Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szeretlek?

Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével. 

A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie. 

A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban?

Kiadás éve: 2017, Gabo
Moly: 82 %
Oldalszám: 440

Ez az a könyv, amit főleg a borítója miatt olvastam el . Hihetetlenül gyönyörű a borító. De persze ilyenkor az a probléma, hogy nem biztos, hogy a tartalom is jó. Először is úgy álltam neki, hogy imádom a 90210 c. sorozatot, és sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz ez is, és tényleg igazam lett, nagyon hasonlított rá. 

A történetünk kezdete, hogy Eden megérkezik az apjához Santa Monicába, és megismeri az új családot. Imádom a várost, hatalmas álmom, hogy egyszer én is eljussak Kaliforniába. Ezért tudtam, hogy legalább a városi részeket imádni fogom a könyvben és igazam is lett, mert nagyon jó volt az egész hangulat, amit a könyv árasztott a városról. 

Nagyon pörögtek a könyvben az események, ahhoz képest, hogy semmi nagy történést nem képviselt amúgy a könyv. Hamar belecsöppen Eden a bulik, drogok és az alkohol világába. Megismerkedik Rachellel, aki rögtön viszi is bele a társasági körébe és így egyszerűen minden kialakul. Nem akarok semmit mondani a könyv negatív száláról, ami a bulit öleli körül, mert még túl fiatal vagyok, hogy a velem egykorúakat megítéljem, sőt én senkit sem szeretek elítélni. Volt pár dolog, amire azt mondom, hogy na oké ez a viselkedés nem normális, de még is csak egy könyv, az írónő biztos így akart figyelmet szerezni. 

Imádtam a sok luxuskocsit és a luxuséletet. 

A romantika szál nem volt valami nagy kedvencem, na de majd meglássuk mit hoznak a további kötetetek. 

A szereplők még jók, de a szereplők közti kapcsolatok egyszerűen szörnyűek. Mindenki között, néhol olyan egyszerűséggel vannak leírva a dolgok, hogy nem is értem, miért vannak egyesek jóban. Eden először olyan kis visszafogott és ellenséges és végig így állítja be magát, ahhoz képest még sem viselkedik túl visszafogottan. Tyler a problémás kamasz, akit senki nem ért meg és az istenért se engedi senkinek, hogy megértse. Hatalmas klisé. Például eljátssza, hogy hú de milyen kemény, de fél a barátnőjétől. Később a regényben kiderülnek az okok is Tyler viselkedésére, de ez nem magyarázhat meg mindent, kicsit úgy éreztem a végén, hogy az írónő így egy hatalmas változást akar a karakterének. Ha a baráti körről kell beszélnünk, akkor Rachel és Meghan igazán bulis, jó fej csajok, de olyannyira egyszerűek, hogy semmi különösebb véleményt nem lehet róluk mondani. Dean jó fej volt, de konkrétan a srác nem csinált semmit. Jake egy igazi bunkó, akit én jól képen vertem volna. Tyler barátnője pedig egy liba volt, először bírtam, és tetszett az a gonoszkodós énje, de hát olyan kis hisztis volt, hogy ez miatt nem tudtam szeretni a karakterét. A szülők pedig olyanok voltak, mintha csak dísznek lettek volna, egyetlen érdekes volt, az pedig Ella.

A könyv végéről azt tudom elmondani, hogy számomra kiszámítható volt és bíztam egy ilyen végben, de eléggé összecsapottnak éreztem, de nem a történet légvégét, hanem inkább az utószót, én anélkül az utószó nélkül simán ellettem volna. 

Összeségben azt tudom összefoglalni a könyvről, hogy tetszett. Tetszett Santa Monica, tetszett a vásárlásos hobbi, és mikor Eden azt mondta, hogy utál vásárolni a szívem szakadt meg, , mert én imádok. Tényleg valami jó kis hangulatot árasztott a könyv, amitől csak úgy olvastatta magát. Délután kezdtem neki és estére be is fejeztem, egyszerűen magával ragadó volt. Még is sokszor éreztem, hogy annyira egyszerű az írásmód, hogy nem tudom felhőtlenül mondani, hogy jó volt.

Kedvenc idézetek: Tele volt csupa jó gondolatokkal, ez miatt is mondhatom, hogy tetszett.

,,-A ti életetek csak a tiétek, a ti zenétek csak a tiétek, és a döntéseitek is a ti döntéseitek. Ja, és a ti vodkátok, a ti vodkátok, haha! Ne pazaroljátok értelmetlen baromságokra az időtöket. Csináljátok azt, amit akartok. Bulizzatok minden este, ugorjatok ejtőernyővel, menjetek el Bulgáriába. Vagy mit tudom én. Csináljatok olyasmit, ami boldoggá tesz titeket, mert LA BREVE VITA! Élvezzétek a következő számokat. Tanto amore.''

,,– Csak, hogy tudd… – Tyler elindul, én meg követem. – A feneked árult el.''

,,A sötét hajú fiúk tényleg sokkal, de sokkal jobbak.''

