Julie Buxbaum: Három dolgot mondj

Az előző posztban már említettem,hogy mennyire jó könyvkiadásokat hozott létre a Gabo, Ciceró mostanában. A Három dolgot mondj is miután elolvastam a fullszöveget rögtön rákerült a kívánságlistámra. 

Jessie-vel ​csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében. Ez valami vicc? Megbízhat VS-ben, elfogadhatja tőle a segítséget, amelyre óriási szüksége van?

Alig két éve, hogy meghalt az édesanyja, és miután az apja váratlanul feleségül vett egy interneten megismert nőt, Jessie kénytelen az ország másik felébe költözni, és mostohaszörnyével meg annak beképzelt fiával élni.

Jessie végső kétségbeesésében úgy dönt, VS-re bízza magát. A srác hamarosan a lány mentőkötelévé és szövetségesévé válik, és Jessie szeretné személyesen is megismerni. De mi van, ha egy rejtélynek jobban áll a megoldatlanság?

Nekem ebben a könyvben, minden felkeltette az érdeklődésemet. Jessievel a kezdetektől felbírtam venni az ütemet és sikerült is megkedvelnem, sokszor éreztem, hogy picit hasonlítok rá, gondolkodásban. 

Magában ez egy nem igazán egyszerű olvasmány, tele van komoly témákkal, mint a halál és a gyász, az iskolai zaklatás. 

Itt jönnek nálam a bökkenők nekem ez az iskolai zaklatás dolog annyira nem jött át, én vágom, hogy vannak szemét lányok, mert Gem tényleg az volt és kiborított, de én azért sokkal komolyabb dologba gondoltam bele, de örülök, hogy nem csinált bele az írónő akkora drámát.

Szerintem nagyon nehéz iskolát kezdeni, ahol már mindenki ismeri egymást és kiszakítanak a megszokott környezetből és szerintem Jessie nagyon jól helytált. Tetszett a könyvben VS, tetszett, hogy nekünk is találgatnunk kellett, hogy ki lesz, én kábé rögtön rájöttem, hogy ki lesz az, de nem lövöm le a poént, olvassátok el ti is. Nagyon szerettem az írogatásaikat, különösen, mikor már megjelent a három dolgot mondj, onnan éreztem, hogy ez egy tényleg jól összerakott könyv. 

Nagyon szerettem a könyvben, amikor Jessie az anyukájáról mesélt. Nagyon biztos és jó kapcsolatuk volt, szomorúnak találtam, hogy meghalt. Tetszett, hogy ez miatt a könyv nem árasztott mély depressziót, pedig először féltem, hogy olyan lesz és bár Jessie tényleg nagyon szomorú volt, sikerült iszonyú erősnek maradnia.

Én nagyon szerettem Los Angelesről olvasni, mert az egyik kedvenc városom, és én biztos szívesebben lettem volna LA-ben. Tetszett a gazdag magániskola, lehet, hogy elcsépelt volt, mégis nagyon tudtam élvezni a történetet. 

A könyv romantika szála nem kapott szerintem nagy hangsúlyt, és a fiú főszereplőn nem éreztem azt a nagy átütést, hogy mitől is annyira jó fej. Egy picit lehetett volna valami több.

Jessie mint főszereplő elég érdekes lány. Először nekem nagyon nem volt szimpatikus, nem tudom miért. De aztán folyamatosan kezdtem megkedvelni. A kapcsolataival nem igazán értettem egyet. Tényleg háttérbe szorította Scart, néha és ahogyan Rachellel bánt az sem tetszett. Jessie apja szintén nagyon fura ember volt. Kábé nem is tudott a lányáról semmit, nekem nagyon hiányzott, hogy ennyire nem beszélgetnek. Theo, Jessie mostohatestvére már sokkal jobb fej volt. Aranyos, kedves, vicces és imádtam, hogy felvállalja, hogy meleg. Szerintem ő volt a legjobb fej az egész könyvben. Rachel és Jessie apja is számomra iszonyat furcsa volt, én nem értem, miért is házasodtak össze. Ezáltal Rachelt nagyon szerettem, jó fej volt és foglalkozott Jessievel, próbált kapcsolatot teremteni. Ethan engem először nagyon idegesített, a Batman-es póló mánia szerintem szörnyű volt és végig nem egy helyes srác volt előttem hanem egy ovis külsejű tizenhét éves fiú :D, aztán próbáltam legyőzni ezt a képet és megérteni, mi rajta a nagy wasis de nem sikerült, pedig tudom, hogy mindenre oka volt, de egyszerűen nem volt szimpi. Liam, aki Jessie munkatársa sokkal szimpatikusabb volt, de ő sem túlzottan valami érdekes karakter. Jessie barátnői Dri és Agnes meg aranyosak voltak, szerintem jó barátság alakulhatott ki közöttük. Scar vicces volt és érződött, hogy Jessievel annyira jó barátok. 

A könyv vége is tetszett, bár mint említettem én már rájöttem, hogy ki lesz VS így az a nagy meglepetés érzés sajnos elmaradt és nekem így túl idilli lett.

Az írónő nagyon jól megírta a könyvet, az alapötlet is jó, és a részletekbe is bele ment.
A magyar borító szerintem sokkal jobb lett, mint az angol, bár az is elég jó.

Összességben tényleg nagyon jó volt olvasni a könyvet és egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam. Ajánlom mindenkinek, mert Három dolog:
1. Los Angeles.
2. Igazi hétköznapi főszereplő lány, akivel könnyű azonosulni.
3. Igazán szól valamiről, és csak úgy olvastatja magát.

,,Anyu egyszer azt mondta, kétféle ember van a világon – vannak azok, akik imádják a gimit, és azok, akiknek tíz évig tart, mire kiheverik. Ami nem öl meg, az megerősít, mondta. ''

(képek forrása: weheartit, google)