Beth Flynn: Kilenc perc

Az ​akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja. 

Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. 

Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme. 

Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser. Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe. 

Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?

Kiadó: 2017, Könyvmolyképző

Oldalszám: 288

Moly: 90%

〰〰〰〰〰〰

Par hónapja, már nem is tudom megmondani hogyan, és miképp, de megláttam ezt a könyvet. Nagyon kíváncsi lettem rá, majd pedig a kiadó oldalán bele is olvastam. Ezután egyszerűen nem hagyott nyugodni, mindenképp el akartam olvasni. Most pedig az elolvasása után, még mindig nem hagy nyugodni. Az egész könyv olyan érzelmi hullámvasutat okozott, hogy az idegeimnek már megint annyi lett.

A fullszoveg elég sok mindent elárul, így nem mondok semmi újat azzal, hogy a főszereplő lányt, Ginnyt egy motorosbanda elrabolja. Új nevet kap, új életet és új családot.

A könyv kezdete iszonyú erős, és sokkoló. Ezután pedig múltbeli történetekhez vetít minket vissza, pontosan oda ahol minden kezdőzött. 

Már a történet kezdetével volt egy minimális problémám, mert Ginny egyáltalán nem próbált meg elmenekülni. Beletörődött a sorsába, és ez teljesen abszurd volt nekem.

Nem szoktam durva könyveket olvasni a 'legalvilágibbnak' mondható könyv a Főnök volt, de esküszöm, hogy az, ez mellett gyerek mese volt. 

Nem viccből van ott a 18-as karika a könyv borítóján, de mivel én, a magam tizenhét évével szintén elolvastam, így nem igazán mondhatom, hogy tizennyolc év alatt ne olvassátok. Viszont tele volt megdöbbentő, durva dolgokkal, amikre egyszerűen szadista dolog lenne azt mondani, hogy tetszett. Egyszerűen rossz dolgokra nem mondhatjuk rá, hogy tetszett. Grizz dolgai pedig jó párszor kiverték a biztosítékot.

Délben kezdtem neki, és este hétre már végeztem is vele. Igazából nonstop olvasni akartam. Olyan szinten pörögtek az események, hogy vétek lett volna abbahagyni.
Nem tudom rá azt mondani, hogy minden sora tetszett. Az egyszerűen lehetetlen lenne. Rengeteg olyan jelenet volt ami egyszerűen sok volt és túl beteg.  Az olyan részeknél azt gondoltam, hogy mit tudnak ezen mások szeretni? Ha pedig most a teljes képet megnézem, akkor egyszerűen már minden világos.

A karakterek nagyon jól kidolgozottak. Ginny egy olyan karakter volt, akivel nem mindig értettem egyet, de összeségben számomra egy szimpatikus karakter lett. Grizz-ről pedig nem tudom mit gondoljak. Az egyes tetteitől mosolyogni támadt kedvem, másokon pedig csak szörnyülködtem. Ha pedig arról van szó, hogy milyen Grizz és Cicc együtt, akkor csak mosolyogni támad kedvem. Nem tudom mennyire volt fura az ő párosuk, de én teljes mértékben szurkoltam nekik. Ők egymás mellett tökéletesek.

Egyszerűen hatalmas részletességgel van megírva, és nagyon zseniálisan fel van építve. Tele van nem mindennapi dolgokkal, és van egy sajátos hangulatvilága. Van egy sajátos érzése, amilyet eddig csak ennél a könyvnél éreztem. Az írónő viszont nagyon is értette a dolgát. Elég nagy fantáziája van, mert hiába nem egy fantasy, még is csak olyan dolgok voltak benne, amik nekem soha nem jutottak volna az eszembe.

A vége egy hatalmas csattanó volt, amitől már azonnal olvasni akartam a következő részeket. Ki se bírtam, muszáj volt egy dolgot lespoilereznem magamnak.  

Véleményem a borítóról és a címről

A cím egyszerűen zseniális. Főleg úgy, hogy a történetben van elrejtve maga a cím. Ha pedig megtudod, hogy mire is utal akkor mérhetetlenül szomorú leszel. De viszont így is kedvenc lett.

A borító pedig ennek az ellentéte. Szerintem pocsék lett. Még ha Grizz-re azt mondjuk, hogy elmegy, akkor az öreg nőre nem tudok mit mondani. Vegyük azt, hogy Ginny kezdetben csak tizenöt éves volt, és ilyen tekintetben nekem ez így nagyon fura. 

Csillagos értékelés:

Fantasztikus könyv volt. Hiába éreztem a közepén, hogy nem tetszik, ez el is múlt. Már úgy gondolok vissza rá, hogy igen is tetszik. Fantasztikus volt. Végig izgultam és szurkoltam ezért a furcsa párért. Többször is említettem már, hogy egy könyv nekem akkor tetszik igazán, ha ott van az a plusz. Az olyan pluszra gondolok, amikor nonstop olvasni akarod az adott könyvet. Miután pedig befejezed egy világ tör össze benned, mert olyan mintha neked is egy kis részednek vége lenne. Ha pedig még napokkal az olvasása után is csak az adott könyvre tudsz gondolni, és konkrétan rá se tudsz nézni más könyvre, akkor igen abban a könyvben megtalálható az a bizyonos plusz. A Kilenc percben pedig ez mind meg volt.

Kedvenc idézetek: 

,,– Mióta szereted te a Seals & Croftsot? – álltam fölé.

– Nem szeretem.

– Akkor miért hallgatod őket?

– Mert te szereted őket, én pedig téged szeretlek, és hiányoztál.''

,,– Nagyon fáj a fejem. Hoznál nekem egy kis aszpirint?

Hátrahúzódtam, és meglepve néztem rá.

– Persze.

– Mi a baj? – kérdeztem, miután visszatértem az aszpirinnel meg egy pohár vízzel. – Túl sokáig voltál kint a napon, vagy ilyesmi? Neked sohasem fáj a fejed.

– Á, szerintem csak a zenéd miatt van.''

,,– Nem zavar, mi?

– Nem. Kicsit sem zavar.

– Biztos vagy benne?

– Igen. Biztos, Grizz. Miből gondolod egyáltalán, hogy zavarna? – kérdeztem kissé túl büszkén.

– Mert fejjel lefelé tartod a könyvet.''

Kinek ajánlom? Azoknak, akik nem egy nyálas romantikus történetre vágynak, hanem egy igazán kidolgozott és letehetetlen könyvre. A tizennyolcas karikát pedig azért vegyétek figyelembe!