,,De láttam a Spinédzsereket. Tudjátok, amiben Cher belezúg a mostohatesójába. Nem vagyok OSTOBA.''

Csillagos értékelés:

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki vágyik egy tipikus nyári kikapcsolódásra és szereti Kaliforniát. Tökéletes nyári YA olvasmány. 

Book Tag-2017

Sziasztok! :) Ma egy újabb book taggel érkeztem, először is szeretném megköszönni Beatrice8-nak a Molybirodalom blogról a lehetőséget a tag-re. Olvassátok el az ő bejegyzését is, nagyon jó, érdekes válaszok voltak ott. Az én kihívottaim Peetagey Spoiler, spoiler hátán blogról és Fruzsi J'adore des livres, avagy könyvimádat felsőfokon  blogról. Ha van kedvetek és még nem csináltátok meg, akkor készítsétek el ti is! :)

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta?

Jacqueline Wilson Jó barátok könyve. Nem is emlékszem mikor volt az, mikor megvettem, de tudom, hogy a kitűnő bizonyítványra kapott százaléknál ezt választottam. Amúgy az egész gyerekkorom az írónő könyveiből állt :D

2 Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz ezután?

Jelenleg Percy Jakson sorozat harmadik részét olvasom. Ezelőtt a második részt olvastam. Nagyon tetszik a sorozat, de egy kicsit úgy érzem, hogy most félre kell tennem ezt a fantasy világot, ezért ezután a Mondtam már, hogy szeretlek? c. könyv lesz a következő olvasmányom. Egyszerűen gyönyörű a borítója *-*.

3. Melyik az a könyv, amit mindenki szeret, de te utálsz?

Az utálom minden esetben túlzás, mert ha valamit utálok az általában tényleg rossz, és senki sem szereti. De viszont van egy, amit tényleg nagyon utáltam és nagyon sokan szeretik, ez pedig a Nem vagyok sorozatgyilkos.

4. Melyik az a könyv, amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy elolvasod, de valószínűleg nem fogod?

Nem szeretek így állni semmihez, hogy valószínűleg úgy sem olvasom el. Minden könyv azért van a várólistámon, mert iszonyatosan érdekel csak még nem volt rá hangulatom. Úgy, hogy szeretnék mindent elolvasni, amit így mondogatok magamnak.

5. Melyik az a könyv, amit nyugdíjas korodra is megőrzöl?

Hát ez milyen kérdés? :D Természetesen az összeset, nyugdíjas koromra már egy kész könyvtáram lesz és minden könyvemet megőrzöm és akkor majd örülhetek nekik :D

6. El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb, vagy megvárod a könyv végét?

Sosem szoktam elolvasni az utolsó oldalt, de van, hogy az utolsó mondatot meglesem, vagy véletlenül meglátom, de igazából én végig olvasni szeretem és nem volt még olyan, hogy elolvastam volna az utolsó oldalt. Ebből is preferálom az e-readert, ott nem tudok olyan könnyen előre lapozni, mint a könyvben.

7. Köszönetnyilvánítás: papír és tintapazarlás vagy érdekesség?

Próbálok rá mindig úgy gondolni, hogy az írónak fontos, és azért jól esik elolvasni, de sokszor feleslegesnek tartom és lényegtelennek. De ez nálam kedvtől függ inkább.

8. Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet?

Úgy konkrétan egy karakterrel sem cserélnék helyet. Szerencsére jóban vagyok az életemmel és nem adnám semmi pénzért örökre, de így egy-egy napra élnék Harry Potter világában, élnék Trisként Négyessel, és Tessával is cserélnék helyet a Pokoli szerkezetekből. Őszintén egy napra minden olvasmányomban lévő szereplővel szívesen cserélnék helyet, de aztán kérném vissza a saját életem :D

9. Van olyan könyv, ami valami különlegesre emlékeztet az életedben? (hely, idő, személy) 

Sok van, az igazán különlegesek például, mikor tavaly Horvátországban a Vétkest olvastam, az tényleg nagyon jó élmény volt. Mikor  a Harry Pottert elkezdtem azon a bizonyos őszi szüneten, az is iszonyú különleges volt. Személyre pedig inkább a könyvekben lévő idézetek emlékeztetnek például Tavi Kata: Nyitótánc és az Időtlen szerelemből egy idézet, de ezek már más történetek xd.

10. Mondj egy könyvet, amit érdekes módon szereztél meg!

Jaj sajnos erre semmi jópofa történetet nem tudok mondani, a legtöbb könyvemet rendelem, vagy könyvesboltban veszem meg. Semmi extra.

11. Adtál már egy könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek?

Nem emlékszem ilyenre, őszintén nagyon régen adtam könyvet ajándékba szóval nem tudom.

12. Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen?

Talán a Polaroidokat mondhatnám, mikor tavaly előtt elvittem magammal Horvátországba, sokáig hordtam a táskámban is, végig akárhova mentem mindig nálam volt :D. Az e-readerem is sokszor velem van, síelésre is vittem magammal és Lengyelországba is.

13. Van olyan kötelező olvasmány, amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz?

Egy éve kezdtem a gimit, most lesz a második évem. Eddig két kötelezőt olvastam el egész életemben. Már most úgy gondolom, hogy nem volt olyan rossz, de nem hiszem, hogy pár év múlva eszembe jutnának.

14. Használt vagy új könyvek?

Nem vettem még használt könyveket, de néha szívesen vennék. Szóval így új könyvek, hiába drágább, de egyszerűbb és még is csak új.

15. Olvastál valaha Dan Brown-könyvet?

Nem olvastam még és őszintén nem is nagyon érdekelnek a könyvei, nem érzem magamhoz közel a témát, de lehet, hogy egyszer érdekelni fog. Jelenleg nem az én érdeklődési köröm.

16. Megtörtént már valaha, hogy a filmadaptáció jobban tetszett, mint a könyv?

Meg bizony és nem is egynél: Csillagainkban a hiba. Én a filmet láttam először és nekem az volt a hűha így a könyv egyszerűen már nem volt olyan jó. De ide tartozik még az Egy különc srác feljegyzései is, a filmet jobban imádtam.

17. Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben? Szakácskönyv is számít.

Ilyen még nem volt velem soha, pedig imádok enni. 

18. Ki az a személy, akinek a könyvajánlását mindig megfogadod?

Elég önfejű vagyok és a végén úgy is csak a magamra hallgatok. De figyelem a molyon az értékeléseket, a blogokat, amiket követek és a barátaimra is hallgatok. 

19. Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajodon kívül, amit végül imádtál?

Coco Chanel könyv még is csak életrajzi és nem a kedvenc műfajom, még is imádtam a könyvet. Egyszerűen lenyűgöz Coco Chanel és mindig is követtem őt, a könyvet pedig csak még inkább imádtam. 

Nagyon szórakoztató volt kitölteni a tag-et, ha ti is kedvet kaptatok hozzá csináljátok meg! :)

Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg

A ​szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…

Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.

És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?

Kiadás éve: 2013, Könyvmolyképző
Moly: 83%

A megismerkedésem e könyvvel elég régre nyúlik vissza. Pontosabban, mikor még a disney csatornán olyan menő sorozatok mentek, mint az Indul a risza :D. Ekkor láttam meg Katie Alender könyveinek a book trailerjét (a második részének előzetesét amiben Zendaya, és a harmadik részt, amelyben Bella Thorne van) és rögtön megtetszett, de akkor még komolyabban nem foglalkoztam vele. Aztán talán, mikor regisztráltam molyra, akkor figyeltem fel rá, hogy ez bizony azoknak a régi book trailereknek az első része, de akkor még mindig nem olvastam el. Most meg egy hirtelen gyors döntés miatt valahogy még is kedvet kaptam hozzá.
Először is tisztázzuk, hogy nem vagyok túl jóba a horror könyvekkel, nem félek tőlük, csak egyszerűen valamiért nem tetszenek, de ennek még is adtam egy esélyt.

Történetünk iszonyatosan jól kezdődik, pontosan ilyen kezdéseket várok egy horror regénytől. Én valahogy ezeket az ijesztő régi házas kísértetsztorikat nagyon bírom, és az American horror story első évada a csúcs. Őszintén nem is tudtam, hogy mire számítsak ennél a könyvnél. Először még a kezdéssel úgy voltam, hogy oké legyen egy kicsit lazább. Megismertük Alexist és a fotós hobbiját, valamint a húgát Kaseyt. A regény lényege a régi ház a régi babával és Kasey hátborzongató viselkedése. Innen kezdődnek számomra a gondok. Kasey tizenhárom éves és babákat gyűjt, és persze a gonosz baba szelleme Kasey-t szúrja ki. Mióta kislány egy tizenhárom éves lány? Oké én tökre örülök, hogy nem egy elcsépelt facebook mániás, tieznnyolc éves lánynak hiszi magát, de még is úgy érzem, hogy ha Kasey fiatalabb lenne, akkor sokkal ijesztőbbnek hatott volna a történet. A másik zavaró dolog, hogy az iskolai környezettet sem szerettem, idegesített Alexis nyavalygása, hogy őt mennyire kirekesztik, mennyire nem érti meg senki. Még meg is sajnáltam volna, de mikor ott volt, hogy kezdtek felé közeledni az emberek, akkor pedig ő különcködött, hogy jaj te nem vagy az én súlycsoportomba való. Hát szörnyen idegesítő volt, basszus csak sajnáltatta magát. 

A szereplőkkel volt a legtöbb bajom. Szörnyű szereplők voltak. Alexis idegesítő volt, és azt játszotta, hogy különc. Nem tetszett a viselkedése sem az emberekkel, egyetlen érdekes benne az volt, hogy szeret fotózni. Kasey sem volt túlzottan szimpatikus, de az ő története legalább rendesen fel volt építve. A szüleik pedig szörnyen idegesítőek és szerencsétlenek voltak, az egészből semmit nem vettek észre, és a végére hipp-hopp mindkét szülő hatalmas fordulatot vesz és hirtelen gondoskodó szülőkké válnak. Carter, aki az iskolában kezdett jóban lenni Alexissel szintén szerencsétlen és üresfejű volt. Megan, aki először Alexis nagy ellensége volt, legalábbis Alexis így nyilatkozott róla a könyv elején, ok nélkül. Megan végig jó fej volt és később is csak segíteni próbált Kaseyn. Mondjuk én nem értem, miért viselte el Alexist, mikor ő pedig szörnyen undok volt vele. A szereplőket nagyon kidolgozatlannak éreztem és összecsapottnak.

Ahogy kialakul a ház múltja, belemegyünk a részletekbe és átláthatóbbá válik az egész szellem történet onnan valahogy sokkal élvezetesebb volt olvasni is. A vége viszont közepesen sikeredett nem volt túl jó, de nagyon rossz sem, lezárta az írónő úgy, ahogy kellett. A legvégét viszont kicsit erőltetettnek éreztem.

Összességben néhol hátborzongató volt, néhol túl gagyi, de még sem volt olyan rossz. Az alapötlet baromi jó, a karakterek viszont egyáltalán nem kidolgozottak. Az írásmóddal semmi bajom nem volt, jól volt megírva.
Ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne valami nem tipikus, romantikus YA-t olvasni és ijesztőt akar, de még sem annyira ijesztőt, akkor ez tökéletes választás lehet. Nyári kikapcsolódásra tök jó volt, de nem hiszem, hogy komolyan nyomot hagyna.

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézet:

,,– Mint valami szellem, démon, a sötét oldal, Voldemort – folytatta Megan.''

Ha az értékelésem után még mindig nem döntötted el, hogy neked való-e a könyv vagy sem, akkor nézd meg a könyv előzetest is!

Nicola Yoon: Minden, minden

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 

Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 

Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

A film előzetese már rögtön megfogott, nagyon vártam, hogy láthassam már. Ez által valahogy elkezdett érdekelni a könyv és úgy gondoltam, hogy jó lenne még elolvasni a  film megjelenés előtt. 

A könyv kezdete már az első oldalaknál megfogott, tetszettek a rajzok és a kis különleges ábrák.
Szóval itt van ez a koránt sem minden napi és szörnyű betegség, amely miatt Maddy egy burokban kényszerül élni. Megismerhessük a még így is pozitívan maradt énét, aki imád olvasni, könyvkritikákat ír és már az első pillanattól kezdve nagyon bírtam a karakterét. Normális kerékvágásban telnek a napjai úgy, hogy csak két ember veszi körül: az anyja és Carla.
Minden megváltozik, mikor a szomszédba beköltözik Olly, aki rögtön megtetszik Maddynek. Hiába is tartom túl elcsépeltnek az első látásra szerelem dolgot még is tetszett, mikor elkezdtek e-mailezni. Tetszett ahogyan megismerkedtek és tetszett az első igazi találkozásuk.
Valahogy olyan könnyed, egyszerű olvasmány volt, nagyon jó volt olvasni.
A könyv felénél történt, mikor Maddy ki akart már szabadulni és elhatározta, hogy élni akar, azt teljesen megértettem. Elvégre hiába él valaki, ha hiányzik az életéből az élet. Maddy mindent félre tett és elhatározza, hogy Ollyval elutaznak Hawaii-ra. Maddyn ekkor éreztem egy hatalmas karakter fejlődést. Irtó édes az ő párosuk Ollyval és hihetetlenül cukik együtt. Valamint Hawaii engem mindig is vonzott, így nagyon élveztem olvasni a helyszínekről, az óceánról és csak úgy róluk.

Maddy mint említettem, már az első pillanattól kezdve, nagyon szimpatikus volt. Olly stílusát pedig nagyon szerettem, irtó aranyos srác volt és tényleg nagyon rendes volt végig Maddyvel. Annyira érződött, hogy szeretik egymást. Carla is végig nagyon szimpatikus volt és irtó jó fej. Maddy anyukája pedig már az első pillanattól kezdve unszimpatikus volt, végig úgy éreztem, hogy nem törődik a lánya boldogságával, túlzottan óvja, ami egyáltalán nem jó tekintve, hogy már egy tizennyolc éves lányról van szó. Hiába a betegség az nem ok arra, hogy ennyire visszafogja a lányát. Ők voltak a regény központi karakterei és szerintem nagyon jól és valósra sikerültek.

A könyv vége alaposan meglepetett. Hihetetlenül meg voltam döbbenve és annyit szerintem elmondhatok, hogy ha valaki nem is olvassa el a regényt, csak elmegy rá a moziba, akkor elég érdekesen fognak ott reagálni az emberek. Szerintem jó vége lett, én teljesen megértem az okokat, bár nem túl ésszerű, tipikus írónők. A vége viszont kicsit kevés volt, én olvastam volna még-még ezekről a szereplőkről.

Az angol borító és magyar filmes borító szerintem nagyon király lett és a cím választás a kedvencem.
Az írónő ötlete baromi jó és az írásmód is tökéletes. Tetszett, hogy nem szokványos volt, hanem volt valami újszerű hangulata. Csodálatos gondolatok is voltak a könyvben, amitől igazán komoly hangulatot is kapott. Valamint az írónő férje is zseniális illusztrációkat hozott létre a könyvben.

