Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.
Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.
Nem tudtam, hogy mit várjak ettől a könyvtől, egy barátnőmnek nagyon tetszett, a fullszöveg azonban annyira nem győzött meg. Viszont szeretek saját magam kitapasztalni egy könyvet így úgy gondoltam, hogy muszáj elolvasnom.
Zseniálisan indult be a történet, az első fejezet nekem már baromira megtetszett, már ott úgy át jött a könyv paranormális hangulata, hogy rögtön tudtam, hogy ezt bizony nekem baromira fog tetszeni.
Szóval igazából a kórházban indul be a történetünk, a főszereplő Mara nem emlékszik mi is történt abban bizonyos balesetben, amelyben a legjobb barátnője, a barátja, valamint a barátja testvére meghalt.(nagyon Hazudósok feelingem volt). Mara úgy dönt, hogy költözni szeretne, ezért a családjával Miamiba költöznek. Magániskolába járnak a testvéreivel, és itt ismerkedik össze Noah-hal.
Csakhogy a történet koránt sem ilyen egyszerű. Megjelenik benne a fantasy Mara képességével, valamint a komoly téma is felbukkan a pszichés betegségeknél. Én viszont azt nagyon furcsálltam először, hogy miért nem hiányoznak Marának a barátai.
Baromira tetszett a könyv, és tényleg nem egy egyszerű vörös pöttyös sztori volt, egyszerűen nagyon komoly, elgondolkodtató volt, azonban még is szórakoztató volt, mert alig bírtam letenni.
Nagyon jó volt olvasni Mara szemszögéből, engem a hallucinációk és az a tipikus nem tudja mi történik körülötte pillanatok sem idegesítettek, egyszerűen csak át tudtam érezni.
A szerelmi szál elhanyagolhatatlan ebben a sorozatban, Noah az új kedvenc férfi főszereplőm. Aranyos volt, hozzá adta a humort, ami ebbe a komor könyvbe kellett, és kiderült róla egy bizonyos dolog is a könyv végén. Az ebédlői rajzfüzetes jelenetet imádtam.
Egyetlen egyszer éreztem már azt, hogy sok, még pedig Joseph elrablásánál, szerintem az már nagyon sok volt és erőltettet.
A plusz pont az volt, hogy rengeteg idézet, amellyel még régebben találkoztam, ebben a könyvben köszönt vissza rám.
A szereplők egyszerűen egytől-egyig zseniálisak és kidolgozottak voltak. Én Marát nagyon megkedveltem, és imádtam, hogy rajzol, nagyon jól volt róla olvasni. Noah pedig, mint említettem már az új kedvenc férfi főszereplőm. Vicces volt, aranyos, vonzó
A vége is baromira jó lett szerintem, azonban tényleg folyatásért kiállt, nem tudom, hogy bírta kivárni ezt más. Mara és Noah kapcsolatára nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakban és arra is, hogy mi történt a rendőrségem. Nagyon sok minden van szerintem még ebben a történetben.
Az írónő szerintem valami zseniálisat alkotott evvel a könyvvel, részletes volt, kidolgozott és tényleg fantasztikusan jó az alapötlet és nagyon jól van megírva. A borító is valami eszméletlen gyönyörű.
Nem egy rózsaszín világos könyv, nagyon komoly a téma és nem egy tipikus YA, és ez koránt sem baj. Az egész könyvnek van egy bizonyos elvont hangulata, aminek én nagyon örültem, hogy ettől én nem éreztem magam depisen. Egy nap alatt elolvastam, és tényleg baromira tetszett, sok ilyen könyvet szeretnék még olvasni.
Kedvenc idézetet választani megint csak nagyon nehéz volt, rengeteg kedvenc részem volt és Noah beszólásait imádtam, de azért még is csak kiválasztottam ezt az egyet, ami igazán közel állt a szívemhez:
,,Elkésett. Már bele estem.''
Értékelésem: 5/5 már a folytatásba is bele kezdtem.
(képek forrása: weheartit)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése