Karen Marie Moning: Tündérkrónikák

MacKayla ​Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.

A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. 

A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre figyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.

Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.

Még pár hónapja az egyik Blogprojekt keretén belül ismerkedtem meg ezzel a sorozattal. Már nem emlékszem, hogy mit írt róla Felhő, de rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Már akkor rátettem a TBR listámra és még a könyvtárban is megnéztem, hogy meg van-e. Tudtam, hogy el akarom olvasni, de mivel egy öt részes sorozatról van szó, olyankor szerettem volna, mikor teljesen ráérek. Most pedig végre teljesen ráértem. 

Két kérdésem van: 

1.  Ezt én miért csak most olvastam? 

2. Miért nem felejthetem el az egészet, hogy újra átélhessem ezt az élményt?

Ezt a bejegyzést nem igazán értékelésnek hoztam, mert mindössze csak szeretném megismertetni veletek ezt a sorozatot. A célom az, hogy meghozzam a kedvetek az olvasásához. Pár kedvenc idézetemet is elolvashatjátok, mert már ezek miatt is megéri belekezdeni. Én teljes mértékben csak ajánlani tudom mindenkinek, mert ez a sorozat bőven megér egy misét.

Nagy meglepetéssel fedeztem fel Moly-on, hogy sokaknak nem tetszett annyira az első rész. Hát én már azt is imádtam. Van egy fantasztikus világa, amelybe már az első részben belecsöppenünk. Könnyen érthető volt, és jól adagolta az információkat. Egyáltalán nem vált zavarossá. Könnyű volt vele haladni, és bizony én akartam is vele haladni. Szeretek új sorozatokat elkezdeni, mert elvégre minden az első részre épül.

,,– Bérszállítást vett igénybe a vállalkozásom színhelyén. 
– Ahonnan én jövök ott taxinak és könyvesboltnak hívják ezeket. – Szent ég, milyen régimódi! 
– Nálunk meg jó modornak, Ms. Lane. Magának van?"

A történet főhőse MacKayla Lane. Az ő szemszögén keresztül követhetjük az eseményeket. Én őt már az első oldalon megkedveltem. Olyan mondatok hangzottak el tőle, amik olyanok mintha csak én mondtam volna. Azt hiszem ő az első olyan karakter, akire azt tudom mondani, hogy hasonlít rám. Bár Moly-on sokaknak nem volt a kedvence, ami picit rosszul esett xdd. Ő egy olyan karakter akinek van stílusa, szeret csinosan megjelenni, ami szerintem nagyon király. Kis vicces karakter volt, aki a sorozat végére egy még fantasztikusabb erős nővé vált, aki kész volt cselekedni a jobb világért.

,,-Néha, Ms. Lane - mondta -, az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője."

A történet központja Dublin. Engem sose érdekelt Dublin, sose vágytam oda. Azonban az egész sorozat alatt annyira közel került hozzám ez a város, hogy még magamat is sikerült meglepnem. Szinte már úgy éreztem mintha én is ott lennék,  és együtt járnám az utcákat a karakterekkel. Szóval egész eddig nem vágytam Dublinba, de Karen Marie Moning miatt már most azonnal elindulnék Írországba.

,,Egy nap majd könyvet írok azzal a címmel, hogy Hogyan diktáljunk egy diktátornak, és hogyan köntörfalazzunk egy köntörfalazóval. Az alcíme az lesz: Hogyan bánjunk Jericho Barronsszel.''

Ott van még Jericho Barrons. Egy igazán titokzatos, goromba, mégis szívdöglesztő férfi. Az övé egy nagyon összetett karakter, és talán az öt könyv alatt sikerült teljesen megértenem az ő karakterét. Nem tudok rá mást mondani, minthogy imádom. Új álompasim lett.

A történet legfontosabb helyszíne a Barrons könyvek és apróságok c. hely. Ahova szintén most azonnal elindulnék. Csak hát ez már kevésbé valósítható meg, mivel sajnos nem létezik. Viszont annyira szívesen megnézném. Egyszerűen magam előtt látom hogyan is nézhet ki. Szóval egy új könyves álomhelyszínem is lett Velaris mellett.

,,– Vérzett az orrom. 
– Na persze, petúniafej. 

– Petúniafej?
– Seggfej, Barrons. Maga egy seggfej.''

A történet fantasy szálát is imádtam. A legtöbb fantasy könyv abba a hibába szokott esni, hogy az író túl sok mindent akar bele írni, és ettől zavarossá válik. Ez a Tündérkrónikákra egyáltalán nem mondható el. Könnyen érthető és szórakoztató a fantasy vonal, és emellett nagyon kidolgozott. Szóval már ettől is nyilvánvaló számomra, hogy ez egy tökéletes sorozat.

Imádom a humort a könyvekbe, és a történet alatt rengetegszer nevettem fel hangosan. Roppant szórakoztató volt. Az írónőnek nagyon jó a humora.

,,– Kívánságod számomra parancs, MacKayla. – Elmosolyodott. – Együtt töltjük a holnapi napot a tengerparton? 
Barrons mellém lépett. 

– Holnap nem ér rá. 

– Nem érsz rá holnap, MacKayla? 

– Régi szövegeken fogunk dolgozni. 

V'lane szánakozó pillantást vetett rám. 

– Á! Régi szövegek. Egy remek nap a könyvesboltban. 

– A Káma-szútrát fordítjuk – magyarázta Barrons –, interaktív szemléltetéssel.''

A romantika oldalától pedig el lehet olvadni. Jó bevallom sokat kellett várni, mire minden kibontakozott, de én már az előzményeket is imádtam.

