Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Az ​éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.

Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség less…

A CIRKUSZ VÁRATLANUL ÉRKEZIK

JÖVETELÉT NEM HIRDETI SEMMI

EGYSZERŰEN CSAK ITT VAN, HOLOTT TEGNAP MÉG NYOMA SEM VOLT

EZ A VILÁG EGYSZERRE RAGYOGÓ ÉS SÖTÉT, NEM AKARSZ MAJD KILÉPNI BELŐLE

Hatalmas nagy lelkesedéssel álltam ehhez a könyvhöz, a molyon kilencven százalékra pontozták és csupa-csupa jó értékelés volt, a fullszöveg és a borító is nagyon meggyőzött. Egyszerűen még is azt kell mondanom, hogy nekem nem sikerült átélném azt amiről mások írtak vagy pedig azt, amire vártam ennél a könyvnél. 

Egyszerűen a történet eleje olyannyira bele a közepébe dologgal indult, hogy szinte nem is bírtam követni az eseményeket a szálakat és, hogy mi is történik a könyvben. Fogalmam sem volt róla, hogy mit akar az írónő ebből a történetből kihozni és azt sem tudtam, hogy miről is fog szólni. A könyv feléig kábé bármennyire is próbáltam szeretni a könyvet egyszerűen nem sikerült. Annyira meg volt zavarva a sok szereplő, időugrás, hogy tényleg nem értettem. A történet felétől azonban egyre jobban kezdtem szeretni és egyre jobban tetszett az egész. A párviadal kérdése is sokkal érdekesebb lett és a történet is sokkal izgalmasabb. 

Magában nagyon tetszett a cirkusz, a részletek, na arról imádtam olvasni, nagyon élveztem. Magában tényleg erről eltudtam mondani, hogy valóban varázslatos lett és adott egy bizonyos hangulatot a regényeknek, ami nagyon tetszett. A leírások szintén nagyon jók voltak. Az is tetszett mikor egyes szám második személyben írták tényleg olyan nagyon különlegessé tette a könyvet és ilyennel még nem találkoztam.

A szereplőket is nagyon jónak tartom a történethez és mindenkinek van egy szép kis szerepe benne, még is úgy gondolom, hogy ez egyszerűen kevés volt. Nagyon kevés mindent tudtunk meg mindenkiről. A főszereplőket sem tudtam igazán hova tenni, nem éreztem a romantikát, pedig én szoktam, de ebben a regényben semmi romantikus hangulat nem volt. Az ikrek nagyon jó fejek voltak, de hát ő róluk sem tudtunk majdnem semmit. Szerintem a karakterek felépítése nagyon nem volt jó. Aztán ott van Bailey, aki szintén nem értem mitől lett ilyen szerepe. Nem éreztem semmi különlegeset rajta és először kifejezetten idegesített.

Az írónő nagyon jól írta meg az alapötlet is tökéletes volt és a kreativitása fantasztikus, ahogyan ezt a cirkuszt ábrázolta. Imádtam a sátrakat, a színeket, tényleg ez az, ami miatt tetszett a könyv. 

Nem tudom mit mondjak a könyvre én nagyon próbáltam szeretni, de egyszerűen nem tudom rá azt mondani, hogy istenem jó volt, mert azért jó volt, de még se. Nagyon lassan haladtam vele, egyszerűen úgy voltam vele, hogy hosszú sok felesleges dolog van leírva és a párviadalnak a szerepe benne mindössze csak ilyen húsz százalék, ami nem túl sok. Sokkal izgalmasabb könyvre számítottam. Nagyon sokszor nem kötött le és sokszor olvastam el valamit kétszer, mert abszolút nem értettem vagy nem figyeltem. Engem nem varázsolt el úgy, ahogyan vártam, de mondom a cirkusz baromira tetszett. Különleges egy könyv volt az biztos, de valamit én akkor is módosítanák rajta, mert egyszerűen valami nem tetszett nekem. Nagyon vártam, hogy befejezzem, nem tudom, hogy velem volt-e baj vagy én voltam rossz helyen rossz időben, de jobbat vártam.
A történet végével sem voltam kibékülve, számomra van pár olyan dolog, ami kérdést hagyott fent bennem, és kíváncsi is vagyok, hogy mi fog később történni.

Az értékelésem: 5/3,5 lett, és tényleg csak az miatt, mert imádtam az ötletet, maga a cirkusz, a helyszínei azok igazán varázslatosak lettek. A levonás pedig a szereplők miatt van és a vége miatt.  Én tényleg nagyon próbáltam szeretni, de valahogy nem éreztem úgy rá, mint vártam.

