Ilyen lehet világgá menni | Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Elképzelted ​már, milyen lenne egyszerűen kilépni az életedből? 
Magad mögött hagyni mindent? 

Dena egy jó nevű londoni reklámügynökségnél dolgozik, és minden vágya, hogy fényes karriert fusson be a szakmájában. A barátja épp arra készül, hogy megkéri a kezét, Dena azonban hallani sem akar a házasságról. Jason a cég nőcsábásza, igazi életművész, akinek mindig lapul egy vicc a tarsolyában. A bohócjelmez mögött azonban régi sérelmek lappanganak. A hallgatag és megközelíthetetlen Patrick áll az ügynökség élén, és egy nap ő örökli az egész reklámbirodalmat. Házassága zátonyra fut, mikor megtudja, hogy a felesége megcsalja. 
Mindhármuk élete gyökeres fordulatot vesz, amikor egy ártatlannak induló hétvégi kiruccanás szenvedélyes afférba torkollik. A rendhagyó, titkos viszony felforgatja mindennapjaikat, melyek már egyikük számára sem ígérnek boldogságot. Úgy határoznak, belevágnak életük legnagyobb kalandjába, hogy megtalálják és megtapasztalják a mindannyiuk által áhított szabadságot. 
De vajon van-e létjogosultsága egy ilyen kapcsolatnak? Létezik-e korlátlan szabadság? És ha igen, hol kell keresni? Meg lehet-e szabadulni a múlt árnyaitól? 
Sienna Cole szenvedéllyel és drámával tűzdelt romantikus története ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben az utazás nemcsak lélegzetelállító tájakra kalauzol, de a lélek legmélyebb bugyraiba is elvezet.


Kiadás: 2017, Álomgyár
Oldalszám: 448
Moly: 85 %
〰〰〰〰〰〰
Ráakadtam erre a könyvre. Megnéztem a Moly-os adatlapját, és megláttam a szereplők képeinél, hogy ott van Tom Hardy. Na ez pontosan elég volt ahhoz, hogy el akarjam olvasni a történetet. Aztán elolvastam a fullszöveget, és tudtam, hogy ez kell nekem. Mert a fullszöveg első két kérdésére a válaszom, határozottan igen!

Ez a könyv teljesen más, mint amiket eddig olvastam. Engem pedig már az első oldalaktól kezdve lenyűgözött. Van olyan, hogy nem vágysz semmire, csak leülsz, és élvezed a könyvet. Én pedig ezt a történetet rohadtul élveztem. Nem csak arról van szó, hogy már az első oldalakon rendesen bele csöppentem az eseményekbe, ez annál sokkal több volt. Egyszerűen csak magába szippantott, és mikor elolvastam az első kedvenc idézetem akkor csak annyit mondtam, hogy ez az irodalom:
,,Vannak olyan pillanatok, amikor egy szívdobbanásnyi időre megszűnik tér és idő, amikor beleszédülsz, beleveszel, és egy kicsit belehalsz a jelen tökéletességébe, és egyszerűen tudod, hogy ez a pillanat örökre beléd égett.''
Mindenféle gátlás nélkül mutatkozik be a történet, aminek csak úgy faltam az oldalait.
A könyv egy olyan utazást ír le, amire úgy gondolom, hogy mindenkinek szüksége lenne. Kiszakadni a monoton hétköznapokból, és útra kelni. Nem törődni azzal mi lesz holnap, csak kiélvezni a pillanatot, és minél több helyet bejárni. Talán ezért is került ilyen közel hozzám ez a történet, mert ez egy olyan dolog, amit én is meg akarok tenni.

Nem akarok sok mindent elárulni a regényről, de azért muszáj egy kicsit jobban bele mennem. Ez a történet valami egyedi, valami különleges, és szívem szerint mindenkivel elolvastatnám.

Három olyan karaktert ismertem meg a regény lapjai között, akik nagyon hamar belopták magukat a szívembe. Nem voltak nagy vágyaik, sőt szinte csak mindhárman ugyanazt akarták, elhúzni egy kis időre a sok szarságból. Igazából ez miatt is lett nagy kedvencem, mert szembe ment a sztereotípiákkal, és mindezt úgy, hogy csodásan volt megírva.


