Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
A film előzetese már rögtön megfogott, nagyon vártam, hogy láthassam már. Ez által valahogy elkezdett érdekelni a könyv és úgy gondoltam, hogy jó lenne még elolvasni a film megjelenés előtt.
A könyv kezdete már az első oldalaknál megfogott, tetszettek a rajzok és a kis különleges ábrák.
Szóval itt van ez a koránt sem minden napi és szörnyű betegség, amely miatt Maddy egy burokban kényszerül élni. Megismerhessük a még így is pozitívan maradt énét, aki imád olvasni, könyvkritikákat ír és már az első pillanattól kezdve nagyon bírtam a karakterét. Normális kerékvágásban telnek a napjai úgy, hogy csak két ember veszi körül: az anyja és Carla.
Minden megváltozik, mikor a szomszédba beköltözik Olly, aki rögtön megtetszik Maddynek. Hiába is tartom túl elcsépeltnek az első látásra szerelem dolgot még is tetszett, mikor elkezdtek e-mailezni. Tetszett ahogyan megismerkedtek és tetszett az első igazi találkozásuk.
Valahogy olyan könnyed, egyszerű olvasmány volt, nagyon jó volt olvasni.
A könyv felénél történt, mikor Maddy ki akart már szabadulni és elhatározta, hogy élni akar, azt teljesen megértettem. Elvégre hiába él valaki, ha hiányzik az életéből az élet. Maddy mindent félre tett és elhatározza, hogy Ollyval elutaznak Hawaii-ra. Maddyn ekkor éreztem egy hatalmas karakter fejlődést. Irtó édes az ő párosuk Ollyval és hihetetlenül cukik együtt. Valamint Hawaii engem mindig is vonzott, így nagyon élveztem olvasni a helyszínekről, az óceánról és csak úgy róluk.
Maddy mint említettem, már az első pillanattól kezdve, nagyon szimpatikus volt. Olly stílusát pedig nagyon szerettem, irtó aranyos srác volt és tényleg nagyon rendes volt végig Maddyvel. Annyira érződött, hogy szeretik egymást. Carla is végig nagyon szimpatikus volt és irtó jó fej. Maddy anyukája pedig már az első pillanattól kezdve unszimpatikus volt, végig úgy éreztem, hogy nem törődik a lánya boldogságával, túlzottan óvja, ami egyáltalán nem jó tekintve, hogy már egy tizennyolc éves lányról van szó. Hiába a betegség az nem ok arra, hogy ennyire visszafogja a lányát. Ők voltak a regény központi karakterei és szerintem nagyon jól és valósra sikerültek.
A könyv vége alaposan meglepetett. Hihetetlenül meg voltam döbbenve és annyit szerintem elmondhatok, hogy ha valaki nem is olvassa el a regényt, csak elmegy rá a moziba, akkor elég érdekesen fognak ott reagálni az emberek. Szerintem jó vége lett, én teljesen megértem az okokat, bár nem túl ésszerű, tipikus írónők. A vége viszont kicsit kevés volt, én olvastam volna még-még ezekről a szereplőkről.
Az angol borító és magyar filmes borító szerintem nagyon király lett és a cím választás a kedvencem.
Az írónő ötlete baromi jó és az írásmód is tökéletes. Tetszett, hogy nem szokványos volt, hanem volt valami újszerű hangulata. Csodálatos gondolatok is voltak a könyvben, amitől igazán komoly hangulatot is kapott. Valamint az írónő férje is zseniális illusztrációkat hozott létre a könyvben.
Nagyon örülök, hogy elolvastam. Komolyan úgy érzem, hogy kellett ez nekem és végig szórakoztató volt. Ezen amúgy meg is lepődtem, azt hittem, hogy egy nagyon szomorú könyv lesz, de tényleg nagyon élveztem. Könnyed volt. Valami azért még is hiányzott, volt pár zavaros dolog a történetben, és a végén történt esemény is egy kicsit átértékelte a regényt, de még így is azt mondom, hogy tetszett és bátran ajánlom is mindenkinek.
A filmet nagyon várom!
Csillagos értékelés:
Kedvenc idézet:
Szóval itt van ez a koránt sem minden napi és szörnyű betegség, amely miatt Maddy egy burokban kényszerül élni. Megismerhessük a még így is pozitívan maradt énét, aki imád olvasni, könyvkritikákat ír és már az első pillanattól kezdve nagyon bírtam a karakterét. Normális kerékvágásban telnek a napjai úgy, hogy csak két ember veszi körül: az anyja és Carla.
Minden megváltozik, mikor a szomszédba beköltözik Olly, aki rögtön megtetszik Maddynek. Hiába is tartom túl elcsépeltnek az első látásra szerelem dolgot még is tetszett, mikor elkezdtek e-mailezni. Tetszett ahogyan megismerkedtek és tetszett az első igazi találkozásuk.
Valahogy olyan könnyed, egyszerű olvasmány volt, nagyon jó volt olvasni.
A könyv felénél történt, mikor Maddy ki akart már szabadulni és elhatározta, hogy élni akar, azt teljesen megértettem. Elvégre hiába él valaki, ha hiányzik az életéből az élet. Maddy mindent félre tett és elhatározza, hogy Ollyval elutaznak Hawaii-ra. Maddyn ekkor éreztem egy hatalmas karakter fejlődést. Irtó édes az ő párosuk Ollyval és hihetetlenül cukik együtt. Valamint Hawaii engem mindig is vonzott, így nagyon élveztem olvasni a helyszínekről, az óceánról és csak úgy róluk.
Maddy mint említettem, már az első pillanattól kezdve, nagyon szimpatikus volt. Olly stílusát pedig nagyon szerettem, irtó aranyos srác volt és tényleg nagyon rendes volt végig Maddyvel. Annyira érződött, hogy szeretik egymást. Carla is végig nagyon szimpatikus volt és irtó jó fej. Maddy anyukája pedig már az első pillanattól kezdve unszimpatikus volt, végig úgy éreztem, hogy nem törődik a lánya boldogságával, túlzottan óvja, ami egyáltalán nem jó tekintve, hogy már egy tizennyolc éves lányról van szó. Hiába a betegség az nem ok arra, hogy ennyire visszafogja a lányát. Ők voltak a regény központi karakterei és szerintem nagyon jól és valósra sikerültek.A könyv vége alaposan meglepetett. Hihetetlenül meg voltam döbbenve és annyit szerintem elmondhatok, hogy ha valaki nem is olvassa el a regényt, csak elmegy rá a moziba, akkor elég érdekesen fognak ott reagálni az emberek. Szerintem jó vége lett, én teljesen megértem az okokat, bár nem túl ésszerű, tipikus írónők. A vége viszont kicsit kevés volt, én olvastam volna még-még ezekről a szereplőkről.
Az angol borító és magyar filmes borító szerintem nagyon király lett és a cím választás a kedvencem.
Az írónő ötlete baromi jó és az írásmód is tökéletes. Tetszett, hogy nem szokványos volt, hanem volt valami újszerű hangulata. Csodálatos gondolatok is voltak a könyvben, amitől igazán komoly hangulatot is kapott. Valamint az írónő férje is zseniális illusztrációkat hozott létre a könyvben.
Nagyon örülök, hogy elolvastam. Komolyan úgy érzem, hogy kellett ez nekem és végig szórakoztató volt. Ezen amúgy meg is lepődtem, azt hittem, hogy egy nagyon szomorú könyv lesz, de tényleg nagyon élveztem. Könnyed volt. Valami azért még is hiányzott, volt pár zavaros dolog a történetben, és a végén történt esemény is egy kicsit átértékelte a regényt, de még így is azt mondom, hogy tetszett és bátran ajánlom is mindenkinek.
A filmet nagyon várom!
Csillagos értékelés:
Kedvenc idézet:
,,A kezdetben semmi sem volt. Aztán minden lett."
(képek forrása: weheartit)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése