Eileen Cook: Címlapsztori

Ha nem emlékszel rá, mi történt, hogyan tudhatnád, hogy nem vagy bűnös? 
A tizennyolc éves Jill arra ébred, hogy begipszelve fekszik a kórházban, és semmire nem emlékszik az elmúlt hat hétből. 
Csak annyit tud, amennyit elmondtak neki: egy olaszországi tanulmányi kirándulás során súlyos baleset érte, repülőgéppel szállították haza, és intenzív kezelésre van szüksége. Meg egy ügyvédre. 
Merthogy a baleset nem biztos, hogy baleset volt.

A könyvfesztiválra megjelenített Gabo és Ciceró könyvek közül nagyok sok felkeltette az érdeklődésemet és ez is köztük volt. 

Nekem a könyv borítója és a fullszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, így másodszorra mikor láttam a Libriben már le is csaptam rá.

Szerintem nagyon jól kezdődik a történet, tetszett ez a kórházban felébredős, nem emlékszik a főszereplő semmire dolog. Már az első oldalaktól tetszettek a bemutatások, hogy koránt sem olyan ártatlan lányokról lesz szó, azt hittem tényleg ütősebb lesz, de aztán bebizonyosodott, hogy Jill nagyon okos és jó tanuló és inkább a legjobb barátnője az, aki vadabb és népszerű.

Jill és Simon egy Olaszországi úton szenvedtek autó-balesetet. Jill a kórházban nem emlékszik arra, ami az utazás alatt történt, sőt még arra sem, ami pár héttel előtte. Bizonyos hetek kiestek neki. A családja mellette van, de a legjobb barátnője nem, így kell megtudnia, hogy Simone meghalt az autó-balesetben. 

Itt kezdődik a történetünk. A média, és sokan mások Jillt tartják a hibásnak, Jillnek közben ügyvédje lesz, de még mindig nem emlékszik semmire. 

Egy rehabilitációs központban kezelik. Itt jönnek a szerintem nagyon érdekes kapcsolatok, hogy hogyan viszonyul az ügyvédhez, bele látunk a jogba, ami engem nagyon érdekel és az is érdekes volt, mikor az orvosa, Dr Weeks mondta neki, hogy nem biztos, hogy minden emlékkép valós. 

Elég jól halad a sztori, mikor kapunk egy kis 'romantikus' szálat is a történetbe, mikor kiderül, hogy Jillnek volt egy kis kalandja Nicóval Olaszországban, amire szintén nem emlékszik. 

Simone halálával kapcsolatban kiderülnek több információk is, vannak találgatások, hogy vajon öngyilkos-gyilkosság, esetleg szerelmi háromszög általi vita volt a lányok között.

Az biztos, hogy nagyon jó volt olvasni a kihallgatásokat, a kommenteket a többi embertől. Számomra ebben a regényben bebizonyosodott, hogy mennyire ítélkező és okoskodó emberek vannak, akik nem tudják mi a háttértörténet, egyszerűen csak kijelentenek valamit, ami szerintük igaz és ráerőltetik a többi emberre.

Simone és Jill kapcsolatáról is kiderül, hogy koránt sem volt felhőtlen és, hogy nagyon nem egy igazi jó barátság. 

Jill karakterét én nagyon szerettem a történetben, de azért egy valami pluszt hiányoltam belőle. Simone tényleg egy igazi méhkirálynő, és biztos vagyok, hogy élőben tutira nem kedvelném. Nicó szörnyen bosszantó karakter volt. Jill anyukájának őszintén nem volt túl sok szerepe, csak annyi, hogy gondoskodott a lányáról. Jill apját se szerettem igazán, túl önző és beképzelt volt a pasas. Jill ügyvédje úgy szint. Jill szobatársa, Anna viszont szerintem baromi jó fej volt.

Ami jó volt, hogy tényleg nem tudtam eldönteni, hogy fog véget érni a történet, nem tudtam tippelni és nem volt ötletem. Őszintén szólva még a végén sem tudtuk eldönteni, hogy valós vagy hamis az emlékkép, bár szerintem valós, és egyik lány sem szent. Az viszont, biztos, hogy Jill jobb karakter lett és jó, hogy szembesült avval, hogy jobban jár, majd Simone nélkül, mint vele. Annak örültem volna a legjobban ha az írónő kerek perec leírja az utazást, mert valami ott nekem még mindig zavaros. 

Az írónő szerintem nagyon jól írta meg a könyvet, tetszettek azok az utazási jegyzetek Olaszországról és a rendőrségi kihallgatások, nagyon jól megírt és összerakott könyv.

Tetszett a könyv, de a hűha érzést nem éreztem.

,,-Tisztában vagyok vele, hogy a világ nem igazságos hely. 

Nincs szükségem rá, hogy emlékeztess. ''

(képek forrása: saját, google)