Louise O'Neill: Te kerested a bajt

weheartit

Emma O'Donovan egy kisvárosban nőtt fel, ahol mindenki ismer mindenkit. Emma 
más, mint a többi tinilány. 
Ő a kiválasztott, a gyönyörű, a népszerű. Aki bármit megtesz, hogy ez így is maradjon. 
Mígnem egy buliban minden megváltozik 
Másnap reggel a házuk teraszán ébred. Fogalma sincs, hogyan került oda. Nem tudja, miért fáj minden porcikája. 
De rajta kívül mindenki más igen. És elszabadul a pokol.

Kiadó: Tilos az Á Könyvek, 2017

Oldalszám: 314

Moly: 89%

〰〰〰〰〰〰

Annyit vacilláltam, hogy írjak-e értékelést erről a regényről vagy ne? Elmondjam a véleményemet a témáról, vagy ne? Értékeljek-e egy könyvet, amiről nem is igazán tudom megfogalmazni a véleményem? Most még is itt vagyok, bele kezdtem a bejegyzésbe, mert egyszerűen úgy érzem, hogy muszáj róla írnom.

Ha tudom, hogy a könyv majd ekkora nyomást gyakorol rám, lehet, hogy bele sem kezdek. De már az első pillanattól kezdve volt valami a fullszövegben, amitől úgy éreztem, hogy muszáj elolvasnom. 

Történetünk főszereplője Emma O'Donovan, aki csinos, népszerű, és szeret szórakozni. Én nem kedveltem Emmát. Idegesített, hogy csak azon járt az esze, hogy valaki nem-e csinosabb nála. Eszméletlenül felszínes volt, és az sem tetszett, ahogy a barátaival bánt. Mégis annyira érdekelt, hogy mi fog történni. Kíváncsi voltam a fiatalokra, akik csak felhőtlenül akartak bulizni. Egészen addig, amíg nem történt valami, ami mindent felkavart. 

A nemi erőszak áll a regény fő középpontjában. Ami olyan kérdéseket vet fel, hogy vajon a lány a hibás, ha ez megtörténik? Hogy vajon a lány tehet róla? Hisz túl kihívóan öltözködik, és biztos ő provokálta ki. Hát nem. Úgy gondolom, hogy egyáltalán nem számít, hogy öltözik fel egy lány, mert a nemi erőszak semmikor sem oké. Mindannyian ismerünk olyan lányokat, akiknek a viselkedése túl sok, de ettől még senki sem érdemli meg, hogy megerőszakolják.

Ha a könyv fullszövegét megnézzük, akkor rájövünk, hogy mindenki tudott arról, hogy mi történt Emmával, csak ő nem. Ha megerőszakolnak valakit, akkor az legtöbbször titokban marad. Ebben a regényben, viszont ez felkerül a Facebookra, és minden közösségi oldalra, ahol mindenki látja. Ettől is éreztem azt, hogy ez a regény már túl sok nekem. Szar érzés volt olvasni, hogy ilyen megtörténhet. Teljesen abszurdnak láttam. Mert ha a másik fél szemével is nézem, akkor az lenne a lényeg, hogy senki se tudjon róla.

A könyv nálam nagyon is szembe állította az egyenjogúságot, vagyis annak a hiányát. Egy lány nem lehet részeg, nem drogozhat, nem vehet fel túl kivágott ruhákat. Míg a fiúknak ez minden el van nézve, mert hát ,,Te fiú vagy, mit lehet tenni...". De ha egy lány teszi ezt, akkor: ,,Te nem viselkedhetsz így, mert lány vagy''. Utálom ezt az egész megkülönböztetést. Nem támogatom, hogy minden lány így viselkedjen, de mitől normálisabb az, ha egy fiú csinálja ugyanezt?

Pocsék kapcsolatok voltak a könyvben. Emma családja szörnyű volt, leszámítva a bátyját. A barátai furák voltak. Azt viszont sajnáltam, hogy nem tudhattunk meg róluk többet. Kezdetben úgy éreztem, hogy Emma a méhkirálynő és senki sem mer vele szembe szállni. Amikor viszont megtörténik a tragédia hirtelen már nem is olyan nagy dolog Emma, vagyis igen, de a tekintete odalett.
Tudom milyen társadalomban élünk. Tudom milyen a lenézés, és a féltékenység. Ez a regény azonban mindenhogy sok volt. A könyv még jobban bebizonyította számomra, hogy milyen is az, ha nincs a világon emberség.

A könyv felétől kezdve egy olyan kellemetlen, depresszív közegbe zuhanunk, ami megdöbbentő. Emmának fel kellett volna emelnie a hangját, és lépni. Ő nem folytatta el a fájdalmát, ő csak elfordult az élettől. Egyszerűen szörnyű volt olvasni, hogy mivé vált egy életteli lány.

Két nagyon apró dolog volt, amitől jobban tetszett a könyv. Emma tizennyolc éves volt és tizenegyedikes. Ez tudom, hogy egy kicsit furán hangozhat, de nekem már elegem volt belőle, hogy az amerikai regényekben, a főszereplő végzős és tizenhét éves. Én a gimi második évében vagyok tizenhét, így nekem ez egy sokkal valóságosabb könyv volt. A másik pozitívum pedig a helyszín. A Tündérkrónikák óta szerelmes vagyok Írországba. Ez pedig ennél a könyvnél sem változott.

Azt mondjuk, hogy ez csak egy könyv. Azonban ez valami sokkal több volt. Szar hangulatom lett tőle, mégis olvastam. Nem akartam abbahagyni. Az írónő írási stílusával itt-ott volt problémán, mert néhol zavaros volt.

A végével kapcsolatban csalódott vagyok. Az írónő az utószóban megmagyarázza, hogy ez miért is történik így, de nekem még így se világos. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezután Emmának normális élete lett volna, mert szerintem ezután csak még rosszabb lett.

Csillagos értékelés:

Az egész értékelés alatt csak azon gondolkodtam, hogy hány pontot adjak erre a könyvre. Elvégre itt vagyok most, és még most sem bírtam kiverni a fejemből az élményt. A könyv eleje olyan volt, mint egy Skins rész, amit szerettem. Viszont aztán annyira elvette a hangulatom az élettől, hogy azt nem szerettem. Mint már említettem a könyv felépítettségével is volt problémám. Így összeségben pedig csak visszagondolva annyira valóságos volt, és torokszító. Emiatt úgy érzem, hogy ez a csillagozás végül is igazán tükrözi  a véleményem. Jó könyv volt, de az apró hibák miatt muszáj volt levonnom az egy csillagot.

Kedvenc idézetek: 

,,Más dolgok is tehetnek tönkre életeket. Azokra soha nem figyelmeztetnek minket.''

,,Lehetséges, hogy az ember egyszerre szeretné azt, hogy minden megváltozzon, és hogy mégse változzon meg a világon semmi?''

,,Mosolyognom kell, kedvesnek kell lennem, és úgy kell tennem, mintha érdekelnének mások problémái, különben rám mondják, hogy szemét dög vagyok. A többiek nem értik, milyen fárasztó egész nap játszani ezt a színjátékot.''

Blogprojekt #7 | Tavaszi Book Tag

Sziasztok! :)

A projekt második napjára egy tavaszi book tag-et készítettünk el a lányokkal. Már nagyon rég töltöttem ki tag-et úgy, hogy ennek épp itt volt az ideje. A tag-et Felhő készítette el, és szerintem szuper lett. Szóval ne is húzzuk tovább az időt, kezdjünk is bele! 

Tojásvadászt- a könyv, amire véletlenül bukkantál rá 

Talán ami leginkább ide illik az Márai Sándortól a Füves könyv. Emlékszem, hogy mikor általánosban vettünk már akkor úgy voltam vele, hogy jó lenne elolvasni. Aztán erről el is feledkeztem. Végül pedig mikor karácsony előtt megláttam a könyvesboltban eszembe jutott, hogy mennyi idő eltelt, és még mindig nem olvastam el. Másrészt viszont totál véletlenül bukkantam rá, mert mamámnak kerestünk ajándékot. Végül pedig mint egy igazi könyvmoly magamnak találtam olvasnivalót.

Ébredés- a könyv, ami kihozott egy olvasási válságból 

Nem volt még olyan igazi olvasási válságom. Viszont jó párszor- egy kedvenc könyv után-, nem tudtam mit olvassak, ami felér az előző fantasztikus olvasmányomhoz. Így konkrétan emlékszem ilyen helyzetekre, de hogy mik voltak azok a könyvek, amik kihúztak ebből azt nem tudom.

