Féléves Könyves Kiakadás book tag

El vagyok késve, ami nem újdonság, mert bizony elég gyakran mindig elkésem. Erre a tag-re, Felhő (moly, blog) hívott ki még hónapokkal ezelőtt. Szóval első sorban szeretném megköszönni neki, hogy kihívott :)

Be kell, hogy valljam nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy elkészítsem-e ezt a tag-et hiszen az év első fele olvasás terén kicsit olyan volt, mint egy mélyrepülés. Viszont imádom a booktageket, és bár két hónapot kések vele, csak olyan  könyveket említek majd, amiket június 30-ig olvastam.

Márciusi és áprilisi olvasmányaim

Mielőtt bele kezdenék el kell mondnom, hogy utálom az új blogger szerkesztési felületet. Az előző bejegyzésnél a hajamat tudtam volna tépni attól, hogy semmi sem ott volt, ahol lennie kellett volna, és semmi sem működik úgy, ahogy én azt szerettem volna. Nem bánnám, ha visszatérnénk a régi megszokott bloggerhez, ami szerintem sokkal több lehetőséget nyújtott. Szóval szerintem ez remek kezdés volt, mert a jelenlegi apokaliptikus helyzetünkben az én legnagyobb problémám a blogger:)

A március egyébként megszokott módon kezdődött, egy hétig a rendes kerékvágás szerint jártam iskolába. Aztán hirtelen bezárták a sulimat, mindenki karanténba vonult, és azóta is itt vagyunk. Őszintén szólva én imádok itthon lenni, és végre azt is átélhetem milyen magántanulónak lenni. Elmerülök a filmek világában, végre visszazökkentem az olvasásba is, szóval nálam minden remek. Valószínűleg a hozzám hasonló antiszociálisok így vannak ezzel. Egy kicsit azonban már én is kezdtem unni ezt szinte fantasyba illő helyzetet, de mivel most ez van, szerintem ebből kéne kihoznunk a legtöbbet.

Mielőtt pedig túl filozofikussá válnék, térjünk át a bejegyzés valódi lényegére. Eredetileg egyébként külön bejegyzést akartam volna a két hónapból, de egyszerűen nem volt kapacitásom külön közzétenni, így most két hónap olvasmánya következik.

Brianna Jean: The rise of monsters

“What ​do you do when the world hardens you? When looking in the mirror becomes too painful and using your fists to let the anger breathe isn’t enough anymore? You either drown and die in your own bullshit or you fight to survive.”

Annalise. Lanier. Cabe. Quint.

One fought und“aWherground to make money in the slums of New York City. One lived with crippling guilt, swimming in self-hatred. Another fell in love with a ghost, losing himself to his dedication, while the last spent centuries alone, fighting for control of his own mind.

Unforeseen circumstances bring the four of them together, sparking to life an unwanted bond, igniting new and foreign power in their veins, and bringing forth more questions than answers.
Thrown into a game they don’t want to play, they’ll have to rely on each other to find the truth.

Angels. Demons. A war for human territory.
From the ashes of their pasts, monsters will rise.

Kiadás: 2020, Magánkiadás

Goodreads: 4,4

〰〰〰〰〰〰

Februári olvasmányaim

Ebben az évben nem igazán sikerült még visszarázódnom a blogolásba és úgy az olvasásba sem, DE most úgy alakult, hogy az országos kényszerpihenő során jött egy sugallat, hogy miért is ne írhatnék egy bejegyzést.

Az elmúlt hónapokban kétszer futottam neki a havi olvasmányok összegyűjtésének, de egyszerűen sehogy sem sikerült ráéreznem a dologra annyira, hogy azt ki is publikáljam. Most viszont itt vagyok, égve a vágytól, hogy megosszam veletek miket is olvastam februárban.

Novemberi olvasmányaim 2019

Évekkel ezelőtt azért kezdtem blogolásba, mert elolvastam egy fantasztikus könyvet és nem volt senki, akivel megbeszélhettem volna. Ez pedig novemberben a Közel a horizonthoz kapcsán újra megesett. Sajnos, nincsenek olyan barátaim, akikkel megállás nélkül beszélhetnék könyvekről, pedig annyira jó lenne. 
Hosszú-hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára megnyitottam a bloggert és neki álltam egy bejegyzésnek. Az utóbbi hónapokban semmi kedvem nem volt a könyves blog vezetéséhez, és már csak tehernek éreztem az egészet. Október óta viszont rengeteget gondolkodtam azon, hogy újra folytatnám. Hiányzott a tartalom gyártás, hogy nekem is legyen egy kis összegzésem az adott hónapról, és a könyveimről. Nem követik sokan blogomat, sőt én is már csak egy-két blogot olvasok, de valahogy most még is rájöttem, hogy nekem bizony hiányzik.
Az elmúlt hónapok során olvastam pár igazán fantasztikus könyvet és hiányzik, hogy megosszam a gondolataimat valakivel, még ha csak magammal is egy blog formájában. Így az a tervem, hogy ha nem is olyan sűrűn, vagy nem is rendszeres jelleggel, - vagy az is lehet, hogy az egészből semmi nem lesz - folytatom a blog írást.

