Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei+film

Sziasztok! A mai bejegyzésben egy igazán különleges könyvet hoztam nektek, sőt nem csak a könyvet, hanem a filmről is írtam egy rövid értékelést.

Egy rejtélyes sziget 

Egy elhagyott árvaház 

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek. 

A filmet már félig mondhatni megnéztem, de őszintén nem igazán figyeltem rá oda  Aztán már kb. úgy egy hete teljesen befészkelte magát a fejembe a gondolat, hogy ezt bizony el kellene olvasnom. 

Kevés ha azt mondom, hogy tetszett, ez egyszerűen annál sokkal több volt, nagyon oda voltam érte.

Nagyon könnyen rá hangolódtam a könyvre, csak úgy nagyon hamar elvarázsolt a könyv. 

Én már a kezdettől, mikor Jacobnak a nagypapája mesélt a szigetről, ahogy megjelentek az első képek tudtam, hogy baromira fogom élvezni a könyvet.
Nagyon szomorú volt, mikor Abe meghalt, és tényleg annyira áttudtam érezni, hogy Jacobbal ilyen nagyon jóban vannak.
Abe halála után, mikor Jacob elkezdett pszichológushoz járni, az nekem nagyon tetsztt, a szülei nem értették meg őt, és őrültként kezelték, én nagyon örültem, mikor végre elindult az apjával a szigetre.
Magába a sziget, a szállás, az ott lévő emberek is annyira bele illettek a történetbe, meg tényleg az a csavar, hogy nem csak a huszonegyedik század a könyv alapja, hanem a 2. világháború is.
Imádtam, mikor először ismerhettük meg a hurkot, ahogyan ugyanazt az egy napot élik le a gyerekek újra és újra. Zseniális ötlet az egész, azonban számomra nagyon szomorú is volt olvasni, hogy csak ez az egyetlen napuk van. Emmának is, akit Abe ott hagyott. Mikor Abe már megnősült, gyerekei lettek, megöregedett és meghalt, Emma még mindig a házban volt.
Imádtam a gyerekek képességeit, és nagyon meglepődtem a film miatt, hogy nem Emma az, aki levitál. Szerintem nagyon sikerül átadni a gyerekotthon hangulatát, nagyon jó volt olvasni, és a képességeik is nagyon varázslatosak voltak.
A romantikáról sem szabad elfeledkeznem erről a könyvről, mert hiába nem egy romantika központú könyv, Jacob és Emma mérhetetlenül aranyos volt együtt.

A szereplőket is nagyon szerettem. Mondjuk Jake és Emma, előttem végig a film szereplői által volt előttem. Nagyon szerettem az ő karakterüket, nagyon jó fejek és szimpatikusak voltak. Ahogy Jake ott hagyta a családját és a gyerekekkel maradt, az tényleg bebizonyította, hogy képes áldozatot vállalni. Emmát, akkor sajnáltam, mikor Abe-ről volt szó, számomra nagyon szomorú volt a kettejük története a könyvben. Mindenki amúgy nagyon közel került a szívemhez, nagyon jó képességeik voltak és volt köztük olyan, ami nekem eszembe se jutott volna. Alma Vándorsólyom is nagyon aranyos volt, nagyon szerette a gyerekeket, és az végig érződött, de azért remélem, hogy a következő részekben nagyobb hangsúlyt fog kapni.  Jake családjával vagyok csak úgy, hogy nagyon földhöz ragadtak voltak és nem túl jó fejek.  Bár rájuk nagyon kíváncsi vagyok, hogy később mi lesz velük. Abe viszont abban a pár oldalban is zseniális, bátor karakter volt.

A könyv vége is nagyon jó lett, akkor kovácsolódtak össze mindannyian igazán szerintem, és igazán bebizonyították, hogy együtt maradnak és, hogy Vándorsólyom kisasszonyt is igazán szeretik. Rögtön bele is akartam kezdeni a második részbe.
Az, hogy ennyi kép van a könyvben az még ad egy plusz hangulatot a könyvnek. Nagyon jók és hangulatosak a képek és a borító is igazán gyönyörű. Számomra tényleg ezek adják vissza a könyv 1940-es éves hangulatát.
Az író szerintem egyszerűen zseniálisat alkotott evvel a könyvvel, ilyen fantasztikus alapötlet, csodásan megírva. És tényleg az, hogy nem csak a mostani időkben írta, hanem a 2. világháború alatt, azt bizonyítja, hogy tényleg nem volt egyszerű dolga megírni.

Értékelésem: 5/5 Sok ilyen csodálatos könyvet szeretnék még olvasni

,,Rossz évszázadban születtem. Úgy éreztem, rútul becsaptak.''

Azonban a bejegyzés itt még nem ért véget, én már félig-meddig láttam a filmet még a megjelenés után, de mindenképp megakartam nézni így, hogy elolvastam az első részt.

Alap eseben lehetne mondani, hogy egy nagyon jól sikerült, érdekes, szórakoztató film, és még igazán jónak is lehetne mondani, hogy ha nem olvastam volna a könyvet.
Először is, hogy cserélhették meg Olive és Emma képességét. A filmbéli szereplőknél amúgy volt egy rakás kavarás. Számomra ez nagyon bosszantó volt, ha már a rendező egy könyvadaptációt csinál, akkor tartsa magát a könyvhöz. Bevallom látványosnak tényleg látványosak voltak a tengeri jelenetek, de ez nem a történet része. A film vége sem tetszik úgy, hogy olvastam a könyvet. Nagyobb siker lehetett volna a film, hogy ha olyan, mint a könyv. Szóval tényleg sajnálom, hogy ilyen brutális változásokat csináltak, szükségtelenül. Tényleg a fő pozitívum ami miatt nem mondom, hogy rossz film volt, hogy a színészekkel  én nagyon megvoltam elégedve, és a gyerekotthon épülete is baromi szépen lett megcsinálva.

Azért a könyv mérföldekkel jobb, mint a film. A könyv egy olyan csodálatos hangulattal bírt, hogy én mikor olvastam, megállás nélkül arról beszéltem mindenkinek.
Tényleg nagyon örülök, hogy elolvastam.

,,Nem, nem hibáztatom. Csak hiányzik. 

– Még mindig? 

– Minden nap."

(képek forrása: weheartit)

Áprilisi olvasmányaim

Sziasztok! Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem ez az április nagyon hamar eltelt. Ebben a hónapban volt minden: thriller, romantikus, másik bolygó, új kedvencek és még áprilisi hó is, aminek annyira azért én nem örültem. De tényleg sikerült pár nagyon jó könyvet elolvasnom :).

1. Mats Strandberg, Sara B. Elfgren: Kör

Boszorkányok ​pedig vannak

Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik. 

Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak az iskola egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak. 

A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg… 

Nagyon régóta szerettem volna elolvasni már. Nagyon tetszett a történet, a felvezetés és a főszereplők is. Nagyon érdekes számomra, hogy nem egy lány történetét követhetjük, hanem hat lányét és egy történet fonódik köréjük. Különböző szemszögekből váltakozva olvashatjuk. Nagyon érdekes volt és nagyon furcsa dolgokat tartalmazott, amikre én még szeretnék választ kapni. Nagyon sajnáltam, hogy Linnéa szemszögében egyáltalán nem volt semmi írva, míg a többi lányéból mindig volt. A történet szerintem magába nagyon jó, van egy egész hátborzongató hangulata, de azért annyira nagyon nem voltam oda érte, elég sokáig is olvastam.

Egyenlőre még nem tudom, hogy szeretném folytatni-e a sorozatot, mindenesetre azért kíváncsi vagyok rá.

Értékelésem: 5/4

2. Mary E. Pearson: Az árulás szépsége

Az egyik kedvenc sorozatom, ahogy megkaptam még A kört is félbe hagytam, egyszerűen muszáj volt rögtön elolvasnom.
Az értékelésemet pedig itt találjátok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/04/mary-e-pearson-az-arulas-szepsege.html

3. Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

A bejegyzést a könyvről itt olvashatjátok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/04/stephanie-perkins-anna-es-francia-csok.html

4. Melissa Landers: Elidegenítve

Két ​évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a l'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. 

