Mielőtt bele kezdenék el kell mondnom, hogy utálom az új blogger szerkesztési felületet. Az előző bejegyzésnél a hajamat tudtam volna tépni attól, hogy semmi sem ott volt, ahol lennie kellett volna, és semmi sem működik úgy, ahogy én azt szerettem volna. Nem bánnám, ha visszatérnénk a régi megszokott bloggerhez, ami szerintem sokkal több lehetőséget nyújtott. Szóval szerintem ez remek kezdés volt, mert a jelenlegi apokaliptikus helyzetünkben az én legnagyobb problémám a blogger:)
A március egyébként megszokott módon kezdődött, egy hétig a rendes kerékvágás szerint jártam iskolába. Aztán hirtelen bezárták a sulimat, mindenki karanténba vonult, és azóta is itt vagyunk. Őszintén szólva én imádok itthon lenni, és végre azt is átélhetem milyen magántanulónak lenni. Elmerülök a filmek világában, végre visszazökkentem az olvasásba is, szóval nálam minden remek. Valószínűleg a hozzám hasonló antiszociálisok így vannak ezzel. Egy kicsit azonban már én is kezdtem unni ezt szinte fantasyba illő helyzetet, de mivel most ez van, szerintem ebből kéne kihoznunk a legtöbbet.
Mielőtt pedig túl filozofikussá válnék, térjünk át a bejegyzés valódi lényegére. Eredetileg egyébként külön bejegyzést akartam volna a két hónapból, de egyszerűen nem volt kapacitásom külön közzétenni, így most két hónap olvasmánya következik.