R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában

1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.

Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?

Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek. 

Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.

Kiadó: Álomgyár, 2017

Oldalszám: 448

Moly: 97 %

Sziasztok! :)

Nagyon szeretem a történelmi könyveket, mert lenyűgöző, hogy mennyire kidolgozottak és úgy gondolom, hogy igazán nagy kihívás lehet könyvet írni ebben a témában. R. Kelényi Angelika könyvével alig pár napja ismerkedtem meg, és akkor is a második résszel. Nagyon megtetszett és alig vártam, hogy sorra kerüljön az olvasmány listámon. 

1609-ben járunk Pozsonyban. Egy elhunyt orvos lányaként ismerhetjük meg a főszereplőnket, Flórát. Flóra egy nagyon okos, rendes és családközpontú fiatal lány. Árván maradása révén szeretne újra nővérével találkozni, aki Báthory Erzsébet grófnőhöz ment szolgálni. Mikor azonban hetek múlva sem kap semmi hírt nővére felől, akkor elhatározza, hogy egyedül megy el megkeresni. Pozsonyból Csejtére indul, ahonnan pedig teljesen izgalmassá válik a könyv.

Flóra a Grófnő szolgálatába áll, megismerkedik az ottani emberekkel és egy különösen izgalmas idegennel, Lorenzo Marianival. 

A könyv teljes mértékben szórakoztató, izgalmas és fordulatos. Rengeteg rejtély húzódik a háttérben. Senkiről sem tudjuk biztosan eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll. A várban egyáltalán nem csak a boldogság és a gazdagság működik, szolgálólányok tűnnek el és holtestek kerülnek elő.

A regény emellett egyáltalán nem erőszakos vagy durva. Tökéletesen megragadja a 17. századot, és abszolút élvezetessé teszi. 

Tetszettek a helyszínek. Szlovákiai magyarként iszonyatosan élveztem, hogy az én környezetemet és az én hozzám közel álló helyekkel is találkozhattam a könyvben, mert erre nem sok más könyvben van lehetőségem. 

A szereplőket is nagyon megkedveltem. Szerettem a makacs Flórát, aki nem tudott nyugton maradni és én végig nagyon jó karakternek tartottam. A másik kedvencem Mariani, akire Flóra mindig számíthatott. A regényben van egy pici hasonlóság, ami nekem Böszörményi Gyula Ambrózy báró sorozatához hasonlít, de ez főleg az eltűnt nővér és az együtt 'nyomozó' párosra utal. A hasonlóságuk még annyi, hogy mindkét regény iszonyatosan jó.
A szereplők egy tipikus 17. században élő embereknek tűnnek a szememben és a férfiak viselkedése igazán el tudott borzasztani, de hát hol volt még a feminizmus...

Romantikából sem volt hiány, nem volt túlcsöpögő, de az a csipkelődős, aranyos pillanatokat nagyon imádtam. Tudom, mindennek megtalálom a romantikus oldalát, de olyan jó jelenetek voltak a könyvben :D

A könyv végig lekötötte a figyelmemet és csak úgy olvastatta magát, kíváncsi voltam mi fog kisülni még belőle, hisz rengeteg esemény, rejtély, szereplő sorsa kereszteződött. Az írónő remekül hozta össze a történetet és az írásmódot is imádtam. Pont ilyeneket várok egy nem huszonegyedik században játszódó könyvtől, hogy át tudja adni a régi kor hangulatát. Annyira egyszerű hétköznapias volt, ahogy a palotai életet végig követhettük. 

A vége is bőven tartogatott meglepetéseket, kiszámíthatónak egyáltalán nem volt mondható. Nagyon kíváncsi vagyok, mi fog még történni, alig várom, hogy a második részt is olvashassam.

Csillagos értékelés:

Összességben teljesen imádtam olvasni és méltóan megérdemli az öt csillagot. 

Kedvenc idézetek:

,,– Igen, hölgyem, már megint. Legutóbb a karjaimba ájult kegyed, most pedig majdnem ledöntött a lábamról. Akarattal választ engem mindig a megmentőjének?''

,,– Azért duzzog kegyed, mert nem tűrök ellenvetést, vagy azért, mert nem csókoltam meg?''

,,– Sose harcoljon az ember egy nővel, mert mindig alul marad.''

,,– No, megtaláltam az emberedet, aztán odaadtam neki a levélkét. Itt járkál folyton a közelben, tényleg őriz téged, vagy mi a fene, mert máskor nem látni ilyen gyakran. Igen szépen megköszönhetted neki, hogy összelapátolt az udvarról, mert úgy vigyorgott, amikor olvasta az írást, mint egy jóllakott macska.''

Kinek ajánlom? Annak, aki szeretne kortárs írónőtől olvasni egy izgalmas, 17. században játszódó könyvet. Aki szeretne belelátni abba az életbe és szereti a rejtélyeket. Valamint nem túl sok a molyos olvasási arány sem, pedig higgyétek el megéri elolvasni.