Egy koránt sem normális, megszokott szerelmi háromszögnek lehetünk tanúi, de én imádtam. Nem tudom mennyire életszerű, vagy sem, de ebbe nem is szeretnék bele menni. Jó volt olvasni, mert engem ez rohadtul nem zavart. A mottóm az, hogy mindenki úgy éli a saját életét, ahogy csak neki tetszik. Én ezt a hármast imádtam, és egy igazán jó csapat voltak.
Dena egy vagány nő, aki nem volt boldog. Ilyen tekintetben lenyűgöző, hogy fogta magát, és mert változtatni. Nem érdekelte mit gondolnak róla mások, mert csak a saját boldogságát helyezte előtérbe.
Jasonről már az olvasás előtt tudtam, hogy imádni fogom. A Tom Hardys kép meggyőzött, és szerintem illett is rá. Imádtam a karakterét, vicces volt, nőcsábász, és valójában minden, ami nekem a túlidealizált könyves karakterekhez kell.
,,- Cicám, ez nem nehéz - biztatott. - Egy olyan természetes produktumról van, amit nagyon szeretsz az arcodon.
- Úristen, fogd be!"
Patrick ezzel szemben egy sokkal komplikáltabb karakter volt. Olyan akiről, fokozatosan hullottak le a rétegek, és nehéz volt meghatározni ki is ő valójában. Az elején még kedveltem, de sajnos aztán már egyre inkább idegesített. Lehet, hogy velem volt a baj, de nem igazán tudtam őt megérteni.

Az utazás minden szeglete nagyon jól fel volt építve, és imádtam róla olvasni. Különösen bele szerettem az írónő stílusába, ami rögtön meggyőzött abban, hogy nekem a Lefelé a folyón-t is el kell olvasnom. Imádtam olvasni, egyszerűen már maga az, hogy olvastam boldoggá tett.

Ahogy pedig egyre inkább haladtam előre úgy alakultak ki jobban a problémák, és a konfliktusok. Nehéz élet volt ez, mégis még mindig volt benne valami örömteli, amitől én is jókedvvel olvastam tovább. Alig vártam, hogy megtudjam mi lesz a vége.
Szerencsére nem csalódtam. Egyetlen hiba volt, még pedig az, hogy túl rövid volt. Nagyon szívesen olvastam volna még.

Borító és a cím:

A címbe egyszerűen szerelmes vagyok. Imádom a frappáns címeket, ez pedig egyszerűen zseniális lett.
A borítótól már ennyire nem vagyok elragadtatva. Nem igazán tetszik, sőt úgy érzem, hogy ez a borító nem tükrözi eléggé a történetet. Olyan mintha csak egy egyszerű limonádé könyv volna, pedig ez annál sokkal több.

Csillagos értékelés: 
Számomra ez egyáltalán nem volt kérdés. Egyszerűen imádtam, és sokkal több csillagot érdemelne. Új kedvencem lett!

Kedvenc idézetek: 

Konkrétan kizárt dolog, hogy mindent le tudjak írni, mert rengeteg oldalt jelöltem be kedvencnek. Minden idézet, amit ebben a bejegyzésben találtok azok a kedvenceim közé tartoznak.
,,- Ha már tényleg elegem van mindenből, és ki akarok rúgni a hámból..
- Igen?  - néztem rá csillogó szemmel
-Akkor kétes alakok víkendházában töltöm a hétvégémet.''

,,Van abban valami különleges, és borzongató, mikor reggel álmos szemmel szélesre tárod a teraszajtót, és az első, amit megpillantasz, az Eiffel-torony tekintélyt parancsoló építménye.''

,,Semmi mást nem tudtam, csak azt, hogy örökre ebben a pillanatban akarok maradni.''
Kinek ajánlom? Az olyan embereknek, akikben már megfordult a fejében a gondolat, hogy ott hagyjanak mindent. Másrészről mindenkinek, aki egy különleges romantikus könyvet szeretne olvasni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Popular Posts