Nagyon örülök, hogy elolvastam. Komolyan úgy érzem, hogy kellett ez nekem és végig szórakoztató volt. Ezen amúgy meg is lepődtem, azt hittem, hogy egy nagyon szomorú könyv lesz, de tényleg nagyon élveztem. Könnyed volt. Valami azért még is hiányzott, volt pár zavaros dolog a történetben, és a végén történt esemény is egy kicsit átértékelte a regényt, de még így is azt mondom, hogy tetszett és bátran ajánlom is mindenkinek.
A filmet nagyon várom!

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézet:

,,A kezdetben semmi sem volt. Aztán minden lett."

(képek forrása: weheartit)

Alexandra Bracken: Az idő vándorai

A ​17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében. 
Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik… 
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat. 
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre.

Kalózok, New York és időutazás. Ez miatt a három szó miatt akartam mindenáron elolvasni ezt a könyvet. Gyönyörű volt a borító és mikor egyszer megláttam angolul, már azóta szemeztem vele, így nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy magyarul is jön és, amint megláttam a könyvesboltban le is csaptam rá. 

Baromira zavarosan kezdődött a könyv, egy ideig tartott mire bele szoktam a hangulatába és az írónő stílusába. Őszinte leszek először nem nyerte el a tetszésemet és utána sem. Jó pár oldalig nem is igazán kötött le és nem volt sok kedvem olvasni. Az időutazás megjelenése is furcsa volt és nem igazán tetszett. Aztán ahogy elkezdődött a kalózhajón az utazás és már nem a jelenbe volt Etta, már sokkal jobban megtetszett, de még innen sem volt nagyon izgalmas. Magában Etta a főszereplő is furcsának tűnt először. Úgy tűnt, hogy tizenhét éves létére csak a hegedűvel foglalkozik és hiányzik az élet az életéből. De ezekkel nem akartam foglalkozni, olvastam nyugodtan tovább, mert nem tudtam elképzelni, hogy rossz legyen. 

Később megismerhetjük a könyv negatív főszereplőjét, Cyrust, aki egy bizonyos szerkezet megtalálására készteti Ettát, amit az anyja rejtett el. Jobban nem akarok bele menni a cselekményszálba, így nem is szeretnék többet mondani róla. Etta elindul a férfi főhössel, Nicholas-sal meg keresni ezt a szerkezet. Persze ez is egy csavart és konfliktus helyzeteket ad, mert nem bíznak egymásban és másak a céljaik, még is elkezdenek vonzódni egymáshoz. 

A szerelmi szál szerintem iszonyú jó lett, mert én nagyon örültem, hogy végre egy színes bőrű fiú volt a főszereplő. Innen jöttek persze problémák, Nicholas tizennyolcadik századában még ez egyáltalán nem volt rendben, és engem ez nagyon bosszant, mert szeretek a régi időkről olvasni, de a világ nézetet gyűlölöm. Attól mert valaki fekete nem rossz ember és attól, mert valaki nő, attól igen is sokat érhet. A nők lenézése is a kor elvárása volt, és imádtam, hogy Etta sem értett egyet ezekkel a nézetekkel és végig harcolt ellenük. Ezek adták a történet komolyabb jellegét.

Tényleg nagyon élveztem az időutazást, az ötlet is jó volt, hogy átjárókon mehettek bizonyos helyekre, de valahogy én hozzám az Időtlen szerelem időutazó világa sokkal közelebb áll. Viszont tetszettek a helyleírások, a második világháborús London valahogy igazán hihetetlenül jól volt megragadva.

Ettát nagyon szerettem a történetben, viszont néha olyan kis furcsa és szerencsétlen volt. Nicholast is szerettem, de a túl sok önfeláldozás engem idegesít egy könyvben és nála is ezt éreztem. Alice, aki Etta hegedű tanára volt, nem okozott komolyabb hatást rám, egyszerű szereplő volt szerintem. Sophiát utáltam, mérhetetlenül irritált. Cyrussal úgy szint ez volt a problémám, kibírhatatlan fickó volt. Etta anyukája sem került túl közel a szívemhez, mert nem mondott a lányának semmit, mikor nem ártott volna, szerintem önző módon viselkedett és a végén is kiborított és egyáltalán nem értettem együtt a döntéseivel és a nézeteivel, sokkal hamarabb beavathatta volna Ettát a múltba. 

A vége elég ütősre sikeredett, de függővéget is kaptunk, de legalább jól. 

Az írásmóddal volt pár problémám, nem olvastam még az írónő többi könyvét (de fogom) ezért nem fogok ítélkezni a stílusával, mert nem volt vele baj, de a könyv E/3 személyben van leírva, amit én szeretni szoktam egy könyvben, de itt baromira idegesített. Tele volt E/1 gondolattal, hogy Etta siránkozik, őszintén sokkal jobb lett volna E/1-ben, mert így csak azt éreztem, hogy jó történet rosszul megírva.