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának. Egy nap az igazgató hívatja az irodájába, és fontos hírt közöl vele: a l'eihrek őt választották ki arra, hogy egyik cserediákjukat vendégül lássa otthonában egy teljes évre. 

Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxet. Ám az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Cara barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a l'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Lehetséges, hogy a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen lesz? Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

Egy romantikus történet egy emberi lányról és egy másik bolygóról érkezett fiúról. Magába őszintén tetszett a könyv, és így belegondolva tényleg nem volt benne semmi negatívum, de egyszerűen ebben sem érkeztem a nagy átütést. Vicces volt, tényleg aranyos, de azért voltak dolgok, amik abszurdak voltak. A szereplőkkel sem volt semmi bajom, könnyed olvasmány volt.

Szintén kíváncsi vagyok a folytatásra, de nem tudom, hogy mikor fogom elolvasni.

Értékelésem: 5/4

5. Sara Raasch: Hó, mint hamu

Megtört ​szívű lány

Ádáz harcos

Leendő hős

Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Na igen ez egy igazán jó regény volt. Imádtam olvasni, baromi érdekes volt és nagyon jó volt az alapötlet.

Már a könyv első oldala az író ajánlásával megfogott és onnan tudtam, hogy ez csak egy jó könyv lehet.

Az évszak királyságok szerintem baromi jó ötletek. Szerelem is van benne, de nem túlcsorduló nyálas módon. Van egy erős főhőnőnk és egy nagyon jó írói stílusunk. Ott van benne az a meghatottság, amit akkor éreztem, mikor a munkatáboros részeket olvastam. Tényleg minden meg van benne, ami egy igazán jó sorozathoz kell.

A végét én őszintén megmondva tudtam, annyira biztos voltam benne, hogy ez így lesz. De még így is nagyon tetszett és egyszerűen a folytatást akarom most azonnal.

Sajnos időhiány miatt nagyon lassan tudtam vele haladni, valamint az, hogy Meira ennyit rimánkodott, hogy most Télországot mentse meg vagy magát az kicsit már sok volt. Én csak azt éreztem, hogy folyamatosan ismétli önmagát. Ez az egyetlen negatívum a könyvben.

Értékelésem: 5/5 nagyon várom a folytatást :)

6. Michelle Hodkin: Mara Dyer 1-2
A sorozat mindkét részét e hónapban olvastam, a bejegyzéseket pedig itt olvashatjátok:
1: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/04/michelle-hodkin-mara-dyer-eszmelese.html
2: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/04/michelle-hodkin-mara-dyer-valtozasa.html

7. Katja Millay: Nyugalom tengere

A ​két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

Erről is tudtam, hogy nagyon tetszeni fog. Először nagyon féltem, hogy depis lesz, de aztán valahogy sikerült megszoknom az egész könyv hangulatát. Bevallom először nagyon lassan indult be és igazán csak a úgy a könyv negyedétől kezdtem el nagyon élvezni, de onnan már nagyon. Meg kellett szoknom, hogy Nastya hogy viselkedik, mit csinál vagy mit sem. Nagyon megszerettem a könyv szereplőit, Josh és Drew nagyon jó fejek voltak. Nagyon komoly témák voltak a könyvben és nagyon sok szomorúság, még is annyira jó volt. Meghasadt a szívem, de még is imádtam olvasni.
Egyetlen negatívum volt  Josh és Nastyánál a tehetetlenségük volt, jó párszor már lettem ideges, hogy milyen kis szerencsétlenek.
Értékelésem:5/4,5

Remélem mindenki nagyon jókat olvasott áprilisban és, hogy nagyon jó telt mindenkinek. Én már nagyon vártam a májust, szóval nagyon örülök, hogy itt van :)

Ti miket olvastatok a hónapban?

Michelle Hodkin: Mara Dyer változása

A bejegyzés cselekményleírást, és spoilert tartalmaz!

Mara Dyer valaha úgy gondolta, hogy maga mögött hagyhatja a múltját. Nem menekülhet előle.

Azt hitte, talán csak képzelte az összes problémáját. Nem képzelődött.

Biztos benne, hogy mindazok után, amin keresztülmentek, a fiú, akit szeret, már semmit sem titkol előle. Nagyon téved.

Már megint jó nagyot ütött a kezdés ennél a résznél is. Az, hogy a zártosztályon kezdődik, az szerintem baromi jó pluszt adott. Viszont nagyon nehezen bírtam már elfogadni, hogy ennyire nem hisz senki Marának. Baromira zavart a családja, csak Noah volt, aki tényleg foglalkozott vele. 

Noah pedig tökéletesen bebizonyította, hogy mennyire aranyos és mennyire szereti Marát. Ahogyan ki juttatta a zárt osztályról, az is zseniális volt.

Aztán Mara el kezd a Horizontra járni, ahol Jamievel találkozik! Istenem na ez aztán tényleg igazán meglepett. Ha Jamie nem lett volna ott, akkor az egész Horizont dolog is baromira zavart volna.

Tetszettek ezek az új szálak, amiket megismerhettünk a történetben, például Mara nagyamája és, hogy a nagymamája és Noah anyukája ismerte egymást, ezt nagyon érdekesnek találtam. 

A sorozatnak lett egy még paranormálisabb hangulata. Mara és a rémálmai, az alvajárás, a baba dolog. Mind annyira fokozta a feszültséget, egyszerűen nem tudtam, hogy mi fog még ebből ki sülni. Valamint az azelőtt rész is először nekem nagyon furcsa volt, de később egyre jobban élveztem.

Aztán a történet hatalmas fordulópontja az, mikor Jude és Mara találkozik. Jude-ot utálom, végig arra gondoltam, hogy tudtak együtt járni. Aztán szokásosan jött az, hogy Mara elájult és leszíjazva találta magát, mikor fel kelt. Ekkor kiderült, hogy elküldik egy elmegyógyintézetbe. Ami engem megint csak nagyon felcseszett. Miért nem hittek neki? Mara pedig a szüleire se haragudott, ami engem nagyon meglepett és én a helyében, biztos sokkal idegesebb lettem volna. 

Azonban hatalmas szerencse, hogy van a történetünkben egy Noah, aki zseniálisan kitalálta, hogyan juthat Marához, nagyon tetszett az a rész :D

SPOILER

Mostantól pedig a fő téma a vége lesz. Vagyis inkább az -ezt nem hiszem el- rész. Jude megint csak Mara közelébe jutott, Kells doktornőről is kiderültek dolgok (hogy én mennyire utálom őt is) és Mara pedig újra összedönt egy elmegyógyintézetet, aztán pedig újra egy ágyban tér magához. Kells doktornő el mondja neki, mi történt és megmutatja a többiek aktáját is, kiderül, hogy kinek van képessége, ki halt meg és akkor itt a fő probléma, hogy nem akárki. Noah. A neve mellett az szerepelt, hogy elhunyt. Na mikor én ezt megláttam, alig bírtam megszólalni, megint csak ugyanaz a probléma, mindig a kedvenc szereplőm hal meg. Mara egyességet köt Kells doktornővel, hogy ott marad és jobban lesz, majd pedig hátborzongatóan vége a második résznek.

Szerintem Noah nem halhatott meg, én Kells doktornőben egyáltalán nem bízok és simán kínézem belőle, hogy hazudik, eddig is amilyen dolgokat csinált az hihetetlen. Valamint ha tényleg Noah meghalna, akkor mi lenne a harmadik részben? Szóval reménykedhetünk és várakozhatunk.

SPOILER VÉGE.

A szereplők is baromira mások lettek, mint az első részben szerintem. Mara tényleg változik. Mint említettem Mara családja nagyon kevés szerepet kapott és akkor pedig, nagyon nem értettem velük egyet és idegesítettek, Daniel is hiányzott nekem, de abban a pár részben nagyon tetszett, ahogy Marával viselkedett. Noah egy csoda, még mindig és az is marad, a húga viszont furcsa. A Horizontos szereplők, pedig szerintem baromira jól bele illenek a történetbe. Nagyon kíváncsi vagyok Stellával mi lesz. Phoebe pedig nagyon- nagyon hátborzongató egy csaj volt. Kells doktornőt és Jude-ot utálom, komolyan nagyon. Jamienek én nagyon örültem, hogy újra benne volt, vicces volt és Noahhal is sokkal jobban viselkedett és ebben a részben Jamie nővérét is megismerhettük. 

Nagyon örülök, hogy nem lett el rontva a történet. Fantasztikus, zseniális, paranormális, hátborzongató az egész könyv. Egyszerűen ez is letehetetlen volt, végig érdekelt és igazán lebilincselő volt. Örülök, hogy a humor még mindig megmaradt a könyvben.  A romantikus szálról nem is mondok semmit, az imádom kevés :D Nem tudom, hogy mikor jelenik meg a harmadik rész és azt sem, hogy fogom addig kibírni.

,,-Én lettem az igesztő csaj- magyarázam- Egy elmegyógyintézetben.''

Értékelésem: 5/5, ha az fog történni a következő részben, amit elvárok gondolkodás nélkül kedvenccé nyilvánítom.

(képek forrása: weheartit)

Michelle Hodkin: Mara Dyer eszmélése

Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.

Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.

Nem tudtam, hogy mit várjak ettől a könyvtől, egy barátnőmnek nagyon tetszett, a fullszöveg azonban annyira nem győzött meg. Viszont szeretek saját magam kitapasztalni egy könyvet így úgy gondoltam, hogy muszáj elolvasnom.

Zseniálisan indult be a történet, az első fejezet nekem már baromira megtetszett, már ott úgy át jött a könyv paranormális hangulata, hogy rögtön tudtam, hogy ezt bizony nekem baromira fog tetszeni.

Szóval igazából a kórházban indul be a történetünk, a főszereplő Mara nem emlékszik mi is történt abban bizonyos balesetben, amelyben a legjobb barátnője, a barátja, valamint a barátja testvére meghalt.(nagyon Hazudósok feelingem volt). Mara úgy dönt, hogy költözni szeretne, ezért a családjával Miamiba költöznek. Magániskolába járnak a testvéreivel, és itt ismerkedik össze Noah-hal.

Csakhogy a történet koránt sem ilyen egyszerű. Megjelenik benne a fantasy Mara képességével, valamint a komoly téma is felbukkan a pszichés betegségeknél. Én viszont azt nagyon furcsálltam először, hogy miért nem hiányoznak Marának a barátai.

Baromira tetszett a könyv, és tényleg nem egy egyszerű vörös pöttyös sztori volt, egyszerűen nagyon komoly, elgondolkodtató volt, azonban még is szórakoztató volt, mert alig bírtam letenni.

Nagyon jó volt olvasni Mara szemszögéből, engem a hallucinációk és az a tipikus nem tudja mi történik körülötte pillanatok sem idegesítettek, egyszerűen csak át tudtam érezni. 

A szerelmi szál elhanyagolhatatlan ebben a sorozatban, Noah az új kedvenc férfi főszereplőm. Aranyos volt, hozzá adta a humort, ami ebbe a komor könyvbe kellett, és kiderült róla egy bizonyos dolog is a könyv végén. Az ebédlői rajzfüzetes jelenetet imádtam.

Egyetlen egyszer éreztem már azt, hogy sok, még pedig Joseph elrablásánál, szerintem az már nagyon sok volt és erőltettet. 

A plusz pont az volt, hogy rengeteg idézet, amellyel még régebben találkoztam, ebben a könyvben köszönt vissza rám. 

A szereplők egyszerűen egytől-egyig zseniálisak és kidolgozottak voltak. Én Marát nagyon megkedveltem, és imádtam, hogy rajzol, nagyon jól volt róla olvasni. Noah pedig, mint említettem már az új kedvenc férfi főszereplőm. Vicces volt, aranyos, vonzó és nem is egyszerű. Jamiere még nagyon kíváncsi vagyok, nem volt fer, ami vele történt a könyvben. Daniel szintén baromi jó fej bátyus volt, de azért sokszor nem értettem vele egyet. Mara szülei pedig nagyon érdekesek voltak, de őket is bírtam, én például már a könyv elején elküldtem volna Marát pszichológushoz.

A vége is baromira jó lett szerintem, azonban tényleg folyatásért kiállt, nem tudom, hogy bírta kivárni ezt más. Mara és Noah kapcsolatára nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakban és arra is, hogy mi történt a rendőrségem. Nagyon sok minden van szerintem még ebben a történetben.

Az írónő szerintem valami zseniálisat alkotott evvel a könyvvel, részletes volt, kidolgozott és tényleg fantasztikusan jó az alapötlet és nagyon jól van megírva. A borító is valami eszméletlen gyönyörű.

Nem egy rózsaszín világos könyv, nagyon komoly a téma és nem egy tipikus YA, és ez koránt sem baj. Az egész könyvnek van egy bizonyos elvont hangulata, aminek én nagyon örültem, hogy ettől én nem éreztem magam depisen. Egy nap alatt elolvastam, és tényleg baromira tetszett, sok ilyen könyvet szeretnék még olvasni.

Kedvenc idézetet választani megint csak nagyon nehéz volt, rengeteg kedvenc részem volt és Noah beszólásait imádtam, de azért még is csak kiválasztottam ezt az egyet, ami igazán közel állt a szívemhez:

,,Elkésett. Már bele estem.''

Értékelésem: 5/5 már a folytatásba is bele kezdtem.

(képek forrása: weheartit)

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Ezer meg ezer éve szerettem volna már elolvasni, de valahogy sosem jött össze, mindig azt mondtam, hogy majd-majd. Tavaly már majdnem elolvastam ilyenkor, de még akkor is azt mondtam, hogy majd. Na most végre tényleg sikerült elolvasnom.

Rengeteg külföldi vlogger megemlíti a kedvencei között, hatalmas népszerűsége van, a molyon az értékelés 92 százalék és én képes voltam halogatni. 

Tudtam, hogy jó lesz egyszerűen biztos voltam benne, hogy tetszeni fog. Igazam is lett. 

Annát elküldi az apukája egy bentlakásos amerikai-párizsi iskolába az utolsó középiskolás évében. Persze először nem akar menni, ki is akarna? De, ahogyan megérkezik rögtön összebarátkozik Merrel, akitől szerintem baromi rendes volt, hogy első nap így befogadta Annát, bemutatta a többi barátjának, köztük St. Clair-nek. Szóval kezdeném is azzal, hogy nagyon tetszett az ő baráti körük. Valamint nekem Párizs nem az álom városaim egyike, most még is azt éreztem, hogy istenem de mázlisták. Annyira részletesen át volt adva a hangulata a városnak, minden olyan jól részletesen le volt írva, hogy a látványosságokat is rendesen megismerhettük. Szerintem jobb volt mint egy idegenvezető. Anna, ahogy el kezdte tanulni a franciát és a kezdeti félelmeit teljesen megtudtam érteni, én nekem is ha idegen nyelven kell még beszélnem százszor végig gondolom, hogy mit mondok és nem szeretem ha a barátaim ott vannak mellettem, akkor nagyobb a nyomás :D Nagyon örülök, hogy annyi francia kifejezés volt benne, franciául már nagyon régóta én is szívesen megtanulnék. Fantasztikus volt olvasni. Semmi fantasy nem volt benne, aminek én nagyon örültem, mert már szerettem volna egy ilyen hétköznapi történetet. Annyira egyszerű volt, és ahhoz képest, hogy bentlakásos iskola volt, nekem nagyon tetszett, és tök jó, hogy egyszemélyes szobák voltak. Az egyik kedvencem az volt, hogy Anna ennyire szereti a filmeket, én is imádom a filmeket. Nagyon jó volt olvasni, a rengeteg moziról, hogy miket néz és én sem tudtam, hogy Párizs a mozik városa. A plusz, ami még inkább feldobja a könyvet az a humor. Rengetegszer nevettem fel hangosan, az írónőnek nagyon jó a humora. Nagyon gyorsan eltelt ez a suli év, az iskola befejezése és az egyetem nem kapott túl nagy hangsúlyt. Nem mondom, hogy baj egyszerűen csak furcsálltam. Nagyon gyorsan pörögtek az események, nem lehetett letenni, csak úgy olvastatta magát. Bár azért Étienne is jobban pöröghetett volna. A könyv végéhez pedig csak azt tudom mondani, hogy még mindig baromira örülök, hogy elolvastam és eszméletlenül tetszett a vége. Azért még olvasnák róluk nagyon szívesen.

Pár szót szeretnék még szólni a szereplőkről. Nagyon kidolgozott karakterek voltak, mintha tényleg valós szereplők lennének. Amit nem is bánnák, mert nagyon szívesen megismerném őket és nagyon közel kerültek a szívemhez. Anna egy nagyon jó fej csaj, egy percre sem idegesített. Szereti a mozit, aranyos mindenkivel szóval teljesen jó főszereplő. Étienne pedig annyira vhao. Szóval ez az első regényem, amiben a fiú alacsonyabb, mint a lány és ez engem abszolút nem zavart. Imádom Étienne nevét, már avval elnyerte minden elismerésemet. Aztán még marha jó beköpései voltak és olyannyira aranyos dolgokat csinált, hogy nem tudok mit mondani már egyszerűen csak imádtam. Ennyi. Rashmi és Josh is úgy keveset nyilvánul meg a regényben, de akkor biztos valami nagyon igazat mondanak. Mer pedig nagyon jó fej, és az, hogy első nap olyan rendes volt Annához, az nekem nagyon tetszett. Komolyan egy csomó-csomó jó szereplő. Persze Davet és Amandat legszívesebben lelöktem volna az kolesz tetejéről, de még őket is kibírtam, hisz a könyv fantasztikus volt.

Ez a rózsaszín borító szerintem valami elképesztően gyönyörű és nekem sokkal jobban tetszett, mint amin a pár van.

Az írónő ötlete szerintem nagyon jó, nekem az ilyen külföldi bentlakásos iskolák nagyon tetszenek és ha ennyi humor és romantika van benne az egyszerűen túl-túl jó. Nagyon jól volt megírva, és külön tényleg annak örülök, hogy ennyire megragadta a várost és a nevezetességeit.

Kedvenc részt is nagyon nehéz választani. Imádtam a hálaadást, a repülőutat, mikor Étienne részeg volt, mikor Anna részeg volt, a végét, az elejét. Imádtam az egész könyvet
Kedvenc idézetet is hasonló szempontból nem tudok választani, és azért rakom ezt, mert itt éreztem nagyon is azt, hogy milyen aranyos Étienne. Nagyon nevettem ennél a résznél.

,,-Igyál

Lassan rázza a fejét:

-Ha többet iszom, hányni fogok

-Ez nem alkohol. Víz''

Az értékelésem: 5/5 Már az első harminc oldalnál mindenkinek mondtam, hogy ez egy baromi jó könyv.

Nektek, hogy tetszett a könyv?:) Valamint szeretném kérdezni, hogy akik már olvasták érdemes-e elolvasni a második részt is, mekkora hangsúlyt kap benne Anna és Étienne?

(a képek forrása weheartit)

Kezd el hétfőn! F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

A mai napra nem csak egyszerűen egy könyvet hoztam, ha nem egy olyan könyvet, ami filmadaptáció is és szeretném ajánlani a filmet is.

Na ez az a mű, amivel egyszerűen nem tudok nem elfogult lenni. Imádom a filmet, bár csak az új feldolgozást és imádom a könyvet is. Hatalmas fan vagyok és egy remekműnek tartom A nagy Gatsby-t.

Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne?

Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.

Történetünk alapja 1920-as évek Amerikája. Egy régi szerelem újrabontakozása. A titokzatos Gatsby, a legendás partikkal és hatalmas szívével.

Először a filmet láttam csak, amibe egy idő után rendesen bele is szerettem. Fantasztikus történet, fantasztikus film, remek színészek és remek zene. Olyan baromi jó hangulata van a filmnek, hogy egyszerűen sikerült nagyon magával ragadnia.

Tudtam, hogy van könyv is, és tudtam, hogy rajta van az ebookomon is (ez még apunak köszönhető). Szóval miután hatalmas rajongója lettem a filmnek, később úgy döntöttem, hogy muszáj elolvasnom könyvben is.

És hál isten nem csalódtam. Fantasztikus a könyv is. Nem éreztem egy kicsit sem azt, hogy a film el vett volna belőle. Nagyon hasonlít, a cselekmények is és minden. Jó persze itt is vannak változtatások, először például nekem nagyon nehéz volt megszoknom, hogy a könyvben Gatsby öreg bajtárs-t mond és nem öreg harcos-t. Ez szerintem a fordítás hibája. Nick-et szerintem a könyvben még inkább megszerettem. Nick és Jay között egy olyan barátság szövődött, ami szerintem fantasztikus. Imádtam róluk olvasni. Nick mindig mellette állt, de Jay is. Daisy és Jay szerelménél én még itt is mindig csak mérges voltam, és úgy gondoltam, hogy Daisy nem elég jó hozzá. Daisy férjével Tommal sem volt semmi próblémám a filmben és a könyvben sem kellett a történetbe. Magában Daisy Tom embersége pedig szörnyű és tényleg nem tudom, mit szeretett rajta Jay.

A vége szerintem könyvben sokkal jobb. Nagy változtatást hoztak a filmben, és a filmben úgy van beállítva, mintha Jay lenne a rossz. Valamint az, hogy hiába tudtam, hogy mi lesz a vége még így is meghatott és még így is nagyon szomorú voltam és még így is hatalmasat ütött. Még is azt kell, hogy mondjam így is nagyon szeretem.
Nagyon jó az alapötlet, nagyon jól van megírva. Annyira jó gondolatok vannak benne megfogalmazva, baromi jól. Hiába jelent meg 1925-ben, nem lett egyszerűen régi és unalmas. Folyamatosan pörögnek az események, szerintem gyönyörű történet.

A könyv elolvasása után is úgy gondoltam, hogy a film teljesen rendben van. Annyira, hogy még mindig az egyik kedvencem.

,,– Hitvány népség! – kiáltottam át a gyepen. – Többet érsz te, mint ez az egész banda."

Leonardo DiCaprio fantasztikusan alakít, szerintem nála jobb Gatsby nem is lehetett volna. Külön kiemelem, hogy Tobey Maguire is fantasztikusan alakított, pedig én őt tényleg nagyon nem szerettem. A helyszín gyönyörű, annyira meg van ragadva a kor, a ruhák, a stílus, baromira sikerült átadnia a történetet, és a hangulatot. Szerintem ez a kevés filmadaptációk egyike, amire azt mondanám, hogy én is ugyanígy csinálnám. Ha leülsz és megnézed, és miután vége garantáltan lesz valami hatása rád is.

Tanulságos, érzelmes, romantikus, drámai, klasszikus, időtálló, zseniális. Pár jelző, amellyel illetni tudom. Imádom a könyvet és a filmet, nem tudom megérteni azt, aki nem szereti. Engem elvarázsol és magával ragad. Irigylem azt, aki most fogja először elolvasni és először látni. Én tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom!

Szép hetet kívánok mindenkinek!

Mary E. Pearson: Az árulás szépsége

Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg. 

A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt. 

A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.

Na ez a könyv is biztosan 2017 legvágyottabb könyvei között volt. Én még nyáron olvastam az első két részt. A második rész, annyira magával ragadott, hogy rögtön kedvencnek jelöltem be a molyon is az egész sorozatot. Valamint olyan függővéggel ért végett, hogy egyszerűen számomra az, hogy a megjelenés után négy nappal kaptam meg még az is túl későn volt. 

Ahogyan elkezdtem olvasni már ott baromira tetszett, de már az első oldalaknál aggódtam, hogy hol van Kaden. Aztán végre megjelent. Én már az előző rész óta teljesen Kaden párti lettem, nagyon szurkoltam nekik Liával. Bár most az első fejezet az ő szemszögéből nagyon furcsa volt a számomra
és megijedtem, hogy el lett rontva a kedvenc karakterem, de aztán szerencsére minden jó lett. Nagyon éreztem még az elején Lia, Rafe és Kaden között a feszültséget, de én nagyon élveztem az ő hármasukat. Mikor Rafe féltékenykedett az nagyon vicces volt :D
Később mikor Lia elindult Morrighanbe nagyon örültem, hogy együtt mennek Kadennel. Én imádtam az ő párosukat. Amúgy nagyon sok minden derült ki. Már a könyv legeleje óta, folyamatosan pörögtek az események és sosem volt unalmas. Ki derült kik is az árulók, hogy ki Kaden apja és egy csomó-csomó minden kiderült.
-SPOILER-
Mikor Lia elkezdett átmenetileg uralkodni, az szerintem baromi jó volt. Ahogy Rafe is visszatért hozzá és Kaden végig mellette volt. Külön imádtam a részt, amikor bemutatta, hogy Kaden orrgyilkos. Tényleg nagyon jó az ő hármasuk.
Lia bebizonyította, hogy nagyon nagyon erős főhősnő és egyszerűen nagyon jó volt olvasni, ahogy annyi férfit helyre tesz. Tényleg egy olyan mintha az Üvegtrón kis tesója lenne ez a sorozat, mert számomra pár dologban nagyon is hasonlít.
Imádtam Lia apjának a jelenetét. Jót nevettem rajta.
A vége pedig baromira tetszett. Én örültem a Komizár felbukkanásának, bár én tényleg azt hittem, hogy meg fog halni a második rész végén, de nem. Én nagyon bírom az ő karakterét és tényleg jó volt róla megint olvasni, bár kevés volt. A csatajelenetek amúgy megvannak osztva Lia, Kaden és Rafe szemszögén, ami szerintem tök jó, mert egy huzamban nem biztos, hogy olyan jó lenne és így legalább felfedezhessük, hogy mindannyiuknak más-más a fontos. Lia nagyon szépen vezette előre a sereget és szépen győzött. Azonban az, hogy ő lett Venda királynője az engem mérsékelten meglepett, tényleg nem számítottam rá.
Aztán a szerelmi szál. -Hatalmas sóhaj- Drága Kaden, én imádom őt. Azonban eléggé felfedezhető volt, hogy Lia folyton Rafe után vágyik, bár ez számomra még mindig érthetetlen kinek kéne egy herceg király, mikor ott egy baromi jó fej orrgyilkos(és képzeljétek valamilyen oknál fogva előttem Kaden fekete hajjal van és nem szőkével). Ezután megjelent Pauline, aki hát eléggé rányomult Kadenre. Először ezt figyelmen kívül akartam hagyni, de aztán akarva-akaratlanul is eléggé rájöttem, hogy basszus ezek tuti együtt lesznek. Ezt már le lehetett lőni nagyon hamar. Aztán, mikor Mikael előtt Kaden azt mondta, hogy ő az apa, onnan már biztos voltam benne. Nem örültem neki. Sokat bosszankodtam, hogy Pauline bekavart és, hogy nem is illik össze Kadennel. Inkább jött volna össze Pauline és Rafe. De hát az írónő így írta meg.
Aztán a legvége is hihetetlenül aranyosra sikeredett, és nagyon örültem neki, hogy Lia és Kaden legalább ilyen jó barátok maradtak, de szerintem akkor is volt ott kémia bőven. De Paulinetől és Kadentől nagyon aranyos volt, ahogyan 'összehozták' Liát és Rafet. Én személy szerint azért nagyon kíváncsi lennék még rá hogyan is oldották meg a királyságaikat és simán elfogadnék még egy rövidke epilógust vagy még úgy három részt.(vagy még százat)
-SPOILER vége-
Nagyon szomorú voltam, hogy vége lett. Egyszerűen hihetetlen, hogy ennek a sorozatnak is vége. Hosszú egy részre sikeredett, nagyon gyorsan történtek az események, tele volt izgalommal. Nagyon hamar sikerült elolvasnom, de nem bírtam letenni és nem is akartam. Annyira magával ragadott. Utána nagyon nagy ürességet éreztem.

Kedenc idézet választani, baromi nehéz volt, de azért sikerült.

,,-Azért jöttél, hogy megölj valakit, fiú?

Kaden szemében halvány mosoly csillant. Kész volt csatlakozni apám játékához.

-Csak ha lánya úgy parancsolja.

-És megparancsolta, hogy ölj meg engem.

Kaden vállat vont.

-Még nem.

Valamint ez a könyv még tartalmazta a Morrighan című kisregényt is. Ezt jóval a Az árulás szépsége befejezése után sikerült csak elolvasom, de egyszerűen nem volt rá időm. Őszintén nem tudtam, hogy álljak hozzá, nem is olvastam még ilyen 0,5 részt. Örülök, hogy evvel kezdtem. Nagyon tetszett. Szépen volt rendszerezve, kidolgozott volt. Azért Vendára én még kíváncsi lettem volna és lehetett volna részletesebb szerintem. De összességben jó volt. Ez után is csak azt tudom mondani, hogy Pearson nem tud rosszat írni.


Szeretném még elmondani, hogy Mary E. Pearson is egy csoda (ő is). Imádom a sorozatot. Fantasztikusan ír, fantasztikus a kreativitása. Nagyon örülök, hogy a kedvenc sorozatomnak mondhatom ezt, sajnálom, hogy vége. Hatlmas élmény volt elolvasni.

Értékelésem: 5/5 még mindig kedvenc.

Márciusi olvasmányaim

És egy újabb havi lezáráshoz érkeztünk...Nagyon gyorsan el telt ez a március, nekem pedig 11 könyvet sikerült elolvasnom. A blog külsejével is nagyon sokat foglalkoztam, például most nagyon tetszik ez a fehér és rózsaszín hangulata a blognak és ez a téma, valamint erre most tényleg azt tudom mondani, hogy nagyon tetszik és tényleg meg vagyok vele elégedve.
Az olvasmányaim pedig a következők voltak:

1. Victoria Aveyard: Üvegkard

MARE BARROW EGY DOLOGBAN BIZTOS: Ő MÁS, MINT A TÖBBIEK. 
Mare Barrow vére vörös, mint a közönséges embereké, de Ezüst képessége, amellyel parancsolni tud a villámnak, olyan fegyverré teszi őt, amelyet a királyi udvar meg akar szerezni magának. 
Maven, a herceg, aki elárulta, csalónak bélyegzi Mare-t, de a lány menekülés közben felfedezi, hogy nem ő az egyetlen a fajtájából. 
Miközben a királlyá koronázott, bosszúálló Maven üldözi Mare-t, ő elindul, hogy megkeresse a többi Vörös-Ezüst harcost, hogy együtt vegyék fel a küzdelmet az elnyomók ellen. 
Mare azonban halálos ösvényre téved, és az a veszély fenyegeti, hogy pont olyan szörnyeteggé válik, mint akit le akar győzni. 
Vajon összeomlik a lázadás által követelt áldozatok súlya alatt? Vagy az árulás már mindörökre megkeményítette a szívét? 
A Vörös királynő sorozat lélegzetelállítóan izgalmas új kötetében egyre kiélezettebb a küzdelem a lázadó sereg és a vér szerinti kettéosztott világ között, Mare-nek pedig szembe kell néznie a lelkében növekvő sötétséggel.

Nagyon féltem ettől a regénytől, a molyos értékelések nagyon rosszak, és rengeteg olyat olvastam, hogy sokan csalódtak. Hát igen én is csalódtam. A könyv olyan szinten át ment szenvedősbe, hogy az egyszerűen hihetetlenül rossz volt. Mare nyavalygását olvashattuk csak végig. Kilorn még mindig mérhetetlenül idegesít, és még Calt sem bírtam annyira mint az előző részben. Aztán a Maven utána nyavalygást sem értettem meg, szerintem az első részben a kapcsolatuk nem volt nagy valami, hogy ennyit kelljen siránkozni. Az új vérűek is egy nagyon király ötlet, de amennyire idegesítő volt Mare, annyira nem lehetett ebben a könyvben semmit élvezni. A vége azért egész jó lett, legalább. Ebben a részben, akit én legjobban bírtam az Shade volt, a képessége nagyon jó volt és magába ő rajta éreztem igazán, hogy ez jó karakter, és erre fő neki milyen véget kaptunk. Bosszankodtam ezen a részen, nagyon sokat, egy jó sorozat lett elrontva. Remélem a harmadik részben, megint feljavul
Értékelésem: 5/3

2. Marie Rutkoski: A nyertes átka

Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgapiacon megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz. A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája leigázásáért felelős tábornok lányába. A herrani felkelés egy időre szerepcserére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, sötét titkok, párbajok, felborult értékrendek… Mi mindenért kell fizetni?

Hihetetlenül fantasztikus egy könyv volt. A történetünk ott kezdődik, hogy Kestrel megvesz egy rabszolgát, aki véletlenül helyes és jó fej. Szóval nincs mit mondanom, nem tudok mit igazán értékelni egyszerűen imádtam. Komolyan tökéletes volt. Annyira izgalmas volt, egyszerűen letehetetlen. Nagyon hamar elolvastam, igazán gyorsan tudtam vele haladni. A vége pedig hatalmasat ütött, én nem tudom, hogy fognak ebből kimászni, de már megint várhatok egy új folytatásra. Nem tudok mit mondani még róla. Olvassa el mindenki!

Értékelésem: 5/5 ebben a regényben minden tökéletes volt.

3. Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva

Erről írtam egy bejegyzést, amit itt olvashattok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/03/szirmay-agnes-szerelemre-castingolva.html

És ami számomra fantasztikus élmény volt, mikor megláttam március 20-án, hogy az írónő kitette a facebookjára az én bejegyzésemet! Hihetetlenül örültem neki, bár bennem volt az érzés, hogy basszus az a bejegyzés nem igazán sikerült annyira jól xd.. Tényleg remélem, hogy az írónőnek átjött, hogy mennyire oda voltam ezért a regényért.

4. Szilvási Lajos: És mégis őrizetlenül

A ​hatvanas évek elejének fiataljairól szól e regény, arról a nemzedékről, mely az első a „békebeli” nemzedékek sorában: a háború alatt kisgyermek volt, vagy éppenséggel később született, s az ötvenes évek megrázkódtatásaitól is jobbára megkímélődött. Így érthető módon éretlenebb fővel került ki az iskolapadból, mint az előtte járók, s ez még azok számára is válságossá tette az életben a felnőtt létben való elhelyezkedést, akiket szerető szülői otthon gyámolított. De hiszen a regény főszereplője, Ádám számára éppen ebből következett a legelső és legnehezebb feladat: az elszakadás, az önállósulás. Ő ezt kamaszos szögletességgel nagyon végletesen hajtja végre. Nemhogy balatoni szerelmi kalandját és kibomló szép szerelmét titkolja el szülei előtt, hanem még hősies vállalkozását is, hogy első éves medikusként kikötői rakodómunkásnak áll be, mert sokkal több pénzre van szüksége felnőtt élete első pillanatától kezdve, mint a neki csordogáló zsebpénz. Helyzetét ez a titkolózás esztelenül megnehezíti. Bár igaz, így válhat el leginkább hogy Ádám kiváló ember, méltó a hivatásra, amit választott, csak sajnos ezért az első nem osztályozható „kollokviumért” rendkívüli árat kell fizetnie. A regény másik főszereplője, a lány, még súlyosabb megpróbáltatás elé kerül, mint a fiú. Édesanyján halálos betegség tör ki, egyik pillanatról a másikra kórházba kerül, lányára hagyva a pénztelenség és háztartás minden gondját. Mariann derék kis teremtés, munkát keres, úgy tűnik állja a sarat. De aztán hirtelen túl sok hárul rá, túlságosan kézenfekvő a „megoldás”, s e kritikus pillanatban elég egy könnyelmű éjszaka…

Épp nem volt mit olvasnom, ezért anyu ajánlott nekem könyvet. Ezt a könyvet. Nagyon jó volt a hatvanas évek fiataljairól szól, azon belül is egy fiúról és egy lányról. Voltak benne idegesítő dolgok, de még is olyan szép volt. Ilyen gyönyörű régi fekete borítója volt az én példányomnak, ez még adott egy plusz hangulatot a könyvhöz. Aztán ott van, amivel egy kicsit sem voltam megbékélve, az pedig a vége. Hát Mariannt eléggé ribancnak tartottam így kerek perec (már bocsánat), és úgy beszélt mintha nem lenne választása. Ádámra is haragudtam mert nem bírta kinyitni a száját és a dokiról akkor már nem is beszélek. Lehet, hogy spoileres de én akkor is tisztára úgy éreztem magam, mintha a 60-as évek Felhők fölött 3 méterjét olvasnám. Baromira olyan érzésem volt.
Értékelésem: Én szeretem, ha a egy könyv kivált belőlem érzelmeket és hatással van rám, és ez ilyen volt. Ezért 5/4-re értékelem.

5. Erin Morgensten: Éjszakai cirkusz
Szintén írtam róla bejegyzést: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/03/az-ejszakai-cirkuszban-nincs.html

6. Susan Ee: Angelfall trilógia

Molyon mind a három részről írtam egy értékelést, aki szeretné elolvashatja. Összességben annyit szeretnék elmondani, hogy imádtam. Izgalmas, eseményekkel dús, vicces, romantikus. Tökéletes olvasmány volt. Zseniális író, zseniális trilógia. Még kábé úgy egy tíz részig is akár eltudnám olvasni. Imádtam és új kedvencem lett!
Értékelésem: 5/5

7. Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi

Sokak ​szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Egyszer még az egyik könyvemhez olyan könyvjelzőt adtak, amin ennek a borítója volt. Na már akkor felkeltette az érdeklődésem. Aztán úgy mostanában elkezdtem gondolkozni azon, hogy el kéne talán olvasni, de megvenni azért nem akartam. Aztán mikor megláttam, hogy van a könyvtárban nagyon megörültem neki és el is olvastam. Aranyos volt, könnyed és szórakoztató. Én még sem éreztem rajta olyan semmilyen átütést. A szereplők jók, a történet jó, az írónő jó. Még is nem tudnám azt mondani, hogy nagyon jó volt. Tetszett, de semmi különös érzést nem váltott ki belőlem.
Értékelésem: 5/3,5

8. Kemény Zsófi: Én még sosem

Kemény Zsófi regénye többszörös háromszögtörténet két fiúról és egy lányról. Tizenhét évesek, de az érzelmek, amelyek egymáshoz fűzik őket, bonyolultak, és saját maguk számára is nehezen kibogozhatók. Miközben egy szilveszteri bulitól márciusig mindhárman próbálják önmagukat megtalálni, kilépnek a gimnázium világából, és belevetik magukat Budapest éjszakai életébe. De egyikük sem tudja igazán élvezni, mert mindnyájukat nyomasztja valami: az egyiket a felelősség, a másikat a gyötrő szerelem, a harmadikat a teljes egzisztenciális összeomlás lehetősége.

Először nagyon fura volt a könyvvel felvenni a ritmust, és először ezt a könyvet sem tudtam hova tenni. Meg kellett szoknom a váltakozó szereplőket, az írásstílust és azt is, hogy minden oldalon mindenhol van káromkodás. Ami tudom, hogy a huszonegyedik században ott van mindenkinél, és tényleg mindenkinél, de szerintem ekkora mértékben sehol. Kicsit túlzásnak tartottam ezt már, mert én tényleg úgy gondolom, hogy egy regény legyen már megírva irodalmian. Amúgy tetszettek a könyv gondolatai. Nagyon sokszor éreztem úgy, hogy jé ez rám is igaz és, hogy egyet értek vele. Tetszett a slam poetry rész is. Jó volt ebbe mélyebben bele látni, mert engem mindig is érdekelt.
Magában van egy nagyon különleges, elvont hangulata a könyvnek, ami tetszett. Mérhetetlen szomorúságot is éreztem a könyvben, ez egy jó komoly hangulatot adott a regényhez.
A szereplők jók voltak, másszor pedig nagyon idegesítettek. A történet unalmas volt, másszor letehetetlen. Nálam tényleg azon a biztos középhelyen van.
Az volt a fő bajom vele, hogy egyszerűen nekem tök jó kedvem volt, mikor olvastam még is lehangolt és ennek nem örültem.
Az írónő amúgy tehetséges és szerintem jól össze hozta a könyvet, mert rengetegen szeretik, de én még is azt tudom mondani, hogy nekem úgy nem jött át.
Értékelésem: 5/3

9. Holly Smale: A lány, aki távolról tökéletes

A bestsellerlisták csúcstartója, a díjnyertes GEEK GIRL-sorozat harmadik kötete végre megérkezett! Kattanj rá a lehengerlő humorú stréber-sorozatra!" 

