Jessica Koch: Közel a horizonthoz

Egy nagy szerelem története. Történet a bizalomról, bátorságról, fájdalomról, kétségekről, és az elengedés erejéről. Igaz történet. Jessica fiatal, nem szereti a bonyodalmakat, és sokat ígérő jövő vár rá. Amikor egyik este elmegy otthonról, nem sejti, hogy a nagy szerelmével fog találkozni. Nem sejti, hogy ez a találkozás az egész világképét meg fogja változtatni. És főleg azt nem sejti, hogy hamarosan élete legnehezebb döntése előtt fog állni… Történet egy olyan életről, amely derűlátás, remény és félelem között ingadozik. Nyitottan, őszintén és tág rálátással számol be a múlt eseményeiről, és közben nem egy tabutémát érint.
  

Kiadás: 2018, Maxim

Oldalszám: 464

Moly: 94%

〰〰〰〰〰〰

Lehet, hogy ha csak a fullszöveget olvasom el, sosem veszem a kezembe a könyvet. Egy délután gondtalanul megnyitottam a YouTube-ot, mikor feltűnt a szemem előtt a Közel a horizonthoz előzetese. Kíváncsiságból rákattintottam, majd egyetlen szóból rájöttem, hogy muszáj lesz elolvasnom. Biztos voltam benne, hogy imádni fogom, de mindez még olyannyira kevés kifejezőeszköz, mert ez a könyv megtestesített mindent, ami miatt igazán szeretek olvasni.

Annyi mindent adott nekem, annyira hálás vagyok, hogy ezt elolvashattam és, annyira szeretném, ha még nagyon sokan elolvasnák. Olvastam már rengeteg jó könyvet -tényleg rengeteg csodálatos olvasmányt tudhatok magam mögött -, ez a történet mégis kimagaslik a többi közül és azt hiszem, ez életem kedvenc könyve.  

,,Az ég és a föld közötti határ elmosódik, és ez lehetővé teszi, hogy ide-oda lehessen
utazni a világok között. A halottak eljöhetnek az élőkhöz, és fordítva. De ez csak akkor megy,
amikor a horizont olyan közel jön a földhöz, mint most ott, a távolban.''

Az első fejezettől, az utolsóig ott volt a torkomban a gombóc, bár ehhez nagyban hozzájárult, hogy tudtam a történet fő apropóját. Lehet, hogy ha nem tudom az idegeimnek valahol az ötvenedik oldalnál annyi lett volna. Mindig is szerettem, ha egy könyv igazán nagy hatással van rám, ez a regény pedig hatalmas hatással volt, és egyáltalán nem kliséként mondom, de teljesen máshogy látom tőle a világot.

 

Nem szeretek spoileresen értékelést írni, de úgy érzem nem tudok úgy beszélni a könyvről, hogy ne mennék bele a cselekménybe, elvégre ez a történet fő mozgatórugója és mindaz, ami jó pár lapra magához láncolja az olvasót. Az értékelésem valószínűleg kusza lesz, de még mindig csak úgy kavarognak a gondolatok a fejemben és nem tudom, hogyan is fogalmazzak meg mindent.

,,– Tényleg csodálkozom rajta, amilyen álmosan poroszkálsz ide-oda! Ha tudod, hogy erősebb, akkor miért bokszolod egész idő alatt? Te nem tudsz bokszolni, szóval leszel szíves felhagyni vele!
Danny belátóan bólintott.
– Aztán ez a bárgyú ugrabugrálás. Mi a célod vele? Azt akarod elérni, hogy a másik elaludjon unalmában?
– Az is valami – felelte Danny.''

Már az első fejezetet imádtam. Aztán a történet teljesen könnyeden folytatódik, de már ott találkoztam olyan gondolatokkal, amik szíven ütöttek. A cselekmény egyszerűnek látszik, hiszen sok könyv kezdődik hasonlóan, aztán a Közel a horizonthoz tesz egy hatalmas fordulatot, mikor rájössz, hogy ez messze nem olyan lesz, mint a többi hasonló történet.

Ez volt a kedvenc romantikus könyvem, bármennyire is összetörte a szívemet. Az volt a kedvencem, hogy itt az egész romantikus szál a részletekben teljesedett ki, és olyan párbeszédek voltak leírva, amik iszonyatosan meghatóak voltak. Ez az igazi szerelem, Danny és Jessica története, és mindaz, amit ők ketten átéltek.

,,– Danny? – kezdtem bele.
– Hmm?
– Kedvellek.
Halkan felnevetett.
– Igen, így is mondhatjuk.
– Te nem kedvelsz engem? – kérdeztem vissza.
– Én szeretlek.''

A romantikus szál mellett az is bebizonyosodik, hogy mennyire fontos a barátság, hogy segítsünk az embereken és basszus, figyeljünk már oda egymásra. Ledöbbentett, hogy mennyi sz*r ember van ezen a világon, akik azt hiszik minden fekete és fehér. Elítélnek anélkül, hogy tudnák mi az igazság. Talán ez az, ami legjobban elszomorított a könyvben, hogy újra bebizonyosodott az emberi hülyeség, és a gerinctelen viselkedésük.