Összességben azt mondom, hogy tetszett, de sokkal jobbat vártam nincs átütés és az írásmód miatt is le kell vonnom és tényleg néha unalmas volt és nem kötötte le a figyelmem mindig. 

Csillagos értékelés: Nagyon gondolkodtam ezen a csillagozáson, de végül így döntöttem, mert kíváncsi vagyok a második részre és tudom, hogy sok minden van még ebben a sorozatban.

Kedvenc idézet:

,,-Nem tudja egyszerűen csak kitenni egy lakatlan szigeten egy üveg rum kíséretében?''

(képek forrása: weheartit)

A kedvenc könyvsorozataim #1

Sziasztok!
Evvel a bejegyzéssel már nagyon- nagyon régóta készülök, de annyi jó könyvet sikerült már közben elolvasnom, és mindenképp egy teljes listát akartam hozni. Szerintem nagyon nehéz meghúznunk a határt, mi kedvenc és mi nem. Nálam legalább is van valami ilyen határ,bár nem tudom mi szerint, főleg inkább csak, hogy milyen hatással van rám az adott könyv.

Ez inkább ilyen szubjektív lista lesz és nem sorrendben lesz szóval csak bele kezdek. :)

Harry Potter

Viszonylag elég későn léptem be a Harry Potter világába, de azóta hatalmas rajongója vagyok. Egyszerűen ez nem csak egy könyv, nem csak egy sorozat és nem csak egy írónő. Ez valami csoda. Olyan szerkezet, olyan események, történetek alkotják a Harry Pottert, hogy egyszerűen egy csodálatos mű. Ódákat tudnák zengeni róla, hogy mennyire imádom, de még az is kevés lenne. Legyen elég annyi, hogy tíz nap alatt kiolvastam a sorozatot, suli időben és utána az életem üres lett. Nem lehet szóba foglalni, milyen élményt tud a Harry Potter átadni, számomra talán ez az igazi top 1 kedvenc, mert van egy olyan különleges érzése. Ez a különleges érzés már nem sok könyvnél jelent meg a Harry Potter óta és ha meg is jelent, nem olyan mértékben. Egyszerűen biztos vagyok benne, hogy a Harry Potter népszerűsége töretlen marad, lehetetlennek tartom elképzelni, hogy ezt a későbbiekben bárki elfelejti. Irigylek mindenkit, aki még az olvasása előtt áll. 

A beavatott

Szerintem ez volt úgy az életem első kedvenc sorozata. Baromira oda vagyok érte, a könyvekért és a filmért is egyaránt. Imádtam a világot, amit Veronica Roth megteremtetett és imádtam a szereplőket. Én tudom, hogy sokan nem szeretik, tudom, hogy sokan negatívan állnak hozzá, de én egyszerűen imádom. Romantikus, izgalmas, vicces. A végét is imádtam, ahhoz képest, hogy majdnem össze vertem volna valamit/valakit apró célzás Caleb, utállak. Számomra nagyon szomorú dolog, hogy nem készítették el az utolsó részt filmben, mert én 2014 óta arra vágytam, hogy beüljek a moziba és sírjak egy jót a film végén, ahogy a könyvön is.
Tényleg nagyon örülök, hogy belecsöppentem ebbe a világba. Minden Beavatott rajongóra elmondható szerintem, hogy a Négyes nem a számmal egyenlő nekünk. 

Ambrózy báró esetei

Nem tudom mondtam-e már elégszer, hogy Böszörményi Gyula szintén a zseni írók között van. Fantasztikus ez a sorozat. Olyan jól megalkotta az 1900-as éveket, hogy sokkal jobb volt olvasni, mint egy mai történetet. Átadja a hangulatot, mivel Szlovákiában élek különösen nagy öröm volt Pozsonyról olvasni a második részben. A szereplőket is imádom, Mili mindig lenyűgöz egy annyira szerethető és makacs lány, és ott a morcos báró, akik tökéletesen kiegészítik egymást. Mindig hatalmas örömmel veszem a kezembe az új részeket és hiába várok az új részre nagy izgalommal, egyáltalán nem akarom, hogy vége legyen. Nem igazán mondhatok róla többet, mert ez még nem egy befejezett sorozat, de még így is biztos, hogy hatalmas kedvencem.

Luxen

Tudjátok mennyi ideig mondtam, hogy én ilyen Opálokat biztos nem fogok elolvasni? :D Nagyon sokáig. Aztán egyszer csak szembe jött velem egy idézet (méghozzá az utolsó részből), ahonnan már tudtam, hogy de bizony, hogy elolvasom. Katy és Deamon párosa hatalmas kedvencem lett. Volt benne minden: könyves blog, romantika, viccek és izgalom. Istenem annyiszor nevettem fel hangosan és egy percre sem volt unalmas. Miután elolvastam nem is értettem, hogy gondolhattam azt, hogy ez a sorozat nem kell az én életembe. De bizony, hogy kellett, öt nap alatt kivégeztem a sorozatot, utána pedig ott maradt egy hatalmas üresség. 

