Októberi olvasmányaim

Sziasztok! :)

Amennyire pozitív voltam a szeptemberi bejegyzésben, annál inkább éreztem azt a hónapban, hogy besokalltam. Az utolsó egy-két hét egyszerűen szörnyen sz*r volt a suliban. Konkrétan úgy éreztem, hogy nincs időm semmire és elegem volt abból, hogy ezek a monoton hétköznapok egyszerűen nem is minősülnek életnek. Azért voltak jó dolgok októberben, de sokszor elment a kedvem mindentől. 

Olvasás szempontjából sem ez volt az én hónapom. Vagy nem volt időm, vagy egyszerűen semmi kedvem nem olvasni. Na de azért sikerült így is pár könyvet elolvasnom:

1. Amy Ewing: A fehér rózsa

Violet Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének palotájában, míg fény nem derül viszonyára Ashsel, a királyi hölgyek kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell. Egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki barát, ki ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb barátnője, Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában találnak menedékre. Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.

Az első részről ide kattintva találtok értékelést. A második rész, A fehér rózsa már egy sokkal másabb központú könyv volt. Violet túl hamar kapta meg a világmegváltó szerepre. Nagyon változatos volt a karaktere, ami annyira nem került közel a szívemhez. Ash még mindig az agyamra megy, de most kellően volt pár jó beszólása, így jobban meg tudtam tűrni. Az első részt én jobban szerettem, pedig molyon még is ezt szerették jobban. Nem tetszett ez a nagy Violet ajnározás és nem is értem mikor lett belőle egy ennyire határozott csajszi. Szóval nem egyértelműek az érzéseim evvel a könyvvel, de biztosan el fogom olvasni a harmadik részt is. 

Csillagos értékelés: 

2. Kelly Oram: Örökkön-örökké 

A könyvről írott értékelésemet ide kattintva találjátok. 

3. Henry Gidel: Coco Chanel 

Coco ​Chanel neve fogalom a divat világában. Alighanem ő volt a divat világtörténelmének első s talán mindmáig legnagyobb diktátora. Az elegancia és sikk netovábbjának számító szegélydíszes kosztümjeit és „kis fekete ruháit” ma is nők milliói hordják, királyok és trónörökösök hitvesei éppúgy, mint egyszerű háziasszonyok. Chanel forradalmat csinált a maga szakmájában. Nem csoda hát, hogy nem mindennapi, sikerekben és kudarcokban egyaránt bővelkedő, hol csupa ragyogás, hol árnyékba borult élete sokakat megihletett, köztük a francia Henry Gidelt is.Az egyházi árvaházban, jótékonyságból felnevelt Gabrielle Chanel igazi self-made lady volt s rendkívüli egyéniség. Hamar megunta, hogy egy gazdag aranyifjú kitartottja legyen, és Párizsba ment, hogy maga keresse meg a kenyerét. Az első években kalaposként dolgozott, csak az I. világháború alatt kezdett ruhákkal foglalkozni, de akkor rögtön fenekestül felforgatta a divatszakmát: felszabadította a nőt a fullasztó fűzők, a szűk bukj-el-szoknyák, a malomkeréknyi, virágoskertekkel és madárfészkekkel díszített kalapok, a mesterkéltség, a cicomák uralma alól. A divat puritánja, janzenistája lett, a szabásvonalakat saját fiús, vékony alakjához igazította, bő, levegős, lezser ruhákat tervezett. Innen ívelt fel a fantasztikus karrier: hatvan alkalmazottól háromezerig, a milliós bevételekig, a pazar villákig és kastélyokig, a híres Chanel-parfümökig és bizsukig, a szenzációszámba menő divatbemutatókig, amelyekre a tengerentúlról is tódult a publikum, hiszen Chanel – francia létére – sokak számára az amerikai álmot testesítette meg. Coco azonban nemcsak zseniális divattervező, hanem bámulatos üzletasszony is volt: kemény, megalkuvást nem ismerő, végtelenül konok, szarkasztikus és egocentrikus egyénisége éppúgy fogalommá vált, mint stílusa. A szerelemben nem volt olyan szerencséje, mint a munkájában. Igaz, soha nem akart férjhez menni, s szeretői között egyaránt akadt angol királyi herceg és német diplomata, híres költő és még híresebb filmrendező. Reneszánsz egyéniségéhez hozzátartozott, hogy iskolázatlan és kezdetben műveletlen fiatal nő létére mecénásként pártfogolta kora művészeit: Sztravinszkijt éveken át családostul eltartotta, Gyagilevet ő temette el, Cocteau lakbérét és gyógykezeléseit a saját zsebéből fizette. A két világháború között házába, pontosabban palotájába bejáratos volt a francia kultúra színe-virága, és ő maga nem egy korszakosnak tekintett színházi produkcióhoz tervezett jelmezeket. Gidel monográfiája, a téma jellegénél fogva, miközben hosszan elidőz a magánélet festőibb epizódjainál, elsősorban a szakmai és társasági élet jeleneteit sorjáztatja. A mű talán legnagyobb erénye, hogy izgalmas karrier-regényként, egy színes s ellentmondásos egyéniségű, vasakaratú nagyasszony életének krónikájaként és hiteles, az egész XX. század történetét felölelő kordokumentumként is olvasható.

