Januári olvasmányaim

Sziasztok! :)

Ahhoz képest, hogy még csak most kezdődött el az év, nagyon gyorsan vége is lett az első hónapnak. A havi lezárásoknál szoktam igazán rádöbbenni, hogy milyen gyorsan is telik az idő. Január, a sulit leszámítva egy tök jó kis hónap volt. A suli sok időt elvett az életemből, de a szabad perceimben igyekeztem sokat olvasni.

1. Böszörményi Gyula: Nász és téboly

1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak. 

1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel? 

Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el. 

A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.

Egy tökéletes könyvvel zártam az évet, és kezdtem az újat. Ugyanúgy ahogy tavaly, most is az év első napjain Böszörményit olvastam, aminél aligha lehetett volna jobb olvasmányt választani.

Mérhetetlenül szomorú vagyok, hogy véget ért az egyik kedvenc sorozatom. Annyi idegőrlő perc után minden a helyére került. Szerintem ez a mű úgy volt tökéletes, ahogy volt. Az epilógus is tetszett és mindenért oda voltam. A drága szereplőket, és a sorozat folytonos izgalmát nagyon nehéz lesz elengedni. Köszönöm minden sorát!
Csillagos értékelés: 

2. Katona József: Bánk bán

Nem ​túlságosan gazdag drámairodalmunknak világirodalmi mércével mérve is kiemelkedő csúcsa, szinte egyszeri csodája a Bánk bán.Az író által papírra vetett sorsok – dráma esetében – előadás után kiáltanak. A mű bemutatása aztán visszahat az újabb alkotói szándékra és tettre. Ezért van, hogy a drámairodalom virágzása vagy éppen folytonossága a kor levegőjén és problémáin túl a színházi világ és a közönség nélkül aligha képzelhető el. Ahogy bő regénytermés olvasók nélkül nem lehetséges. Egy-egy mű igen, de a műfaj meghatározó jelenléte nem.Katona József (1791-1830), a kecskeméti takácsmester fia, a pesti jogi egyetemre fölkerülve a színházi világ vonzásába került. Nem a jogi pálya, a színpad, az írás volt számára elsődleges. Amikor évekkel később megkeseredve visszatért szülővárosába, a hiva talnoki lét vált elsődlegessé: gyakorlatilag fölhagyott az irodalmi munkássággal. A színház szerelmese, mint egy drámai hós a néma- ságot választotta, hogy aztán korai, örök némaságával az utókorra testálja varázspálcáját, a magyar irodalom gyöngyszemét, a Bánk bánt. Az ismert, de igazán nem elismert Katona József írói nagysága csupán halála után hosszú évekkel vált egyértelművé.Kétségtelen, hogy fő művéhez méltó és minőségben hasonlatos alkotás nem került ki tolla alól. Ám számos, nem csupán az irodalmi és színházi élet szempontjából, hanem önnön írói világa és fejlődése miatt is fontos mű alkotója, Igen sok, a korban divatos német darabot ültetett át magyarra; több mint tíz saját drámát írt.Katona minden sora összeftiggésben van a Bánk bánnal. Olyan értelemben legalábbis, hogy minden műve mögött egy érdekes és súlyos személyiség rejlik. A drámafró nem tud önmagánál, személyisége lehetőségénél súlyosabb alakot teremteni! Bánk tehát Kato- na és Katona Bánk.

Egy kötelező is becsúszott, amit amúgy még rendesen decemberben kezdtem el, de egyszerűen pocsék volt. Mikor végre elolvastam úgy éreztem, hogy szabad vagyok. Ez a könyv heteken át megkeserítette az életem. A legjobb pillanata pedig az volt, hogy vége lett. 

Én amúgy sem igazán szeretem a drámákat. Egyszerűen a rendes formátumot szeretem: a leírásokat, a párbeszédeket. Egyáltalán nem akarom leszólni, de egyszerűen úgy érzem, hogy nekem ez egy nagyon rossz könyv volt. 
A szereplők viselkedése egy rakás szerencsétlenség. Egy szimpatikus karaktert se tudnék mondani. Az egyik rosszabb, mint a másik. A szereplők között semmi kapcsolatot nem éreztem, olyan rideg volt mindenki mindenkivel. 
Az egy csillagot mindössze arra adom, hogy valós történelmi témát dolgoz fel. Ez egy tök jó sztorit ad a könyvhöz, csak a megvalósítása számomra baromi rossz. 
Nekem nagyon nehezen volt érthető. Idegesített ez a régi írásmód, pedig máshol nem szokott. Itt mégis úgy éreztem, hogy egyszerűen nem bírom tovább olvasni. 
Csillagos értékelés: 

3. Sarah J. Maas: Viharok birodalma

A világot az álmodók mentik meg és építik újjá.

Alig kezdődött meg Aelin Galathynius hosszú útja a trónjáig, máris háború fenyeget. Útja során elveszített, de szerzett is szövetségeseket, barátságok köttettek és szakadtak meg, miközben a mágikus erőt birtoklók és azt nélkülözők is konfliktusba kerülnek.

Aelin szíve az oldalán harcoló hercegé, hűsége pedig a védelmére szorulóké, akikért mágiája utolsó cseppjét is kész odaadni. Ám a múlt borzalmas bugyraiból szörnyetegek bukkannak fel, és a sötét erők felsorakoznak, hogy leigázzák a birodalmát. Egyetlen esélye marad, egy kétségbeesett küldetés végrehajtása, ami a végét jelentheti mindannak, ami Aelin számára drága.

A kirobbanó sikerű Üvegtrón sorozat lélegzetelállító ötödik kötetében Aelin válaszút elé kerül: mit és kit áldozzon fel azért, hogy megakadályozza Erilea széthullását.

Kezdetben nagyon nehezen tudtam ráhangolódni az olvasmányra. Úgy éreztem, hogy itt már nem is Aelin a főszereplő és, hogy mindenkiről szól, csak róla nem. Voltak egy kis nehézségeim, de aztán ahogy haladtam vele, megint teljesen elvarázsolt a világa. Nagyon örülök, hogy nem rég elolvastam az előzmény kötetet is, mert anélkül, biztosan nem értettem volna. 

A végéről pedig annyit tudok mondani, hogy SARAH AZ IGAZI SZADISTA. A sírás kerülgetett és nem bírtam feldolgozni, hogy ez történik. Amúgy zseniális volt.

Csillagos értékelés: 

4. Leiner Laura: Ég veled

A könyvről írott értékelésemet ide kattintva találod. 

5. Márai Sándor: Füves könyv

Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.

Nagyon régóta szerettem volna már elolvasni. Összeségben egyáltalán nem csalódtam. Voltak benne olyan gondolatok, amikkel nem értettem egyet és olyanok is, amikkel igen. Nem adott egy akkora átütő érzést, mint vártam, de nagyon is megérte elolvasni. Már ez miatt a fantasztikus borító miatt is megéri a polcon látnom.
Csillagos értékelés: 

6. Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Egy éve már, hogy Eden utoljára beszélt Tylerrel. Még mindig haragszik rá, amiért tavaly nyáron olyan hirtelen faképnél hagyta, és igyekszik mindent elkövetni, hogy továbblépjen, és gondtalan diákként folytassa az életét a Chicagói Egyetemen. A tanév végén visszatér Santa Monicába, de nem ő az egyetlen, aki úgy dönt, hogy hazautazik a nyárra… 
Edennek egyedül kellett szembenéznie botrányos bejelentésük következményeivel, és egy szétzilált család minden problémájával, ezért úgy dönt, hogy nem foglalkozik Tylerrel, amikor az újra felbukkan a városban. 
De hol volt Tyler? És Eden tényleg továbblépett már, vagy csak el akarja hitetni magával, hogy már nem érdekli a fiú? Lehet, hogy Tyler és Eden képes lesz legyőzni a család ellenállását, és minden nehézség ellenére megtalálja végre a boldogságot?

