Baráth Viktória: Első tánc

Meddig ​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?

Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka. 

Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.

Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?

Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?

Kiadás: Álomgyár, 2016
Oldalszám: 422
Moly: 85%
〰〰〰〰〰〰

Épp egy olvasási válság küszöbén voltam, mert semmilyen könyvhöz nem volt hangulatom. Aztán beugrott ez a könyv és akkor már rögtön tudtam, hogy bizony egy Baráth Viktória könyvet én garantáltan nem fogok tudni letenni. Én már zengtem ódákat A főnökről (itt), és már akkor teljesen biztos voltam benne, hogy az írónő első könyvét is muszáj lesz elolvasnom. 

A könyv már az első oldalaktól kezdve garantáltam leköti a figyelmünket és csak úgy pörögnek az események. Ahogy Zoey megérkezik Párizsba rögtön van valami a karakterében amitől olyan könnyű vele azonosulni. Zoey Párizsba érkezik egyedül, a szabadsága kapujában van, de egyszerűen tele van félelmekkel és nem bír kibontakozni. Ekkor azonban a sors egy olyan férfit sodor az útjába, mint Owen, aki mellett Zoey mer önmaga lenni. Én már megtanultam az írónőnél, hogy itt az idilli élet koránt sem tart örökké. Hisz bizony a párizsi út sem tart örökké, és Zoey az utazás végén kénytelen hazatérni. 

Ekkor azonban a könyv hatalmas fordulatot vesz és csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, hogy mennyi minden történik. Olyan szálak vannak a könyvben, amelyekre egyáltalán nem készültem fel és teljesen megleptek. Simán megtudott lepni és tudtam is rendesen izgulni, hogy mi is fog ebből kisülni. A könyv hihetetlenül változatos és tartalmas.

Számomra a szereplők a történet fő mozgatórugói. Zoey kezdetben még egy határozatlan, szégyenlős csajszi. A könyv alatt azonban egy hihetetlen karakter fejlődésen ment keresztül, pozitív irányba. Magában viszont nagyon el tudta venni az eszét a szerelem és néhol a cselekedetei nem értettem meg. Úgy éreztem, hogy néha feleslegesen generál konfliktusokat és olyankor idegesített. Owen Párizsban nekem túl idilli volt és egyszerűen azt éreztem, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen. Ezután jött a fekete leves, folyamatosan. Egész végig változtak az érzelmeim vele kapcsolatban és még most sem tudom megmondani, hogy kedvelem-e a karakterét. Az biztos, hogy voltak jó beszólásai, voltak jó pillanatai és néhol igazán romantikus gesztusai. Összeségben ha vissza gondolok Owen-re egyszerűen nem tudok rá haragudni A többi szereplőt nem igazán szeretném elspoilerezni, de amúgy mindenkit kedveltem a maga módján és teljesen jól felépítettek voltak. Azonban a fullszöveg már bebizonyítja, hogy nem Owen lesz az egyetlen férfi Zoey életében, de ezt a könyv eleje még csak a sejtetni engedi, hogy vajon kinek lehet még esélye Zoey-nál. Én nekem voltak tippjeim, aztán még inkább lettek, de sosem lehettem semmiben biztos.

A könyvben viszont voltak dolgok, amik nem annyira tetszettek. Néhol azt éreztem, hogy na ez sok. Azután valahogy megint minden kialakult és ugyanúgy tudtam olvasni. Imádtam, hogy tele van tartalmas gondolatokkal. Szerettem, hogy vicces és romantikus is. Voltak benne erotikus részek, amelyek szerencsére nem voltak túlzásban. Úgy gondolom, hogy egy teljesen jó kis romantikus könyvet olvastam el, ami tudta tartani a határt, nem volt túl nyálas, sem túl erotikus. Mikor elkezdtem olvasni akkor még nem tudtam, hogy mit várjak a könyvtől. Azt gondoltam, hogy egy táncos lányról olvashatunk, de ez akkora hangsúlyt nem kapott a könyvben. Nem igazán volt túl sok olyan jelenet amely bemutatta, hogyan is akarja megvalósítani Zoey az álmait így nagyon kíváncsi lennék hogy indította el a karrierjét a későbbiekben.

A könyv végéről pedig azt tudom elmondani, hogy én egyáltalán nem csalódtam. Zoey egy határozott, erős nőként viselkedett és nem az a félénk kislány volt, akit a regény elején megismertünk. Nagyon tetszett a vége, meg hát  számítottam egy is ilyen végre (már csak A főnök után is).

Az írónő számomra megint egy remekül felépített regényt hozott össze, amelyben fantasztikusak a helyszíni ábrázolások. Különösen imádtam a Párizsi helyszíneket, mert szerintem nagyon átadták a hangulatot. És bár nem lett akkora kedvenc, mint A főnök, de igen is éreztem, hogy az írónő már ekkor is nagyon értette a dolgát. Az Első tánc után muszáj volt újra kezembe vennem A főnököt is, és  még annyi, hogy hatalmas fejlődés van a két regény között.

A borító:

Gyönyörű a borító. Teljesen illik a történethez, mert pont ilyen a történet is, mint a borító. Olyan egyszerű még is van valami amitől megkapja azt a pluszt. A borítón a táncos lány nagyon feldobja az összképet.

Csillagos értékelés:

Nagyon jól esett elolvasni és nagyon tetszett is. Azonban muszáj levonnom egy fél csillagot, mert egyszer éreztem azt, hogy már nagyon sok és túl sok a konfliktus generálás. Ezen kívül amúgy semmi problémám nem volt a könyvvel. Tetszett, jó volt hangulata és a felépítése pedig különösen jó. Számomra még az is hatalmas plusz volt, hogy tele volt meglepetésekkel. Hiába voltak ötleteim a történetre, nem volt kiszámítható.

Kedvenc idézetek:

,,Mindig ez van… Túlságosan beleélem magam valamibe, aztán jön a pofon.''

,,- Semmi probléma. De majd legközelebb rakok egy párnát az ölembe, hogy a nyálad ne a nadrágomra folyjon.

- Hé! Nem is folyik a nyálam! – háborodok fel, de ő csak nevet rajtam.''

,,- Én szeretem a karácsonyt. Tudom, hogy manapság mindenki csak az ajándékokat látja benne, meg azt mondják, hogy máskor is ki kell mutatni a szeretetet, de miért ne lehetne egy ünnep, amikor tényleg elfelejtünk minden problémát, és csak a szépre és jóra gondolunk? Igenis kell egy olyan nap, amikor a legapróbb kis negatív érzést is kitöröljük a szívünkből."

Kinek ajánlom? Annak aki szereti a romantikus könyveket és egy könnyed olvasmányra vágyik. Garantálom, hogy ez egy nagyon jó szórakoztató olvasmány, ami tökéletes ebben a bekuckózós időszakban.