,,– Annyi fájdalmat és bánatot lehetne megakadályozni, ha az ember ebben a nyomorúságos országban kinyitná a szemét, és felfogná, mi történik körülötte. De csak a saját jelentéktelen problémáikra és nyomorúságos létükre összpontosítanak. A körülöttük lévő élőlények iránt teljesen közömbösek.''

Én hiszek a sorsban, abban, hogy minden okkal történik. Na hát ezt az okot még minden nem értem és nem tudok mást mondani, minthogy az élet igazságtalan. Annyi rossz dolgot olvastam el, annyi minden szíven ütött, mégis lenyűgöző volt, hogy a szereplők nem hagyták, hogy ezek a dolgok határozzák meg őket. A történet nem egyetlen motívum köré csoportosul, és éppen ezért egy percre sem hagy unatkozni. Nem akartam a végére érni, de egyszerűen letenni sem bírtam.

Jessicával akadtak aggályaim az elején, de még a könyvben is úgy volt leírva, hogy ő maga is tisztában van azzal, hogy rosszul közelíti meg a dolgokat. Így később egyre inkább megkedveltem, majd őt is pontosan annyira imádtam, mint Dannyt.

Drága Danny, imádlak. Kevés ilyen fantasztikus ember él a Földön, pedig mennyivel könnyebb lenne így az élet. Sajnálom, hogy így kellett történnie. 

Annyira haragszok, hogy ilyen sors jutott neki, mert rég olvastam már egy ennyire csodálatos srácról. Imádtam a gondolatait, hogy ennyire eredményesen élte az életét, és bennem rohadtul nagy nyomot hagyott.
Az volt a kedvencem, hogy annyiszor lehetett volna nyomasztó a könyv, szólhatott volna megállás nélkül a siránkozásról, de még sem így történt. Danny cinizmusa imádni való volt, sikerült viccet csinálnia abból mennyire elbaszott is ez az egész.

,,A legtöbb embernek végtelenül sok ideje van életében. Nyolcvan évet is megélnek, vagy még többet, de nem használják ki az idejüket. Eltékozolják a kanapén, a tévé vagy a számítógép előtt. Nincs idejük arra, ami az életet valóban érdemessé teszi: más emberekre, a barátaikra és a családjukra, egy kutya barátságára vagy a természet szépségére. Nem figyelnek fel ilyesmire.''

Annyira őszinte történet volt, minden egyes szívfacsaró résszel együtt. Annyival többet is olvastam volna róluk. Úgy érzem, hogy ez még mindig annyira kevés volt. Jessica életéből is kíváncsi lettem volna több részletre, de hát végső soron ez még is egy regény. Nincs sok szereplő, pontosabban csak három szereplőt ismerhetünk meg közelebbről, de valahogy nekem ez így teljesen megfelelt.

Rengetegszer könnybe lábadt a szemem, a könyv végén pedig az egész olyan volt, mintha tőrt döftek volna a szívembe és jó párszor meg is forgatták volna. Azt gondoltam, hogy igaz történet alapján, kicsinosítva, meg ilyenek... Még magamban meg is jegyeztem, hogy hm... milyen fura, hogy ugyanaz a főszereplő csaj neve, mint az írónője, mikor pedig kiderült, hogy ez az ő saját történetük, akkor és ott, én elvesztem. Csak bámultam magam elé, és azóta is próbálom feldolgozni az egészet. Öt percig tartott, és már újra el is kezdtem fellapozni. Azóta is megállás nélkül ezt csinálom. Aztán meg ha valaki újra, és újra fellapoz egy könyvet egyre több minden tűnik fel neki, ami első olvasásra még nem is tűnt olyan lényegesnek.

,,Ha engem keresel, ne lefelé nézz,
én, akárcsak te, oly közel vagyok a horizonthoz.''

Mindig sírok rajta. Annyira elszomorít az egész, és az, hogy mindennek így kellett véget érnie. Egyszerre utálom és imádom ezt a könyvet. Összetört, mégis rengeteget adott. Hatalmas kedvencem lett. Biztos, hogy nagyon sokszor el fogom még olvasni.

Ajánlom mindenkinek, de komolyan srácok, olvassátok el. Annyi könyv van, ami messze nem olyan jó, mint ez, mégis többen szeretik, én pedig nem bírom ezt megérteni. A Közel egy horizonthoz egy baromira alulértékelt könyv, és ezt mélységesen sajnálom. Napok óta, nem bírok más könyvhöz nyúlni, mert úgy érzem, egy sem üti meg ezt a szintet. Már ha rágondolok sírnom kell. És hitegethetem magam azzal, hogy térjek már észhez, ez csak egy könyv, most viszont ez tényleg nem csak egy könyv.

Csillagos értékelés: 

Hogyan is fejezhetné ki öt csillag mindazt, amit a könyvvel kapcsolatban érzek? Remélem, sikerült átjönnie az értékelés során, de ha nem akkor itt a lényeg: imádtam, szerettem, és köszönöm az írónőnek, hogy elolvashattuk a történetüket!