Hosszabb nappalok, rövidebb éjszakák- egy könyv, ami sokáig ébren tartott, így pillanatok alatt reggel lett

Ez nem is olyan régen volt. A Tündérkrónikák alatt kb. minden más életszükségletet minimálisra csökkentettem, és csak olvasni akartam. Olyan letehetetlen volt, hogy esélytelen lett volna időben lefeküdni.

Locsolkodás kölnivel- könyv, ami kezdetektől fogva bűzlött

Ilyen sajnos elég sok volt, de ami engem legutóbb tönkre tett az a Bánk bán volt. A könyv elolvasása után egyetlen gondolatom volt, mégpedig hogy ,,Hello szabadság!''

Locsolkodás slaggal- könyv, ahol nem sejtettél semmit...És aztán nagyot szólt

Beth Flynn-től a Kilenc perc. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz ebből. Nem tudtam mi lesz az egész történet végkimenetele, pedig az eleje eléggé spoileres. De ehhez képest a vége még is hatalmasat szól.

Virágágyás- a leggyönyörűbb borító

Ehhez nagy figyelmetekbe ajánlom az előző napi bejegyzését, amiben a legjobb tavaszi borítókat gyűjtöttem össze. A kedvencem borítóm pedig a Velünk véget ér. Szerintem ez a világ egyik legszebb borítója.

Olvadás- egy könyv, ami melegséggel tölt el

Jaj ilyen nagyon sok van. A legnagyobb kedvenceimre ez elmondható. Hadd ne keljen egyet választanom :D

Zivatar- egy könyv, amin sírtál

Ide a legnagyobb sírásomat mondom, az pedig nem más, mint a Harry Potter ötödik része.

Húsvéti nyuszi- egy önzetlen karakter

SzJG Reni. A karakter, aki bárcsak önzőbb lett volna, legalább egy picit!

Sonka- a legvastagabb könyv, amit olvastál

Sarah J. Maas: Árnyak királynője. Szerintem ha egy tagban ilyen kérdés van, mindig ez a válaszom.

Pillangó- a legvékonyabb könyv, amit olvastál 

Závada Pétertől az Ahol megszakad. Ha végig nézek a polcomon ez a legvékonyabb a maga 72 oldalával.

Ennyi is lett volna a tag, jó pár kérdésnél komolyan el kellett gondolkodnom a válaszon. Holnap pedig jövünk az utolsó bejegyzéssel! :)

A Blogprojekt további résztvevői: 

Libellum

Molybirodalom

Felhő olvasónaplója
Howler from a Muggle 

Egy könyvmoly élményei
Adri könyvmoly könyvei

Blogprojekt #7 | Tavaszi borítók

Sziasztok! :)

A Blogprojekt most igazán különleges, ugyanis új tagokkal bővültünk. Úgy éreztük, hogy épp itt van az ideje kibővíteni a csapatunkat. A bejegyzés végén megtaláljátok kik azok, akik csatlakoztak a projekthez. Az e havi témára a tavaszt választottuk, az én legnagyobb örömre. Utálom a hideget és mikor már egy kicsit is kezd melegebb lenni, akkor én már boldog vagyok. Így most nem kicsit vagyok csalódott, mert ha kinézek az ablakon csak beborult eget látok, ahol sehol egy napsütés, vagy virág, vagy bármi ami arra utalna, hogy tavasz van. Úgyhogy örülök neki, hogy legalább a blogon egy kis tavaszi hangulatot teremthetek.

Az első napra tavaszi borítókat válogattunk össze. Igyekeztem olyanokat összegyűjteni, amik illenek a tavasz színeihez, és van egy olyan vidám, tavaszi hangulatuk. Most nem szerettem volna semmit mondani a történetről vagy a véleményemről. Ítéljétek meg a könyvet csak a borítóról. Jó szórakozást a képekhez! :)

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Cecilia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva

Huntley Fitzpatrick: Életem a szomszédban

Patricia Gucci: Gucci

Colleen Hoover: Velünk véget ér (az én személyes kedvencem)

Ennyi borítót sikerült összegyűjtenem, amelyek nálam tökéletesen visszatükrözik a tavaszi hangulatot. Műfajilag van itt minden, de ebben a bejegyzésben a hangsúly mégis a külsőn van. Nektek mik a kedvenc tavaszi borítóitok?

A Blogprojekt további résztvevői:

Libellum

Molybirodalom

Felhő olvasónaplója
Howler from a Muggle 

Egy könyvmoly élményei
Adri könyvmoly könyvei

Könyvmolyok problémái

Sziasztok! 

Már igazán úgy éreztem, hogy kellene valami új téma a blogra, aztán beugrott ez az ötlet. Imádok olvasni, új könyveket venni és mindent, ami az olvasással kapcsolatos. De be kell vallanom, hogy egy könyvmolynak nincs túl egyszerű élete. Számos problémával kell megküzdenünk, amiket csak ''mi'' érthetünk. Most azokat a problémákat gyűjtöttem össze, amikkel minden könyvmolynak meg kell birkóznia.

A kedvenc könyvünk kölcsönadása

Ha van egy kedvenc könyvem, akkor azt nem szívesen adom ki a kezem közül. Féltem, és túlzottan ragaszkodom hozzá. Ettől már sokan néztek rám furán, de nem tudok mit tenni. Valahányszor valaki kölcsön kéri tőlem a kedvenc könyvemet, csak a következő párbeszéd van előttem:

-Meg van neked ez a könyv?

-Persze- mellette pedig nagy büszkén mutatom

-Akkor kölcsön adod?- ekkor pedig a szemeimen tükröződik a döbbenet, és legszívesebben azonnal elrohannék a világ színéről

Amikor be mész a könyvesboltba, és nincs semmire pénzed

Arra a gondolok, mikor be mész csak úgy körül nézni, de tudod, hogy ebben a hónapban már teljesen túlköltötted magad és sehogy sem fér bele még egy könyv. Akkor azonban észre veszed, hogy mennyi új megjelenés van, ráadásul akciók is vannak. Mit tud tenni ilyenkor a könyvmoly? Minden könyvnek megígéri, hogy hamarosan vissza jön érte.

Amikor meghal a kedvenc karaktered

Szerintem ezt nálam jobban senki sem tudja elmondani, hogy milyen az amikor meghal a kedvenc karaktered. Velem ilyen számtalanszor előfordult már. Minden kedvenc karakteremet meggyászoltam, az írókat pedig magamban szépen elküldtem melegebb éghajlatra. Kétség sem férhet hozzá, hogy az írók a legnagyobb gyilkosok.

Mikor egy túl jó könyv miatt nem tudsz élni

Ilyen is elég gyakran megesik velem. Tudjátok vannak olyan könyvek, amik teljesen letehetetlenek. Olyankor nincs kedvem a világhoz és legszívesebben csak non-stop olvasnék. Senki nem szólhat hozzám, mert olvasok. Ez a legizgalmasabb könyveknél szokott velem előfordulni, és ilyenkor általában nálam minden háttérbe szorul. 

Mikor befejezed azt a bizonyos túl jó könyvet

Az előző pontban említett könyvre gondolok. Mikor már végre kiolvasod, és meg tudsz mindent, amire annyit vártál. Majd pedig rájössz, hogy ennek most már tényleg vége. Ilyenkor bennem egy olyan üresség érzés van, amitől úgy érzem az életem értelmetlenné vált. Nem kevés ember szokott ez miatt hülyének nézni.

Várni a folytatásokra

Szerintem a könyvmolyoknál türelmesebb ember nem létezik. Régen mindig is türelmetlennek vallottam magam, aztán rájöttem, hogy ez nem igaz. Mikor a legnagyobb függővéggel véget érő könyvet fejezzük be és a folytatásig még rengeteg időt kell várni, mi akkor is kénytelenek vagyunk ez az időt kivárni. Nem mondom, hogy kellemes, sőt igazából nagyon is idegörlő.

Azok a bizonyos könyves álompasik

Minden könyvben jobbnál jobb férfikaraktereket ismerhetünk meg, akik a valóságban nem léteznek. Már megannyi elolvasott könyv után, a könyves álompasi listám túl hosszú. Egyszerűen nagyon fájdalmas, hogy az írók egy ilyen túlidealizált karaktereket raknak elénk, akiknek a való életben senki sem ér a nyomába. 

Hát ennyi is lett volna a mai bejegyzés. Remélem ti is egyet tudtok velem érteni a bizonyos pontokban,  amitől én is kevésbé érzem magam furának. Minden könyvmoly probléma ellenére, az olvasás még mindig az egyik kedvenc időtöltésem! #olvasnijó xxx

Karen Marie Moning: Tündérkrónikák

MacKayla ​Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.

A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. 

A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre figyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.

Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.

Még pár hónapja az egyik Blogprojekt keretén belül ismerkedtem meg ezzel a sorozattal. Már nem emlékszem, hogy mit írt róla Felhő, de rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Már akkor rátettem a TBR listámra és még a könyvtárban is megnéztem, hogy meg van-e. Tudtam, hogy el akarom olvasni, de mivel egy öt részes sorozatról van szó, olyankor szerettem volna, mikor teljesen ráérek. Most pedig végre teljesen ráértem. 

Két kérdésem van: 

1.  Ezt én miért csak most olvastam? 

2. Miért nem felejthetem el az egészet, hogy újra átélhessem ezt az élményt?

Ezt a bejegyzést nem igazán értékelésnek hoztam, mert mindössze csak szeretném megismertetni veletek ezt a sorozatot. A célom az, hogy meghozzam a kedvetek az olvasásához. Pár kedvenc idézetemet is elolvashatjátok, mert már ezek miatt is megéri belekezdeni. Én teljes mértékben csak ajánlani tudom mindenkinek, mert ez a sorozat bőven megér egy misét.

Nagy meglepetéssel fedeztem fel Moly-on, hogy sokaknak nem tetszett annyira az első rész. Hát én már azt is imádtam. Van egy fantasztikus világa, amelybe már az első részben belecsöppenünk. Könnyen érthető volt, és jól adagolta az információkat. Egyáltalán nem vált zavarossá. Könnyű volt vele haladni, és bizony én akartam is vele haladni. Szeretek új sorozatokat elkezdeni, mert elvégre minden az első részre épül.

,,– Bérszállítást vett igénybe a vállalkozásom színhelyén. 
– Ahonnan én jövök ott taxinak és könyvesboltnak hívják ezeket. – Szent ég, milyen régimódi! 
– Nálunk meg jó modornak, Ms. Lane. Magának van?"

A történet főhőse MacKayla Lane. Az ő szemszögén keresztül követhetjük az eseményeket. Én őt már az első oldalon megkedveltem. Olyan mondatok hangzottak el tőle, amik olyanok mintha csak én mondtam volna. Azt hiszem ő az első olyan karakter, akire azt tudom mondani, hogy hasonlít rám. Bár Moly-on sokaknak nem volt a kedvence, ami picit rosszul esett xdd. Ő egy olyan karakter akinek van stílusa, szeret csinosan megjelenni, ami szerintem nagyon király. Kis vicces karakter volt, aki a sorozat végére egy még fantasztikusabb erős nővé vált, aki kész volt cselekedni a jobb világért.

,,-Néha, Ms. Lane - mondta -, az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője."

A történet központja Dublin. Engem sose érdekelt Dublin, sose vágytam oda. Azonban az egész sorozat alatt annyira közel került hozzám ez a város, hogy még magamat is sikerült meglepnem. Szinte már úgy éreztem mintha én is ott lennék,  és együtt járnám az utcákat a karakterekkel. Szóval egész eddig nem vágytam Dublinba, de Karen Marie Moning miatt már most azonnal elindulnék Írországba.

,,Egy nap majd könyvet írok azzal a címmel, hogy Hogyan diktáljunk egy diktátornak, és hogyan köntörfalazzunk egy köntörfalazóval. Az alcíme az lesz: Hogyan bánjunk Jericho Barronsszel.''

Ott van még Jericho Barrons. Egy igazán titokzatos, goromba, mégis szívdöglesztő férfi. Az övé egy nagyon összetett karakter, és talán az öt könyv alatt sikerült teljesen megértenem az ő karakterét. Nem tudok rá mást mondani, minthogy imádom. Új álompasim lett.

A történet legfontosabb helyszíne a Barrons könyvek és apróságok c. hely. Ahova szintén most azonnal elindulnék. Csak hát ez már kevésbé valósítható meg, mivel sajnos nem létezik. Viszont annyira szívesen megnézném. Egyszerűen magam előtt látom hogyan is nézhet ki. Szóval egy új könyves álomhelyszínem is lett Velaris mellett.

,,– Vérzett az orrom. 
– Na persze, petúniafej. 

– Petúniafej?
– Seggfej, Barrons. Maga egy seggfej.''

A történet fantasy szálát is imádtam. A legtöbb fantasy könyv abba a hibába szokott esni, hogy az író túl sok mindent akar bele írni, és ettől zavarossá válik. Ez a Tündérkrónikákra egyáltalán nem mondható el. Könnyen érthető és szórakoztató a fantasy vonal, és emellett nagyon kidolgozott. Szóval már ettől is nyilvánvaló számomra, hogy ez egy tökéletes sorozat.

Imádom a humort a könyvekbe, és a történet alatt rengetegszer nevettem fel hangosan. Roppant szórakoztató volt. Az írónőnek nagyon jó a humora.

,,– Kívánságod számomra parancs, MacKayla. – Elmosolyodott. – Együtt töltjük a holnapi napot a tengerparton? 
Barrons mellém lépett. 

– Holnap nem ér rá. 

– Nem érsz rá holnap, MacKayla? 

– Régi szövegeken fogunk dolgozni. 

V'lane szánakozó pillantást vetett rám. 

– Á! Régi szövegek. Egy remek nap a könyvesboltban. 

– A Káma-szútrát fordítjuk – magyarázta Barrons –, interaktív szemléltetéssel.''

A romantika oldalától pedig el lehet olvadni. Jó bevallom sokat kellett várni, mire minden kibontakozott, de én már az előzményeket is imádtam.

A karakterek között voltak olyanok, akiket nem bírtam, de ez főleg a negatív karakterekre mondható el. Viszont Dani karaktere olyan volt, amit nem szerettem. Egyszerűen idegesítő volt és túl fiatal. Sajnos egy-két fejezet volt az ő szemszögéből, aminek nem örültem. Még a végére sem sikerült megkedvelnem, de akkor már jobban elviseltem. A sorozat folytatásnak középpontjában ő áll.

Imádok egy huzamba könyveket olvasni, mert annyira izgalmasak. Amikor nem bírom letenni a könyvet és csak a könyvbeli világ létezik számomra. Ez a sorozat pont ilyen volt, mert egyszerűen lehetetlen letenni. Imádtam olvasni, mert van egy sajátos világa, ami egyszerűen magával ragad.
Karen Marie Moning egy zseni! Fantasztikus képzelőereje van, jó a stílusa és igazán tehetséges.

Csillagos értékelés:

Nagyon gyorsan végeztem vele és mikor vége lett, egy hatalmas ürességgel kellett szembe néznem. Rengeteg érzelmet zúdított rám, és minden sorát imádtam. Nem is kérdés, hogy új kedvenc sorozatom lett.

Úgy, hogy ha még nem olvastad, most azonnal siess, hogy minél hamarabb át élhesd te is ezt a fantasztikus élményt!

Februári olvasmányaim

Sziasztok!

Hatalmas boldogság, hogy elkészíthetem ezt bejegyzést, mert ez azt jelenti, hogy végre véget ért a tél. Iszonyatosan örülök, hogy itt a tavasz és, hogy végre jön a jó idő. 

A februárom fázással telt, tanulással, de azért az olvasásra is sikerült időt szakítanom.

1. Sara Raasch: Jég mint tűz

Három ​hónap telt el azóta, hogy Télország lakói felszabadultak, Tavaszföld királya, Angra pedig eltűnt. Minden nagyrészt Cordell segítségének volt köszönhető.

Meira királynő csak azt akarja, hogy a népe biztonságban legyen. Amikor eladósodásuk Cordell országa felé arra kényszeríti a télországiakat, hogy adósságukat ásványkincseik bányászatával egyenlítsék ki, nagy erejű és feltehetőleg veszélyes tárgy kerül elő a földből: Primoria elveszett mágiasztere. Amikor a világnak legutóbb ilyen varázslathoz volt hozzáférése, az nagy pusztulást hozott. Így amikor Cordell királya parancsot ad, hogy Meira és Theron induljon küldetésre, hogy felfedezzék a mágiaszter titkait, Meira azt tervezi, hogy szövetségesek toborzására használja az utazást. Célja, hogy a mágiaszter elzárva maradjon, és Télország biztonságban lehessen… akkor is, ha ez szakítást jelent Theronnal. De vajon sikerülhet ez úgy, hogy közben ne veszélyeztesse szeretett népét?

Mather csak szabad akar lenni. A télországiak által elszenvedett borzalmak még frissek és fájók Jannuari lakóinak életében. Olyannyira, hogy ettől Télország sebezhetővé válik Cordell agressziójával szemben. Amikor Meira elindul szövetségeseket keresni, Mather úgy dönt, a saját kezébe veszi Télország biztonságát. Vajon vissza tudja építeni lerombolt királyságát, és képes lesz megvédeni népét az új veszélyektől?

Ahogy egyre szorosabbra szövődik az árulás és a hatalom hálója, Theron a mágiáért harcol, Mather a szabadságért… Maira pedig rádöbben, hogy talán nemcsak Télországért, hanem az egész világért kell harcolnia.

Nem tudom, hogy egy év alatt én változtam-e meg ennyire vagy ez a sorozat. Az első részt nagyon szerettem. Amennyire pedig azt szerettem, annyira utáltam a második részt. 

Meira most még többet ismételte magát, mint az első részben. Úgy viselkedett mint egy kislány, és folyamatosan idegesített. 

Miközben olvastam csak szenvedtem vele, alig vártam, hogy vége legyen. Miközben olvastam teljesen mas dolgokon gondolkodtam, szóval egyáltalán nem kötött le. Fel sem bírtam fogni hol van az a jó sorozat amibe egy éve bele kezdtem. 

Meira pocsék királynő volt. Fogalma sem volt róla, hogy mit tegyen. Az első rész utáni Mather imádat után most konkrétan lesz*rta őt. Ez amúgy nem zavart, de elég vicces, hogy így tova tűntek azok a nagy érzései. 

Utáltam a szereplőket. Eljutottam arra a pontra a könyv olvasása során, hogy mindenki bosszantott és senkin sem éreztem egy cseppnyi egyéniséget sem, kivéve Ceridwent. Ő az egyetlen szereplő, aki érdekes volt. Az ő életét sokkal szívesebben olvastam volna. Izgalmasabb élete lehetett, mint Meirának és egy sokkal talpraesettebb karakter volt. 

Még talán a vége elég izgalmas volt, de az sem tudta feljavítani az egész könyvet. 

Szóval sajnálom, hogy ennyire nem tetszett. Tekintve, hogy nagyon örültem a folytatásnak, mégis azt kell mondanom róla, hogy ez egyszerűen pocsék volt.

Csillagos értékelés: 

2. Colleen Hoover: Velünk véget ér

A könyvről írott értékelésemet ide kattintva találjátok. 

3. Hal Vaughan: Egy ágyban az ellenséggel

„A ​huszadik századi Franciaországból három név fog fennmaradni: De Gaulle-é, Picassóé és Chanelé.” -André Malraux

Coco Chanel kivételes jelenség volt, a divat nagyasszonya. Megszabadította a nőket a fullasztó fűzőktől, a cicomás ruháktól és kalapoktól, neki köszönhetjük többek között a „kis fekete ruhát”, a bizsukat és a világ legkelendőbb illatszerét, a Chanel No. 5-öt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett, amelyeket senki sem vitat el tőle, van azonban egy olyan időszaka az életének, amelyről fél évszázadon keresztül csak legendák keringtek. De egyszer minden titok kipattan: Hal Vaughan feltárja, hogyan kollaborált Coco Chanel Hitler magas rangú hivatalnokaival a megszállt Párizsban 1940 és 1944 között. Részletesen kiteregeti a több évtizeden át tartó viszonyt, melyet a „Spatz”, azaz Veréb fedőnevű Hans Günther von Dincklagéval folytatott – ez az úr az eddigi Chanel-életrajzokban mint angolul kiválóan tudó teniszjátékos, amolyan elit zsúrfiú, a haza szolgálatára fölesküdött, ám a náci pártba be nem lépő derék német katona és diplomata szerepel. Vaughan azonban rámutat, hogy ez óriási tévedés. Dincklage minden hájjal megkent befolyásos kém volt, aki egyenesen Goebbelsnek jelentett. Megtudhatjuk, milyen akciókba és mi okból vonták be Coco Chanelt, hogy miként sikerült elkerülnie a letartóztatást a háború után, hiába tudott viselt dolgairól a gaullista elhárítás, hogyan menekült kilenc évre Svájcba a szeretőjével. És persze ettől csak még izgalmasabb az újabb fordulat életében, mikor hetvenévesen visszatért, és ismét fénylő csillaga lett a párizsi divatnak, noha kémtevékenységéért a francia állam pert indított ellene…

Az utolsó Chanel könyvet is elolvastam a polcomról. Ennek a könyvnek a külenlegessége az volt, hogy nem Coco Chanel egész életét mutatta be, hanem csak a második világháborús időszakot. Engem személy szerint nagyon érdekel magában ez a teljes korszak, így bármilyen új információnak örülök, amit a második világháborúról olvashatok. Chanel helyzete pedig ebben az időszakban szintén nagyon különleges volt, így jól esett bele látni abba, hogy mi is zajlott akkor. 

Rengeteg megdöbbentő új információhoz jutottam a háború utáni Párizsban, amik nagyon érdekesek voltak. 

A könyv pozitívuma, hogy tele van képekkel, amikkel eddig még sose találkoztam.

Nagyon jól adagolta az információkat, de azért rendesen oda kellett figyelnem, hogy ne veszítsem el a fonalat. 

Hatalmas pozitívum, hogy az író feltüntette a forrásokat, ahonnan az információkat szerezte.

Nagyon érdekes könyv volt, egy olyan fantasztikus nőről, aki nekem hatalmas példaképem. 

BTW: A borító egyszerűen fantasztikus.

Csillagos értékelés: 

4. Szívkeringő

Lilla és Krisztián végzősök lettek a Duna-parti Gimnáziumban. Az tanévben egymást érik az izgalmas események: szalagavató, pályaválasztás, és vár rájuk a mumus,a rettegett érettségi vizsga is. A pár kapcsolata egyre komolyabbra fordul, de képesek lesznek kezelni a szerelem komolyabb kihívásait? Lilla válaszokat keres arra, ki ő, merre induljon a középiskola után, és hol a helye Krisztián életében.

A barátok mindennapjai sem könnyebbek. Vajon Márk elég erős, hogy szembenézzen az évek óta eltitkolt igazsággal? Gréta és Ákos meg tud birkózni azzal, hogy eltérnek a jövőbeli terveik? Jázmin és Kristóf feláldozná-e a szerelmet a tanulásért? Vajon Flóra örök magányra van ítélve?

Senkinek sem könnyű kiegyensúlyozottnak maradni, amikor ilyen nehéz döntéseket kell meghozni. Megvalósulhatnak az álmok, vágyak, szerelmek, amiket eddig kergettek? Egyáltalán ugyanarra vágynak még, amire régebben?

El sem hiszem, hogy véget ért ez a sorozat. Amit a legjobban szerettem benne az az volt, hogy nagyon könnyű volt vele azonosulni. Rengetegszer éreztem, hogy a karakterek helyzete teljesen megegyezik az enyémmel. Könnyű volt rámondani, hogy basszus mennyire igazuk van.

Szerettem ezt a sorozatot, így ez a rész sem okozott csalódást. Van egy aranyos, sajátos világa, amibe jó bele csöppeni az olvasásakor.

Könnyű vele haladni és tökéletes kikapcsolódásnak.

Csillagos értékelés: 

5. Sarah Dessen: Altatódal

A Blogprojekt alkalmából egy rövid értékelést találtok a könyvről ide kattintva. 

6. Colleen Hoover: Vallomás

A könyvről írott értékelésemet ide kattintva elolvashatjátok.

7. Beth Flynn: Kilenc perc

A bejegyzést a könyvről ide kattintva találjátok.

Összesen hét könyvet sikerült elolvasnom, amik közül a legrosszabb a Jég mint tűz volt. Ha a Kilenc perc előtt kellett volna értékelnem a hónapot akkor azt mondanám, hogy a hónap Colleen Hoover-é volt, egyszerűen a Velünk véget ér és a Vallomás fantasztikus volt. Aztán jött a Kilenc perc, ami mindent felbolygatott. Az azonban biztos, hogy ez a három könyv volt a hónap kedvence. Örülök neki, hogy megint egy igazán sokrétű olvasási hónapot zártam.

Ugyanúgy, mint januárban most is 7 bejegyzést posztoltam a blogra, ami szeretem jó arány.

Mindenkinek nagyon szép márciust kívánok! xxx