Katie McGary: Pushing the limits- Feszülő húr

ANNYIRA ​ELLENTÉTESEK… 

ÉS MÉGIS MILYEN ÖSSZEILLŐK!

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem emlékszik a teljes igazságra. 

Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna. 

Valószínűleg semmi közös nincs bennük. Mindketten olyan titkokat rejtegetnek, melyek lehetetlenné tehetik kettejük kapcsolatát. Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztatna azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.

Kiadás: 2014, Könyvmolyképző
Oldalszám: 436
Moly: 92 %

Sziasztok! 

Ezzel a könyvvel is már nagyon régóta szemezek, egyszer még bele is olvastam, de valahogy csak most jutottam el oda, hogy el is olvassam. 

Őszintén elképzelésem sem volt, hogy miről fog szólni. Azt tudom, hogy sokan hasonlítják a Tökéletes kémiához, de előre is le kell szögeznem, hogy én egyáltalán nem éreztem hasonlóságot.

Kezdjük a fullszöveggel, ami nekem egyáltalán nem tetszik. A fullszövegben olvashatjuk, hogy mennyire ellentétesek, mikor szerintem egyáltalán nem igaz és igenis sok bennük a közös. Valamint Echo tényleg nem emlékszik, mi történt vele azon az éjszakán, de sokan igen is tudják: a családja, az orvosok és Mrs. Collins.

Így kezdődik a történetünk, középpontban két zűrös fiatallal, akik segítségre szorulnak, közben pedig igazán jól összeismerkednek és kialakul köztük egy bizalmas viszony is.

A könyv nagyon komoly témákat tartalmaz és egyáltalán nem egy túlcsöpögő romantikus történet. Mindkét főszereplőnk kemény dolgokon ment át. Szóval elég erősnek kell lennie az olvasónak, ha kicsit érzékenyebb. 

Én nem szeretem a sok negatív depressziós hangvételű dolgokat egy könyvben, de szerencsére itt nem volt semmilyen rossz hangulat érzésem. 

A szereplők először is elég komplikáltnak tűnhetnek, de ez nekem annyira nem tetszett. Nem tetszett, mikor mondták, hogy mindenki normális ők meg nem, ennek olyan depresszív, sajnáltató hangulata volt. Valahogy nem kerültek hozzám közel a szereplők. Echo röhejes kapaszkodása a régi életbe nekem már túl sok volt és nem szeretem az önfeláldozó szereplőket. Örültem volna, ha megismerhettük volna jobban, hogy mit akar Echo. Szerencsére ez a végére nagyon jól sikerült, mert tényleg azt csinálta, amit csak akar. Noah, mint férfi főszereplő nagyon odaadó volt és aranyos dolgokat tett meg azokért, akiket szeret. Külön tetszett, hogy Echo pár hónappal idősebb volt, mint Noah. Valami azonban a páros közül hiányzott, nem éreztem köztük valami nagy kémiát, még az elején igen, de valahogy nem tudom őket a már sok könyvben megszokott álompárnak nevezni. Echo családtagjai nagyon érdekes személyiségek voltak. Echo barátnőit viszont utáltam először, de a végén nagyon szépen kiálltak Echo mellett és az pedig iszonyatosan tetszett. Luke, Echo menő fiúja egy roppant idegesítő, bunkó srác volt. Mrs Collins viszont nagyon jó fej volt, segített Noah és Echo dolgain is, és semmi negatív húzása nem volt. A végére kábé minden szereplőt megszerettem. 

Nagyon jól halad a történet, nagyon szépen kialakulnak az események, a múlt és a jövő egyaránt. Meg tudjuk, mi történt Echoval és Noah dolgai is kialakulnak. Mindenképp egy izgalmas, komoly témákkal teli könyv volt ez. 

A végére még behozott az írónő plusz adagnyi drámát, evvel pörgetve fel az eseményeket, de szerintem végig jó volt olvasni. 

A borító tetszik, de én Noaht egyáltalán nem így képzelem el és nem is hiszem, hogy így nézne ki, de amúgy tetszik ez a szekrénynek támaszkodós ötlet, angol borító pedig van valami hat is, de nekem az a kedvencem, amit ehhez a bejegyzéshez is választottam.

Nagyon tetszett az írásmód és a történet is jó volt. Tetszettek a romantikus pillanatok, a vicces beköpések és a történet is nagyon megfogott. Nagyon gyorsan haladtam vele és egy nap alatt ki is olvastam. 

Kedvenc idézetek: 

,,– Esküszöm, hozzá se nyúlok, öregem…

– Persze, csak ő ölelget téged.'' 

,,Szóval Echo a dzsekis lány!''

,,– Úgy terveztem, elviszem hozzánk, hogy megismerkedjen néhány barátommal.

Noah akár azt is mondhatta volna nekik, hogy a gettóba visz kokót venni kettőnknek, azt sem hallották volna meg.''

Csillagos értékelés: Összességben nagyon tetszett a könyv, és örülök, hogy elolvastam, de nem éreztem azt a nagy átütést, ez miatt megy a fél csillag levonás.

Kinek ajánlom? Annak, aki szereti a romantikus történeteket, de vágy valami komolyabb dologra is benne, mint itt ahol a szereplők mögött szomorú háttér húzódik.