*Szóval erős fangirl roham következik!*
Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia.
Már nagyon régóta sejtem, hogy nekem ezt a sorozatot el kell olvasnom. Biztos voltam abban, hogy tetszeni fog, de ez annál sokkal több volt. Már az első oldalak után elindult bennem valami, ami minden egyes könyvmániás idegszálamat megmozgatta, és hatalmas katartikus élményt idézett elő. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az első öt részt négy nap alatt elolvastam.
Sosem olvastam vámpíros sztorikat, de ezt már ebben az évben jó rendesen bepótoltam. A fullszöveg sok mindent elárul, ha megnézzük a könyv adatlapját, én viszont arról szeretnék most írni, amit nem olvashattok el a fullszövegben.
Tudjátok mi volt a kedvencem? Az, hogy a főszereplők rögtön az elején találkoztak, és ez olyan párbeszéd váltással történt meg, hogy majd meghaltam a nevetéstől. Egyszerűen a kedves írónő olyan szinten újat mutatott ezzel a sorozattal, ami számomra még pozitívabbá tette a könyvélményt.
,,– Arra gondoltam, hogy… – kutattam a legmegfelelőbb szöveg után. Ilyesmi még sosem történt velem. Ezt a típust általában könnyű felszedni. Nem tudtam, hogyan kéne igazi profiként kezelni ezt a helyzetet.– Akarsz dugni?''
Cat minden tekintetben hatalmas kedvencemmé vált, mégis volt neki sok-sok olyan pillanata, amikor nagyon megfojtottam volna. Összességben azonban nagyon-nagyon bírtam. Jó fej volt, magabiztos, és egy teljesen jól felépített női főszereplő.
Bones, Bones, és Bones. Péntek óta nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe, ez a csoda. Hivatalosan is új könyves álompasim van, mert úgy tűnik ebből még tizennyolc évesen sem nőttem ki. A lényeg az, hogy ódákat zenghetnék arról mennyire szükségem van egy ilyen aranyos, vicces, cuki brit akcentusú, gondoskodó férfira. A lényeg az, hogy aki megtalálta a saját Bones párját, akkor annak mélységesen gratulálok. ,,– Cicuskának nevezted? És ő hagyja? Engem három napra jégre tett, amikor megpróbáltam. A golyóim azóta sem tértek magukhoz, amióta a gerincemnek vágta őket!– Jól tette – felelte Bones. – Ő csak az én Cicuskám, és senki másé.''
Mégis ami a legfontosabb ebben a két szereplőben, az a kapcsolatuk. Az, hogy minden couple goalst kiütöttek az egy dolog, mégis ez sokkal több volt. Egyszerűen oda voltam értük, amennyire szerették egymást az iszonyat édes volt. Tényleg brutál királyak voltak együtt.
De ez a fantasztikus sorozat nem csak ebből a két szereplőből áll, pedig az is bőven elég lenne. A sorozatot még élvezetesebbé tette a többi szereplő. Nem akarok neveket spoilerezni, nem akarok róluk beszélni. Legyen elég annyi, hogy minden szereplő iszonyatosan kidolgozott. Fantasztikus ez a gang, és szinte teljesen láttam őket magam előtt egy-egy pillanatnál. Minden szereplőn nagyon jókat lehetett nevetni, mert a jó humor az összes karakterben megjelenik.
,,– Vigyázz, szivi. Lehet, hogy haragszom rád, de ez nem jelenti azt, hogy már nem kívánlak. Úgyhogy ha még egyszer megcsinálod ezt, itt helyben megduglak, és nem érdekel, hogy ki látja.''
Mivel öt részes sorozatról van szó, ezért nem szeretnék bele menni igazán a sztoriba. Minden rész összefügg, egymásra épül, mégis egy-egy nagyobb esemény teszi jellegzetessé az adott részt. Konkrétan én egyiket se bírtam letenni, mert bár itthon voltam, alig volt kedvem az olvasáson kívül mást csinálni. Négy napból egy napot voltam iskolában, mialatt nem járt máson az agyam, mint ezen a zseniális sorozaton.
Imádtam a romantikus részeket, és az itt-ott erotikus részeket is egyaránt. Hatalmas öröm volt számomra, hogy a humor akkora szerepet kapott az összes könyvben. A könyv hetven százalékán hangosan nevettem, a maradékban pedig szomorkodtam azon, hogy miért ilyen rövidek az egyes részek. A harmadik tulajdonság, ami nekem az igazán jó könyvekhez kell az a rengeteg izgalmas jelenet, amitől bár néha idegbajt kapok, mégis alig bírom letenni. Már ez miatt a három tulajdonsága miatt is hatalmas kedvencem lett.
Kedvenc idézetek: még az előbbieken kívül, és a több száz másik közül
,,– És itt a fizetségem, az arcod rubinvöröse. Kellőképpen meg vagy botránkozva saját gonosz viselkedéseden? Ha katolikus volnál, leégne a pap füle a gyónásodtól. Emlékszel, amikor megígértetted velem, hogy megismételünk minden ocsmányságot, bármit is mondasz majd reggel?''
,,– Elég régen nem bunyóztunk már – morogta Bones, miközben a szája végigsiklott a nyakamon. – Már el is felejtettem, mennyire élvezem.''
,,– Te tényleg azt hitted, hogy már nem vagy fontos nekem? Cicuska, annyira szeretlek, hogy tönkremegyek bele.''
,,– Csaló, manipuláló, kegyetlen vérszívó...
Hallottam, hogy kuncog. – Máris az utójátéknál tartasz? Merevedésem lesz, mielőtt visszaérünk a szobánkba.''
,,– Imádom a kezedet – sóhajtotta. – Azt mondtad, úgy nézek ki, mint egy angyal? Mert akkor, Cicuska, a te kezed a mennyország és a te szemed az otthonom.''
Csillagos értékelés:
Szerintem ez egyáltalán nem kérdés. Miután befejeztem teljesen üresnek éreztem magam. Az igazán jó könyvek számomra, nem csak egy könyvet jelentenek hanem annál többet. Ez nem csak egy történet szereplőkkel, csavarokkal, ez már egy külön világ, amelynek megéri a részesévé válni. Én miután elolvastam újra a kezembe vettem az első részt, mert egyszerűen még most sem bírom elengedni.
Kinek ajánlom? Mindenkinek, és főleg azért, hogy még azelőtt olvassátok el, míg nem jelenik meg a hatodik része.
(képek forrása:pinterest,tumblr)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése