Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei+film

Sziasztok! A mai bejegyzésben egy igazán különleges könyvet hoztam nektek, sőt nem csak a könyvet, hanem a filmről is írtam egy rövid értékelést.

Egy rejtélyes sziget 

Egy elhagyott árvaház 

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek. 

A filmet már félig mondhatni megnéztem, de őszintén nem igazán figyeltem rá oda  Aztán már kb. úgy egy hete teljesen befészkelte magát a fejembe a gondolat, hogy ezt bizony el kellene olvasnom. 

Kevés ha azt mondom, hogy tetszett, ez egyszerűen annál sokkal több volt, nagyon oda voltam érte.

Nagyon könnyen rá hangolódtam a könyvre, csak úgy nagyon hamar elvarázsolt a könyv. 

Én már a kezdettől, mikor Jacobnak a nagypapája mesélt a szigetről, ahogy megjelentek az első képek tudtam, hogy baromira fogom élvezni a könyvet.
Nagyon szomorú volt, mikor Abe meghalt, és tényleg annyira áttudtam érezni, hogy Jacobbal ilyen nagyon jóban vannak.
Abe halála után, mikor Jacob elkezdett pszichológushoz járni, az nekem nagyon tetsztt, a szülei nem értették meg őt, és őrültként kezelték, én nagyon örültem, mikor végre elindult az apjával a szigetre.
Magába a sziget, a szállás, az ott lévő emberek is annyira bele illettek a történetbe, meg tényleg az a csavar, hogy nem csak a huszonegyedik század a könyv alapja, hanem a 2. világháború is.
Imádtam, mikor először ismerhettük meg a hurkot, ahogyan ugyanazt az egy napot élik le a gyerekek újra és újra. Zseniális ötlet az egész, azonban számomra nagyon szomorú is volt olvasni, hogy csak ez az egyetlen napuk van. Emmának is, akit Abe ott hagyott. Mikor Abe már megnősült, gyerekei lettek, megöregedett és meghalt, Emma még mindig a házban volt.
Imádtam a gyerekek képességeit, és nagyon meglepődtem a film miatt, hogy nem Emma az, aki levitál. Szerintem nagyon sikerül átadni a gyerekotthon hangulatát, nagyon jó volt olvasni, és a képességeik is nagyon varázslatosak voltak.
A romantikáról sem szabad elfeledkeznem erről a könyvről, mert hiába nem egy romantika központú könyv, Jacob és Emma mérhetetlenül aranyos volt együtt.

A szereplőket is nagyon szerettem. Mondjuk Jake és Emma, előttem végig a film szereplői által volt előttem. Nagyon szerettem az ő karakterüket, nagyon jó fejek és szimpatikusak voltak. Ahogy Jake ott hagyta a családját és a gyerekekkel maradt, az tényleg bebizonyította, hogy képes áldozatot vállalni. Emmát, akkor sajnáltam, mikor Abe-ről volt szó, számomra nagyon szomorú volt a kettejük története a könyvben. Mindenki amúgy nagyon közel került a szívemhez, nagyon jó képességeik voltak és volt köztük olyan, ami nekem eszembe se jutott volna. Alma Vándorsólyom is nagyon aranyos volt, nagyon szerette a gyerekeket, és az végig érződött, de azért remélem, hogy a következő részekben nagyobb hangsúlyt fog kapni.  Jake családjával vagyok csak úgy, hogy nagyon földhöz ragadtak voltak és nem túl jó fejek.  Bár rájuk nagyon kíváncsi vagyok, hogy később mi lesz velük. Abe viszont abban a pár oldalban is zseniális, bátor karakter volt.

A könyv vége is nagyon jó lett, akkor kovácsolódtak össze mindannyian igazán szerintem, és igazán bebizonyították, hogy együtt maradnak és, hogy Vándorsólyom kisasszonyt is igazán szeretik. Rögtön bele is akartam kezdeni a második részbe.
Az, hogy ennyi kép van a könyvben az még ad egy plusz hangulatot a könyvnek. Nagyon jók és hangulatosak a képek és a borító is igazán gyönyörű. Számomra tényleg ezek adják vissza a könyv 1940-es éves hangulatát.
Az író szerintem egyszerűen zseniálisat alkotott evvel a könyvvel, ilyen fantasztikus alapötlet, csodásan megírva. És tényleg az, hogy nem csak a mostani időkben írta, hanem a 2. világháború alatt, azt bizonyítja, hogy tényleg nem volt egyszerű dolga megírni.

Értékelésem: 5/5 Sok ilyen csodálatos könyvet szeretnék még olvasni

,,Rossz évszázadban születtem. Úgy éreztem, rútul becsaptak.''

Azonban a bejegyzés itt még nem ért véget, én már félig-meddig láttam a filmet még a megjelenés után, de mindenképp megakartam nézni így, hogy elolvastam az első részt.

Alap eseben lehetne mondani, hogy egy nagyon jól sikerült, érdekes, szórakoztató film, és még igazán jónak is lehetne mondani, hogy ha nem olvastam volna a könyvet.
Először is, hogy cserélhették meg Olive és Emma képességét. A filmbéli szereplőknél amúgy volt egy rakás kavarás. Számomra ez nagyon bosszantó volt, ha már a rendező egy könyvadaptációt csinál, akkor tartsa magát a könyvhöz. Bevallom látványosnak tényleg látványosak voltak a tengeri jelenetek, de ez nem a történet része. A film vége sem tetszik úgy, hogy olvastam a könyvet. Nagyobb siker lehetett volna a film, hogy ha olyan, mint a könyv. Szóval tényleg sajnálom, hogy ilyen brutális változásokat csináltak, szükségtelenül. Tényleg a fő pozitívum ami miatt nem mondom, hogy rossz film volt, hogy a színészekkel  én nagyon megvoltam elégedve, és a gyerekotthon épülete is baromi szépen lett megcsinálva.

Azért a könyv mérföldekkel jobb, mint a film. A könyv egy olyan csodálatos hangulattal bírt, hogy én mikor olvastam, megállás nélkül arról beszéltem mindenkinek.
Tényleg nagyon örülök, hogy elolvastam.

,,Nem, nem hibáztatom. Csak hiányzik. 

– Még mindig? 

– Minden nap."

(képek forrása: weheartit)