Harriet Manners több tényt ismer, mint az átlag. Tudja, hogy New York a legnépesebb város az Egyesült Államokban. Azt is, hogy a hivatalos mottója a „Még feljebb". Tudja, hogy az amerikaiak 27%-a szerint sosem landolt ember a Holdon. De arról fogalma sincs, milyen a modellek élete a Nagy Almában, és hogy a családja hogyan birkózik 

meg az új, amerikai élettel. Ahogy azt sem tudja, hogyan „válhat branddé" a New York-i modellekhez hasonlóan. De ami a legfontosabb, azt sem, mi a teendő, ha a nagy romantikus gesztusokat nem a pasijától kapja… 

Vajon a stréber lány ezúttal túl messzire megy?

A Geek girl sorozat harmadik része. Imádtam ezt is. Még decemberben olvastam azt hiszem az első két részt, és már nagyon hiányzott nekem ez a folytatás. Nagyon tetszett ez is. Tényleg csak egyszerűen könnyed, szórakoztató és az, hogy modell és geek lány a főszereplő az megadja azt a kis pluszt, amitől a könyv nagyon jó lesz. Én ezt a részt is szerettem. Jó persze én is rengetegszer kaptam már majdnem idegbajt, Nick miatt is, akit amúgy imádok meg pár hülye szereplő miatt. Amúgy nagyon szeretem ezt a sorozatot. Sokszor nevetek fel hangosan, érdekel és nagyon élvezem olvasni. Alig várom, hogy a negyedik részt is olvashassam.
Értékelésem: 5/4,5

Remélem mindenkinek csodás hónapja volt :) És mindenkinek minden jót kívánok és sok-sok jó könyvet áprilisra is.

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Az ​éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.

Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség less…

A CIRKUSZ VÁRATLANUL ÉRKEZIK

JÖVETELÉT NEM HIRDETI SEMMI

EGYSZERŰEN CSAK ITT VAN, HOLOTT TEGNAP MÉG NYOMA SEM VOLT

EZ A VILÁG EGYSZERRE RAGYOGÓ ÉS SÖTÉT, NEM AKARSZ MAJD KILÉPNI BELŐLE

Hatalmas nagy lelkesedéssel álltam ehhez a könyvhöz, a molyon kilencven százalékra pontozták és csupa-csupa jó értékelés volt, a fullszöveg és a borító is nagyon meggyőzött. Egyszerűen még is azt kell mondanom, hogy nekem nem sikerült átélném azt amiről mások írtak vagy pedig azt, amire vártam ennél a könyvnél. 

Egyszerűen a történet eleje olyannyira bele a közepébe dologgal indult, hogy szinte nem is bírtam követni az eseményeket a szálakat és, hogy mi is történik a könyvben. Fogalmam sem volt róla, hogy mit akar az írónő ebből a történetből kihozni és azt sem tudtam, hogy miről is fog szólni. A könyv feléig kábé bármennyire is próbáltam szeretni a könyvet egyszerűen nem sikerült. Annyira meg volt zavarva a sok szereplő, időugrás, hogy tényleg nem értettem. A történet felétől azonban egyre jobban kezdtem szeretni és egyre jobban tetszett az egész. A párviadal kérdése is sokkal érdekesebb lett és a történet is sokkal izgalmasabb. 

Magában nagyon tetszett a cirkusz, a részletek, na arról imádtam olvasni, nagyon élveztem. Magában tényleg erről eltudtam mondani, hogy valóban varázslatos lett és adott egy bizonyos hangulatot a regényeknek, ami nagyon tetszett. A leírások szintén nagyon jók voltak. Az is tetszett mikor egyes szám második személyben írták tényleg olyan nagyon különlegessé tette a könyvet és ilyennel még nem találkoztam.

A szereplőket is nagyon jónak tartom a történethez és mindenkinek van egy szép kis szerepe benne, még is úgy gondolom, hogy ez egyszerűen kevés volt. Nagyon kevés mindent tudtunk meg mindenkiről. A főszereplőket sem tudtam igazán hova tenni, nem éreztem a romantikát, pedig én szoktam, de ebben a regényben semmi romantikus hangulat nem volt. Az ikrek nagyon jó fejek voltak, de hát ő róluk sem tudtunk majdnem semmit. Szerintem a karakterek felépítése nagyon nem volt jó. Aztán ott van Bailey, aki szintén nem értem mitől lett ilyen szerepe. Nem éreztem semmi különlegeset rajta és először kifejezetten idegesített.

Az írónő nagyon jól írta meg az alapötlet is tökéletes volt és a kreativitása fantasztikus, ahogyan ezt a cirkuszt ábrázolta. Imádtam a sátrakat, a színeket, tényleg ez az, ami miatt tetszett a könyv. 

Nem tudom mit mondjak a könyvre én nagyon próbáltam szeretni, de egyszerűen nem tudom rá azt mondani, hogy istenem jó volt, mert azért jó volt, de még se. Nagyon lassan haladtam vele, egyszerűen úgy voltam vele, hogy hosszú sok felesleges dolog van leírva és a párviadalnak a szerepe benne mindössze csak ilyen húsz százalék, ami nem túl sok. Sokkal izgalmasabb könyvre számítottam. Nagyon sokszor nem kötött le és sokszor olvastam el valamit kétszer, mert abszolút nem értettem vagy nem figyeltem. Engem nem varázsolt el úgy, ahogyan vártam, de mondom a cirkusz baromira tetszett. Különleges egy könyv volt az biztos, de valamit én akkor is módosítanák rajta, mert egyszerűen valami nem tetszett nekem. Nagyon vártam, hogy befejezzem, nem tudom, hogy velem volt-e baj vagy én voltam rossz helyen rossz időben, de jobbat vártam.
A történet végével sem voltam kibékülve, számomra van pár olyan dolog, ami kérdést hagyott fent bennem, és kíváncsi is vagyok, hogy mi fog később történni.

Az értékelésem: 5/3,5 lett, és tényleg csak az miatt, mert imádtam az ötletet, maga a cirkusz, a helyszínei azok igazán varázslatosak lettek. A levonás pedig a szereplők miatt van és a vége miatt.  Én tényleg nagyon próbáltam szeretni, de valahogy nem éreztem úgy rá, mint vártam.

,,Az emberek többnyire csak azt látják, amit látni akarnak. Leggyakrabban pedig azt, amit mások láttatni akarnak velük"

Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva

Ha a legjobb barátod a titkos szerelmed, akkor csapdába estél. Ha elcipeled magaddal egy tévésorozat szereplőválogatására, ne csodálkozz, ha más is meglátja benne, amit te már régen tudsz…Dé, azaz Kozák Dénes egy vagány, kedves srác és iszonyúan jó a humora. Stern Virág pedig arról álmodozik, hogy ne csak jókat dumáljanak, ne csak együtt fűszerezzék újra a menzakaját, hanem Dé maga legyen a nagy Ő. Amikor mindketten egy szappanopera szereplői lesznek, gyökerestül felfordul az életük, és a kettejük közötti szálak is összegubancolódnak. A sztárok világába lépve olyan ellenfelek jelentkeznek, mint a szépséges tinisztár, Szilágyi Dzsenifer. 

Hát én valahogy sejtettem, hogy ez baromi jó lesz. Megint azt éreztem, hogy nekem ez most annyira jól esett és, hogy pont ez kellett, jól kikapcsolt, humoros volt és semmi fantasy egyszerű hétköznapi. De azért még sem. Az egész történet úgy kezdődik, hogy van egy fiú-lány barátság és, Dé-nek elég rossz napja van így Virág kitalálja, hogy menjenek el egy castingra csak úgy buliból. Hát itt megjegyezném, hogy valaki engem is hívhatna egy castingra csak úgy buliból. Szóval elmennek együtt erre a castingra aztán pedig úgy alakul, hogy bekerülnek a sorozatba. Őszintén szólva én már nagyon régóta akarok olvasni ilyen sorozat vagy film hátterében zajló történetet és nagyon örülök, hogy ezt elolvastam. 

Azonban így ott van az egész szál, hogy Virág szerelmes a legjobb barátjába. Amit én annyira nem értettem meg, mert értem, hogy Dé nagyon helyes, de valahogy csak úgy voltak együtt, ne értsétek félre, biztos, hogy tényleg nagyon jó barátok, de azért a szerelemre nem látok okot. Bár a könyv elején még nagyon szurkoltam is nekik, de aztán teljesen Bence párti lettem. Én már az elejétől tudtam, hogy itt lesz valami. Aztán a fullszöveg alapján én azt hittem, hogy a Dzseni valami hisztis csaj lesz, de semmi bajom nem volt vele. Ez miatt volt olyan nagyon jó a könyv, nem volt eltúlozva, nem volt erőltetett és tényleg egyik szereplővel sem volt semmi bajom. Azt a túl titokzatosságot Virág karakterénél, annyira nem értettem, hogy mire jó, de azért a végére szépen össze lett hozva. Imádtam ezt a fűszeres dolgot, baromi király ötletnek tartom, imádom az ilyen különc szereplőket. A könyv végét is imádtam, komolyan lehet, hogy túl romantikus vagyok (na jó az vagyok), de vége nagyon aranyos lett és teljesen #teamBence vagyok. Magában nagyon tetszett, ahogyan a forgatásokról olvashattunk, és igen ez egy kőkemény szappanopera, de baromi jó a könyv, szóval biztos, hogy ajánlom mindenkinek. Volt, hogy rendesen le volt írva a forgatás, volt, hogy a forgatókönyv részei voltak leírva, de nekem így is úgy is nagyon tetszett. Nagyon sajnáltam, mikor lenyírták Virág haját, számomra a legfájdalmasabb pillanat az volt, szegény, de én úgy gondolom, hogy a rövid haj is ugyanúgy lehet nőies. Nagyon gyorsan elolvastam, és tényleg annyira szórakoztató volt, hogy csak úgy olvastatta magát. Rengetegszer nevettem fel a könyv részein. Zseniális alapötlet, nagyon jó szereplők és egyszerűen minden megvan benne, ami egy igazán jó könyvhöz kell.  Megint lett egy baromi jó könyv a magyar piacon!

,,-Elvégre színésznőnek készülök- mondtam ki, de a hangomból kevesebb önirónia csendült ki, mint amennyit szerettem volna.

-Mióta?- röhögött Dé.

-Tegnap óta''

Februári olvasmányaim

És igen ez a poszt azt jelenti, hogy vége a februárnak és itt a tavasz. Én ennek nagyon örülök, végre jobb idő, nincs négy órakor sötét, még a kedvem is jobb. Február nagyon rövid volt. Nekem három hetes szünetem volt a suliban, mivel beteg voltam egy hetet, síelni voltam egy hétig és ezek alatt nem igazán volt időm olvasni. Sőt a síelés alatt nem is olvastam semmit. Azonban mikor hazaértem szünetem is volt így mindent betudtam pótolni és így elég sok könyvet sikerült elolvasnom.

1. Kim Holden: Bright Side

A bejegyzést a könyvről itt olvashatjátok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/02/kim-holden-bright-side.html

2. Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara

A bejegyzést a könyvről itt olvashatjátok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/02/sarah-j-maas-tuskek-es-rozsak-udvara.html

3. Sarah J. Maas: Árnyak Királynője

Első a bosszú, a többi várhat… 

Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival… 

Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell. 

Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését. 

A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét.

Sarah J. Maas az igazi királynő. Hihetetlen tehetséges írónő. Magában az Üvegtrón egy annyira király sorozat, és ahogyan a hónapban elolvastam a Tüskék és Rózsák udvarát is egyszerűen csak azt tudom, mondani, hogy valamit nagyon tudd. Ez a rész számomra nagyon lassan indult be, ez hozzá járult az is, hogy beteg voltam, de még így is egyszerűen nagyon lassan haladt. Egészen addig amíg meg nem jelent Rowan. A jelenet is eszméletlen aranyos volt, és onnan éreztem, hogy igazán beindul a könyv. Manon részeit nem szerettem, untam és azt vártam, hogy legyen már vége, aztán a végére ott is történtek dolgok, ami miatt azok, is érdekesek lettek. Chaol karaktere pedig abszolút nem tetszett, szerintem a karaktere nagyon nem az igazi volt, ami miatt nagyon szomorú voltam. A könyv vége zseniális lett, garantáltan eseménydúsra sikeredett. Nagyon imádtam ezt a részt is, egyszerűen hihetetlen volt, Rowan és Aelin közös részei is azok voltak. Új aranyos pár. Várom az utolsó részt!

4. Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? 

Ezer meg ezer éve szerettem volna már elolvasni, de mindig vártam a tökéletes alkalomra. Nem tudom, hogy ez-e volt az, de már meguntam a várakozást. Nagyon tetszett a könyv. Zseniális ötlet. Komolyan nagyon imádtam, viszont nem tudok eltekinteni a ténytől, hogy mennyi hasonlóság van Agatha Christie könyvei között, minden szereplő egyforma és ez számomra már kezd nagyon zavaró lenni. Én szeretem, ha egy könyv újat tud nyújtani, de egyszerűen az ő könyvében annyi hasonlóság van, pedig én nekem ez még tényleg csak a harmadik könyvem. Mindig van egy lány, akit nagyon megvisel a helyzet, egy idősebb nő, akit nem. Aztán valami őrült fickó, valószínűleg orvos is van benne. Nem akarom leszólni, én imádom a krimi történeteit, de ez már nekem túl kiszámítható. Az ötlet zseniális, nagyon jól van megírva, de tényleg nem bírom már ki, ha mindig ilyen szereplők lesznek, ez vett el ebből a zseniális történetből is.

5. Rachel Hawkins: Hex Hall trilógia

Nagyon szórakoztató sorozat volt ez. Én úgy éreztem, mikor olvastam, hogy na pont ez kellett nekem. Én nem éreztem a boszorkány suli Bajos Csajok változatát. Nekem nagyon tetszett. Nagyon szerettem Sophiet, a humora mindent vitt. Archerrel nagyon aranyosak voltak. Az első részben én már szurkoltam Calnak, de valahogy később olyan unalmasnak találtam, hogy aztán tiszta Archer párti lettem. A sorozat végét szerintem az írónő kicsit összedobta, de kérdések nem maradtak fent, szóval úgy összességben rendben volt, de kiszámítható is volt. Könnyed, szórakoztató könyv. Nem bántam meg, hogy elolvastam.

6. Elizabeth Gilbert: Big Magic
A könyvről írt bejegyzést itt olvashatjátok: http://kkonyvei.blogspot.sk/2017/02/elizabeth-gilbert-big-magic.html

7. Victoria Aveyard: A vörös királynő

AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szerettel uralkodtak a Földön. 

Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek. 

Lejöttek a csillagok közül. 

ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok. 

Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni. 

Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Hát az első rész egyszerűen zseniális volt. Oda meg vissza voltam tőle. Először pedig mikor belekezdtem azt hittem, hogy unalmas, sok és, hogy én ezt nem fogom érteni. El is kezdtem azon gondolkodni, hogy miért is kezdtem bele. Aztán, ahogy Mare találkozik Callal onnan a könyv egyszerűen zseniális lesz, bár én előre sejtettem, hogy kicsoda Cal, de Mare meglepett. Komolyan letetethetetlen lett a könyv. A végére pedig jó kis csavart hozott nekünk össze, de az is nagyon jó volt. A főproblémám nekem Kilornnal van, mérhetetlenül idegesít a srác. Már belekezdtem amúgy a második részbe is, és hát...inkább nem mondok semmit.

Egyszerűen hihetetlen jó könyveket sikerült olvasnom februárban is, nem tudok kedvencet mondani. Egyszerűen mindegyik könyv fantasztikus volt.