A sorozatot még nyáron kezdtem el, de a harmadik rész akkor valamiért ki maradt. Számomra ez a sorozat már egy sajátos világot alakított ki, ami tele van drámával. Nekem már sok volt az a folyamatos huzavona, ami Eden és Tyler között volt. Alapjáraton szerintem teljesen kiszámítható volt, de ettől még szórakoztató. Nekem az első rész volt a kedvencem. Összeségben egy egész jó kis sorozat volt. 
Csillagos értékelés: 

7. C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét

*libri*

Regény ​egy nőről, aki már életében legendává vált. Regény egy életről, mely tele volt tragédiával, szenvedéllyel és szépséggel. Ez Gabrielle Coco Chanel élete, és ezúttal ő maga meséli el az olvasónak.Az angol történelmi regények népszerű szerzője új témához fordul, és egy olyan nő életét tárja elénk, aki forradalmasította a divatot: megszabadította a nőket a fűző szorításától és a többkilós kalapoktól.

Coco Chanel szegény családból származott, és anyja halála után árvaházba került. Volt varrónő és kupléénekesnő egy éjszakai lokálban. Sorsa óriási fordulatot vett, amikor megismerkedett egy gazdag férfival. A magával ragadó stílusú könyvben Coco őszintén mesél félelmeiről, érzelmeiről, szerelmeiről. Egyetlen férfit szeretett egész életében, de soknak összetörte a szívét. Megszállottan szinte csak a munkának és a sikernek élt. A regényben megjelennek a kor kiemelkedő alakjai is: Pablo Picasso, Jean Cocteau, Igor Sztravinszkij, a balett-teremtő Gyagilev és az orosz Romanov főherceg.

Szerintem már teljesen megszokott, hogy nálam Chanel könyvekből sosem elég. Ha valaki azt kérdezi, hogy: -Hogyan vagyok képes ennyit elolvasni? A válasz csak annyi, hogy hogyan bír valaki egyet sem elolvasni. Valahányszor elolvasok egy ilyet még inkább megszeretem Chanelt. Számomra ő egy igazi példakép. Ez a könyv viszont csak annyiban különbözött a többitől, hogy E/1-ben volt írva. Ebből következtetve nem lehet tudni, hogy minden hiteles volt-e. A végével is volt egy minimális problémám, mert a második világháború után nem írt le már semmit. Pedig Chanel még bőven azután is élt. Ettől eltekintve ez is egy csodálatos könyv volt, ugyanúgy mint a többi Chanel életrajz.
Csillagos értékelés: 

8. Lois Duncan: Tudom mit tettél tavaly nyáron

Baleset volt – ám örökre megváltoztatta az életüket. Tavaly nyáron négy halálra rémült barát kétségbeesett esküt tett, hogy eltemetik szörnyű titkukat. Vannak azonban titkok, amiket nem lehet eltemetni, és valaki megtudta, mi történt aznap. Valaki, aki bosszút akar.

Idén nyáron eljön a rettegés ideje…

Mikor már megjelent, már akkor kívánságlistára tettem. Nagyon megtetszett ez a titokzatos, zsaroló vonal, ami rögtön a PLL-re emlékeztetett. Amikor pedig megláttam a könyvtárban, nagyon megörültem. Rögtön ki is vettem. Hát ez után pedig iszonyatosan örülök, hogy nem vettem meg. Teljesen kiszámítható volt és a szereplők pedig semmilyenek. Ritka egyszerű történet, semmi kreativitás nem volt benne. Amennyire jó könyvre számítottam, annyira csalódtam is. 
Csillagos értékelés: 

Szóval ezek lettek volna a januári olvasmányaim. Voltak köztük kedvencek és anti kedvencek is. A jó hír viszont, hogy szerintem egy nagyon színes hónapot zártam. Nagyon sokféle műfajban olvastam, aminek nagyon örülök. 
A hónapban hét bejegyzést posztoltam a blogra, ami nagyban köszönhető a Blogprojektnek is. Értékelésekben viszont most nem igazán remekeltem, remélem februárban több időm lesz értékeléseket írni. 

Ti miket olvastatok januárban?