,,Az emberek többnyire csak azt látják, amit látni akarnak. Leggyakrabban pedig azt, amit mások láttatni akarnak velük"

Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva

Ha a legjobb barátod a titkos szerelmed, akkor csapdába estél. Ha elcipeled magaddal egy tévésorozat szereplőválogatására, ne csodálkozz, ha más is meglátja benne, amit te már régen tudsz…Dé, azaz Kozák Dénes egy vagány, kedves srác és iszonyúan jó a humora. Stern Virág pedig arról álmodozik, hogy ne csak jókat dumáljanak, ne csak együtt fűszerezzék újra a menzakaját, hanem Dé maga legyen a nagy Ő. Amikor mindketten egy szappanopera szereplői lesznek, gyökerestül felfordul az életük, és a kettejük közötti szálak is összegubancolódnak. A sztárok világába lépve olyan ellenfelek jelentkeznek, mint a szépséges tinisztár, Szilágyi Dzsenifer. 

Hát én valahogy sejtettem, hogy ez baromi jó lesz. Megint azt éreztem, hogy nekem ez most annyira jól esett és, hogy pont ez kellett, jól kikapcsolt, humoros volt és semmi fantasy egyszerű hétköznapi. De azért még sem. Az egész történet úgy kezdődik, hogy van egy fiú-lány barátság és, Dé-nek elég rossz napja van így Virág kitalálja, hogy menjenek el egy castingra csak úgy buliból. Hát itt megjegyezném, hogy valaki engem is hívhatna egy castingra csak úgy buliból. Szóval elmennek együtt erre a castingra aztán pedig úgy alakul, hogy bekerülnek a sorozatba. Őszintén szólva én már nagyon régóta akarok olvasni ilyen sorozat vagy film hátterében zajló történetet és nagyon örülök, hogy ezt elolvastam. 

Azonban így ott van az egész szál, hogy Virág szerelmes a legjobb barátjába. Amit én annyira nem értettem meg, mert értem, hogy Dé nagyon helyes, de valahogy csak úgy voltak együtt, ne értsétek félre, biztos, hogy tényleg nagyon jó barátok, de azért a szerelemre nem látok okot. Bár a könyv elején még nagyon szurkoltam is nekik, de aztán teljesen Bence párti lettem. Én már az elejétől tudtam, hogy itt lesz valami. Aztán a fullszöveg alapján én azt hittem, hogy a Dzseni valami hisztis csaj lesz, de semmi bajom nem volt vele. Ez miatt volt olyan nagyon jó a könyv, nem volt eltúlozva, nem volt erőltetett és tényleg egyik szereplővel sem volt semmi bajom. Azt a túl titokzatosságot Virág karakterénél, annyira nem értettem, hogy mire jó, de azért a végére szépen össze lett hozva. Imádtam ezt a fűszeres dolgot, baromi király ötletnek tartom, imádom az ilyen különc szereplőket. A könyv végét is imádtam, komolyan lehet, hogy túl romantikus vagyok (na jó az vagyok), de vége nagyon aranyos lett és teljesen #teamBence vagyok. Magában nagyon tetszett, ahogyan a forgatásokról olvashattunk, és igen ez egy kőkemény szappanopera, de baromi jó a könyv, szóval biztos, hogy ajánlom mindenkinek. Volt, hogy rendesen le volt írva a forgatás, volt, hogy a forgatókönyv részei voltak leírva, de nekem így is úgy is nagyon tetszett. Nagyon sajnáltam, mikor lenyírták Virág haját, számomra a legfájdalmasabb pillanat az volt, szegény, de én úgy gondolom, hogy a rövid haj is ugyanúgy lehet nőies. Nagyon gyorsan elolvastam, és tényleg annyira szórakoztató volt, hogy csak úgy olvastatta magát. Rengetegszer nevettem fel a könyv részein. Zseniális alapötlet, nagyon jó szereplők és egyszerűen minden megvan benne, ami egy igazán jó könyvhöz kell.  Megint lett egy baromi jó könyv a magyar piacon!

,,-Elvégre színésznőnek készülök- mondtam ki, de a hangomból kevesebb önirónia csendült ki, mint amennyit szerettem volna.

-Mióta?- röhögött Dé.

-Tegnap óta''

Februári olvasmányaim

És igen ez a poszt azt jelenti, hogy vége a februárnak és itt a tavasz. Én ennek nagyon örülök, végre jobb idő, nincs négy órakor sötét, még a kedvem is jobb. Február nagyon rövid volt. Nekem három hetes szünetem volt a suliban, mivel beteg voltam egy hetet, síelni voltam egy hétig és ezek alatt nem igazán volt időm olvasni. Sőt a síelés alatt nem is olvastam semmit. Azonban mikor hazaértem szünetem is volt így mindent betudtam pótolni és így elég sok könyvet sikerült elolvasnom.