A karakterek között voltak olyanok, akiket nem bírtam, de ez főleg a negatív karakterekre mondható el. Viszont Dani karaktere olyan volt, amit nem szerettem. Egyszerűen idegesítő volt és túl fiatal. Sajnos egy-két fejezet volt az ő szemszögéből, aminek nem örültem. Még a végére sem sikerült megkedvelnem, de akkor már jobban elviseltem. A sorozat folytatásnak középpontjában ő áll.

Imádok egy huzamba könyveket olvasni, mert annyira izgalmasak. Amikor nem bírom letenni a könyvet és csak a könyvbeli világ létezik számomra. Ez a sorozat pont ilyen volt, mert egyszerűen lehetetlen letenni. Imádtam olvasni, mert van egy sajátos világa, ami egyszerűen magával ragad.
Karen Marie Moning egy zseni! Fantasztikus képzelőereje van, jó a stílusa és igazán tehetséges.

Csillagos értékelés:

Nagyon gyorsan végeztem vele és mikor vége lett, egy hatalmas ürességgel kellett szembe néznem. Rengeteg érzelmet zúdított rám, és minden sorát imádtam. Nem is kérdés, hogy új kedvenc sorozatom lett.

Úgy, hogy ha még nem olvastad, most azonnal siess, hogy minél hamarabb át élhesd te is ezt a fantasztikus élményt!

Februári olvasmányaim

Sziasztok!

Hatalmas boldogság, hogy elkészíthetem ezt bejegyzést, mert ez azt jelenti, hogy végre véget ért a tél. Iszonyatosan örülök, hogy itt a tavasz és, hogy végre jön a jó idő. 

A februárom fázással telt, tanulással, de azért az olvasásra is sikerült időt szakítanom.

1. Sara Raasch: Jég mint tűz

Három ​hónap telt el azóta, hogy Télország lakói felszabadultak, Tavaszföld királya, Angra pedig eltűnt. Minden nagyrészt Cordell segítségének volt köszönhető.

Meira királynő csak azt akarja, hogy a népe biztonságban legyen. Amikor eladósodásuk Cordell országa felé arra kényszeríti a télországiakat, hogy adósságukat ásványkincseik bányászatával egyenlítsék ki, nagy erejű és feltehetőleg veszélyes tárgy kerül elő a földből: Primoria elveszett mágiasztere. Amikor a világnak legutóbb ilyen varázslathoz volt hozzáférése, az nagy pusztulást hozott. Így amikor Cordell királya parancsot ad, hogy Meira és Theron induljon küldetésre, hogy felfedezzék a mágiaszter titkait, Meira azt tervezi, hogy szövetségesek toborzására használja az utazást. Célja, hogy a mágiaszter elzárva maradjon, és Télország biztonságban lehessen… akkor is, ha ez szakítást jelent Theronnal. De vajon sikerülhet ez úgy, hogy közben ne veszélyeztesse szeretett népét?

Mather csak szabad akar lenni. A télországiak által elszenvedett borzalmak még frissek és fájók Jannuari lakóinak életében. Olyannyira, hogy ettől Télország sebezhetővé válik Cordell agressziójával szemben. Amikor Meira elindul szövetségeseket keresni, Mather úgy dönt, a saját kezébe veszi Télország biztonságát. Vajon vissza tudja építeni lerombolt királyságát, és képes lesz megvédeni népét az új veszélyektől?

Ahogy egyre szorosabbra szövődik az árulás és a hatalom hálója, Theron a mágiáért harcol, Mather a szabadságért… Maira pedig rádöbben, hogy talán nemcsak Télországért, hanem az egész világért kell harcolnia.

Nem tudom, hogy egy év alatt én változtam-e meg ennyire vagy ez a sorozat. Az első részt nagyon szerettem. Amennyire pedig azt szerettem, annyira utáltam a második részt. 

Meira most még többet ismételte magát, mint az első részben. Úgy viselkedett mint egy kislány, és folyamatosan idegesített. 

Miközben olvastam csak szenvedtem vele, alig vártam, hogy vége legyen. Miközben olvastam teljesen mas dolgokon gondolkodtam, szóval egyáltalán nem kötött le. Fel sem bírtam fogni hol van az a jó sorozat amibe egy éve bele kezdtem. 

Meira pocsék királynő volt. Fogalma sem volt róla, hogy mit tegyen. Az első rész utáni Mather imádat után most konkrétan lesz*rta őt. Ez amúgy nem zavart, de elég vicces, hogy így tova tűntek azok a nagy érzései. 

Utáltam a szereplőket. Eljutottam arra a pontra a könyv olvasása során, hogy mindenki bosszantott és senkin sem éreztem egy cseppnyi egyéniséget sem, kivéve Ceridwent. Ő az egyetlen szereplő, aki érdekes volt. Az ő életét sokkal szívesebben olvastam volna. Izgalmasabb élete lehetett, mint Meirának és egy sokkal talpraesettebb karakter volt. 

Még talán a vége elég izgalmas volt, de az sem tudta feljavítani az egész könyvet. 

Szóval sajnálom, hogy ennyire nem tetszett. Tekintve, hogy nagyon örültem a folytatásnak, mégis azt kell mondanom róla, hogy ez egyszerűen pocsék volt.

Csillagos értékelés: 

2. Colleen Hoover: Velünk véget ér

A könyvről írott értékelésemet ide kattintva találjátok. 

3. Hal Vaughan: Egy ágyban az ellenséggel

„A ​huszadik századi Franciaországból három név fog fennmaradni: De Gaulle-é, Picassóé és Chanelé.” -André Malraux

Coco Chanel kivételes jelenség volt, a divat nagyasszonya. Megszabadította a nőket a fullasztó fűzőktől, a cicomás ruháktól és kalapoktól, neki köszönhetjük többek között a „kis fekete ruhát”, a bizsukat és a világ legkelendőbb illatszerét, a Chanel No. 5-öt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett, amelyeket senki sem vitat el tőle, van azonban egy olyan időszaka az életének, amelyről fél évszázadon keresztül csak legendák keringtek. De egyszer minden titok kipattan: Hal Vaughan feltárja, hogyan kollaborált Coco Chanel Hitler magas rangú hivatalnokaival a megszállt Párizsban 1940 és 1944 között. Részletesen kiteregeti a több évtizeden át tartó viszonyt, melyet a „Spatz”, azaz Veréb fedőnevű Hans Günther von Dincklagéval folytatott – ez az úr az eddigi Chanel-életrajzokban mint angolul kiválóan tudó teniszjátékos, amolyan elit zsúrfiú, a haza szolgálatára fölesküdött, ám a náci pártba be nem lépő derék német katona és diplomata szerepel. Vaughan azonban rámutat, hogy ez óriási tévedés. Dincklage minden hájjal megkent befolyásos kém volt, aki egyenesen Goebbelsnek jelentett. Megtudhatjuk, milyen akciókba és mi okból vonták be Coco Chanelt, hogy miként sikerült elkerülnie a letartóztatást a háború után, hiába tudott viselt dolgairól a gaullista elhárítás, hogyan menekült kilenc évre Svájcba a szeretőjével. És persze ettől csak még izgalmasabb az újabb fordulat életében, mikor hetvenévesen visszatért, és ismét fénylő csillaga lett a párizsi divatnak, noha kémtevékenységéért a francia állam pert indított ellene…

Az utolsó Chanel könyvet is elolvastam a polcomról. Ennek a könyvnek a külenlegessége az volt, hogy nem Coco Chanel egész életét mutatta be, hanem csak a második világháborús időszakot. Engem személy szerint nagyon érdekel magában ez a teljes korszak, így bármilyen új információnak örülök, amit a második világháborúról olvashatok. Chanel helyzete pedig ebben az időszakban szintén nagyon különleges volt, így jól esett bele látni abba, hogy mi is zajlott akkor. 

Rengeteg megdöbbentő új információhoz jutottam a háború utáni Párizsban, amik nagyon érdekesek voltak. 

A könyv pozitívuma, hogy tele van képekkel, amikkel eddig még sose találkoztam.

Nagyon jól adagolta az információkat, de azért rendesen oda kellett figyelnem, hogy ne veszítsem el a fonalat. 

Hatalmas pozitívum, hogy az író feltüntette a forrásokat, ahonnan az információkat szerezte.

Nagyon érdekes könyv volt, egy olyan fantasztikus nőről, aki nekem hatalmas példaképem. 

BTW: A borító egyszerűen fantasztikus.

Csillagos értékelés: 

4. Szívkeringő

Lilla és Krisztián végzősök lettek a Duna-parti Gimnáziumban. Az tanévben egymást érik az izgalmas események: szalagavató, pályaválasztás, és vár rájuk a mumus,a rettegett érettségi vizsga is. A pár kapcsolata egyre komolyabbra fordul, de képesek lesznek kezelni a szerelem komolyabb kihívásait? Lilla válaszokat keres arra, ki ő, merre induljon a középiskola után, és hol a helye Krisztián életében.

A barátok mindennapjai sem könnyebbek. Vajon Márk elég erős, hogy szembenézzen az évek óta eltitkolt igazsággal? Gréta és Ákos meg tud birkózni azzal, hogy eltérnek a jövőbeli terveik? Jázmin és Kristóf feláldozná-e a szerelmet a tanulásért? Vajon Flóra örök magányra van ítélve?

Senkinek sem könnyű kiegyensúlyozottnak maradni, amikor ilyen nehéz döntéseket kell meghozni. Megvalósulhatnak az álmok, vágyak, szerelmek, amiket eddig kergettek? Egyáltalán ugyanarra vágynak még, amire régebben?

El sem hiszem, hogy véget ért ez a sorozat. Amit a legjobban szerettem benne az az volt, hogy nagyon könnyű volt vele azonosulni. Rengetegszer éreztem, hogy a karakterek helyzete teljesen megegyezik az enyémmel. Könnyű volt rámondani, hogy basszus mennyire igazuk van.

Szerettem ezt a sorozatot, így ez a rész sem okozott csalódást. Van egy aranyos, sajátos világa, amibe jó bele csöppeni az olvasásakor.

Könnyű vele haladni és tökéletes kikapcsolódásnak.

Csillagos értékelés: 

5. Sarah Dessen: Altatódal

A Blogprojekt alkalmából egy rövid értékelést találtok a könyvről ide kattintva. 

6. Colleen Hoover: Vallomás

A könyvről írott értékelésemet ide kattintva elolvashatjátok.

7. Beth Flynn: Kilenc perc

A bejegyzést a könyvről ide kattintva találjátok.

Összesen hét könyvet sikerült elolvasnom, amik közül a legrosszabb a Jég mint tűz volt. Ha a Kilenc perc előtt kellett volna értékelnem a hónapot akkor azt mondanám, hogy a hónap Colleen Hoover-é volt, egyszerűen a Velünk véget ér és a Vallomás fantasztikus volt. Aztán jött a Kilenc perc, ami mindent felbolygatott. Az azonban biztos, hogy ez a három könyv volt a hónap kedvence. Örülök neki, hogy megint egy igazán sokrétű olvasási hónapot zártam.

Ugyanúgy, mint januárban most is 7 bejegyzést posztoltam a blogra, ami szeretem jó arány.

