Mikor lányokat, más nők használnak ki | Amy Ewing: Az Ékkő

Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot. 

Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni.

Kiadó: Maxim, 2016
Oldalszám: 368
Moly: 86 %

Sziasztok! :)

Nagyon vártam, hogy olvashassam már ezt a könyvet. A téma is nagyon érdekelt és egy jó kis disztópiára mindig nyitott vagyok.

A könyv középpontjában az Ékkő áll és a különböző gazdag családok, akiknek mindenük meg van és ők a felsőbbrendű polgárok. Még is a gazdagság és a hatalom kevés, mert az Ékkőben élő előkelő nők nem tudnak gyerekeket szülni. Ezért alakult ki egy olyan világ, ahol a szegényebb körökből az arra alkalmas lányokat kiválasztják, hogy kihordja a gyermek szülésre kénytelen előkelő anyák gyerekét. Az újszülött gyerekeket tökéletesnek tervezik, a lányoknak pedig egész életüket arra kell szentelniük, hogy más életét helyezzék a sajátjuk elég. Nincsenek jogaik, akarataik és elvették tőlük az életüket.

Elég hátborzongató a könyv témája, valljuk be nyíltan elég szar helyzet. Ott van egy csomó lány, akiknek esélyük sincs saját jövőre, célokra és vágyakra. Az életüket tökéletesen irányítják mások. 

A lányok között ott van a regény főszereplője, Violet. Violetet az aukción megvásárolja a Tó Hercegnője. A családját már régen hátra kellett hagynia. Nem akar terhes lenni, és egyáltalán nem akar az Ékkőben élni. Érződik a tiltakozás a gondolataiban, de a cselekedeteiben egyáltalán nem. Egyáltalán nem éreztem lázadó személyiségnek. 

Voltak a könyvben olyan események olyan viselkedések amelyek botrányosak voltak és nem egy tizenhat éves lányhoz valóak. Hihetetlen, hogy egy nő képes így viselkedni egy másik nővel. 

A gazdag családok női tagjainak a viselkedése kegyetlen volt, mindegyiküket utáltam egytől egyig. 

Meglepő volt azonban, hogy nagyon sok ellentétes érzést hagyott bennem a könyv. Egyszer keménynek és durvának tűnt, máskor pedig laza és egyszerű volt. A Tó Hercegnőjének a viselkedése is néhol kedves volt, másszor pedig már egy hárpia volt.

Meglepő de elég lassan indulnak be a fő események és végig érződni lehetett, hogy ez még csak nagyon a kezdet. Ahhoz képest, hogy nem volt nagy akció benne és a romantikához is későn érkeztünk el, még is nagyon jó volt olvasni a könyvet. 

A romantikus szálhoz tényleg későn érkezünk el, és a Fiú is nagyon későn jelenik meg. Teljesen más valakire számítottam Violet mellett, és elég csalódott voltam, de biztos vagyok benne, hogy van ott még a történetben valami. Nem hiszem, hogy csak ennyi lenne.

A karakterek nagyon illettek a könyvhöz és tetszettek a háttér-történetek és a szálak, amelyek összekapcsolták őket. Violet keménynek mutatja magát, de egyáltalán nem éreztem rajta a makacs erős viselkedést. Nem lett egy olyan tipikus erős főhősnő. Személyiségre viszont nagyon szerettem és nagyon kedves, aranyosnak tűnt végig. A nevét különösen imádom. A férfi főszereplő Ash, akinek semmi karizmája nincs. Fú, utáltam őt. Idegesítő volt, nyápic, akit hú de mennyire kell sajnálni. Hát én egyáltalán nem sajnáltam és utáltam róla olvasni. Az én kedvenc férfi főszereplőm Garnet és Lucien lett. Garnet volt az akiről vártam, hogy ő lesz a Nagy Ő. Vicces, karizmatikus és jó fej. Valamint mennyire botrányos lenne az ő kapcsolatuk Violettel. Én már most #teamGarnet vagyok. A Tó Hercegnője néhol igazi diktátor volt, másszor elővette a kedves énjét, ami biztosan kamu volt. Nem szerettem az ő karakterét, és remélem majd vissza kap mindent.  Annabelle a történetnek nagyon jót tett, örültem az ő karakterének. Sajnos a többi szereplőt nem igazán sikerült jobban megismerni, pedig igazán kíváncsi lennék Violet barátjára, Ravenre bővebben is. 

A vége is bőven tartogatott NAGY meglepetéseket és teljesen biztos vagyok benne, hogy a második részt is el fogom majd olvasni. 

Az írónő nagyon jól megírta a történetet és az alapötlet is zseniális. Tetszett, hogy nem csak a rózsaszín világot ragadta meg, hanem bele írt jó pár meghökkentő részt, ami igazán komoly hangulatot adott a könyvhöz. 

A Borító: 

Teljes mértékben illik a történethez és szerintem jó választás volt. Angolul két borító van, az egyik a magyar borítós lila ruhás kép, a másik pedig amit ehhez a bejegyzéshez választottam. Nekem mindkettő nagyon tetszik. Azért választottam még is ezt, mert tetszett a kép hangulata és talán ez a borító még is szebb, a ruha pedig sokkal szebb.

Csillagos értékelés:  

Minden meg volt benne ami kell egy jó könyvhöz és mivel itt-ott voltak részek, amik nem igazán tetszettek, azok csak apróságoknak számított. A fél csillagot, csak Ash miatt vonom le.

Kedvenc idézetek:  

,,A küszöbön álló házasságkötésemre céloz? Vagy annak elmaradására? – nevet Garnet, és úgy fordul, hogy csak az arcélét látom. – Ki hitte volna – mutat az arcára –, hogy ezt ilyen nehéz lesz eladni?''

,,– Néha úgy érzem, egy másik ember életére emlékszem – tűnődik Ash. – Mintha az az ember már nem létezne."

,,– Mondd csak – kérdezi, miközben kifelé indulunk a könyvtárból. – Kit gyűlölsz jobban, apámat vagy anyámat?''

,,Garnet a korlátpillérnek támaszkodik, és füttyent, amikor lejövök a lépcsőn. Elpirulok, a Hercegnő arca pedig eltorzul, és a halántékához kapja a kezét, mintha a feje fájna.
– Ne, kérlek, Garnet – karol bele a Hercegbe. – Induljunk!''

,,Garnet megköszörüli a torkát, és a rá jellemző léha vidámsággal jelenti ki: – Megyek, keresek egy konyhalányt. Viszlát a vacsoránál.''

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a YA disztópiákat, az biztos, hogy ebben a könyvben sem fog csalódni.