Pokoli szerkezetek

Én sokkal jobban szerettem, mint a Végzet Ereklyéit. Jobban szerettem a szereplőket is, sokkal szimpatikusabbak. Először a Végzet Ereklyéit olvastam el, és hát persze azt mondtam, hogy na én ezt biztosan nem fogom elolvasni, minek. Hát újra hatalmasat tévedtem volna, ha nem olvasom el. Egyszerűen oda voltam érte. Tessa, Jem és Will hármasa hatalmas kedvencem. Annyi izgalom, és szomorú pillanat volt hármuk között. Hatalmas plusz volt az is, hogy Magnus benne volt, egyszerűen ha ő benne van egy könyvben az unalmas nem lehet, olyan jó poénokat hoztak össze. Hihetetlenül imádtam :D A vége alaposan meghatott, nagyon hosszú idő után sírtam egy könyvön. Nagyon-nagyon szomorú voltam és még annyi, hogy Will az igazi♥


A fennmaradottak krónikái

Ez a sorozat igazán a második résztől számított nekem kedvencnek, de akkor rögtön bejelöltem már molyon is, és meg sem vártam a harmadik részt. A második rész igazán magába szippantott és imádtam olvasni. Fantasztikusan kidolgozott sorozat ez már az első rész óta. Váltogatott szemszögek vannak, de a fő történet száll Lia szemszögéből fut. Itt is egy szerelmi háromszög képezi a könyv romantikus szálát, amivel én nem voltam megelégedve, de ha erre vagytok kíváncsiak, itt megtekinthetitek az értékelésemet a harmadik részről.
Ez a sorozat mindig elvarázsol, nagyon különleges a világa.


Angelfall

Nem is tudom őszintén már, miért is kezdtem bele ebbe a sorozatba, de valahogy még is bele kezdtem és rögtön le vett a lábamról. Angyalok, világvége egy igazi poszt apokaliptikus könyv, a főhősünk angyal és ott van mellette egy hétköznapi lány. Lehetne egy egyszerű ifjúsági regény is, de én annál sokkal jobban szerettem. Volt benne valami új, valami különleges, amitől jó volt olvasni és amivel még könyvekben nem találkoztam. Minden rész valami új dologgal lepett meg, és nem csak csupa jó dolgok voltak benne, hanem pár igazán hátborzongató is, az mellett persze nagyon vicces is volt és minden karaktert nagyon szerettem benne. A végét viszont nagyon kevésnek találom, még simán elolvasnám ezt a sorozatot még úgy hat részig is :D

Ezek lettek volna az én kedvenc könyvsorozataim, persze ez még nem a végeleges lista, és tudom, hogy ha pár folytatás megjelenik, és új könyveket olvasok el ez a lista rögtön ki fog bővülni, de szerettem volna már megírni ezt a bejegyzés. Ezek voltak azok a könyvek, amik után teljesen biztos voltam abban, hogy ezért szeretek olvasni, remélem párhoz meg tudtam hozni a kedveteket :)

Júniusi olvasmányaim

Sziasztok:) Hivatalosan megérkezett a nyár. Mivel nálunk a nyári szünet csak most kezdődött el, ezért hihetetlenül örülök a júliusnak. Csodálatos hónapom volt, annyi minden jó történt velem. Viszont párszor igazán túl voltam hajszolva, mivel két hetem nagyon stresszes volt a javítások és a suli miatt. Konkrétan párszor azt hittem, végem, de szerencsére aztán én is befejeztem és onnan már a sulit én is le tudtam. Örülök, hogy itt van a nyári szünet, és van rá egy olvasási listám.

1. Eileen Cook: Címplapsztori
Erről írtam egy bejegyzést, amit itt olvashattok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/06/eileen-cook-cimlapsztori.html

2. William Shakespeare: Rómeó és Júlia

A Romeo és Júlia (1595) témájának alapja egy olasz novella: Shakespeare a kor szokása szerint nyúlt ismert témákhoz, és teremtett azokból új, önálló alkotást. A novellából kiindulva írta meg a líraiság és a tragédia szintézisének a remekét. Párkapcsolat, szerelem, érzékiség, családi viszály, ifjú nemzedék és öregek ellentéte: örökké aktuális élethelyzetek. Tobzódó életvágy és végzetszerű halál oly költőiséggel és drámaisággal megfogalmazva, hogy a világirodalom egyik legnagyszerűbb szerelmes művét ünnepelhetjük a darabban. A létezés fő misztériuma, a szerelem – az élet maga – és a halál egy alkotásban: a mindenkori ifjúság megdicsőülése és az értelmetlen halál elutasítása.