Mindenkinek nagyon szép márciust kívánok! xxx

Beth Flynn: Kilenc perc

Az ​akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja. 

Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. 

Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme. 

Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser. Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe. 

Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?

Kiadó: 2017, Könyvmolyképző

Oldalszám: 288

Moly: 90%

〰〰〰〰〰〰

Par hónapja, már nem is tudom megmondani hogyan, és miképp, de megláttam ezt a könyvet. Nagyon kíváncsi lettem rá, majd pedig a kiadó oldalán bele is olvastam. Ezután egyszerűen nem hagyott nyugodni, mindenképp el akartam olvasni. Most pedig az elolvasása után, még mindig nem hagy nyugodni. Az egész könyv olyan érzelmi hullámvasutat okozott, hogy az idegeimnek már megint annyi lett.

A fullszoveg elég sok mindent elárul, így nem mondok semmi újat azzal, hogy a főszereplő lányt, Ginnyt egy motorosbanda elrabolja. Új nevet kap, új életet és új családot.

A könyv kezdete iszonyú erős, és sokkoló. Ezután pedig múltbeli történetekhez vetít minket vissza, pontosan oda ahol minden kezdőzött. 

Már a történet kezdetével volt egy minimális problémám, mert Ginny egyáltalán nem próbált meg elmenekülni. Beletörődött a sorsába, és ez teljesen abszurd volt nekem.

Nem szoktam durva könyveket olvasni a 'legalvilágibbnak' mondható könyv a Főnök volt, de esküszöm, hogy az, ez mellett gyerek mese volt. 

Nem viccből van ott a 18-as karika a könyv borítóján, de mivel én, a magam tizenhét évével szintén elolvastam, így nem igazán mondhatom, hogy tizennyolc év alatt ne olvassátok. Viszont tele volt megdöbbentő, durva dolgokkal, amikre egyszerűen szadista dolog lenne azt mondani, hogy tetszett. Egyszerűen rossz dolgokra nem mondhatjuk rá, hogy tetszett. Grizz dolgai pedig jó párszor kiverték a biztosítékot.

Délben kezdtem neki, és este hétre már végeztem is vele. Igazából nonstop olvasni akartam. Olyan szinten pörögtek az események, hogy vétek lett volna abbahagyni.
Nem tudom rá azt mondani, hogy minden sora tetszett. Az egyszerűen lehetetlen lenne. Rengeteg olyan jelenet volt ami egyszerűen sok volt és túl beteg.  Az olyan részeknél azt gondoltam, hogy mit tudnak ezen mások szeretni? Ha pedig most a teljes képet megnézem, akkor egyszerűen már minden világos.

A karakterek nagyon jól kidolgozottak. Ginny egy olyan karakter volt, akivel nem mindig értettem egyet, de összeségben számomra egy szimpatikus karakter lett. Grizz-ről pedig nem tudom mit gondoljak. Az egyes tetteitől mosolyogni támadt kedvem, másokon pedig csak szörnyülködtem. Ha pedig arról van szó, hogy milyen Grizz és Cicc együtt, akkor csak mosolyogni támad kedvem. Nem tudom mennyire volt fura az ő párosuk, de én teljes mértékben szurkoltam nekik. Ők egymás mellett tökéletesek.

Egyszerűen hatalmas részletességgel van megírva, és nagyon zseniálisan fel van építve. Tele van nem mindennapi dolgokkal, és van egy sajátos hangulatvilága. Van egy sajátos érzése, amilyet eddig csak ennél a könyvnél éreztem. Az írónő viszont nagyon is értette a dolgát. Elég nagy fantáziája van, mert hiába nem egy fantasy, még is csak olyan dolgok voltak benne, amik nekem soha nem jutottak volna az eszembe.

A vége egy hatalmas csattanó volt, amitől már azonnal olvasni akartam a következő részeket. Ki se bírtam, muszáj volt egy dolgot lespoilereznem magamnak.  

Véleményem a borítóról és a címről

A cím egyszerűen zseniális. Főleg úgy, hogy a történetben van elrejtve maga a cím. Ha pedig megtudod, hogy mire is utal akkor mérhetetlenül szomorú leszel. De viszont így is kedvenc lett.

A borító pedig ennek az ellentéte. Szerintem pocsék lett. Még ha Grizz-re azt mondjuk, hogy elmegy, akkor az öreg nőre nem tudok mit mondani. Vegyük azt, hogy Ginny kezdetben csak tizenöt éves volt, és ilyen tekintetben nekem ez így nagyon fura. 

Csillagos értékelés:

Fantasztikus könyv volt. Hiába éreztem a közepén, hogy nem tetszik, ez el is múlt. Már úgy gondolok vissza rá, hogy igen is tetszik. Fantasztikus volt. Végig izgultam és szurkoltam ezért a furcsa párért. Többször is említettem már, hogy egy könyv nekem akkor tetszik igazán, ha ott van az a plusz. Az olyan pluszra gondolok, amikor nonstop olvasni akarod az adott könyvet. Miután pedig befejezed egy világ tör össze benned, mert olyan mintha neked is egy kis részednek vége lenne. Ha pedig még napokkal az olvasása után is csak az adott könyvre tudsz gondolni, és konkrétan rá se tudsz nézni más könyvre, akkor igen abban a könyvben megtalálható az a bizyonos plusz. A Kilenc percben pedig ez mind meg volt.

Kedvenc idézetek: 

,,– Mióta szereted te a Seals & Croftsot? – álltam fölé.

– Nem szeretem.

– Akkor miért hallgatod őket?

– Mert te szereted őket, én pedig téged szeretlek, és hiányoztál.''

