Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg

A ​szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…

Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.

És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?

Kiadás éve: 2013, Könyvmolyképző
Moly: 83%

A megismerkedésem e könyvvel elég régre nyúlik vissza. Pontosabban, mikor még a disney csatornán olyan menő sorozatok mentek, mint az Indul a risza :D. Ekkor láttam meg Katie Alender könyveinek a book trailerjét (a második részének előzetesét amiben Zendaya, és a harmadik részt, amelyben Bella Thorne van) és rögtön megtetszett, de akkor még komolyabban nem foglalkoztam vele. Aztán talán, mikor regisztráltam molyra, akkor figyeltem fel rá, hogy ez bizony azoknak a régi book trailereknek az első része, de akkor még mindig nem olvastam el. Most meg egy hirtelen gyors döntés miatt valahogy még is kedvet kaptam hozzá.
Először is tisztázzuk, hogy nem vagyok túl jóba a horror könyvekkel, nem félek tőlük, csak egyszerűen valamiért nem tetszenek, de ennek még is adtam egy esélyt.

Történetünk iszonyatosan jól kezdődik, pontosan ilyen kezdéseket várok egy horror regénytől. Én valahogy ezeket az ijesztő régi házas kísértetsztorikat nagyon bírom, és az American horror story első évada a csúcs. Őszintén nem is tudtam, hogy mire számítsak ennél a könyvnél. Először még a kezdéssel úgy voltam, hogy oké legyen egy kicsit lazább. Megismertük Alexist és a fotós hobbiját, valamint a húgát Kaseyt. A regény lényege a régi ház a régi babával és Kasey hátborzongató viselkedése. Innen kezdődnek számomra a gondok. Kasey tizenhárom éves és babákat gyűjt, és persze a gonosz baba szelleme Kasey-t szúrja ki. Mióta kislány egy tizenhárom éves lány? Oké én tökre örülök, hogy nem egy elcsépelt facebook mániás, tieznnyolc éves lánynak hiszi magát, de még is úgy érzem, hogy ha Kasey fiatalabb lenne, akkor sokkal ijesztőbbnek hatott volna a történet. A másik zavaró dolog, hogy az iskolai környezettet sem szerettem, idegesített Alexis nyavalygása, hogy őt mennyire kirekesztik, mennyire nem érti meg senki. Még meg is sajnáltam volna, de mikor ott volt, hogy kezdtek felé közeledni az emberek, akkor pedig ő különcködött, hogy jaj te nem vagy az én súlycsoportomba való. Hát szörnyen idegesítő volt, basszus csak sajnáltatta magát. 

A szereplőkkel volt a legtöbb bajom. Szörnyű szereplők voltak. Alexis idegesítő volt, és azt játszotta, hogy különc. Nem tetszett a viselkedése sem az emberekkel, egyetlen érdekes benne az volt, hogy szeret fotózni. Kasey sem volt túlzottan szimpatikus, de az ő története legalább rendesen fel volt építve. A szüleik pedig szörnyen idegesítőek és szerencsétlenek voltak, az egészből semmit nem vettek észre, és a végére hipp-hopp mindkét szülő hatalmas fordulatot vesz és hirtelen gondoskodó szülőkké válnak. Carter, aki az iskolában kezdett jóban lenni Alexissel szintén szerencsétlen és üresfejű volt. Megan, aki először Alexis nagy ellensége volt, legalábbis Alexis így nyilatkozott róla a könyv elején, ok nélkül. Megan végig jó fej volt és később is csak segíteni próbált Kaseyn. Mondjuk én nem értem, miért viselte el Alexist, mikor ő pedig szörnyen undok volt vele. A szereplőket nagyon kidolgozatlannak éreztem és összecsapottnak.

Ahogy kialakul a ház múltja, belemegyünk a részletekbe és átláthatóbbá válik az egész szellem történet onnan valahogy sokkal élvezetesebb volt olvasni is. A vége viszont közepesen sikeredett nem volt túl jó, de nagyon rossz sem, lezárta az írónő úgy, ahogy kellett. A legvégét viszont kicsit erőltetettnek éreztem.

Összességben néhol hátborzongató volt, néhol túl gagyi, de még sem volt olyan rossz. Az alapötlet baromi jó, a karakterek viszont egyáltalán nem kidolgozottak. Az írásmóddal semmi bajom nem volt, jól volt megírva.
Ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne valami nem tipikus, romantikus YA-t olvasni és ijesztőt akar, de még sem annyira ijesztőt, akkor ez tökéletes választás lehet. Nyári kikapcsolódásra tök jó volt, de nem hiszem, hogy komolyan nyomot hagyna.

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézet:

,,– Mint valami szellem, démon, a sötét oldal, Voldemort – folytatta Megan.''

Ha az értékelésem után még mindig nem döntötted el, hogy neked való-e a könyv vagy sem, akkor nézd meg a könyv előzetest is!