Igen, igen, igen! Coco Chanellel én nem tudok leállni. Egyszerűen annyira példaértékű élete volt. Bele gondolni, hogy honnan indult és hova jutott. Hihetetlenül csodálom őt és a munkásságát is. Én olvastam már Chanelről könyvet, láttam már a filmet és még ez után a könyv után is bármikor elolvasnák akármilyen Chanel könyvet. Ez a könyv egyszerűen fantasztikus volt. Nagyon könnyen érthető, jól felépített volt és teljesen jól adagolta az információkat. Teljes mértékben imádtam!

Csillagos értékelés:

4. Moliére: Tartuffe

A Tartuffe-ben, a képmutatók zsarnoki uralmának e pompás torzképében minden idők egyik legnagyszerűbb komikus remekművét tiszteli az egész művelt világ. A korabeli francia udvarban annyian gúnyolva érezték magukat, hogy betiltatták az uralkodóval a bemutatót.

Még a Coco Chanel könyv közben megejtettem egy kötelező olvasmányt. Nem igazán szeretem ha valamit kötelezően kell csinálnom, így nem voltam túl boldog, hogy egy jó könyvet félbe kell hagynom. A Tartuffe sem tetszett először, de aztán valahogy jobb lett a történet, de még akkor sem lett igazán jó. Nem szeretem az ilyen szálakat az ilyen üresfejű, könnyen befolyásolható szereplőket. A történet amúgy kellemesen olvastatta magát, és az eddig kötelezők közül talán ez volt a legjobb. 

Csillagos értékelés:

5. Erin Watt: Papír hercegnő

A könyvről írtam egy értékelést, amit ide kattintva találtok. 

6. Alexandra Bracken: Sötét elmék

Egy ​nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket. 
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.

Hogy én azt a könyvet mennyi ideig húztam, az egyszerűen nálam nagyon sok idő. Ha őszinte akarok lenni nem mondhatnám, hogy rossz volt, de azt sem mondhatom, hogy igazán lekötött. Magába az alapötlet jó, de valahogy a megvalósítás kevésbé. Mintha egy tinédzsereknek való koncentrációs tábor története lenne. A szereplők pedig szintén elég szörnyűek voltak. Ruby állandóan nyavalygott, határozatlan volt és önző. Az egész könyv alatt kábé semmit sem csinált. Liam se lett az én kedvencem, olyan semmilyen volt. Ami meg mondhatni köztük volt Rubyval az szintén semmilyen volt, hiszen semmi kémia nem volt közöttük. Dagi sem került hozzám közel, de ő még egy fokkal jobb volt, mint ezek ketten. Már csak azt nem értem miért pont ezt a nevet kellett neki adni. Szóval a könyv egy erős középutas lett nálam, még nem tudom, hogy olvasom-e tovább.

Csillagos értékelés:

7. Tammara Webber: Easy- Egyszeregy

Egy lány, aki úgy gondolja, a bizalmat megtörik, az ígéreteket megszegik és a hűség csak illúzió. Egy fiú, aki úgy hiszi, az igazság relatív, a hazugság elkendőzi a kibírhatatlan fájdalmat és a bűntudat örök. 
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált… Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól. Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen; csak együtt nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére. Vajon a találkozásuk megerősíti őket hitükben, vagy megcáfol mindent?

Először azt gondoltam, hogy fhú de jó kis könyv lesz. Aztán még se éreztem ezt. Azt hittem sokkal jobban le fog kötni, de nem így lett. Magába témailag még nem is olyan rossz, de valahogy meg olyan kis semmitmondó volt. Úgy érzem, hogy ilyen témában vannak ennél sokkal jobb könyvek. A főszereplő páros között sem éreztem a kémiát, pedig nekem a tetkós fiúk az álom fiúk. Még is könyves párnál úgy éreztem, hogy nincs bennünk semmi közös. Végül azért tényleg egy jó kis olvasmány volt, de annyira még sem. Simán úgy érzem, hogy el lettem volna az életben, ha nem olvasom el.

Csillagos értékelés: 

Ennyi is lett volna az októberi olvasmányaim listája. 7 könyvet olvastam el abból pedig három 5/5ös könyv volt, amik brutálisan jók voltak. A blogon e hónapban volt két könyves tag is és a szokásos havi Blogprojekt is megrendezésre került. Úgy érzem, hogy bejegyzésekben egyáltalán nem volt hiány a hónapban. Az olvasásaimat sem tartom kevésnek tekintve, hogy mennyi sulis dolog volt most.
Ha van kedvetek írjátok le kommentben a ti olvasmányaitokat is! :)