Natasha: Olyan lány vagyok, aki a tudományban és a tényekben hisz. Nem a sorsban. Nem a végzetben. Vagy olyan álmokban, amelyek sohasem válnak valóra. Határozottan nem az a fajta lány vagyok, aki New York egyik utcájának emberáradatában találkozik egy aranyos fiúval, és beleszeret. Különösen nem akkor, amikor csak tizenkét óra választja el attól, hogy a családját kitoloncolják Jamaicába. Szerelembe esni nem az én sztorim.
Daniel: Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak él, hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásainak. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Natashában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívülit tartogat… mindkettőnk számára.
Az Univerzum: Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett. Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?
Daniel: Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak él, hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásainak. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Natashában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívülit tartogat… mindkettőnk számára.
Az Univerzum: Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett. Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?
Kiadás: 2017, Gabo
Oldalszám: 364
Moly: 91 %
A borító egyszerűen gyönyörű. Annyira jól mutat, iszonyatosan fel dobja az a színes háttér a cím mögött. Egyszerű még is figyelem felkeltő.
A történet elég érdekesen kezdődik, szerintem a fullszöveg sem túl egyértelmű és az első oldalak is zavaros hangulatot adnak a könyvhöz. Először megismerhetjük Natashát és Danielt, akik a regény főszereplői. Mindketten New Yorkban élnek. Más-más okok miatt indulnak el mindketten otthonról, mikor is teljesen véletlenül, a már jól megszokott klisés első látásos szerelem dologgal Daniel teljesen oda lesz Natasháért. Annyira abszurdnak találtam ezt a dolgot, annyira idilli regényes ötletnek, a való életben ennek semmi esélyét nem látom. Daniel nem akarja elengedni a lányt és mindenképp megakarja győzni,hogy töltsenek el együtt egy kis időt. Natasha ellenkezik, nem hisz a szerelemben, de még is beleegyezik, így a két főszereplő egyetlen napját mutatja be a történet.
A regény hatalmas különlegessége, hogy minden embert, akivel a főszereplőink találkoznak, azoknak betekintést nyerhetünk az életébe. Például elmentek egy étterembe, akkor ott a pincérnő életébe is betekintést nyertünk. Mindenkinek a regényben volt egy bizonyos története, ezáltal iszonyú kidolgozott volt.
Megjelennek az olyan komoly témák, mint a rasszizmus, az illegális bevándorlói lét és egy elég nehéz anyagi helyzetben lévő család. És akkor ott van egy pár, akik egyetlen nap alatt rengeteg mindent csinálnak, és az idő csak telik és telik. Mindketten tisztában vannak vele, hogy ez az egy nap nem tart örökké.
A szereplőket nem sikerült nagyon megkedvelnem. Natasha még először szimpi volt, elvégre szerette a Nirvanát, tetszett a stílusa és igazán talpraesettnek tűnt, de annyira komor és merev, hogy szörnyen bosszantó lett egy idő után. Negatív volt, és tiltakozó. Daniel sem lett nagy kedvenc. Az ő karaktere elég szerencsétlennek tűnt, nagyon nehezen állt a sarkára és a viselkedése is idegesítő volt. A mellékszereplőket sokkal jobban megkedveltem. Érdekesebbek, különlegesebbek voltak és tetszett az a sok-sok történet, amit az írónő összekapcsolt a többi mellékszereplővel.
Egy napot követhetünk végig, ami nagyon hosszú és eseménydús. Imádtam New Yorkról olvasni, a helyekről és jó volt végig követni, ahogy annyi helyet bejárnak. Mielőtt pedig véget érne a könyv, akkor még egy évekkel későbbi utolsó fejezetet kapunk, amit én imádtam és nagyon aranyosnak találtam. Úgy gondolom, hogy szépen összefoglalta és lezárta a történetet.
A könyvről a vélemények megoszlanak, sokan nagyon szeretik, sokan nem szeretik és sokak csak azért szeretik, mert Nicola Yoon írta.
Csillagos értékelés:
Én nem lettem nagy rajongója, nekem a Minden, minden sokkal jobban tetszett. Ez a könyv is remek volt, de voltak negatívumok, amik miatt levontam a csillagokat. Hiába tartom aranyosnak, hogy egyetlen nap ennyire megtudja megváltoztatni valaki életét és ennyi minden jó/rossz dolog történhet, mégis éreztem valami abszurdot benne, ez miatt nem is lett kedvenc. A másik negatívum, hogy a főszereplőket sem tudtam megkedvelni és elmaradt utána az a tipikus különleges érzés, ami egy igazán jó könyv után megszokott lenni.
Kedvenc idézetek:
Összességben tényleg nagyon örülök, hogy elolvastam, hiába is nem szerettem igazán, nagyon jó volt olvasni. Biztos vagyok benne, hogy az írónő következő könyveit is elfogom olvasni.
Kinek ajánlom? Aki nem szeretne egy mindennapi történetet, valami igazán különlegesre vágyik és szeretne megismerni különlegesebb szereplőket.
A regény hatalmas különlegessége, hogy minden embert, akivel a főszereplőink találkoznak, azoknak betekintést nyerhetünk az életébe. Például elmentek egy étterembe, akkor ott a pincérnő életébe is betekintést nyertünk. Mindenkinek a regényben volt egy bizonyos története, ezáltal iszonyú kidolgozott volt.
Megjelennek az olyan komoly témák, mint a rasszizmus, az illegális bevándorlói lét és egy elég nehéz anyagi helyzetben lévő család. És akkor ott van egy pár, akik egyetlen nap alatt rengeteg mindent csinálnak, és az idő csak telik és telik. Mindketten tisztában vannak vele, hogy ez az egy nap nem tart örökké.
A szereplőket nem sikerült nagyon megkedvelnem. Natasha még először szimpi volt, elvégre szerette a Nirvanát, tetszett a stílusa és igazán talpraesettnek tűnt, de annyira komor és merev, hogy szörnyen bosszantó lett egy idő után. Negatív volt, és tiltakozó. Daniel sem lett nagy kedvenc. Az ő karaktere elég szerencsétlennek tűnt, nagyon nehezen állt a sarkára és a viselkedése is idegesítő volt. A mellékszereplőket sokkal jobban megkedveltem. Érdekesebbek, különlegesebbek voltak és tetszett az a sok-sok történet, amit az írónő összekapcsolt a többi mellékszereplővel.
Egy napot követhetünk végig, ami nagyon hosszú és eseménydús. Imádtam New Yorkról olvasni, a helyekről és jó volt végig követni, ahogy annyi helyet bejárnak. Mielőtt pedig véget érne a könyv, akkor még egy évekkel későbbi utolsó fejezetet kapunk, amit én imádtam és nagyon aranyosnak találtam. Úgy gondolom, hogy szépen összefoglalta és lezárta a történetet.
A könyvről a vélemények megoszlanak, sokan nagyon szeretik, sokan nem szeretik és sokak csak azért szeretik, mert Nicola Yoon írta.
Csillagos értékelés:
Én nem lettem nagy rajongója, nekem a Minden, minden sokkal jobban tetszett. Ez a könyv is remek volt, de voltak negatívumok, amik miatt levontam a csillagokat. Hiába tartom aranyosnak, hogy egyetlen nap ennyire megtudja megváltoztatni valaki életét és ennyi minden jó/rossz dolog történhet, mégis éreztem valami abszurdot benne, ez miatt nem is lett kedvenc. A másik negatívum, hogy a főszereplőket sem tudtam megkedvelni és elmaradt utána az a tipikus különleges érzés, ami egy igazán jó könyv után megszokott lenni.
Kedvenc idézetek:
,,Minden okkal történik''
,,Kurt Cobain hangjában ugyanazt hallja, amit Natasha is: tökéletes és gyönyörű szenvedést, egy hangot, amely annyira elvékonyodik a magánytól és a vágytól, hogy szinte elcsuklik.''
,,– Tényleg tudnunk kellene tizenhét évesen, hogy mit akarunk egész életünkben csinálni?''
Összességben tényleg nagyon örülök, hogy elolvastam, hiába is nem szerettem igazán, nagyon jó volt olvasni. Biztos vagyok benne, hogy az írónő következő könyveit is elfogom olvasni.
Kinek ajánlom? Aki nem szeretne egy mindennapi történetet, valami igazán különlegesre vágyik és szeretne megismerni különlegesebb szereplőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése