Ölsz, vagy megölnek | M. J. Arlidge: Ecc, Pecc

Ez ​él, az meghal.
Más választás nincs.

A lány félholtan jött ki az erdőből.
A története hihetetlen volt. Mégis igaz.
Minden egyes iszonyú szava.

Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.

Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?

Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.

És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…

Kiadás: 2015, Gabo

Oldalszám: 394

Moly: 87 %

〰〰〰〰〰〰

Kicsit ilyen komfortzónából kilépősre terveztem az augusztust, és ez eddig elég jól is megy. Most pedig afféle igazi krimi könyvre vágytam, és valamiért nagyon szerettem volna bele ásni magam valamilyen nyomozós történetbe. Agatha Christie könyvein kívül nem sok ilyet ismerek, így ami elsőre beugrott az ez a történet volt. M. J. Arlidge könyvét már sok-sok év szerettem volna elolvasni. Most pedig végre ezt meg is tettem.

A regény hatalmas különlegessége, hogy E/3-ban végig követhetjük nagyon sok szereplő életútját. Így számomra az elején kicsit nehéz volt belerázódni a történetbe. Az író forgatókönyvírással foglalkozik, ez pedig nagyon érződött a stílusán is. A különböző szemszögek, és a rövid fejeztek, tökéletesen megelevenedtek előttem, szinte láttam magam előtt, hogy egy jó kis film lehetne belőle. Ez miatt is igazán különleges olvasmánynak tartottam.

Nagyon tetszik a történet alapszála, hátborzongatóan ötletes lett. Az, hogy egy sorozatgyilkost ismerhetünk meg, aki kettesével rabolja el az áldozatait már magában nagyon ígéretesen hangzik. Az író ezt mégis megtetézte azzal, hogy a két ember közül valamelyikőjüknek meg kell ölnie a másikat. Ez már az első oldalaktól kezdve felkeltette az érdeklődésemet, mert tudni akartam ki áll az egész mögött. Jó párszor megrendítő volt, és nem egy igazi könnyű olvasmány. Számomra mégis nagyon jó volt olvasni, mert nagyon érdekelt, hogy mi fog történni. Nem volt ötletem a gyilkosra, és nem volt ötletem a főhősünk múltjára sem. Ahhoz képest, hogy én máskor eléggé jól ki tudom számítani mi fog történni, ez most egyáltalán nem így volt. Csak olvastam, és fogalmam sem volt mi fog ebből az egészből kisülni.

Szerencsére nagyon élveztem a rengeteg titkot, és, hogy minden olyan lassan derült ki. Szó mi, szó nagyon durva volt, és nagyon sok határt át lépett nálam. Nem tetszett minden esemény, mert néhol már igazán sok volt. Úgy tűnik csak addig szeretem az úgymond durva dolgokat, amíg a romantika is meghúzódik mellette. Ebben a történetben pedig színtiszta gyilkosság, erőszak elevenedett meg, és rengetegszer volt nagyon beteg!!! Készítsen magának erős gyomrot az, aki el akarja olvasni, mert jó párszor nagyon nagy szükség van rá. Itt a végénél már én is azt éreztem, hogy tényleg rosszul leszek, pedig ilyen nem sokszor szokott velem előfordulni...

Nagyon sok szereplőt ismerhetünk meg, de a legjobban Helen Grace-re szeretnék kitérni. Egy igazi karrierista, határozott nő, aki küzd a saját kis démonaival. Nem igazán sikerült megkedvelnem. Sajnos igazán erős karakternek sem tudom tartani, mert az állandó bűntudat, ami végig kísérte, nálam nem lett nagy kedvenc. Mármint éreztem, hogy az író azt akarja elhitetni az olvasóval, hogy Helen egy igazán tekintélyes nő, de egyszerűen nekem ez kevés volt. Magában az, hogy ő egy bonyolult karakter - akinek meg kell érteni a múltját-, sem került közel hozzám. Ettől eltekintve persze úgy gondolom, hogy a 'célra' megfelelt. Charlie nekem egy sokkal szimpatikusabb rendőr volt, aki egy kicsit jobban is vigyázhatott volna magára a végén, de ettől eltekintve ő sem adott különösebb okot arra, hogy megkedveljük. Markot csak sajnálni tudtam. Másrészt egy kicsit furának tartottam azt, hogy a bíróság hamarabb oda ítéli a gyereket az anyának, mint a rendőr apának. Azon kívül tetszett a karaktere, és reméltem, hogy ő fogja betetézni a változást a rettegett nyomozónőben, vagy, hogy legalább alaposan megmondja neki a magáét. A vége pedig ilyen tekintetben is nagy meglepetéseket tartogatott.

A történet végén nálam minden szál maximálisan kiteljesedett. Kiütötte a józan ész határát, és minden gusztustalansági határt, ettől eltekintve még is maradt még lehetőség a sorozatban, mert én is elkezdtem a második részt.

Borító: 

Nem azt mondom, hogy egy  vidám borítóról lenne szó, nekem mégis nagyon tetszik. Mikor megláttam ezt a borítót, és a címet rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Számomra ezek a borítók azok, amik igazán figyelemre felkeltők. Ilyen tekintetben pedig szerintem ez a magyar borító sokkal jobb, mint a külföldiek.

Csillagos értékelés:

Mindenre négy csillagot adok, ami tetszik, de nem üti meg az imádom skálát. Ez a történet pont ilyen volt, és pont olyan, amilyenre vágytam. Brutális gyilkosság, jó nyomozás, és nagyon sok kérdés, ami felmerült bennem az olvasása során. Az olyan könyvek, amik pedig elgondolkodtatnak engem, igenis jó olvasmányok.

Kedvenc idézetek: 

,,Vannak napok, amikor úgy istenigazából gyomorszájon vág az élet.''

,,Csak látszatra maradt életben – már nem ő irányítja az életét.''

,,Sokkal többször kérdőjelezzük meg önmagunkat, mint másokat.''

Kinek ajánlom? Azoknak, akiknek felkeltette az érdeklődését a fullszöveg, vagy ez az értékelés, mert ha ez a történet valakit meg fog, akkor nem érdemes halogatni.