A Rómeó és Júliával mindig is elfogult voltam. Egyszerűen magában szerettem a történetet, imádom a musicalt és még is csak olyan megható. Ekkor jött a lehetőség, hogy jegyjavításra nagyon jól jönne, ha elolvasnám így bele vágtam, mert hát úgy is érdekelt. Tetszett, de azért volt vele eléggé problémám, meg a szereplőkkel és csak úgy az akkori életfelfogással. De hát mivel akkor az volt, ez nem számíthat hibának. Mindenesetre örülök, hogy elolvastam.
Csillagos értékelés:

3. Kody Keplinger: A hazugságháló

Sonny ​Ardmore remekül hazudik. 
Arról, hogy az apja börtönben van, hogy az anyja kirakta őt otthonról, és éjszakánként titokban a legjobb barátnőjénél alszik. 
Talán Amy Rush az egyetlen, aki átlát Sonny hazugsághálóján, és mellette áll, bármi történjék is. Mindent megosztanak egymással: a titkaikat, a ruháikat… Sőt, még a Ryder Cross iránti utálatuk is közös. 
Ryder az új fiú a Hamilton gimiben, és megtestesíti mindazt, amit Sonny és Amy ki nem állhat: a srác egy beképzelt, sznob stréber. Csakhogy Rydernek van egy gyenge pontja: Amy. Le sem tagadhatná, hogy belezúgott. Úgyhogy amikor Ryder e-mailben randira hívja Amyt, a két lány úgy érzi, kihagyhatatlan alkalom kínálkozik a számukra. 
Úgy alakul, hogy Sonny egy egész éjszakát végig chatel Ryderrel, és őszinte borzalmára rádöbben, kezdi megkedvelni a fiút. Csakhogy van egy kis probléma: Ryder végig azt hitte, Amyvel beszélget. Úgyhogy Sonny bonyolult hadműveletet eszel ki, amivel rádöbbentheti Rydert, valójában mindig is őt akarta, nem Amyt. Képes lesz Sonny egészen az igazságig jutni a hazugságai segítségével, vagy végül Rydert és Amyt is elveszíti? 

Valahogy ennél a regénynél én sokkal jobbra számítottam. Nem voltak túl szimpatikusak a szereplők, és sehogy se tudtam megérteni, hogy lehet valaki ennyire büszke arra, hogy jól hazudik. Sok volt a nyavalygás és sokszor volt bosszantó. Az egész történet mindössze csak ilyen középszintet üti meg és néhol voltak vicces poénok, de semmi több.
Csillagos értékelés:

4. Rachel Vincent: Stray- Kóborok

Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Ez a tipikusan az a könyv, hogy én már megint fogom magam és bele kezdek egy hat részes sorozatba, időhiány mellett. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Jó az alap történet, bár Faythe kicsit bosszantó volt, úgy éreztem, hogy sokat nyavalyog. Magában sok szereplő van, és először kicsit összezavartak, de aztán megszoktam. Valamint benne van a rémálmom: csípőgatya. Összességben amúgy tetszett és szeretném tovább olvasni is.
Csillagos értékelés:

5 Három dolgot mondj

A bejegyzést a könyvről itt olvashatjátok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/06/julie-buxbaum-harom-dolgot-mondj.html

6. Böszörményi Gyula: Bitó és Borostyán

A hölgyé a terep! 
1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”. 

Mindegy mit veszek kézbe az írótól, mert az így is úgy is lenyűgöz. Hihetetlenül tehetséges az író, olyan csodálatosan részletes, annyira kidolgozott az egész sorozat. Rajongtam a harmadik részért, és amilyen függővéget kaptunk annál, jól esett újra megint arról a világról olvasni, ha már a folytatásra még ki tudja mennyit kell várnunk. Imádtam ezt a történetet, Mili és Richárt karaktereit még mindig imádom, sokat nevettem. Csodálatos volt az egész, egyetlen egy baj volt vele, az hogy vége lett.
Csillagos értékelés:

7. Zoe Sugg: Girl Online 2.

A könyvről a bejegyzést itt olvashatjátok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/06/zoe-sugg-girl-online-turne.html

8. Colleen Hoover: Maybe Someday

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Mikor elkezdtem a könyvet és láttam, hogy a dalokat, amik a könyvben szerepelnek tényleg megírták már tudtam, hogy igazán kidolgozott könyv lesz. Tényleg fantasztikus volt olvasni. Az, hogy a főszereplő fiú siket volt, számomra annyira meghatóvá és különlegessé tette a történetet. Hihetetlenül aranyos és jó fej szereplőink voltak. Tényleg nagyon jó volt olvasni, és végig imádtam.
Csillagos értékelés:

9. Wendy Higgins: Angyali gonosz

A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély. Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba. Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat? A regény a Sweet sorozat nyitókötete.

Már régóta szemeztem evvel a sorozattal is, de akkor még nem volt rá alkalmam elolvasni. Most megejtettem és őszintén jobbra számítottam. Kaidant persze nagyon bírtam, de még őt se annyira. Magában néha annyi duma volt a démonokról, hogy összezavarodtam. Meg így tizenhat évesen én még is soknak tartottam, hogy a könyvben szereplő fiatalok csak így nyugodtan beszélnek a drogokról. Szóval nem nagyon voltam érte oda, és néhol nagyon untam. Hozzá járult, hogy közben kirándulni voltam, amikor nem is olvastam. Mindenesetre szeretném tovább olvasni, mert szerintem jó lesz.
Csillagos értékelés:

Összesen kilenc könyvet sikerült elolvasnom, amik között szerencsére egy nagyon rossz sem volt :) Csodálatos nyári szünetet kívánok mindenkinek! 

(képek forrása: weheartit, moly)