A sorozat első részét imádtam, a másodikat utáltam és mégis kíváncsi voltam a harmadik részre. Nem mondom, hogy felhőtlenül imádtam, de tetszett. A második rész után mégis úgy éreztem, hogy ez bármikor megváltozhat. Voltak benne unalmas részek, de nagyrészt tetszett. Mare most nem volt olyan idegesítő. Eddig Cal párti voltam, de talán most már eljutottam arra a pontra, hogy team Maven leszek. Összeségben sajnálom, hogy azért mindkét fiú karakter eléggé tunya. A második rész miatt eléggé bajban vagyok, hogy ezt hány csillagra értékeljem. Mert bár jobb volt, közel sem volt olyan jó, mint az első rész. Szerintem felesleges húzni tovább a sorozatot, de azért el fogom olvasni a folytatást is.
Csillagos értékelés:
2. Sophie Jackson: Egy font hús
Wes Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól…
Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát.
Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket…hacsak a szerelem nem segít.
Sophie Jackson trilógiája – a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről – az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Samantha Young rajongóinak kötelező.
Ő volt minden, amire szüksége lehetett.
Titok, harc és szenvedély.
16 évig várt rá.
Ő az, Barack.
A világ egyik legjobb könyvcíme. Kicsit bevallom, hogy más történetre számítottam és így e miatt nem volt annyira jó. Összeségben viszont nem volt egy rossz könyv. Imádtam a szereplőket, voltak benne kissé erőltetettek részek, de végül is jó volt. Néhol kiszámítható volt, de tartogatott meglepetéseket. A karaktereket pedig nagyon szerettem.
Csillagos értékelés:
3. Karen Marie Moning: Tündérkrónikák
Az új kedvenc sorozatomról
ide kattintva találtok egy bejegyzést.
4. Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra
Zsini fiatal, bohém lány, akinek mindene a csellózás.
Eltökélten be akar kerülni a Zeneakadémiára, de a sors különös mentort ad mellé. A férfi csupa rejtély, ellentmondás, undokság, olyasvalaki, akibe nem ajánlott beleszeretni.
Zsininek persze sikerül. De vajon tényleg ő az igazi? Vagy ez a szerelem csupán délibáb?
Lehet, hogy tökéletes muzsikát nem a pontosság, hanem maga a szenvedély ad?
Zsini keresi önmagát, az őszinte dallamokat, és az igazi, elsöprő szerelmet.
Az élmények örvényében hűséges társa egy háromszáz éves cselló, egy gyerekkori barát, egy szálkás szőrű tacskó és a bosszúvágy, hogy a családját elhagyó apjának egyszer beolvashasson.
Történet, melyben mindenki magára ismerhet, aki valaha remélt, álmodott és csalódott, de mert újrakezdeni.
Ezer meg ezer éve szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet. Amikor azonban elolvastam hirtelen el sem tudtam dönteni, hogy ez most tetszett-e nekem vagy sem. Zsini karaktere mindenesetre szimpatikus volt, de azért még se. A könyv tetszett, de még se. Tele vagyok csupa ellentmondással a regénnyel kapcsolatban, mert egyszerűen fura volt. Volt egy sajátos hangulatvilága, ami jó, de viszont éreztem rajta valami depresszívet, ami nekem nem volt jó. Szóval elég szkeptikus vagyok még e könyvvel kapcsolatban, de ha belegondolok több dolgot tudok felsorolni arról, hogy mi tetszett, mint arról, hogy mi nem.
Csillagos értékelés:
4. George Orwell: 1984
1988-ban kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen.
Egy könyv, aminek már éppen itt volt az ideje. Először nagyon zavaros volt, és féltem, hogy én ezt nem fogom bírni követni, de végül is elég jól ráhangolódtam. Sajnos ezt is túlzottan depresszívnek éreztem, mert borzalmas a világ, amit az író elénk tár. Mégis annyi igazság van benne, hogy egyszerűen döbbenetes. Nem tetszett felhőtlenül, voltak a regénnyel olyan problémáim, amiket nehéz lenne megmagyarázni, mert csak egyszerűen pont akkor nem tetszett. Aztán megint történt valami, amitől rájöttem, hogy ez az egész zseniális. A végével kapcsolatban vagyok csalódott, mert én szadista hajlammal más csattanóra számítottam,
arra hogy majd mindenki meghal. De ha visszagondolok rá, akkor igen ez volt a legkegyetlenebb vég, ami illet a történethez.
Csillagos értékelés:
5. Anna L. Green: A sötétség fogságában
A nők tényleg a zűrös pasikhoz vonzódnak?
Andrew Dark egy drogkartell vezetőjeként élvezi a hatalom és a pénz adta lehetőségeket, ám ebben a sötét világban mindennek megvan az ára. Hamar ráébred erre ő is, amikor egy alkalommal hiba csúszik a számításába. Elraboltatja az áruló embere húgát, a szókimondó és csinos Christine Stuartot. Fogva tartó és túsza között kínzó vágy ébred. Háttérbe szorulnak a józan, észszerű döntések.
Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? A férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?
A hónapban abba a 'válságba' estem, hogy mindenáron a kedvenc könyveimet akartam olvasni. Ez miatt kezdtem el ezt a könyvet, mert azt hittem hasonlít A főnök-re. Én a bővített verziót olvastam, így fogalmam sincs milyen lehet az első, de ebben az volt a hiba, hogy túl sok volt. A végére úgy éreztem magam, mintha csak egy szappanoperát olvasnák, mert egyszerűen minden megtörtént benne. Ezt kicsit sajnáltam, mert amúgy tetszett a könyv. A másik hiba nálam a férfi főhős volt. A mazochista énem egy igazi rossz fiúra számított, ebben a regényben viszont a férfi főhős puhány alak volt. Ettől eltekintve imádtam a humoros részeket, és a helyszínt is. Talán az én hibám volt, mert lehet, hogy az első verziót kellett volna olvasnom.
Csillagos értékelés:
6. A kék kabátos lány
1943 januárja, Amszterdam. Hanneke biciklivel járja a feketepiacot, és az ott szerzett áruval kereskedik. A háború borzalmai már elérték a várost, a lány elesett szerelmét gyászolja, mégis sikerül viszonylag kiegyensúlyozott életet biztosítania családjának. Egy napon azonban egy idős néni megkéri, hogy keressen meg egy eltűnt zsidó lányt. Ekkor alapjaiban változik meg Hanneke élete, és lassan sodródik bele az ellenállás szövetébe, hogy a náci rezsim ellen küzdjön.
Nagyon érdekelnek a második világháborús történek, így ez a könyv is nagyon régóta TBR listás volt nálam. Hanneke a történetünk főszereplője, akinek imádtam a nevét. Az ő története szomorú és tehetetlen. Kezdetben nem foglalkozik azzal, ami a világban dúl. A regény végére azonban rájön, hogy mi is folyik körülötte. Igazán szívszorító regény volt a második világháború megszállt Hollandiájáról. Tetszett mert, érdekes volt. Amikor elkezdtem olvasni, le sem akartam tenni. Azonban a maximális csillagozást sehogy sem tudom megadni, mert nem adta meg azt az igazi jó könyv érzést, mert hiányzott belőle az a bizonyos plusz.
Csillagos értékelés:
7. Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség
Leonidas lányát nyolc éven át képezték arra, hogy megölje a zsarnokot, megmentve ezzel a Királyságot, bár feláldozva saját életét.
De egy dologra nem készítették fel: arra, hogy mit tegyen, ha végzetes szerelembe esne.
Nüxet gyerekkorától kezdve arra képzik, hogy végezzen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp nem a vonzó és szemtelenül szellemes férje. Nüx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek?
Szintén ugyanaz az volt az oka a könyv elolvasásának, mint az előbb említett Anna L. Green könyvnél. Hiányzik a Tüskék és rózsák udvara és iszonyatosan szeretném olvasni már a harmadik részt. Így hát elkezdtem a Kegyetlen szépség-et. Koránt sem volt olyan jó, mint az ACOTAR, pedig az elbújhat az ACOMAF mellett. A történet eleje uncsi volt, és utáltam Nüx családját. Aztán a közepe tetszett, de ez csak a Kegyes úrnak volt köszönhető. A vége pedig túl zavaros lett. Nem voltak hozzá nagy elvárásaim, de mikor megláttam, hogy Sarah J. Maas írta ez egyik ajánlót azt hittem, hogy jobb lesz.
Csillagos értékelés:
8. Louise O'Neill: Te kerested a bajt
A könyvről
ide kattintva találtok egy értékelést.
9. Penelope Ward: Legdrágább mostohabátyám
Nem kellene akarnod őt.
Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.
Számomra az volt a legmeglepőbb, hogy a Moly-os figyeltjeim közül ezt olvasták a legtöbben.
Szerintem a könyv témája elég nagy klisé. A főszereplő lány pedig egy rakás szerencsétlenség, egyszerűen nem tudtam, hogy hova a francba tette az önbecsülését. Szánalmasan viselkedett, és sajnos az egész könyv alatt. Voltak részek amik tetszettek, de azok is olyanok voltak, amiket én már más könyvekben is olvastam. Egy egyszerű, tucat könyv volt.
Csillagos értékelés:
14 könyvet sikerült elolvasnom a hónapban, ami azért elég jó. Igazából meglehetősen gyászos hónap volt ez, mert folyton fellapoztam a kedvenc könyveim, annyira hiányoztak már. Ez a hónap amúgy mindenképpen a
Tündérkrónikák hónapja volt, mert még most is ugrálni támad kedvem, ha erre a sorozatra gondolok. Amúgy pedig nagyon sokszínű műfajokban olvastam, aminek nagyon örülök.
Mindenkinek fantasztikus áprilist kívánok! xxx