1. Kim Holden: Bright Side

A bejegyzést a könyvről itt olvashatjátok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/02/kim-holden-bright-side.html

2. Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara

A bejegyzést a könyvről itt olvashatjátok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/02/sarah-j-maas-tuskek-es-rozsak-udvara.html

3. Sarah J. Maas: Árnyak Királynője

Első a bosszú, a többi várhat… 

Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival… 

Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell. 

Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését. 

A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét.

Sarah J. Maas az igazi királynő. Hihetetlen tehetséges írónő. Magában az Üvegtrón egy annyira király sorozat, és ahogyan a hónapban elolvastam a Tüskék és Rózsák udvarát is egyszerűen csak azt tudom, mondani, hogy valamit nagyon tudd. Ez a rész számomra nagyon lassan indult be, ez hozzá járult az is, hogy beteg voltam, de még így is egyszerűen nagyon lassan haladt. Egészen addig amíg meg nem jelent Rowan. A jelenet is eszméletlen aranyos volt, és onnan éreztem, hogy igazán beindul a könyv. Manon részeit nem szerettem, untam és azt vártam, hogy legyen már vége, aztán a végére ott is történtek dolgok, ami miatt azok, is érdekesek lettek. Chaol karaktere pedig abszolút nem tetszett, szerintem a karaktere nagyon nem az igazi volt, ami miatt nagyon szomorú voltam. A könyv vége zseniális lett, garantáltan eseménydúsra sikeredett. Nagyon imádtam ezt a részt is, egyszerűen hihetetlen volt, Rowan és Aelin közös részei is azok voltak. Új aranyos pár. Várom az utolsó részt!

4. Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? 

Ezer meg ezer éve szerettem volna már elolvasni, de mindig vártam a tökéletes alkalomra. Nem tudom, hogy ez-e volt az, de már meguntam a várakozást. Nagyon tetszett a könyv. Zseniális ötlet. Komolyan nagyon imádtam, viszont nem tudok eltekinteni a ténytől, hogy mennyi hasonlóság van Agatha Christie könyvei között, minden szereplő egyforma és ez számomra már kezd nagyon zavaró lenni. Én szeretem, ha egy könyv újat tud nyújtani, de egyszerűen az ő könyvében annyi hasonlóság van, pedig én nekem ez még tényleg csak a harmadik könyvem. Mindig van egy lány, akit nagyon megvisel a helyzet, egy idősebb nő, akit nem. Aztán valami őrült fickó, valószínűleg orvos is van benne. Nem akarom leszólni, én imádom a krimi történeteit, de ez már nekem túl kiszámítható. Az ötlet zseniális, nagyon jól van megírva, de tényleg nem bírom már ki, ha mindig ilyen szereplők lesznek, ez vett el ebből a zseniális történetből is.

5. Rachel Hawkins: Hex Hall trilógia

Nagyon szórakoztató sorozat volt ez. Én úgy éreztem, mikor olvastam, hogy na pont ez kellett nekem. Én nem éreztem a boszorkány suli Bajos Csajok változatát. Nekem nagyon tetszett. Nagyon szerettem Sophiet, a humora mindent vitt. Archerrel nagyon aranyosak voltak. Az első részben én már szurkoltam Calnak, de valahogy később olyan unalmasnak találtam, hogy aztán tiszta Archer párti lettem. A sorozat végét szerintem az írónő kicsit összedobta, de kérdések nem maradtak fent, szóval úgy összességben rendben volt, de kiszámítható is volt. Könnyed, szórakoztató könyv. Nem bántam meg, hogy elolvastam.

6. Elizabeth Gilbert: Big Magic
A könyvről írt bejegyzést itt olvashatjátok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/02/elizabeth-gilbert-big-magic.html

7. Victoria Aveyard: A vörös királynő

AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szerettel uralkodtak a Földön. 

Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek. 

Lejöttek a csillagok közül. 

ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok. 

Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni. 

Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Hát az első rész egyszerűen zseniális volt. Oda meg vissza voltam tőle. Először pedig mikor belekezdtem azt hittem, hogy unalmas, sok és, hogy én ezt nem fogom érteni. El is kezdtem azon gondolkodni, hogy miért is kezdtem bele. Aztán, ahogy Mare találkozik Callal onnan a könyv egyszerűen zseniális lesz, bár én előre sejtettem, hogy kicsoda Cal, de Mare meglepett. Komolyan letetethetetlen lett a könyv. A végére pedig jó kis csavart hozott nekünk össze, de az is nagyon jó volt. A főproblémám nekem Kilornnal van, mérhetetlenül idegesít a srác. Már belekezdtem amúgy a második részbe is, és hát...inkább nem mondok semmit.

Egyszerűen hihetetlen jó könyveket sikerült olvasnom februárban is, nem tudok kedvencet mondani. Egyszerűen mindegyik könyv fantasztikus volt.