Tarryn Fisher: Kapd be, szerelem!

Helena Conway szerelmes lesz.

Akaratlanul.

Észrevétlenül.

De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…

Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.

Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.

Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.

Kiadó: Könyvmolyképző, 2018

Oldalszám: 328

Moly:  82%

〰〰〰〰〰〰

Tarryn Fisher egy sajátos, fura világba kalauzolja el az olvasót, amivel engem teljesen megvett magának. Már akkor felfigyeltem erre a regényre, amikor Inside my head egyik videójában láttam. A magyar megjelenésre pedig egészen mostanáig kellett várnunk. 

Már az első oldalakon belecsöppennünk az alapszituációba, ami az egész történet mozgató rugóját adja. Főszereplőnk Helena egy nagyon különös dolgot álmodik. Álmában a férje nem más, mint Kit, aki a legjobb barátnőjével Dellával jár. Először tartottam tőle, hogy valami természet feletti dolognak leszünk tanúi, de szerencsére nem így lett. Helena felébred, minden olyan, mint volt, azonban ő már koránt sem ugyanaz a lány, aki azelőtt volt. Egy csapásra megváltozik az élete, elkezdi keresni önmagát. A gyerekkor és a felnőtté válás határa között egyensúlyoz, próbálja megtalálni a helyét a világban.

Ez az egész álom dolog nekem baromira tetszett. Főleg, hogy én is olyan valóságos, kidolgozott dolgokat tudok álmodni, amiken néha még napokig is gondolkodnom kell. Így hát, hogyne értettem volna meg Helenát. 

Kit egy olyan fiú, akiről nem tudom mit gondoljak. Egyszerűen némely megnyilvánulása igazán romantikus volt, máskor pedig jól pofán kellett volna vágni. Mégis rengeteg kedvenc idézetem neki köszönhetem. 

Della viszont egy nagyon unszimpatikus szereplő volt számomra. Ez még a regény elején csak kis mértékben nyilvánult meg, de aztán ez az érzés maximálisan kiteljesedett.

Helena a kezdetekben nagyon szimpatikus volt, de a végére már kezdett idegesíteni. Nagyon tunya volt, és hiányzott róla az, hogy a kezébe vegye a dolgokat. Úgy érzem, túl sokszor futamodott meg, amikor pedig pont, hogy mennie kellett volna, ő mégis maradt. Viszont imádtam, hogy ennyire szereti a Harry Potter-t, valamint azt is, hogy ez az egész könyvben megjelenik.

Az írónőnek volt egy sajátos, egyedi stílusa, ami iszonyatosan tetszett. Jól volt felépítve a történet, és egyáltalán nem tudtam, hogy mi fog történni. A regény végig nagyon izgalmas volt, alig vártam, hogy olvashassam, és bőven tartogatott meglepetéseket.

Tetszettek azok a gondolatok, amik Helena fejében jártak, mert baromi igazak voltak. Iszonyú érdekes volt, és különleges. Könnyű volt bele élni magam a történetbe, és átérezni mindent. Imádtam, hogy rengetegszer megnevettetett. 

A végével kapcsolatban egy picit csalódott vagyok, mert én máshogy csináltam volna. Úgy éreztem, hogy az jobban illene ide, és azzal teljesedhetett volna ki igazán a történet. Az utószóban az írónő azonban mégis megtette azt a fordulatot, amire én vártam, még ha nem is úgy, ahogy én akartam. Szóval a vége mégis csak tetszett, és egy igazán jó könyvélményként zártam le. 

Külön megemlítem a Köszönetnyilvánítást, ami szintén nagyon jó volt. Pedig én nem szívesen szoktam elolvasni, sőt van olyan, amikor végig se olvasom. Itt pedig még ez is jó volt. 

Csillagos értékelés:

Összeségben teljesen megvett magának a könyv, azt a fél csillagot mindössze azért vonom le, mert Helena nem volt elég tökös. :D

Kedvenc idézetek:

,,– Szeretem, amikor Harry Potter-esen beszélsz hozzám. És én ki vagyok?
– Te vagy a mugli, aki varázserőt akar szerezni.''

,,– Valóban. De ismerlek. Amikor berúgsz, kivételesen őszinte leszel.
Hívja a pincért.
– Még egy pohár bort kérünk a hölgynek!''

,,– Azt hiszem, lehet valami a borral, mert allergiás tüneteim vannak.
– Allergiás vagy az érzelmekre – állapítja meg Kit.''

,,Csak ebben a pillanatban jut eszembe, mennyire szeretem.''

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki úgy érzi, hogy nem áll egy biztos ponton az életében. Aki el van bizonytalanodva arról, hogy mit is akar kezdeni magával. De ajánlom annak is, aki csak egy kikapcsolódásra vágyik, mert szerintem mindannyian voltunk már Helenák...Ha pedig nem, olvassátok el, mert megéri!