,,– Nagyon fáj a fejem. Hoznál nekem egy kis aszpirint?

Hátrahúzódtam, és meglepve néztem rá.

– Persze.

– Mi a baj? – kérdeztem, miután visszatértem az aszpirinnel meg egy pohár vízzel. – Túl sokáig voltál kint a napon, vagy ilyesmi? Neked sohasem fáj a fejed.

– Á, szerintem csak a zenéd miatt van.''

,,– Nem zavar, mi?

– Nem. Kicsit sem zavar.

– Biztos vagy benne?

– Igen. Biztos, Grizz. Miből gondolod egyáltalán, hogy zavarna? – kérdeztem kissé túl büszkén.

– Mert fejjel lefelé tartod a könyvet.''

Kinek ajánlom? Azoknak, akik nem egy nyálas romantikus történetre vágynak, hanem egy igazán kidolgozott és letehetetlen könyvre. A tizennyolcas karikát pedig azért vegyétek figyelembe! 

Colleen Hoover: Vallomás

Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? 
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. 
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. 
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Kiadás: 2017, Könyvmolyképző

Oldalszám: 344

Moly: 89 %

〰〰〰〰〰〰

Hoover már megint megcsinálta!

Az It Ends with Us után alig vártam, hogy egy újabb fantasztikus Hoover könyvet olvashassak. A Vallomás-sal akkor kezdtem el szemezni, amikor értékelést olvastam róla Molyon.

Előre is igyekezném leszögezni, hogy nagyon sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e bejegyzést írnom erről a könyvről. Nagyon nehéz spoiler mentesen beszélni róla, mert minden összefügg mindennel. Van valami azonban a történetben, ami miatt egyszerűen muszáj róla írnom. És valamiért nagyon fontosnak érzem, hogy ez a történetet minél több emberhez eljusson.

Már ennyi idő után rájöttem, hogy az írónő minden könyvében van valami egyedi. A Vallomás témája pedig iszonyatosan tetszett. A könyv kulcsfontosságát a vallomások teszik ki, amiket valójában az írónőnek írtak. Azonban történetünk férfi főszereplője egy festő, aki az ajtaján bedobott vallomásokat festi meg. Ha pedig azt gondolnánk, hogy ez nem elég zseniális már csak így olvasva is, akkor kapaszkodjon meg mindenki, mert ezeket a képeket tényleg megfestették. Egy rendkívül tehetséges festő, Dany O'Connor volt az, aki elkészítette a képeket, amiket a könyvben láthatunk. Ez a dolog pedig nálam a regény egyik kedvenc pontjává vált.

A történet kezdete pedig eléggé megdöbbentő volt számomra, a fullszöveg nem enged túl sok betekintést, hogy vajon akkor miről is fog szólni a regény. Én az első fejezet után sem tudtam eldönteni, de már annak sikerült iszonyatosan 'megcsapnia'. Ezután pedig hatalmas kíváncsisággal folytattam tovább.

Ez a kíváncsiság egyáltalán nem szűnt meg. Csak úgy faltam a lapokat, mert egyszerűen imádtam és tudnom kellett, hogy mi történik. 

A főszereplőnk nem más, mint Auburn, aki Dallasban próbálja megtalálni a helyét. Egy spontán találkozáskor ismerkedik össze Ovennel, egy helyi festővel. Nem szeretem a klisés egymásba szeretős dolgokat, de basszus ennél a két embernél már attól esküvőt támadt kedvem szervezni, hogy köszöntek egymásnak. Mind a két karakter titokzatos, óvatos, és mégis az első pillanattól kezdve szimpatikusak lesznek az olvasónak. 

Végig fantasztikus karaktereket ismerhettünk meg, akik tökéletesen bele illettek a Confess világába. Hihetetlenül lenyűgöző, hogy az írónő ennyire kidolgozott karaktereket tud alkotni, akik olyanok mintha valóságosak lennének. Persze jó pár karakter utáltam, de azok is ugyanúgy egy iszonyú jó háttértörténettel voltak megáldva.

Szerintem ennyit mondhattam el a történetről, anélkül, hogy ne lőjem le a poént. Engem teljesen megtudott lepni. A felénél volt egy olyan fordulat, ami nekem egy picit negatív dolog volt. Már az elején gondoltam rá, hogy na csak nehogy ez történjen,  de aztán elvetettem az ötletet. Végül pedig még is megtörtént. Ettől eltekintve pedig rengeteg résznél volt olyan, hogy halvány lila gőzöm sem volt mit tartogat még nekem a könyv úgy, hogy garantáltan mondhatom rá, hogy izgalmas és tele van nem várt fordulatokkal.

Annyiszor összetört a könyv. Annyiszor sajnáltam mindent, amit olvastam. Nagyon könnyű volt bele élni magam a történetbe, és ettől is csak még valóságosabbá vált. 

Rengeteg vicces jelenet volt, amikből nem győztem kedvenceket válogatni. Rengeteg aranyos pillanat volt, amikor azt kívántam, hogy sose legyen vége ennek a könyvnek. 

Azonban túl hamar vége lett. Letehetetlen könyv volt. Ha tudok tanácsolni valamit, akkor ne este kezdjetek neki, mert nagyon nehéz ott hagyni. A vége pedig még fantasztikusabbá tette az egész történetet!

Rengeteg minden történik a könyvben, de ettől egyáltalán nem válik zavarossá. Nagyon jól fel van építve és minden sora úgy volt tökéletes, ahogy volt.

Csillagos értékelés:

Egyszerűen tökéletes volt, imádtam minden sorát és remélem sok ilyen különleges Hoover könyvet olvashatok, mert nekem ilyen élményre még biztosan szükségem van.

Kedvenc idézetek:

,,– Hülye magas sarkú – motyogja. Csakhogy nem is az van rajta. Fekete, lapos sarkú félcipőt visel.''

,,Őszintén mondhatom, hogy még soha nem volt részem ilyen hajvágásban. A borbélynál korántsem szoktak ennyire készségesek lenni.''

,,– Auburn! Itt az a pasi, akivel vétek volna nem lefeküdnöd! Nem a zsaru, hanem a másik!''

Kinek ajánlom? Az olyanoknak, akik szeretnének egy igazán különleges romantikus könyvet olvasni, és szeretik a művészetet. 

Blogprojekt #6 | Egymásnak ajánlva 3. nap

Sziasztok! :)

A Blogprojekt utolsó napjára a filmeket hagytunk. Imádok filmeket nézni és rengeteget nézek is, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mi újat választanak nekem. 

Beatrice választott nekem, és egy idő után meg is lett, hogy mi az, amit még nem láttam. A nekem ajánlott film, vagyis inkább sorozat a Sherlock lett. Már régebb óta ismerem a sorozatot, de még sosem láttam. Magában az első rész a másfél órás hossza miatt simán felér egy filmmel.

Valahogy ebben a hónapban nem sok iskolán kívüli dologra volt időm, így az egész Blogprojektes feladatok az utolsó pillanatban csúsztak csak be. 

A sorozatot csak ma néztem meg, mert egyszerűen eddig nem vitt rá a lélek. Tudom, hogy ez így elég rossz hozzá állás, de nem nagyon voltam krimi hangulatban. 

A sorozat 2010-ben indult, és összesen négy évadot élt meg. Az IMDb pontozás 9,2 ami egy fantasztikusan jó értékelés. 

Igazából mindig is kíváncsi voltam a sorozatra, hisz eddig csak jót hallottam róla. Mikor elkezdtem nézni kicsit furcsálltam a kezdést. Aztán iszonyatosan megtetszett Benedict Cumberbatch alakítása, valljuk be ő eléggé a magáévá tette Sherlock Holmes karakterét. Meglepően jó lett a szereplő válogatás, bár nekem Robert Downey Jr. egy sokkal jobban kedvelt Sherlock Holmes.

Tetszett a sorozat, de sajnos nem tudok róla ódákat zengeni, de ez csak az én hibám. Biztos, hogy megfogom nézni ha több időm lesz és olyan kedvem, mert borzasztóan érdekesnek tűnik. Érdekes volt ez a rész, és a vége is tetszett. Külön kiemelném, hogy imádtam a helyszíneket is. Nagyon jó sajátos hangulata volt mindennek.
Viszont nem mindig kötött, amit sajnálok. Nagyon is közre játszott, hogy nem igazán volt rá hangulatom, de valahogy mostanában kevés minden kötött le filmek és sorozatok terén.

Összeségben pedig örülök ennek a választásnak, mert ha Beatrice nem ezt ajánlja nekem, akkor lehet, hogy soha sem néztem volna meg.

Én Lilinek választottam, még pedig a Halálos iramban c. filmet. Hatalmas kedvencem ez a filmsorozat, és mivel ezt Lili sem látta úgy éreztem, hogy ez egy tökéletes ajánlás lehet. 

Apró problémám van amúgy a magyar szinkronhangokkal, mert vannak benne elég idegesítőek, de ettől eltekintve én ebben a filmben semmi hibát nem látok. Lili véleményét pedig ide kattintva megtaláljátok.

A Blogprojekt résztvevői:

Molybirodalom

Felhő olvasónaplója
Howler from a Muggle 

Libellum

Ennyi is lett volna az e hónapi Blogprojekt. Bevallom nekem ez volt az egyik kedvenc témám, remélem a többiek is ugyanígy élvezték! :)
Ne feledjétek, hogy következő hónapban is lesz projekt, amikor pedig egy újabb témával jövünk. xxx

Blogprojekt #6 | Egymásnak ajánlva 2. nap

Sziasztok!

A Blogprojekt második napjával elérkeztünk ahhoz a témához, amit a legjobban vártam, a könyvekhez. Nekem Lili választott, én pedig Beatrice-nek választottam.

Lili választásának nagyon örültem, mert még anno az ő egyik posztjában láttam meg Sarah Dessen Altatódal c. könyvét. Már akkor felkerült a várólistámra, de hát tudjátok milyenek a várólisták. Elolvasok egy könyvet a listáról, és hozzá írok még kettőt. Így az Altatódal is a halogatós oszlopba került. Lili pedig pont ezt a könyvet választotta nekem.

forrás:weheartit

A szakítás tudománya… Remy mindig tudja, mikor kell megtartania A Beszéd-et egy srácnak – rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja. De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És rendetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész – épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik? A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa.

A könyv olvasását tökéletesen az utolsó hétre toltam ki, így épp tegnap fejeztem be.

Van a regénynek egy sajátos hangulatvilága. Az írónőnek pedig egy fantasztikus stílusa. A történetünk főszereplője Remy, aki nem hisz a szerelemben. Anyja megannyi válása után nem igazán szolgált neki egy jó mintaképpel arról, hogy milyen is egy rendes kapcsolat. Remy kb. olyan profi szinten tud szakítani a fiúkkal, mint ahogy mások levegőt vesznek. A történetben viszont a hatalmas csavart az hozza, hogy megjelenik egy fiú, aki más mint akikkel Remy eddig találkozott. Vajon Remy meg-e tudja változtatni a nézeteit, és tud-e életében először rendesen kötődni valakihez?

Örültem, hogy Remy egy olyan karakter, aki egy igazán talpra esett lány. Nem mondom, hogy rögtön szimpatikus lett, de jó volt a sok klisés lány szereplő közül egy olyan, aki nem szenved és nem egy tipikus félénk lány. Remy szeretett bulizni és nem hagyta, hogy irányítsák. 

Nagyon tetszett a kapcsolata a legjobb barátnőivel. Négy lányból álló jó kis erős barátságot alakítottak ki az évek alatt. Tökéletesen eszembe juttatta az én barátnőimet is.

Dexter, a regény férfi főszereplője nem nyerte el elsőre a tetszésemet. De aztán egyre jobban kezdtem megkedvelni, főleg a kutyás jelenetek után. Nagyon vicces, csupaszív srác volt, amitől a végére akaratlanul is belopta magát a szívembe.

Voltak benne negatív dolgok, amik nem tetszettek, de összeségben viszont tetszett a könyv. Volt egy sajátos hangulata, jó sztorija és nagyon jól adagolta az eseményeket. A történetnek rengeteg olyan egyedi része volt, amiket imádtam. A végén pedig úgy éreztem, hogy minden nagyon jól volt fel építve és szépen le lett zárva a történet.

Szóval igen, köszönöm Lili, hogy ezt választottad mert megérte elolvasni. Valamint én is nagyon szívesen ajánlom mindenki másnak is ezt a regényt!

Az én ajánlásom A Vétkes volt, amit már a sokadik alkalommal említek meg itt a blogon. Imádom ezt a könyvet, és kíváncsi vagyok Beatrice véleményére. Ide kattintva elolvashatjátok, hogy tetszett neki.

A Blogprojekt résztvevői: 

Molybirodalom

Felhő olvasónaplója
Howler from a Muggle 

Libellum

Holnap az utolsó bejegyzéssel jövök, ami egy Beatrice által választott film lesz. Ha kíváncsiak vagytok mi lesz az, mindenképp térjetek vissza az oldalra! xxx

Blogprojekt #6 | Egymásnak ajánlva 1. nap

Sziasztok! :)

Újra elérkezett a Blogprojekt, ami mindig egy jó kis posztdömpinget ad a blognak, ez pedig jelenleg rá is fér. Az idei témát már az előző hónapban kitaláltuk, és ez pedig nem más, mint az egymásnak való ajánlás. Nekem a projekt egyik legpozitívabb tulajdonsága, hogy rengeteg jó könyvet ismerhetek meg a többiek által. Így szerintem nem is lehetett volna aktuálisabb, hogy egymás ajánlására nézzünk egy filmet, hallgassunk meg egy zenét és olvassunk. A plusz érdekesség pedig, hogy a nevek és az ajánlások ki lettek húzva így teljesen a véletlenen múlott, hogy kinek ajánlunk és kik ajánlanak nekünk.

Az első nap témája pedig nem más, mint a zene. 

Nekem Vhrai a Libbelum blogról választotta a zenét. Ez pedig Nightwish: Nemo c. száma volt. 

Előzetesben nekem egy elég sajátos zenei ízlésem van, műfajokból jöhet minden, de egyébként nagyon válogatós vagyok. 

Ezt a zenét egyáltalán nem ismertem, sőt még az előadót sem. Reménykedtem, hogy tetszeni fog, de annyira nem nyűgözött le. Valahogy egyáltalán nem az én stílusom, de igazából azt se tudnám belőni, hogy mi is az én igazi kedvenc zenei stílusom. Ez a szám viszont egyáltalán nem került közel hozzám. Nagyon kevés női előadót szeretek és így az énekesnő hangja sem lopta be magát a szívembe. Az első hallgatás után meghallgattam még egyszer és úgy már egy picivel közelebb került hozzám, de még így se tudom rá azt mondani, hogy tetszett.

Sajnálom, hogy nem tetszett az első ajánlás, de hát nincs mindannyiunknak egyforma ízlése. 

Az én ajánlásom pedig szintén Vhrai-nak volt. Szerintem mindkettőknek nehéz volt olyan dalt, választani amit a másik nem ismer. Így végül harmadik próbálkozásra egy olyan dalt választottam, amit viszonylag kevesen ismernek.
Az én ajánlott dalom, pedig XXXTentacion: Garette's Revenge c. száma volt. Én nagyon szeretem ezt a dalt, és azt az egész nyugis stílusát. Ahogy pedig már fentebb említtettem nagyon kevesen ismerik, ez miatt pedig nagyon szívesen ajánlom másoknak.

Ha pedig kíváncsiak vagytok, hogy tetszett Vhrai-nak a dal, ide kattintva megtaláljátok az ő bejegyzését. 

A Blogprojekt résztvevői: 

Molybirodalom

Felhő olvasónaplója
Howler from a Muggle 

Libellum

Ennyi is lett volna ez a mai rövidke bejegyzés. Holnap pedig avval a könyvvel jövök, amit Lili ajánlott nekem.

Legyen szép estétek! xxx

Colleen Hoover: Velünk véget ér

Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret. 

Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. 

Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. 

Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. 

Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni. 

Add át magad a reménynek!

Kiadás: 2017, Könyvmolyképző

Oldalszám: 424

Moly: 95 %

〰〰〰〰〰〰

Ahogy megláttam ezt a borítót rögtön tudtam, hogy akarom ezt a könyvet. Moly-on hatalmas népszerűségnek örvend a könyv, és maga az írónő is. Én még nem sok könyvét olvastam, de a Maybe Someday után biztos voltam benne, hogy még több könyvét el akarom olvasni. Sikerült rájönnöm, hogy minden Colleen Hoover történetben van valami plusz, amitől a történetei  egyedivé válnak.

-Cselekmény leírást tartalmazhat!-

A történetünk főszereplője Lily Bloom. Lily Bostonban él, édesapja temetése után pedig véletlenül találkozik egy tetőn Ryle-al. Ryle Kincaid egy idegsebész. Rögtön érezni lehet a két szereplő között a kémiát, amivel viszont ők akkor nem igazán foglalkoznak. Lily személyében viszont megismerhetünk egy olyan lányt, aki cipeli magán a múlt terheit, mert a gyerekkora koránt sem volt egyszerű. 

Lily első szerelme Atlas volt, akinek szintén nagyon nehéz élete volt és hajléktalanná vált. Lily régi napló írásai során ismerhettük meg kettejük történetét. A naplólevelek zseniálisak voltak, és egy fantasztikusan jó hangulatot adtak a regénynek. Lily már évek óta nem találkozott első szerelmével, de továbbra is gondol rá és sehogyan sem tudja elfelejteni, amiért őszintén nem is hibáztatom. 

Lilynek saját vállalkozása van, aminek köszönhetően új barátnőt ismer meg, és a sors újra össze hozza őt Ryle-al is. 

Ryle számomra rögtön egy pozitív karakter lett, mert volt humora, okos és egyszerűen tökéletes pasi volt. Nem is volt kérdés, hogy én rögtön szurkoltam azért, hogy jöjjön össze Lily-vel.

Hihetetlenül pörögnek az események és nagyon sok minden történik. A történetben időugrások is megjelennek, de ettől még minden alaposan fel van építve. Az írónő fantasztikusan dolgozta ki a történetet és a szereplőket. A stílus fantasztikus volt.

Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet középpontjában egy koránt sem pozitív téma áll. Ha megnézitek a könyv címkéjit, akkor ott virít a nők elleni erőszak. Számomra ez egy megbocsájthatatlan dolog. Manapság nagyon sok könyvben megjelenik, de Hoover most egy igazán más és sokkal fájdalmasabb oldalát mutatta meg nekünk. Lily nem tudott felnézni apjára, mert nem egyszer emelt kezet az anyukájára. Ez az egyik legrosszabb dolog a világon, és bár egy nőnek se kellene átélnie. Azt mondjuk, hogy ezután egy nőnek fő dolga lenne elhagyni a bántalmazó férfit. Egyszerű, mert az akit a legjobban szeretsz, nem okozhatja neked a legnagyobb fájdalmat. Hát pedig de. Az írónő ennek  megmutatja egy teljesen más oldalát. Bemutatja, hogy milyen gondolatok játszódhatnak le egy bántalmazott nőben, és akkor mi is rájövünk, hogy hát ez baromira nem egyszerű.

A fő szempont, hogy bármennyire is torok szorító dolgokat kellett olvasnunk, emellett voltak a történetben olyan dolgok is, amelyek adtak neki egy hatalmas pozitív löketet, amitől nem vált egy depresszív olvasmánnyá. A könyv tartott egy tökéletes egyensúlyt. Szórakoztatott, amikor kellemes dolgokat olvastam és hatalmas szomorúság zúdult rám, mikor rossz dolgokról olvastam. 

Ahogy haladunk a könyvvel, úgy bonyolódik a történet is. Atlas újra megjelenik és közben szépen lassan teljesen kiderül, hogy mi is történt köztük Lily-vel. Ott van Ryle is, aki én hozzám először sokkal közelebb állt. Atlas szempontjából viszont egyszerűen csodálatra méltó volt, hogy hova jutott, azok után amin keresztül kellett mennie.

A könyv felénél azonban már kezdett kialakulni, hogy hová is szeretné igazán vezetni a történetet az írónő. Én valahogy sejtettem egy ilyen fordulatot, de ettől még mérhetetlenül szomorú voltam. 

Az biztos, hogy egy hatalmas érzelmi hullámvasúton ültem a könyv olvasása alatt. Egyszer minden tökéletes volt, máskor pedig minden pocsék. 

Annyira örülök, hogy elolvastam a könyvet. Annyira más nézetet kaptam ettől, és annyi érzelmet.

Sajnáltam Ryle-t, és a szerepet, amit az írónő rá szánt. A végén már úgy éreztem, hogy nem tehetek semmit, hisz mindennek így kellett lennie. 

Rengeteg meglepetést tartogat a könyv és garantáltan nem lehet letenni. Én mikor nem olvastam, még akkor is befészkelte magát a gondolataim közé.

Ha pedig még inkább össze akarnátok törni, akkor az utószó kötelező. Még inkább rájöttem, hogy miért is kellett mindennek így történnie és rájöttem, hogy ez az egész így volt tökéletes.

Csillagos értékelés:

A szereplők kidolgozottak voltak, a cselekmény úgy szintén. Minden tökéletesen volt leírva, és az események pedig végig pörögtek. Annyira mélyen lesújtott rám az egész történet, amitől nem tudok rá kevesebb csillagot adni, mint öt. Sőt nem is akarok. Egyszerűen tökéletes volt.

Kedvenc idézetek: 

,,Nem szabad olyasmire vesztegetni az időt, ami egy nap talán megtörténik, de talán soha semmikor nem lesz valóság.''

,,-Anya!- mondja Ryle.- Bemutatom Lilyt, az én istentelen kurvámat!''

,,Ezt teheti tizenöt perc egy emberrel. Tönkreteheti.

Vagy megválthatja.''

Kinek ajánlom? Ahogy a borítón is olvashatjátok: ,, Akinek van szíve, olvassa el ezt a könyvet!"

Ez a körforgás ne érjen véget. 

(képek forrása: weheartit, a montázs saját)