hibába szokott esni, hogy az író túl sok mindent akar bele írni, és ettől zavarossá válik. Ez a Tündérkrónikákra egyáltalán nem mondható el. Könnyen érthető és szórakoztató a fantasy vonal, és emellett nagyon kidolgozott. Szóval már ettől is nyilvánvaló számomra, hogy ez egy tökéletes sorozat.

Imádom a humort a könyvekbe, és a történet alatt rengetegszer nevettem fel hangosan. Roppant szórakoztató volt. Az írónőnek nagyon jó a humora.

,,– Kívánságod számomra parancs, MacKayla. – Elmosolyodott. – Együtt töltjük a holnapi napot a tengerparton? 
Barrons mellém lépett. 

– Holnap nem ér rá. 

– Nem érsz rá holnap, MacKayla? 

– Régi szövegeken fogunk dolgozni. 

V'lane szánakozó pillantást vetett rám. 

– Á! Régi szövegek. Egy remek nap a könyvesboltban. 

– A Káma-szútrát fordítjuk – magyarázta Barrons –, interaktív szemléltetéssel.''

A romantika oldalától pedig el lehet olvadni. Jó bevallom sokat kellett várni, mire minden kibontakozott, de én már az előzményeket is imádtam.

A karakterek között voltak olyanok, akiket nem bírtam, de ez főleg a negatív karakterekre mondható el. Viszont Dani karaktere olyan volt, amit nem szerettem. Egyszerűen idegesítő volt és túl fiatal. Sajnos egy-két fejezet volt az ő szemszögéből, aminek nem örültem. Még a végére sem sikerült megkedvelnem, de akkor már jobban elviseltem. A sorozat folytatásnak középpontjában ő áll.

Imádok egy huzamba könyveket olvasni, mert annyira izgalmasak. Amikor nem bírom letenni a könyvet és csak a könyvbeli világ létezik számomra. Ez a sorozat pont ilyen volt, mert egyszerűen lehetetlen letenni. Imádtam olvasni, mert van egy sajátos világa, ami egyszerűen magával ragad.
Karen Marie Moning egy zseni! Fantasztikus képzelőereje van, jó a stílusa és igazán tehetséges.

Csillagos értékelés:

Nagyon gyorsan végeztem vele és mikor vége lett, egy hatalmas ürességgel kellett szembe néznem. Rengeteg érzelmet zúdított rám, és minden sorát imádtam. Nem is kérdés, hogy új kedvenc sorozatom lett.

Úgy, hogy ha még nem olvastad, most azonnal siess, hogy minél hamarabb át élhesd te is ezt a fantasztikus élményt!