Jessica Koch: Közel a horizonthoz

Egy nagy szerelem története. Történet a bizalomról, bátorságról, fájdalomról, kétségekről, és az elengedés erejéről. Igaz történet. Jessica fiatal, nem szereti a bonyodalmakat, és sokat ígérő jövő vár rá. Amikor egyik este elmegy otthonról, nem sejti, hogy a nagy szerelmével fog találkozni. Nem sejti, hogy ez a találkozás az egész világképét meg fogja változtatni. És főleg azt nem sejti, hogy hamarosan élete legnehezebb döntése előtt fog állni… Történet egy olyan életről, amely derűlátás, remény és félelem között ingadozik. Nyitottan, őszintén és tág rálátással számol be a múlt eseményeiről, és közben nem egy tabutémát érint.
  

Kiadás: 2018, Maxim

Oldalszám: 464

Moly: 94%

〰〰〰〰〰〰

Márciusi olvasmányaim

Sziasztok!

A március nem igazán az én hónapom volt az emberek tekintetében. Majdnem mindenki kiborított, és az idegeimre ment.

Viszont tök sok időm volt így magamra, és a könyveimre. Sokat olvastam, amire hamarosan rá is térek. Márciusban a Shameless c. sorozatra kattantam rá. Már régóta ismertem, és még régen pár részt meg is néztem belőle, de akkor még egyáltalán nem kötött le úgy, mint most. Aztán a hónap végén egy spontán ötletként levágattam csaknem harminc centit a hajamból, így most egy helyes vállig érő frizurával tengetem a mindennapjaim. Ez életem egyik legjobb döntése volt, mert imádom. Ezenkívül úgy érzem a kreativitásom is rohadt jól működöttöt a hónapban, aminek nagyon örülök. 

Ezen kívül azt hiszem nem történt semmi nagyobb, lényegesebb dolog, így szerintem rá is térhetek arra, hogy miket is olvastam ebben a hónapban.

Februári olvasmányaim

Sziasztok! :) Annyira hihetetlen, hogy ilyen gyorsan telik az idő, és már két hónap is eltelt az újévből.  A hónapban egész keveset voltam iskolában, de valahogy a gimi alatt a februárjaim eddig mindig ilyenek voltak. A hónap elején beteg lettem, de olyan beteg, amilyen még sosem. Konkrétan két napon át harminckilenc fokos lázzal, alig tudtam bármit is magammal kezdeni. Viszont egy hétig itthon voltam, ami alatt hatalmas Castle rajongó lettem, és már a harmadik évadnál tartok. A hónap közepe felé megint elég sok ember kiborított, de a hónap végére megint minden szuper lett. Volt egy rohadt király buli, amin nagyon jól szórakoztunk a barátaimmal. Megnéztem egy csomó filmet, és elég sokat is olvastam. Ez mellett, még rajzoltam is, és írtam is (bár ezt főleg csak úgy magamnak). Aztán a hónapban megalakult egy másik blogom, aminek a tematikája még számomra is rejtély. Szóval összességben imádtam ezt a hónapot, iszonyat hálás vagyok az embereknek, akik most körül vesznek engem, és tényleg mindenért. Ezután a kis bevezető után pedig térjünk is át a lényegre, hogy mit is olvastam ebben a király hónapban.

Januári olvasmányaim

A január nagyon eseménydús volt... Az évet két barátnőmmel kezdtem, majd pedig minden esemény fokozatosan követte egymást. Vizsgáztam iskolában, amire tök büszke vagyok, hogy sikerült megoldanom. Elhatároztam, hogy jól kezdem a második félévet, és ez is sikerült. Úgy döntöttem a hónapban, hogy kerülni fogom azokat az embereket, akik lehúznak. Így most úgy érzem, hogy azok az emberek vesznek körül, akikkel nagyon jól érzem magam. Volt a hónapban még szülinap, báloztunk is a suliban, szóval egy percre sem unatkoztam. Sok filmet megnéztem, amik között ott volt eredeti nyelven a Bohém rapszódia is. Végignéztem a Girlboss c. sorozatot, ami hatalmas kedvencem lett. Olvasni nem volt olyan sok időm, meg valójában kedvem sem, de valahogy ezt most annyira nem is bántam. Úgy érzem ez a hónap úgy volt jó, ahogy volt.

Decemberi olvasmányaim

Sziasztok!:)

Először is szeretnék mindenkinek Boldog új évet kívánni, és remélem mindenkinek csodásan teltek az ünnepek.
Én decemberben alig voltam iskolában, mert sajnos megbetegedtem, de nagyon jól elvoltam itthon. Napi szinten megnéztem két filmet, sokat olvastam, szóval tényleg minden úgy volt, ahogyan azt a legjobban szeretem. A december az egyik kedvenc hónapom, de csakis a karácsony miatt. Imádom az ünnepet, hogy végre együtt van a család, és minden olyan nyugis. A szilveszterem is nagyon jól telt, most csak össze ültünk két barátnőmmel, és együtt köszöntöttük az újévet. Most pedig nem is pazarlom tovább a szavakat, nézzük miket olvastam a hónapban.

Matt Richards-Mark Langthorne: Bohém rapszódia

  Aki ​kívül hordta a szívét! – Szerelem és útkeresés a tomboló sikerben.

Első ízben derül fény mindenre a világ egyik legmegragadóbb rocksztárjával kapcsolatban. A Bohém rapszódia átfogó életrajz erről a nagyszerű emberről, privát fotókkal és interjúkkal. Azok az emberek szólalnak meg, akik Freddie Mercury legközelebbi barátai voltak élete utolsó éveiben.

A könyv rengeteg korábban ismeretlen, megdöbbentő tényt közöl az énekesről és életéről, megrendítő részletekkel a szerelem és az önbeteljesítés élethosszig tartó kereséséről, és természetesen arról, hogy az 1980-as évek középén elkapta a végzetes betegséget.

Freddie életének sokkoló történetén keresztül azt is megismerhetjük, hogyan kényszerítette térdre a világot a HIV-fertőzés, amit a The Gay Plague, azaz „melegvírus” gúnynévvel illettek.

Az élettel teli, lenyűgözően tehetséges rocksztár halála mind az orvos-, mind a zenésztársadalmat megrázta. A Bohém rapszódia végre tiszta vizet önt a pohárba, és alaposan körüljárja Freddie Mercury életét, hogy méltó emléket állítson neki.

Kiadás: 2018, Könyvmolyképző

Oldalszám: 544

Moly: még nincs százalék arány

〰〰〰〰〰〰

Novemberi olvasmányaim

2 dolog jellemezte a novemberem: Cat és Bones, és a Queen. Szóval a hónap elején elolvastam a Cat és Bones sorozatot, amit még most sem tudok elengedni. A lényeg, hogy lett egy új kedvenc sorozatom. A hónapban történtek nagyon lehangoló, negatív dolgok, de hát ez van... Találtam viszont magamnak egy tök jó kis kávézót, és néha igazán jól is éreztem magam a barátaimmal. Aztán november 16-án megnéztem a Bohém rapszódiát. Amiről szintén ódákat zenghetnék, mert oda meg vissza vagyok érte. És bár eddig is szerettem a Queen zenéjét, azóta már tényleg imádom. Minden dalszövegben találok valami olyan sort, ami annyira igaz, annyira rám vall, és egyszerűen csak lenyűgöz. Aztán rendeltem magamnak egy Queen-es pólót, aminek már alig várok az érkezésére. Voltam még a Legendás állatok második részén is moziban, a Bohém rapszódia másnapján, így sajnos sok elveszett a filmélményből, hiába jelent meg benne Dumbledore is. Aztán arra is rájöttem még a hónapban, hogy nincsenek barátaim, de aki életem unalmas részleteiről szándékozik olvasni, az itt meg talál Twitteren. A hónapban nagyon sokat olvastam, eszembe jutott, hogy végig csinálhatnám a hónapot csak vámpíros könyvekkel, de aztán végül ez a tervem befuccsolt, de őszintén nem is bánom.

Jeaniene Frost: Cat és Bones

*Szóval erős fangirl roham következik!*

Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia.

Már nagyon régóta sejtem, hogy nekem ezt a sorozatot el kell olvasnom. Biztos voltam abban, hogy tetszeni fog, de ez annál sokkal több volt. Már az első oldalak után elindult bennem valami, ami minden egyes könyvmániás idegszálamat megmozgatta, és hatalmas katartikus élményt idézett elő. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az első öt részt négy nap alatt elolvastam.

Sosem olvastam vámpíros sztorikat, de ezt már ebben az évben jó rendesen bepótoltam. A fullszöveg sok mindent elárul, ha megnézzük a könyv adatlapját, én viszont arról szeretnék most írni, amit nem olvashattok el a fullszövegben.

Októberi olvasmányaim

Szóval ez a hónap nem az olvasásé volt.
Mindenesetre egész jó hónapot zártam, amiben úgy éreztem, hogy egyszer fent, egyszer lent voltam. Sok minden történt, sok minden jó történt. A hónap legpozitívabb híre, hogy végre megszereztem a jogosítványomat. Bár eléggé elhúzódott az autóiskola, de szerencsére egy cseppet sem bántam meg, hogy oda jártam. Aztán ott volt még a Venom mozija, amiért egyszerűen csak úgy oda voltam. Ez köszönhető annak, hogy egy zseniális film, és nagyban Tom Hardynak is. Mindenesetre alig várom, hogy újra láthassam. Aztán október alatt hatalmas Aranyélet fan lettem. Kb. két hét alatt ledaráltam az összes évadot, ami túl kevés volt. Volt egy nagyon bulis hétvégém a hónap utolsó napjaiban, amik királyak voltak, de mégis történtek olyan dolgok, amikkel nem tudom, hogy mit fogok kezdeni a jövőben. A lényeg az, hogy örültem a melegnek a hónapban, sokat rajzoltam végre megjöttek a markerjeim, és sok könyvet vettem. És bár tényleg nem olvastam sokat, azt kell, hogy mondjam csupa jó könyvet sikerült elolvasnom, és szerintem ez szuper, mert inkább a minőség, mint a mennyiség.

Baráth Viktória: Az igazság nyomában

Perzselő ​hangulat a tárgyalóteremben 
Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik… 
Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében? 
Baráth Viktória, a kétszeres Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának első része romantikában, szenvedélyben és izgalmas fordulatokban egyaránt bővelkedik. Betekintést nyerhetünk az igazságszolgáltatás lebilincselő világába, ahol az ellenségeink könnyen válnak barátokká, a barátaink pedig ellenségekké.

Kiadás: 2018, Álomgyár

Oldalszám: 416

Moly: 99%

〰〰〰〰〰〰

A főnök imádatomat már nagyon jól ismerheti mindenki, de ez most már nevezhető Baráth Viki imádatnak is. Az Egy év Rómában sajnos annyira nem nyűgözött le, mint vártam, de a témája miatt ezen nem is lepődtem meg. Mikor láttam, hogy milyen új könyvvel készül az írónő, azonnal tudtam, hogy ez biztosan jó lesz. Szerencsére igazam lett.

Lakatos Levente: Barbibébi

Magyarország legnépszerűbb popsztárja kidobja aktuális barátnőjét. Barbi élete a siker, a pénz és a csillogás. A szakítás után egyre mélyebbre süllyed, míg egy hétvégi buli után szándékosan elgázolják.

A sokktól emlékezetkiesése lesz, szinte mindent elfelejt botrányos múltjából. Siófokra menekül az őrjöngő média elől, ahová legjobb barátja, Krisz is elkíséri. Krisz nem bocsátotta meg Barbinak, hogy kifecsegte féltve őrzött titkát – hogy a fiúkat szereti. Mégis segít neki, együtt nézik végig Barbi régi videóblogjait, hogy rájöjjenek, ki akarhatta megölni. És hogy szembenézzenek eddigi önmagukkal, és eldöntsék végre, mit is akarnak kezdeni az életükkel – és persze a két siófoki szépfiúval, akiktől könnyebb elolvadni, mint a tűző nap sugaraitól.

Kiadás: 2018, Libri

Oldalszám: 466

Moly: 68 %

 〰〰〰〰〰〰 

Már egy előző bejegyzésemben említettem, hogy mennyire szeretnék már egy olyan könyvet olvasni, amiben végre egy vagány, ha úgy tetszik ribancos csaj áll a főszerepben. Ilyen tekintetben nagyon örülök, hogy ez pont ilyen volt. Másrészről pedig már nagyon régóta szeretnék olvasni valamit Lakatos Leventétől, és végre ez is megtörtént.

Szeptemberi olvasmányaim

Sziasztok! 

Nagyon rosszul érzem magam, hogy ennyire elhanyagoltam a blogot, de másrészről úgy éreztem a hónapban, hogy egyszerűen nem tudnék olyan jó értékeléseket közzé tenni, amilyeneket szeretnék. Így hát hiába kezdtem bele blogposztokba egyszerűen semmi sem lett olyan jó, hogy azt meg is osszam veletek. Sokat gondolkodtam azon, hogy érdemes-e még ezt a blogot vezetnem. Ez volt úgy az első igazi ok, amiért nem volt egy szem bejegyzés sem, a másik pedig az, hogy kb. semmire sem volt időm. A hónap elején volt időm olvasni, sőt csakúgy faltam a könyveket, aztán egyszerűen nem volt semmi kedvem hozzá. Egy kis betegség is megtalált, és semmilyen könyvet nem akartam a kezembe venni. Meg úgy unblock eléggé kijött rajtam a rosszkedv, ami sajnos még most is tart. Ettől eltekintve van egy jó adagnyi könyv, amit szeptemberben olvastam úgy, hogy nézzük is őket.

Augusztusi olvasmányaim

Sziasztok!

Nagyon sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását, és sokáig tartott az elkészítése is. Nem akartam, hogy a bejegyzésből az jöjjön át, hogy mennyire nincs jó kedvem. Számomra ez az év legbosszantóbb időszaka, utálom ha véget ér a nyár, és rosszul vagyok a hidegtől, az iskoláról pedig akkor még ne is beszéljünk...

Helyette inkább szeretném elmondani, hogy fantasztikus augusztusom volt, rengeteg minden történt, rengeteg jó dolog történt. Betöltöttem a tizennyolcadik életévemet, egy kicsi bulit is tartottam, aminek hála kaptam egy adagnyi könyvutalványt a csodás barátaimtól. Sokat voltam moziban, vásárolgatni, és csak úgy unblock minden iszonyat rendben volt. Szóval nem akarok megint nyafogni, de nagyon szomorú vagyok, hogy a kedvenc hónapom véget ért.
Most pedig térjünk át ennek a bejegyzésnek a lényegére, és nézzük mit olvastam a hónapban.

Ilyen lehet világgá menni | Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Elképzelted ​már, milyen lenne egyszerűen kilépni az életedből? 
Magad mögött hagyni mindent? 

Dena egy jó nevű londoni reklámügynökségnél dolgozik, és minden vágya, hogy fényes karriert fusson be a szakmájában. A barátja épp arra készül, hogy megkéri a kezét, Dena azonban hallani sem akar a házasságról. Jason a cég nőcsábásza, igazi életművész, akinek mindig lapul egy vicc a tarsolyában. A bohócjelmez mögött azonban régi sérelmek lappanganak. A hallgatag és megközelíthetetlen Patrick áll az ügynökség élén, és egy nap ő örökli az egész reklámbirodalmat. Házassága zátonyra fut, mikor megtudja, hogy a felesége megcsalja. 
Mindhármuk élete gyökeres fordulatot vesz, amikor egy ártatlannak induló hétvégi kiruccanás szenvedélyes afférba torkollik. A rendhagyó, titkos viszony felforgatja mindennapjaikat, melyek már egyikük számára sem ígérnek boldogságot. Úgy határoznak, belevágnak életük legnagyobb kalandjába, hogy megtalálják és megtapasztalják a mindannyiuk által áhított szabadságot. 
De vajon van-e létjogosultsága egy ilyen kapcsolatnak? Létezik-e korlátlan szabadság? És ha igen, hol kell keresni? Meg lehet-e szabadulni a múlt árnyaitól? 
Sienna Cole szenvedéllyel és drámával tűzdelt romantikus története ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben az utazás nemcsak lélegzetelállító tájakra kalauzol, de a lélek legmélyebb bugyraiba is elvezet.

Kiadás: 2017, Álomgyár

Oldalszám: 448

Moly: 85 %

〰〰〰〰〰〰

Ráakadtam erre a könyvre. Megnéztem a Moly-os adatlapját, és megláttam a szereplők képeinél, hogy ott van Tom Hardy. Na ez pontosan elég volt ahhoz, hogy el akarjam olvasni a történetet. Aztán elolvastam a fullszöveget, és tudtam, hogy ez kell nekem. Mert a fullszöveg első két kérdésére a válaszom, határozottan igen!

Szirének szomorú éneke | Kiera Cass: A szirén

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük. 
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni. 
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.

Kiadás: 2018, Gabo

Oldalszám: 296

Moly: 83 %

〰〰〰〰〰〰

Ismeritek azt az érzést mikor egy szeretett írótoknak új könyve jelenik meg? Ti pedig alig várjátok, hogy elolvashassátok? Aztán rájöttök, hogy ez lehet még sem olyan jó ötlet, de mégis adtok neki egy esélyt, hisz egy olyan valaki írta, akinek pár igazán jó sort köszönhettek. Aztán végül kiderül, hogy az egész könyv egy nagy csalódás.