Vi Keeland: A beosztott

Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást.
Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról.
Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez.
Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott.
Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott.
Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak.
Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától.
Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra.
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban?
A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…

Kiadás: 2018, Álomgyár

Oldalszám: 400

Moly: 88 %

〰〰〰〰〰〰

Vi Keeland könyvére azonnal felfigyeltem, ahogy Moly-on megpillantottam. Az már csak egy amolyan plusz volt, hogy múltkor egy barátnőmmel, és a volt kedvenc tanárnőnkkel beszélgetve is szóba került. Őket is érdekelte, innentől kezdve már én is alig vártam, hogy elolvashassam.

Az írónő már az első oldalakon le vett a lábamról, és csak úgy faltam az oldalakat. A történetről szerintem nem kell sok mindent elmondanom, mert a fullszöveg elég részletes.

Nagyon tetszett a sztori indulása, és ahogy Reese megismerkedett Chase-szel. Tetszett, ahogy minden lassan kialakult. Annak is örültem, hogy a második találkozójuk csak később következett be, amin szintén nagyon jól szórakoztam. 

Szerencsére ez az egész könyvre elmondható volt, mert baromira szórakoztatott.

Imádtam, hogy Chase és Reese kapcsolata lassan bontakozott ki, és tele volt csipkelődéssel és flörtöléssel. Tény és való, hogy iszonyatosan szurkoltam nekik, de imádtam róluk olvasni, mikor még csak ismerkedtek is. 

A történet kedvenc mozgatórugója számomra a humor volt. Rengetegszer nevettem fel hangosan, amúgy pedig végig mosolyogtam a könyvet. 

A regény amellett, hogy romantikus, mondhatni egyszerű történetet mutat be, Chase hét évvel ezelőtti jelenetei egy teljesen más irányba viszik a könyvet. Ezek pedig nagyban hozzá járulnak ahhoz, hogy az ember garantáltam ne akarja letenni a könyvet. 

Reese egy könnyen megkedvelhető karakter volt, akinek voltak fura hóbortjai, mégis nagyon magabiztos lány volt. Chase pedig a tökéletes pasit elevenítette meg, főleg mikor az írónő Josh Duhamelhez hasonlította, na onnantól kezdve imádtam. Mellette pedig ha a személyiségét nézem, akkor is imádni-való volt. A folyamatos frappáns beszólásai, és az állandó csipkelődés közöttük, amit én annyira imádok a könyvekben, nagyban hozzá járultak ahhoz, hogy szeressem ezt a regényt.

Szóval ez a történet egy percre sem hagyott nyugodni. Iszonyú gyorsan kiolvastam, mert nem lehetett abba hagyni. Vi Keeland hatalmasat bizonyított nálam, és nagyon remélem, hogy több könyve is meg fog jelenni magyarul. 

A történetnek voltak olyan fordulatai amik nem tetszettek, mert nem szeretem felesleges konfliktus generálást, de aztán újra visszatértem az imádathoz. 

Különösen tetszett a vége, ami annyira aranyosnak sikeredett. A fő hibája pedig az volt, hogy vége lett. Az ilyen aranyos, kellemes történetet olyan szívesen olvastam volna még. Van amikor az ember nem vágy  fantasyre, vagy világmegváltó gondolatra. Egyszerűen csak ki akar kapcsolódni, és szórakozni, anélkül, hogy felállna egy jó könyv mellől. A beosztott pont ilyen.

Csillagos értékelés:

  

Minden tekintetben imádtam, és bárcsak sokkal hosszabb lett volna. Tudjátok mit imádtam különösen? A külföldi borítót ;)

Kedvenc idézetek: 

Igazából lehetetlen egyet kiválasztanom, mert akkor ez a bejegyzés megfelelne egy könyvnek. Úgy, hogy itt van pár.

,,–  A mozgás kiűzi belőled a stresszt. 
– Ahogy a bor is. 
– Igen, de a testmozgás után remekül érzed magad másnap is. 
– Ha meg bort iszom, nem emlékszem, mi történt előző nap.''

,,– Fejest ugrunk az ágyba?

– Úgy értem, pihenni. De ha neked valami máson jár az eszed…''

,,– Én is hihetetlenül kreatív vagyok miután lekapcsolom a lámpát és becsusszanok az ágyba. Talán egyszer kipróbálhatnánk, mennyire lennénk kreatívak együtt. Szerintem csodálatos eredménnyel járna. Képzeld csak el: kétszer annyi kreativitás egy ágyban!'' 

,,– Nem viselhetem az ingedet.

– Miért nem? – Komisz vigyor tűnt fel az arcán. – Mindig azt fogod viselni, amikor másnap reggel palacsintát sütsz nekem.''

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a csipkelődő romantikus könyveket, mert akkor ezt a könyvet is szeretni fogja!